Europa

Milyen Európában szeretnék élni

Magyarázat:

Kb. egy éve írtam ezt, ha akkor elfogadják egyes ötleteimet, ma nem érintene minket a kőolajkrízis!

A rádiót hallgatva, reklám közben hallottam ezt a címet, valami pályázat gyerekeknek, melyet megnyerve, kirándulhat egyet külföldre. ( Utólag jobban odafigyelve, hallottam, hogy nem a diák kirándul, hanem a tanár aki útját igazítja). Mivel még mindig gyerek vagyok, mert élnek a szüleim jött a gondolatom, hogy írjak én is, és mondjam el azt, ami a szívemet nyomja, éspedig, hogy nem szeretnék egy ilyen uniós Európában élni, mint amilyen ez a mai. (Gondoltam, nem fontos az, hogy nem lesz ki kiránduljon, ha megnyerem a pályázatot, mert nem fogadtam tanárt).

Inkább egy Európai Egyesült Államokban szeretnék élni, nem tetszik valahogy nekem ez az unió, hogy miért azt el kell mondjam, mielőtt rátérnék arra, hogy milyennek képzelek el én egy másik Europát.

Legelső sorban antipatikus az unió szó nekem, mert rögtön a volt Szovjet Unió jut eszembe, amelyik szerintem ugyanazon az elven működött mint a mai EU, ezért is bomlott vissza tagállamaira olyan rövid idő alatt. Összehasonlításként ott az Amerikai E. Á, amelyik sokkal öregebb a volt SZU-nál, és egyelőre nem mutat szétesési jeleket.

Nem egészséges az, egy unióban, hogy egyes országoknak több joga van, mint a másik soknak és egyenjogúságot hangoztatva, olyan rendeleteket hoznak, amelyek mindnek jó, de haszna csak kettő háromnak van belőle. Olyan Europát szeretnék ahol a szabadság igazi lenne, úgy országok szintjén mint egyéni szinten, ha én például friss falusi tejet akarok inni, akkor azt igyak, és ne legyek rákényszerítve az üzletekben hónapokig álló EU normás dobozos tejre.

Szeretném azt is, ha egy olyan közösségben élnénk, ahol az emberi jogokat nem csak hangoztatnák, közben meg több jogot adnak az állatoknak mint az embereknek.

Itt van például a disznóvágás.

A disznót az ember mióta rájött, hogy húsából mennyi finomságot lehet készíteni, csakis azért eteti, hogy utána gondviselése jutalmául a szép kis hízót levágja, és megegye. Meg is tenné mindezt, ha ne szólna bele az uniós törvény, amelyik meg akarja tiltani a disznóölést háztáji szinten, vagy legalábbis olyan keretek közé szorítaná, hogy szegény falusi azt meg nem engedheti magának. Így, ha nem akar büntetést, inkább éhen hal a disznaja mellett, habár joga van élni, csak nem engedi az állatvédelmi törvény uniós szinten.

Tehát, ha nem akar éhen-halni a disznós-gazda, akkor vagy vegetáriánus lesz, vagy megveszi az üzletből a disznóhúst, amelyiket olyan nagy cégek forgalmaznak, melyikek ki tudják válogatni, hogy melyik disznónak van joga élni és melyiknek nincs, mert tulajdonosaik uniós nagymenők akik szabályokat találnak ki, ezért a disznók válogatásához is borzasztóan értenek.

Azt szeretném tehát, hogy egy Egyesült Európában a tagállamok függetlenek lennének, de igazából, ne lennének rászorítva, hogy tönkretegyék saját gazdaságukat csakis azért, hogy tetszelegjenek a nagymenő országoknak, reménykedve a vissza nem fizetendő pénzsegélyekben, amelyeket tagsági díjként többszörösen befizettek már, és a kamat csak azután következik. Úgy lenne az igazi, ha a tagállamok egyenrangúak lennének, eltűnnének a nagylelkű országok, amelyek mindenüket odaadnak a gyengébbeknek, pusztán szeretetből, természetesen ezt csak reklám szinten. A valósában az érdek szerintem az, hogy bizonyos országokat olyan szinten tartsanak, amilyenen bármikor, bármit el tudnak nekik adni, ami másnak ingyen se kell, legyen az élelmiszer, technológia, fegyver, stb.

