BOLOND, VAGY FÉLKEGYELMŰ

Ezen törtem a fejemet, hogy minek tartanak engem félkegyelműnek, avagy bolondnak, megsértődjek-e, vagy nem?
Mert, ha bolondnak tartanak, akkor a sértődésnek nincs helye, hiszen minden normális ember el kell ismerje, hogy egy kicsit bolond, aki ezt nem ismeri be, az szerintem a félkegyelmű és megsértődik, ha bolondnak becézik. Ha viszont félkegyelműnek tartanak, akkor már vérig sértődöm, mert bolondságomat elismerve, nem lehetek félkegyelmű!
Mindezek a gondolatok akkor törtek rám, amikor egy nyolc tojásból rittyentett reggelit akartam volna, de kiderült, hogy csak négyből lehet, mert a tyúkokat nem lehet már stresszelve tojtatni, csakis összkomfortos lakásban tojatni, ezért ritkábban és drágábbakat tojnak.

Meg kellett elégednem tehát a a négy tojással, de felháborodtam, mert egyre nagyobb a meggyőződésem, hogy félkegyelműnek tartanak, pedig én a bolondos észjárással azonnal átlátok a tyúkketrecen. Itt van ugyanis elásva a kutya a bokor alatt, mert csak egy félkegyelmű hiszi el, hogy ez a stresszes komédia a tyúkok miatt van, ugyebár valakik akiknek eladó ketreceik vannak, annyira a szívükön viselik a tojók sorsát, miszerint gyorsan megszavaztattak egy törvényt, hogy csakis az ők ketreceikben érhetnek el a tyúkok boldog és stresszmentes öregkort. Azt meg aztán kit érdekel, hogy engem stresszes állapotba juttatnak és nem érem meg az öregkort, de azokat sem sajnálják akik fel kell mondjanak a tojástermeléssel, mert nem futja ketrecre.

Mikorra idáig futtattam gondolataim és aprókat faltam a rántottából, hogy a négy tojás annyit tartson mintha nyolc lett volna, bemondja a rádió az újabb újdonságot, miszerint a hízó disznót is kímélni kell ám a stresszhatástól és átlag hat nyolc hónapos életét csendben és nyugalomban kell leélje. A hizlaldákban a zajszint nem haladhatja meg a 80 db, az önitatók és etetők úgy kell működjenek, hogy egy angol lord is nyugodtan használhassa, anélkül, hogy a stressznek még az oldalszele is megcsapná a disznót. Ezek szerint a disznókat vagy megtanítják 79 db hangerővel visítozni, vagy kitépik a nyelvét, vagy az ellenőrző bizottság fülét dugják be, ha van mivel, ha meg nincs akkor az bezáratja a hizlaldát, vagy olyan büntetést sóz rá, amitől az magától bezár. De sebaj, mert nyílik helyette más máshol, ott ahol nem hallatszanak a decibelek és nem kell önitató, mert isznak a disznók pocsolyából is teljesen stresszmentesen. Igen ám, de ezeknek a natúr környezetben nevelt disznóknak drágább lesz a húsa, mert sokat kell utaztatni őket, hogy eredetüknek nyoma vesszen, sok a hamisított papírmunka, ami rizikós és ezért drága.

Agyő mosolygó füstölt kolbász és paskolni való pecsenye, jöhet a hallgatag disznóköröm, ha egyel-talán erre is futja majd, mert közben kirukkolnak azzal is, hogy az elkövetkező években a földgáz, a villany ára legalább háromszorosára emelkedik. Kár tehát aggódni a húsért és tojásért, mert úgysem lesz mivel megsütni, gondolom ezért is számítanak hosszú életvitelű tyúkokra meg disznókra azok, akik engem félkegyelműként kezelnének, holott csak egyszerű bolond vagyok.

ITT A JÉGKORSZAK A KANYARBAN!

Úgy ért a hír, mint az a balegyenes, amelyet balról és egy függöny mögül pattintottak felém egy sztriptíz bárban, hirtelen, váratlanul és olyan erővel, hogy majdnem bele is szédültem, mert csak az orrommal paríroztam. Szerencsére most csak a normál légköri nyomás volt bennem, ez meg általában jótékony hatással van rám abban az esetben, ha szédíteni akarnak.
A hírt egy tudományos folyóiratból olvastam, miszerint 2014-ben a földön jégkorszak veheti kezdetét és nemsokára úgy lefagyhatunk, akár a mamutok annak idején.

