Távolból közelről

Eszembe jutott Petőfi Sándorról, és párhuzamot húztam egy régi, meg egy új világ között. Remélem ő megbocsájt, ti meg odalájkoltok tőle.

Kis lak áll most előttem egy képen,

Mily drága volt e lakocska nékem!

Könnyben úszik két szemem pillája,

Míg ujjam a billentyűt babrálja.

Bár maradtam volna e világban végig!

De az embert ma már vírusok vezérlik,

Az egyik új törzsből néhány belém mászott,

Söggbe rúgtam érte én a valóságot.

Ezért ülök most is, gép előtt görnyedve,

Hiába a szülém melóba kergetne,

De nem tudok én már, földön tapicskolni,

Virtuális térben tudok, csak mozogni.

Szóljatok hát ti, földiek, ha majd lészen,

Sok-sok percetek az okos készüléken,

És ha véletlenül térerőbe léptek,

Csörrentsétek meg az én jó szülémet.

Mondjátok, hogy könnyeit ne öntse,

Mert fiának kedvez a szerencse,

Ma is épp kereken ötven lájkot kapott,

Amitől az álla majdhogy fel nem kopott!