Legyen tehát egyenrangúság, ami szerintem csak úgy érhető el, hogy olyan törvényeket hoz az EU parlament, amelyek pozitívan diszkriminálják a gyengélkedő országokat, hogy egy kicsit erőre kapjanak. Hiába emelik például az üzemanyag árát ugyanarra a szintre, ha az egyik országban a minimálbér 1000euro, a másikban meg az átlagbér nem éri el ennek a felet sem. Következménye ennek az, hogy marad minden a régi, sőt egyre rosszabb lesz, ha meg ez így megy tovább, akkor én nem jósolok hosszú és boldog jövőt az uniónak.

Egy Egyesült E. Á. tiszta lapokkal kellene kezdjen, elsősorban új törvények kellenének. Ezek közül legyenek olyanok, amelyek közösek és mindenkire vonatkoznak, és legyenek minden tagországnak saját törvényei, amelyek saját hagyományait tisztelik, és nem zavarják más ország kül-, vagy belpolitikáját (lásd pl. a disznóvágást).

Mielőtt a közös törvények meghozásába kezdenének, az európarlamentároknak melegen ajánlom, hogy olvassanak bele a Bibliába, és ne csak honuk alatt hordják, ihletődjenek egy kicsit a mózesi törvényekből, hátha igy rövidek és mindenki számára érthetőek lesznek. Adjak egy példát is: Ne lopj, csak olyan esetben ha saját magad vagy családod életét éhenhalás veszélye fenyegeti, ezt is csak végszükség esetén, ha már egy ingyenes társadalmi segélykonyhán sem kaptál enni, akkor is csak élelmet.

Kibúvó nincs, minden más büntetendő, nincsenek hozzá kiegészítő cikkelyek.

Így a tagállamok rá lennének szorítva, hogy jóllaktassák polgáraikat, és azok dolgoznának, hogy megkeressék kenyerüket, nem bízva abban, hogy majd egy jó ügyvéd kimenti őket lopás esetén a bajból, belekapaszkodva egy tolvaj segítő törvényalpontba. Ez, ha jól meggondolom, majdnem állatvédelmi törvénynek is beillik – mai tendenciák szerint ugyanis, már majdnem annyi jogunk van, mint az egyes állatoknak – az ember ha elfelejt a macskának enni adni, akkor ne büntesse azt, ha ellopja az asztalról a húst.

Egy fontos dolgot elfelejtettem, éspedig azt, hogy a parlamentárok – akár euró, akár nem – megválasztására jobban oda kell figyelni.

Legyenek olyan kizáró jellegű kritériumok, mint például az, hogy tudjon folyékonyan olvasni legalább saját anyanyelvén; legyen meg az a hét éves, otthon szerzett műveltsége; tudjon hat stampedli után is folyékonyan beszélni, és tiz után már tudjon egy idegen nyelvet; csakis szórakozásból legyen honatya nem pedig azért, mert a pénz kötelezi.

Szeretnék egy olyan Europát, amelyikben lecsökkentenék a sebességet egy olyan 20-30km/h-ra,- ezt életiram sebességre is értem- mert így lenne időnk egymásra mosolyogni, eltűnnének a stresszes állapotok, az emberek sokkal többet élnének, az idő relatív, tehát minél lassabban jár az ember, annál többet él (ezt nem én találtam ki). Ilyen csökkentett sebesség környezetbarát is, így nem csak szavalnunk a környezetvédelemről, hanem tennünk is valamit érte.

A tagállamok ahelyett, hogy a rengeteg pénzt amit fegyverek gyártására költ, kis elektromos napelemes járgányok gyártására költené, és így nem lennének rászorulva, hogy demokrácia alapító hadjáratokat indítsanak olyan országok ellen, ahol a kecskelegeltetés a főfoglalkozás, de a legtöbb udvarban akad egy kis kőolaj is. Szeretném látni miből pénzelnének a hírhedt terrorszervezetek, ha nem mi adnánk pénzt nekik, a kecsketejből garantáltan nem futna. Így ezek az országok maguktól demokratizálódnának, mert a semmitevésbe belemélyedt polgárai elkezdenének dolgozni, ha már a kőolajból nem jön pénz, munkájukkal szerzett pénzükkel lefogadom nem bombát vásárolnának, hogy magukat robbantgassak.