Nem érintett volna érzékenyen, ha ne készültem volna ez ideig a felmelegedésre. Van egy gyönyörű tanga gyűjteményem,(gyerekkori kinőtt fürdődresszek) amelyet kimondottan az elkövetkező meleg napokra tartogattam, gondoltam jól fog, ha majd a bőrömet is le kell vetni és erre fel megváltozik a prognózis, örök meleg helyett a hideget jósolják.
Mivel nem tudtam eldönteni, hogy végül is milyen ruhaneműt gyűjtsek az elkövetkezőkben, utánanéztem egy kicsit, hadd lássam mi is az igazság a sok globális valamik mögött.
Például a globalizációval sem vagyok teljesen tisztában, hisz csupa ellentmondás, egyfelől autonómiát rebesgetnek, másfelől meg mindent bevonnának egy burába, ember legyen aki érti, de azt nyugodtan kijelentem, hogy semmi jó nem ígérkezik, állítson bárki bármit, semmi ami globálissal kezdődik csak jót nem jelent, legalábbis nekem.
A globális felmelegedést az elején kezdtem érteni, egyszerű volt a helyzet, vékonyodik az ózonréteg, mert sokat pufogunk, az autóipart más energiaforrásra átállítani nem lehet, mert érdekeltségek vannak.

 Ezért inkább mind finomabb gázokat engedünk a levegőbe, addig-addig, míg már tovább finomítani nem lehet őket és ekkor felfedezik, hogy a sok autó kipufogógáza bakfitty ahhoz képest, amit az óceánokból felszabaduló óriási metán mennyiség művel az atmoszférával. Ezt a hírt nem nagyon reklámozzák, mert félnek nehogy az emberek észrevegyék mennyire bepalizzák őket, mikor a sok környezetvédő intézkedéssel, adósságba és nyomorúságba taszítják, mindenféle marhaságot kitalálva, csakhogy megszabadítsák pénzétől a jó népet.

Ezt a saját bőrömön is érzem, hisz épp most voltam kénytelen kicserélni az egyik régebbi évjáratú járgányom egy újabbal(85-ös kiadás), fiatalabbat nem mertem venni, mert félek a napkitörések miatt bekövetkezendő elektromos zavaroktól.
Térjek azonban vissza a felmelegedéshez, ami úgy néz ki, hogy nem kell álmaim réme legyen, mert még be sem következett és máris lefújták, habár a tudósok minden egyes elmélet után leleményesen megjegyzik, hogy óvatosan kell kezelni a dolgokat, ugyanis bármi lehetséges.

Ha tehát vékonyodik az ózonréteg, nő az üvegház hatás elő a tangát és monokinit, ha viszont eltűnnek a napfoltok és megjelennek a napkitörések, akkor elő az irhabundát meg a mécsest, ennyi globális talány miatt rosszabb a helyzetem, mint az ökörnek az új kapu előtt.

A felmelegedés még hagyján, hisz úgy apránként egy két fokkal több meleghez hozzászoktam volna, reménykedve abban, hogy mikorra elviselhetetlenné válik, akkorra már nyolcvan centinél mélyebbre ásatom el testem a földbe, ahol a hőmérséklet állandó, a lelkem gondoltam szabadjára engedem, hogy szabad szellemként kujtorogjon amerre jólesik neki. Ezt már előre, szépen elterveztem és íme most bead nekem a jégkorszak, amelyik olyan rövid időn belül érkezik, hogy mire észbe kapok már csak jeges whiskyt ihatok forralt bor helyett.

Ez óriási változásokat fog hozni, mert disznózsír helyett, fókazsírt kell egyek, stresszmentes tyúktojás helyett, totyogó pingvinek tojására fanyalodok majd, autó helyett kutyaszán és sok más amire nem is jó gondolni, mint például az, hogy hol fognak dohányt termeszteni, ha nem akarok lemondani a szivarozásról.

Igaz, azt állítják, hogy a globális felmelegedés extrém időjárási jelenségeket okozhat, de szerintem azért már egy kicsit túlzás, ha a felmelegedés extrém esete egy globális lehűlés, ezt összeadni már valahogy én sem tudom, pedig igazán megvan bennem a jóindulat. Mivel előrelátó ember vagyok, úgy minden lehetőséget számításba veszek, tanga gyűjteményem meg nem semmisítem, de az irhabundát is naftalinnal konzerválom a molyok ellen, a kis tacskómat elcserélem egy huskyra és a nyáron megpróbálom beszervezni magam egy fókavadász eszkimó csapatba a floridai nyaralás helyett.

Ajánlom mindenkinek, hogy tegye ugyanezt és melegében készüljön a hidegre!

