Egy szép nyári napon ötletet
keresve,
Egy kőműveskanál akadt a kezembe.
Egyik nagyapámé volt az öreg
szerszám
Évek óta pihen mesterére várván.
Türelmes szerszám nem
rakoncátlankodik,
Pedig rozsda marja, mégsem
hánykolódik.
De az öreg mestert már hiába várja,
Átköltözött szegény egy másik
világba.
Örült a vén jószág, mikor kézbe
vettem,
És a rozsdát róla szépen
lekeféltem.
Én is megörültem, mert ötletet
adott,
Hogy miként töltsem el a szép nyári
napot.
Kőműves mesternek magam kineveztem,
És sok régi kőből falat építettem.
Olyan jól sikerült, hála a
szerszámnak,
Déva várfalai is csodálkozának.
Mert én az asszonyom nem falaztam
bele,
Mégis délcegen állt, mint egy púpos
teve.
A sikertől aztán nekibátorodva,
Építeni kezdtem műveimet sorba.
Világéletemben művész lélek
voltam,
Bizonyára ezért, sok mindent
eltoltam.
A szépet szerettem, meg a fehérnépet,
Még ha csúnya is volt, leltem benne
szépet.
Mindmáig megmaradt ezen jó szokásom,
A szépet keresem szerte a világon.
Azért forgatom hát kanalam és
tollam,
Hogy azt ami csúnya széppé
alakítsam.
A kőműves kanál ebben sokat segít,
Benne bizonyára jámbor szellem lapít.
A tollamnak sajnos nem mindig sikerül,
Mert sok kicsi ördög bökdös néha
belül.
 |
| Saját terv és kivitelezés |
 |
| Ez egy faházikó lenne, aki nem hiszi nézze meg belülről. Ezt nem csak a kőműves kanállal épitettem! |
 |
| Legegyszerűbb grillsütő |
 |
| Faház oldalnézetből |
 |
| Ilyen egy faház belseje |