Divatba jönne ismét a bicikli, ami egy rendkívül egészséges és egyben olcsó járgány, így nem kellene annyit gürcölni egy autóért, meg az utána járó költségekért, több időnk jutna egymásra, hamarabb észrevennék az emberek, hogy jobb a családdal biciklizni, mint egymagadban autózni, zenét bömböltetve, mert észre kell vegye mindenki, hogy mid van neked. Sokan nem értik az utóbbiak közül, hogy idő múltával már nem tudnak megtanulni biciklizni, így csak vagy kutyát sétáltatnak gyalogosan, vagy egyre csendesebben és magányosabban autóznak kutya, macska társaságában életük utolsó, nagy fordulója felé.

Nagyon sok minden újat szeretnék, amint az egy új társadalomhoz illik, de visszahoznék olyan régi, de szerintem jól bevált törvényeket mint, halálbüntetés a pszichopata tömeg, bér, és sorozat gyilkosok esetén, mert ezeknek már nem pszichológus kell aki bebizonyítsa, hogy azért ilyenek, mert gyerekkorukban nem volt szabad kiverni belőlük a szomszédasszony iránti viszonzatlan szerelmet.

Ezért visszahoznám törvénybe gyerekkorban a testi fenyítés lehetőségeit, úgy szülői, mint nevelői szinten,- ezt a Szentírás sorai is melegen ajánlják- és higgyétek el, sokkal egészségesebb egyének és társadalmak fejlődnének, így az országok és köztük a kapcsolatok sokkal egészségesebbek lennének.

Még egy valamit említek, ami nagyon hasznos lenne egyesült államszinten, ez az emberi jogokra vonatkozik és elmondom mi a lényege. Minden ország köteles legyen munkát adni mindegyik polgárának, kivétel nélkül, mert nem igazságos szerintem, hogy olyan emberek akik egész életükben csak loptak, sikkasztottak, zsaroltak, stb. és végre ha sikerül börtönbe zárni őket, akkor ezek itt olyan kondíciók között éljenek, – mert nekik jogaik vannak – amilyeneket egy becsületes munkás nem engedhet meg magának.

Köteles legyen minden állam ezeknek is munkát adni, például kivinnék őket követ törni az utakra, és ettől csak beporosodnának, de nem homokosodnának, így sokat megtakarítana minden ország, mert nem kellene méregdrága konditermeket fenntartani a börtönökben, ahol ezek az egyének legyúrják felgyűlt energiájukat.

Szerszámot adva kezükbe, lehet megszeretnék a munkát, vagy eliszonyodnának a kőtöréstől, és kiszabadulva dolgozni kezdenének, sőt családot is alapíthatnának. amolyan igazit ahol gyerek is születhet, mert a port könnyen lemossa magáról az ember.

Közös megegyezéssel azok az országok, ahol jó utak vannak, kisegítenék ilyen közmunkával a rossz utcájú országokat, igy mindenki jól járna.

A homokról megint eszembe jut valami, és ezt le kell írjam, de ígérem ezzel befejezem.

Nos, erről a népszaporulat jutott eszembe, ami nemcsak Európában, hanem világviszonylatban nagy gondokat okoz, kinek igy, kinek úgy. Ott van Kína, ahol rengeteget dolgoznak az emberek, de emellett van idejük szaporodni is, sőt már annyira vittek, hogy le kellett őket állítani, és drasztikus törvényekkel visszafogni a túlszaporodást.

Minálunk Európa szerte fordítva áll a helyzet, aminek egyik oka a homok szóból alakult, homokos társadalmi réteg kialakulása, ami teljes demográfiai lerobbanáshoz vezethet, ha még sokáig dédelgessük ezt a réteget különböző emberjogi törvényekkel.

Nem mondom én azt, hogy egy ferde hajlamú polgár ne legyen egyenrangú a többivel, csak szerintem az ilyenek nem kellene mellüket döngetve, házasulandó jogokat kérjenek és kapjanak, normalizálva törvényesen a nem normálist. Ezek a házasságok biztos nem fogják pozitívra változtatni a népszaporulatot, csakis valami isteni csoda folytán, de Isten ilyen csodát ma már nem tesz, ha akarta volna, akkor eleve pl. két Ádámot teremt, így Éva nem harapott volna almába, és azóta is a paradicsomban élnénk.

Vigyázzanak tehát a törvényhozók, és mielőtt ilyen törvényeket megszavaznak, nézzenek utána, hogy például a Nagy Romai Birodalom bukásának egyik el nem hanyagolható oka, a normál-szexbe beleunt, hibbant-agyú vezetők elhomokosodása volt.

Nagyon sok ötletem lenne még, de mint ígértem ezzel befejezem, nem remélve, hogy ezeket valaha is felhasználjak, egy új Európa megalapításához.