NIMRÓD, GILGAMES, ÉN ÉS A STRESSZ

Ezt a nem tudományos írást csakis őseimnek köszönhető, éspedig annak a ténynek, hogy egyik nagyanyám se maradt meg nagy leánynak, mert, ha az egyik is közülük nagylány maradt volna, akkor több mint valószínű, hogy most nem vállalhatnám magamra e három személy és egy állapot közötti komoly összefüggés keresgélését.

A Gilgames és Nimród közötti kapcsolattal kezdeném, mert talán ez a legszorosabb, hisz egyes nem hivatalos források szerint egy és ugyanaz a személy és ha a kettejük közötti hasonlóságot nézem szinte én is igazat adok nekik. Gondjaim csak az időintervallumokkal vannak, de mivel az idő relatív ezért ez a gond is megoldható, ha nagyon megfeszítem a nyakizmom.

Eredetüket nézve mindkettő isteni eredettel dicsekedhet, Gilgames ugyebár háromnegyed isten és egynegyed ember, Nimródot meg teljes egészében Isten teremtette. Mindkettő hatalmas úr, vitéz harcos és van bátorsága szembeszállni egy ismeretlen és félelmetes emberfeletti hatalommal. A két személy között a különbség csak annyi, hogy míg Gilgames élete és hőstettei ismertek az eposz révén, addig Nimródról majdnem semmit nem tudni, hisz a Biblia alig tesz említést róla, pedig szerintem többet érdemelne. Egy kissé ellentmondásos személyiség, egyfelől Isten kedveltje, másfelől meg épp ellene lázadóként van bemutatva, ezért szerintem itt valami nem stimmel.

 Azt sem értettem sokáig, hogy miért nincsenek pontosabb adatok leszármazottait illetően, míg végül rájöttem a rejtély megoldására, amelyik egyszerű és logikus:-mindez csakis azért van, hogy ne tudjam levezetni a családfámat! Itt lépek végre én is színre mint élő kép, egyelőre, mint harmadik személy(iség), - esetleg második, ha az első kettő egy és ugyanaz- akit érdekelnek gyökerei. Származásom csakis azért borzolja a fantáziámat, mert annyi rokoni szálat találni az etiópoktól a finnekig, hogy állandó jelleggel egy olyan érzés kerít hatalmába, miszerint nem én származom másoktól, hanem más nemzetek származnak az enyémből.
Megtörténhet, hogy sokakat meglep ez a kijelentés, sőt sokkot okozhat azoknak, akiknek nincsenek hajszálgyökereik se, de van egy kitalált történelmük, mely e jelen pillanatban elfogadott, mert különböző trükkökkel elfogadtatták, bizonyíték híján is. Számomra egy kicsit furcsa a magyarság eredetének állandó keresgélése, ha utánam lenne én már pontot tennék egyszer és kijelenteném kerek perec, hogy első nemzet ez és az összes többit vándorlásaik során hagyták hátra szerte a világban, ezért van a sok rokoni kapcsolat. Lássam ki tudja bizonyítani, hogy ez nem így van. Ha mondákra és regékre fel lehet építeni egy nép történelmét, hát akkor ne vesztegessük az időt!

Nem szükséges azonban semmi legenda ahhoz, hogy levezessem magyarságom családfáját, mert én állítani tudok bármit és bizonyítani is ha nagyon megerőltetem magam. Ha nagyon akarom pl. azt is bebizonyítom, hogy Ádám és Éva egymás között az ősmagyar nyelvet használta, sőt mi több azt is tudom, hogy az intim pillanatokban a férfi Évácskának becézte párját. Lássam, bizonyítsa be valaki az ellenkezőjét, de figyelmeztetem, hogy csak hangfelvétellel ellátott bizonyítékot fogadok el, azt se bánom ha titkos felvételek, garantálom, nem fog senki törvény elé kerülni értük.
Bizonyításaim általában a matematikai „reductio ad absurdum” metódusára építem, amellyel be lehet bizonyítani azt, ami másként nem bizonyítható, ez más területeken is előnyösen felhasználható, ha tudjuk hogyan állítsuk fel a megoldandó feladatot. Ezt használva, egy abszurd állítással kezdve és apránként adagolva hozzá a valós tényeket bármit el lehet fogadtatni és bizonyítani.

