Mondd mit érlel annak a sorsa?

Mindegyre fülembe cseng ez a verssor ahányszor a munkanélküliségről hallok, vagy valakivel elbeszélgetek, és már a harmadik mondat után a munka, munkahely hiánya és bizonytalansága jön szóba. Mert erről beszélni kell, ha tetszik, ha nem, ez napjaink egyik legnagyobb gondja, a pénzszerzési lehetőség. Természetesen ez csak a ketteseknek gond, mert egyeseknek megterem a pénz a kiskertben, ugyanis nekik jutott kapanyél, amivel kapirgálva mindenfele egy-kettő olyan tőkét tudnak maguknak előteremteni, hogy csodájára járnak még a fejlettebb tőkések is, nemhogy egy kapanyél nélküli csóró ne csodálkozna. Ámulunk és bámulunk, hadonászunk üres marokkal, zsebbel és gyomorral mindegyre reménykedve, hogy egyszer csak mi is megragadhatjuk legalább egy kis kapa nyelét.

Az üres zseb meg gyomor az üres marok eredménye ez logikus, de az már nem, hogy miért kell üres marokkal hadonászni, hiszen juthatna mindenkinek a markába valami, ha egyesek ne markolásznának túl sokat. Ezek a kapanyelet tartó egyesek azonban elmarkolják a jó nagy falatokat a kettesek elől, morzsát szórva csak nekik, amiből egy kevés a bajuszon billeg, de legtöbb a szembe jut, ami színvakságot idéz elő, de 

tyúkvakságot is, mert egyesek tudják, hogy nem olyan veszélyes számukra a sötétben henyélni, mint világosságban sötét gondokkal.

Ezért aztán az emberek nagy többsége sötétben henyélve matarász, nyeletlen kapával, mert henyélve nincs szükség a nyélre, világosságot kevesen mernek gyújtani, mert félnek, hogy elzavarják az álmot amelyet hajdan anyjuk könnyűnek ígért.

Van aki megpróbál nyélnek valót vágni, hogy legyen mivel odasuhintson, de ezt megróják érte, mert törvénybe hozták, hogy: „ne bántsd a fát”, ám ne higgyétek, hogy a fát sajnálják.

Betiltották már a héja nászt is az avaron, (csodálkozunk a negatív szaporulaton) így csak a parlag földekben lehet gyönyörködni, de nem gyönyört találni, hisz nincs ott egy szénaboglya, ahova megbújna az ember egy édes Annával.

Nos, szerintem ezen műveletlen földeknek rengeteg mindenféle nyélre lenne szükség, de valahogy egyesek erről elterelik a figyelmet, mert egy pár év és már jöhetnek vásárolni Maoék, akik majd adnak nekünk olcsó kapanyelet, és mellé héjában sült műtojást.

Én nem kiáltom, hogy fülembe forró ólmot öntsetek, mert ez fájdalmas lehet, no meg szeretem hallgatni a madárcsicsergést, de azt azért kikérném, hogy ne próbáljátok bedugni mindenféle handabandával, ti akik elsők vagytok az egyesek között, mert ne feledjétek, hogy elsőkből is lehetnek utolsók.

Minden atyámfiának üzenem, hogy ne adja fel a reményt és ne feledje a felszólítást: „ hazádnak rendületlenül légy híve...”, mert csak egységben van erő és a nehéz pillanatokban erre kellene összpontosítani. Befejezésül egyetlen kívánságom van éspedig az, hogy: „Isten, áldd meg a magyart”, mert nagy szüksége van rá.

Félreértések elkerülése végett, az egyesek nemzetisége sokszínű ezért szükséges a színvakság, akik elsők az egyesek között nem azonosak azokkal akik csak elsők, de nem egyesek!!!