Mire jók az európai szabványok?

Elmélet arról, hogy miként igázhatók le országok fegyveres hadjárat nélkül, csakis” jóindulatú” kölcsönökkel.

Elgondolkodtam azon, amin mások úgy látszik, nemigen gondolkodnak, (országokat vezető emberekre célzok itt), hogy mire is jók az állandó szigorítások, az úgynevezett európai normák. Ha idejében meggondolná minden ország vezetősége, hogy mit fogadjon el, és mit ne, akkor garantáltan nem kerülne a csőd szélére.

Előre megmondom én, az új szabványozás egyetlen célja az, hogy ne engedje élni szabadon az embereket, csakis rabszolgasorsban vagy annál rosszabban (a rabszolga ha dolgozott, akkor ennivalója és szállása biztosítva volt).

Egy országban ahol az emberek többsége rabszolga, maga is ugyanolyan sorsra jut, és erre itt vannak a bizonyítékok, amit sajnos mindenki a saját bőrén érez. Engem például nem érdekel a politika, csak szemlélője vagyok a sok üres beszédnek, de egyetértek olyan szélsőséges pártokkal melyikek nemzeti érdekeket próbálnak megvédeni, ha csak politikai érdekből teszik is.

Nekem valahogy sosem tetszett elejétől az EU, rossz előérzet vagy mi nem tudnám megmondani, mikor aztán mindenki csatlakozni kezdett, hiába nem volt rá megérve, akkor már egyenesen ellenszenves lett, meg is magyarázom miért.

Az uniós” aderáció” előtt volt egy kis cégem, egy alkalmazottal aztán kettővel, majd hárommal, és ekkor megcsapott az unió előszele, ez elvitt egy alkalmazottat. Jöttek ezután az EU normák, amit mi a kicsik olyan szigorúan be kell tartsunk, mint amilyen szigorúan nem tartják be a nagyok, akik kitalálják.

Minden új követelésnek nem bírván eleget tenni, egyszemélyes cég lettem és így maradtam volna, ha ki nem nem találnak annyi EU normát, hogy ettől megrettenve, gyorsan a szegre akasztottam cégem, várva egy szebb jövőre. Ebből az evolúcióból látható, hogy merre haladnak azok az országok, melyikek nem érettek a csatlakozásra, mert sajnos az én esetem nem egyedüli, hanem egy a sok közül. Mind eltűntek a kis cégek, gyáracskák, de még a komoly gyárak is, mert nálunk ugyebár olyan szigorú ellenőrök, extra ellenőrök, és extrább ellenőrök vannak, akik egy porszemért is leállítják a gyárat, nem is tudva, hogy saját maguknak tesznek rosszat, mert nemsokára munkanélküliként siránkoznak, hogy nincs mit ellenőrizzenek. Egy nagyérdemű multinacionális céget nem olyan egyszerű ám ellenőrizni, sőt legtöbb esetben lehetetlen. Ugyanis ezek foglalták el mindennek a helyét, minden náció érdekeit képviselve, csak az illető országét nem, ahol megtelepedtek és immár húsz éve ezek az országok még mindig a multiktól remélik a fellendülést, hiába látják, hogy az csak hiú ábránd.

Sok mindenre jók ezek a szigorítások csak épp arra nem, hogy egy országot felvirágoztassanak, sajnos ezt a vezetők nem veszik, vagy nem akarják észrevenni. Észre kellene venni végre már, hogy minden új törvény megbuktatja a nemzetgazdaság valamelyik ágát, mint ahogy az rendre meg is történt, és itt maradtunk mezőgazdaság és ipar nélkül, ezer szerencse, hogy itt vannak a kölcsönök amit borzasztó nehezen és szívesen adnak, természetesen ezt is csak normára, de adják.

Látszik mennyire nem olvasnak egyesek se Bibliát, se történelmet, mert ha egy kicsit utánaolvasnának, rájönnének, hogy a hitelek juttatják a legbiztosabban jobbágy, ill. rabszolgasorsra az embert. Jól gondolja meg tehát mindenki, mielőtt kölcsönt vesz fel, hogy rabszolga, vagy szabad életmódot választ.