Tehát, ha valaki kételkedik a kijelentéseimben, az nyugodtan szóljon és én eltüntetem kételyeit, de egyelőre maradok a kapcsolat keresésnél, mert kezd stresszelni már, hiába próbálok e nélkül élni. Ebben valahogy nem ütök őseimre, értem itt Nimródot vagy Gilgamest, akik annak ellenére, hogy annak idején nem volt divat ez az állapot, mégis igen nyugtalan életmódot folytattak, habár lehet csak egyszerű kalandvágy volt, de a lényeg az, hogy nem tudtak nyugton maradni. Itt elütök egy kicsit, mert én szeretem a nyugodt életet, sosem vállalnám egy birodalom félépítését és vezetését, mert ez eleve megfosztana nyugalmamtól, igaz a kalandokat szeretem, mindig is vonz az ami titokzatos és ismeretlen, de sosem a stressz levezetése miatt fogok bele valamibe, csakis szórakozásból teszem. Igaz, hogy ilyen távlatból nem bírom felmérni, hogy Gilgames miért állt ki például párviadalra Enkiduval, egyszerű stresszlevezetés volt, mert akkoriban nem voltak sportklubok ahol a felgyülemlett idegességét legyúrja, vagy csak szórakozásból tette. Nimród tetteinek háttere mögött is csak gyanítani lehet egy kis stresszhatást, de mivel az akkori orvostudomány előtt ismeretlen volt e fogalom és nincs rá hivatkozás, így én sem teszem tűzbe érte a kezem, legföljebb a kisujjam, de azt is csak egy pillanatig.

Tulajdonképpen lényegtelen is, hogy akkoriban ki mitől szenvedett, a lényeg az, hogy most mitől szenvedek én és miért vagyok egy kissé stresszes állapotban. Állapotom eredetemből ered, mert amikorra majdnem sikerült bizonyosságot szerezzek egy kis zsidó örökségről, kiderül, hogy lehetek sumer, akkád, vagy etióp is és kezdhetem elölről az egészet.
Mivel ez most nincs ínyemre ezért egyelőre inkább belenyugszok abba az érzésbe, hogy mások származnak az én nemzetemből és stresszelődjön más keresgélve hozzám fűződő gyökereit!
Van egy gondolat ami azonban nem hagy nyugodni, éspedig mi lenne, ha bebizonyítanám, hogy sumer DNS-ekkel vagyok felszerelve, ezzel gondolom felborítanák mindent, ami eddig hadilábon állt. Ez nem igazán kivitelezhető ötletnek tűnik, épp ezért több mint valószínű, hogy megpróbálom!

NIMRÓDTÓL SZÁRMAZOM!!!

Eléggé vitatott kérdés a magyarság eredete, sokféle feltételezés létezik, bizonyosság kevés, ám ez mellékes, mert téved, aki azt gondolja, hogy unalmas történelmi adatokat fog most olvasgatni. Itt csakis saját származásomról próbálok némi homályt elhessegetni és előre el is árulom, én elfogadom Nimródot ősapámnak, függetlenül attól, hogy ő elfogadna-e engem vagy nem leszármazottjának. Nekiláttam hát és elkezdtem tapogatózni a félhomályban, acélt, kovát keresgélve, hogy szikrát pattintsak, amelyik gyertyát gyújthatna, tapló segítsége nélkül.
Elsősorban a véremet kezdtem el vizsgálgatni, amikor az első alkalommal kicseppent és megnyugodva állapítottam meg, hogy az szép piros magyar vér, van benne vérnyomás, jól keveredik a borral és forrni is felforr, ha az alkalom úgy kívánja. Idáig jutottam megállapításaimmal, amikor az első szikra kipattant, végigsziporkázott a jobb agyféltekémen, lefutva a nyúltagyamon, úgy, hogy egy kicsit meg is szédültem, de ráébresztett arra, hogy nem a magyarságom kell keressem, hanem zsidó eredetemet. Ez egy logikus következtetés, hisz az ismert tény, hogy Noé zsidó volt, Nimród meg a dédunokája lévén ugyancsak, így ha én leszármazottja vagyok, akkor bennem is kellett maradnia vérükből egy pár cseppnek, ha véletlenül el nem folyt sérüléseim során.

