Ön kinél bankol?

 Nem tudom más, hogy van vele, de nekem eléggé sérti a fülemet ez a „bankolás”, mert ami angolul jelent valamit, nem biztos, hogy magyarosítva lenne értelme. Ha meg van is értelme, nem tudom megéri-e ilyen divatos szavakat használni, csak a sznobok kedvéért, hogy aztán a végén mi is azzá váljunk.

Mit is jelent bankolni? Bevallom, nem tudom, a bankban szoktam bankügyleteket végezni, azaz pénzt betenni, vagy kivenni, számlát fizetni, vagy kamatot felvenni, talán ezt jelentené? Kétlem.

Szoktam a benzinkútnál tankolni(nem benzinkutazni), de tudtommal nem szoktam, egy bankban se bankolni, sőt nem „adom a bankot”sem, mert értelmetlennek látom.

Mostanában egyre többször hallom, sőt már a reklámokból is rám kérdez néha egy-egy szép hölgyike: „ön kinél bankol?”. Mivel nem tudtam neki válaszolni, gondoltam szégyen ide, vagy oda, elmegyek egy ismerőshöz, aki a bank szakmában dolgozik, talán ő megmagyarázza.

El is mentem, és bizonyára meg is tudtam volna, ha ne lett volna melegem a pedálozás miatt, mert ez akadályozott meg abban, hogy általános műveltségem gyarapítsam egy szóval.

 kb. így ájul egy sznob

Az úgy történt, hogy mikorra odaértem, úgy kiszáradt a torkom, mint a Szahara homokja, így a kölcsönös üdvözletek után azonnal a lényegre tértem, azaz kértem egy pohár vizet.

Elő is került egy szempillantás alatt mindenféle: jégbe hűtött üdítők, ásványvíz, palackolt desztillált víz, meg ki tudja mi minden. Ezeket mind szépen sorra köszöntem meg, és utasítottam vissza, megkérve ismételten, hogy engednének már egy pohár vizet nekem a csapból, míg teljesen ki nem száradok.

Ezzel lőttem egy óriási agancsos bakot, mert meghallva óhajom a háziasszony félig elájult, a gyerekek szembe röhögtek, egyedül a férjnek volt annyi lélekjelenléte, hogy megkérdezze:- te megiszod a csapvizet?

No az árgyélusát, ezt jól megcsináltam!

Ezek szegények nem tudhatták, hogy mióta eszemet tudom a csapvizet iszom, hogy szomjam oltsam, igaz kivételes esetekben megiszom az erdei forrásvizet, vagy a hegyi patakok vizét is, sajnos ezekre ritkábban van alkalmam.

Szerencsére az asszonyt nem kellett felpofozzam, helyre jött magától, a gyerekeket se, mert idejében elhallgattak, de a kavarodásban elfelejtettem, miért is jöttem, ám az is lehet, hogy csak el akartam felejteni.

Miután mindenki helyrejött, szépen elcsevegtünk, sok semmit mondva egymásnak. Úgy éreztem, ez a helyes, féltem valamit mondani, mert az ájulás állandó jelleggel ott lógott a levegőben.

Beszéd közben, egész idő alatt a „Halotti beszéd” kezdő sora forgolódott a fejemben:

„Látjátuk feleim szümtükhel,

mik vogymuk: isa” sznobok vagyunk, nemcsak a bankolás, hanem még a vízivás terén is!

ekként kell csinálni