Visszatérve a témára, az új normázásnak van logikája azon országok szemszögéből, melyikeknek sok az eladó portékájuk, és nem akarnak konkurenciát, de teljesen logikátlan elfogadni, olyan országoknak e szabványokat amelyeket, ha betart természetesen borzasztó szigorúan( nálunk már így szokás) azonnali biztos csődöt jelent valakinek, aki dolgozik, vagy dolgozni szeretne, saját vállalkozásában, saját országában anélkül, hogy KÖLCSÖNT venne fel. Nagybetűvel kell ezt írjam, hogy szembetűnő legyen, mennyire arra megy a játék, hogy olyan embereket buktassanak akik, szabadon szeretnének élni nem elkötelezve valakinek vagy valakiknek.

Legjobb példák erre a mezőgazdaságban vannak, erről sokat írtak és beszéltek, de senki nem tett semmit, ezért már nincs is gazdálkodás, és parlagon hever a sok termőföld, mert az új szabványok akkora befektetést igényelnek, hogy csak hitel felvétellel lehet valamibe kezdeni és aki ezt megteszi az már belekerül az adósságok ördögi körébe, innen már nagyon nehéz a kiút. Ez úgy egyéni, mint országok szintjén érvényes, ezért olyan országok melyikek, mást is el tudtak látni élelemmel most élelmet vásárolnak kölcsönpénzen, kölcsönt-kölcsönre halmozva.

Ez, az európai normák bevezetésének jól kiszámított következménye, mondjon bárki bármit ez így igaz, és be is bizonyítom. Az első sunyi lépés az állatállomány ritkítása volt, ez is jól kiszámítva, mert ugye ha nincs állat, akkor nem kell takarmány. Fordítva nem igazából ment volna, mert a növényekre nem lehet annyifajta betegséget ráfogni, azok nem repdesnek, hogy vírusokat hordozzanak, még ha el is száradnak úgy is jók takarmánynak, nem kell EU normás vágóhíd, sem méregdrága altatódal, ha le akarja kaszálni az ember.

Bejöttek tehát az új törvények, és nyomban eltűntek a kisebb és nagyobb farmok, sőt a háztáji állatok is, mert minek tartani egy állatot, ha levágni nem szabad, levágatni nincs hol, ugyanis vágóhídra engedélyt szerezni majdnem lehetetlen, olyan szigorúak vagyunk.

Megengedheti-e vajon magának pl. egy húszmilliós lakosságú ország, hogy egyetlen vágóhidat működtessen? Igen! Egyetlen vágóhíd biztosítani tudja az ország összes levágásra szánt négylábújának a feldolgozását és még nem is teljes kapacitással működik, ha ez nem csoda, akkor micsoda?

Igazából majdnem semmit szabadpiacon eladni nem lehet, csak potomáron a viszonteladó nagy cégeknek, hogy szegények legyen miből, gazdagodjanak.

Miért nem engedik meg, hogy reszkírozzam, és megvegyem piacról a dátum nélküli tojást, vagy a friss tejet és tejterméket, ez évszázadokon keresztül ment így, és nem betegedett meg több ember mint a mai, átpecsételt tojásoktól, vagy hat-hónapos konzervtejtől, ami szabványos, mert egy nagypénzű, befolyásos tejgyáros készíti.

Ennek ugyanis a gyárába a normaellenőr reszkető gatyával kopog be, behunyt szemmel vizsgálja át a normák betartását és hajlongva távozik boldogan, mert nem lett munkanélküli.

Nem így áll a helyzet a kis tejgyárossal szemben, itt az ellenőr magabiztosan lép be, rengeteg szabálysértő apróságot talál, óriási büntetést szab ki, be is záratja, (valahogy érzi, hogy nem kell a konkurencia) ezután büszkén távozik, saját vállát veregetve, hogy milyen legény ő a talpán.

Így ment tönkre lépésenként minden, senki nem mer belefogni semmibe, mert ha belefog rögtön megjelenik egy új szabály, amit a legnagyobb jóindulattal sem lehet betartani és így megbuktatja a vállalkozását, persze ha nem vesz kölcsönpénzt.

Oda juttatott tehát a sok szabványozás, hogy koldussá lettek országok a népeikkel együtt, mindenik kölcsönt koldul, sőt már reklámozzák, hogy kölcsönt adnak az előbbi kifizetésére.

Kérdem én, hol itt a sokat emlegetett szabadság, ha az ember adósságai miatt kénytelen dolgozni, nem szabad szombatot, de még vasárnapot se engedhet meg magának.

Cáfolja meg nekem az, aki nem úgy látja, hogy egy modern rabszolgatartó birodalom van kialakulóban!