 Ezt csak úgy egyszerű vér nézegetéssel megállapítani nem lehet, de még komplikáltabb analízisekkel sem lehetséges a nemzetiség megállapítása, ezért más irányba fordultam ugyancsak tapogatózva, gyertyaláng híján.
Visszatekintve ismert őseimre, eszembe jutott, hogy volt nekem egy ükapám akit Mózesnek hívtak és ez a név boldog reménységet adott, hisz sejtetni engedett egy kis zsidó eredetet. Ráadásul az is eszembe jutott, hogy nagyon zsugori volt az öreg, „girgilicának” becézték, mert felhalmozott búzája sokszor megtelt ezzel a kedves kis féreggel. Mindkettőt egybevetve, szinte bizonyos lettem enyhe, zsidó származásom felől, egyedül csak a fájdalmak járásán akadtam fenn, mert nincs bizonyítékom arról, hogy ez miként járt őseimben, saját magamon meg nem tapasztaltam. Ha egy fájdalom belé áll valamelyik részembe, hát bizony az ott marad és nem sétafikál, mint egy törzsgyökeres zsidóban. Ez egy kissé elbátortalanított, de aztán nagy jelentőséget nem tulajdonítottam neki, hisz én már mindenképp elkorcsosultam annyi időn keresztül és bizonyára nem örököltem ezt a tulajdonságot, így inkább a természetbéli tulajdonságok vizsgálatára hangolódtam.

Itt már az első gondolatnál ordítani tudtam volna a boldogságtól, ha ne lett volna éjfél, hisz természet szempontjából, mintha csak maga Nimród köpött volna ki, a száján vagy máshol. Tudva levő hogy ősöm híres nagy vadász volt és én is vadász vagyok igaz nem híres, és csak termetre nagy. Mióta emlékszem bennem van ez a szenvedély, vadásztam kisgyerek koromban vakondra, verébre, kamasz koromtól aztán rátértem a szoknyába bújtatott kisebb és nagyobb madárkák vadászatára, addig-addig míg az egyiket úgy ejtettem el, hogy eltiltott a további vadászattól és halászatra kényszerültem. De ez rokon mesterség nem igaz?

A másik fő jellemzője Nimródnak az engedetlenség és önbizalom, az állítólagos lázadozás Isten ellen, miszerint az ember, ha megbízik önmagában. képes megtenni saját erejéből is azt, amit úgy hisz, hogy csak isteni segítséggel lenne képes. Neki tulajdonítják a Bábel tornyának építését, mint e lázadás fő jelképét. Ezek nem bizonyított tények, csak feltételezések és szerintem, ha igaz is amit tett, tudta, miért teszi, Nimród bölcs ember volt és biztos megvolt rá az oka, de erről majd máskor.

A lázadó természet kapcsán biztos rokonok vagyunk, mert annyit lázongtam eddigi életemben, hogy ősöm nyugodtan leveheti a vadászkalapját előttem, ha egyszer majd összefutunk valamelyik korpuszkuláris zónában. Igaz, hogy lázadásaim nem voltak eget rendítő nagyságúak, de azért megrengettek egyet és mást, mert csaptak ki értük iskolából, egyetemről, stb., úgy bármelyik ősöm nyugodtan büszke lehet rám.
Isten ellen viszont sosem lázadtam fel, mindig tárt karokkal fogadtam a sorsom, de nem fogadtam el mindent feltétel nélkül és anélkül, hogy ne próbáltam volna saját erőmből változtatni rajta. Ez néha sikerült, néha nem, de legalább nem kaptam szemrehányást magamtól, hogy nem próbáltam meg.
Ami titokzatos mindig is birizgálja a fantáziámat és megpróbálom a titkot kideríteni, csak úgy saját eszközeimmel és elgondolásom szerint. Gondolom ezt tette Nimród is annak idején, megpróbálva oda jutni, ahol a titok van(ha igaz a legenda), de meglehet az is, hogy csak menedéket akart építeni, ha netán újabb katasztrófa bekövetkezne.
Ezt én is megtettem volna, sőt most is megtenném, ha tehetségem lenne rá, igaz nem tornyot építenék hanem bunkert, hisz ma egy nukleáris katasztrófához közelebb állunk, mint egy vízözönhöz.

Meglehet az ásással közelebb jutok a pokolhoz, de nem hinném, hogy eljutnék odáig, elsősorban azért, mert nem vagyok benne biztos, hogy valójában arrafelé van, másodsorban azon egyszerű oknál fogva, hogy lusta vagyok annyit ásni, elég nekem a kiskert.
Van egy harmadik sor is, éspedig az, hogyha Nimródnak nem sikerült feljutni ahova szeretett volna, akkor hogy sikerüljön nekem lejutni oda, ahova nem is szeretnék!

Mindezeket a hasonlóságokat össze-vissza téve és nézegetve magam kívülről tükörben, belülről röntgen alatt, nyugodtan kijelenthetem, hogy e rokonsághoz semmi kétség, sőt, ha még azt is belátom, hogy nem vagyok jobb a deákné vásznánál, akkor az eredetemet nem kérdőjelezheti meg maga a kérdőjel feltalálója sem, kinek kilétét egyelőre homály fedi.