Mottó:
Saepe accidit, ut dum impossibila cupimus possibilia negligamus.
Gyakran megesik, hogy miközben az elérhetetlen után vágyódunk, semmibe vesszük az elérhetőt.
Úgy döntöttem, megadom végül is, a szerintem egyetlen és egyetemes megoldást a létező összes válságainkra, melyekből annyi van már, hogy a legbéketűrőbb embert is kihozza a sodrából, ha már csak a válság szót hallja.
Azért döntöttem így, mert látom, hogy az eddig megadott megoldások egyike se állja meg a sarat, egyszerű emberként legalábbis én így érzem, mert nem vagyok egy ilyen, vagy olyan képesítésű sznob specialista. (Csak a sznobizmus veszélyeit próbálom bizonygatni, ha valaki nem tudja mi az olvasson utána).
A másik nyomós ok az magánjellegű, éspedig az, hogy mostanában ahányszor újabb krízisekről hallok, a szemeim színe zöldre változik és ilyenkor látom a szó mögötti gondolatot és meglátom a titkos láthatatlant.(nem kell rögtön szellemekre gondolni)
Ez, már nem vicc, szemeim színe csak ritkán, nagyon különleges alkalmakkor szokott változni, nappal alig észlelhető, ám a sötétben ilyenkor világítanak és a körülöttem élőknek lúdbőrös lesz tőle a háta,.....
A teljes írás A KÁOSZ c. E-BOOK-ban a publio.hu kiadónál.
