May 18, 2017

Globálisan gondolkodva


Nem tudom más hogyan van vele, de én már kezdek nagyon kiborulni, ha beborul az ég felettem, és a sokat harangozott globális felmelegedés helyett, inkább lehűlést érzékelek, no meg egy globális elhülyülést, vagy tán inkább elhülyítést észlelek.
Ha meg kiborultam, akkor még annak a globális felmelegedésnek is jaj, amelyiknek nem akarózik már egyszer nálam is megjelenni, hogy ne kelljen annyi zsetont lepengessek tüzelőre.
Mert bizony mondom, úgy elküldöm melegebb tájakra azokkal együtt, akik ezzel a sok globális marhasággal bolondítanak évek óta, hogy azt meg nem köszönik, az egyszer biztos!
Hiszen egy ideje már a biciklin se merek szellenteni, nehogy ne feleljek meg az euró normáknak, oszt jobban megsarcoljanak mint egy tevehajcsárt, akinek állata igencsak gázos lévén szinte-szinte globális felhevülést idézett elő.
Mert sajnos ez történik most, minden semmiért megpumpolják a kisembert, állítólag a jövő érdekeit képviselő európai nagyvezérek, holott ha utána néz az ember ezek bizony majd mind gyerektelenek, ezért kötve hiszem, hogy nagyon érdekelné őket nem létező utódaik jövője.
Keresztényeknek mondják magukat, ám keresztre feszítve se hiszem, hogy átnyálazták volna a Bibliát, mert akkor a jelen sok fonákságának, sose lett volna helye a mai társadalomban.
Nem döngethetné mellét féltéglával a sok más, nem állíthatná bíróság elé, a ravaszul újjáírt törvények nevében szülejét a kisgyerek, ha az csupán szeretetből egy kis vesszőcskét használva, nevelni próbálja, mert írva vagyon az örök igazságok könyvében, hogy: „A vessző és dorgálás bölcsességet ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját.”

De kinek van szüksége ma egy bölcs ifjú nemzedékre! Hisz ha megengednék, hogy bölcsességre neveljék, még a végén rájönne ezen fiatalság, hogy például fonák dolog a másság, vagy arra, hogy csak három gyerek egy gyerek, mert kettő csak utánpótlás nem pediglen szaporulat.
Ez egy olyan örök igazság, melyet semmilyen globalizáció meg nem változtathat, hacsak egy globalizált klónfabrikáló gépezet be nem indul, és elkezdi termelését.
Ám nem hinném, ez megtörténik, mert mikorra ráébred az új nemzedék, hogy előnyösebb a gyerekvállalás, mint a migránsvállalás, már nem lesz szükség klónokra, lesz itt kérem olyan szaporodás, hogy jaj lesz nekünk, ha nem Mekka felé nézegetünk!


May 15, 2017

Modern jobbágysors


Ha ne lenne néha felettem kék az ég, bizonyára állandó jelleggel úgy érezném, hogy jobbágyként tengetem életem, mint a hozzám hasonló sok-sok emberke.
De szerencsére még fúj a szél, ellibbentve borús gondolataim felhőit, és így a kék égbolt alatt holdfényben, vagy napfényben sütkérezve, rájövök, hogy szabad vagyok, mondhatnám inkább, szabadon sétáló, szabad-szájú jobbágy, ezt itt és most ki is mondom, addig míg meg szabad tennem.
Mert ki tudja mit hoz a jövő, meddig tart a szájnak szabadsága? Avagy meddig sétafikálhatok szabadon, és nem kényszerülök körbe-körbe futkorászni, mint gömbketrecbe zárt nyúl-ember hibrid? (Nyúl szív, emberi test, nem ám fordítva!)
Hiszen nem titok ma már, hogy bármilyen ember-állat hibridet képes megalkotni a modern tudomány.
Nem tudni, ezzel mennyire ért egyet az ember megteremtője, de úgy néz ki, egyelőre megengedi, hiszen szabad akaratot adott teremtményének, mehet le is, meg fel is a vízen, sőt még oldalra is evickélhet.
Saját belátása szerint kellene hát cselekedjen, ám itt kezdődnek a gondok, amikor megbéklyózzák az embernek saját akaratát, és mindenféle furfangot használva rákényszerítik másokét.
Hiába a figyelmeztetés:
Így szól az Úr Isten: Jaj azoknak, akik kötéseket varrogatnak minden kézcsuklóra, és takarókat készítenek akármilyen termetűek fejére, hogy lelkeket vadásszanak!”
ez a lélekvadászat vígan folyik manapság.

Virtuális csapdába ejtve az emberek lelkét és szellemét, egy új, globalizált ködfelhőbe bújtatott, de rózsaszínben tündöklő modern feudalizmus rendszerét csillogtatva, ígéretes jövőként, mintegy elhitetve, hogy jó-szántunkból építjük fel ezt.
Mivel a korbács nem menő eszköz, no meg testi erőszaknak nyomai maradnak, ezért van szükség a lelkek vadászatára, elejtésére, megsebzésére, és utána újonnan felfedezett, titkos módszerekkel való gyógyítására, magyarán mondva egy akarat módosító terápia alkalmazására.
Hadd akarjuk azt tenni, amit más akar!
De ne keveredjek be a virtuális világ rejtelmeibe, mert a végén megfeledkezek, az ezek között, mögött rejtőző valós tényeket feltárni, melyek nem csak az akaratuktól, hanem majd mindenüktől megfosztott emberekről szólnak.

A Global Slavery Index 2016 adatai szerint jelenleg világszerte 45,8 millióan kényszerülnek arra, hogy a modern kori rabszolgaság valamilyen formájában éljenek, ami 30 százalékos emelkedést jelent, mivel a két évvel korábban készített, hasonló felmérés világszerte csak 35,8 millió modern kori rabszolgát jegyzett fel.
Már évek óta birizgálja fantáziámat az, hogy fölfelé, vagy lefelé a létrán halad a jelenkori társadalom, csak sosem tudtam pontosan megállapítani, mert az a csalafinta virtuális világ mindig összekuszálta gondolataim, össze-vissza cserélgetve a létrafokokat..
Azt már rég észleltem, hogy a modern kori rabszolgaság létezik, és ha a Walk Free Foundation adatai igazak, akkor bizony egyre jobban virágzik, sőt tovább is virágozhat, hacsak ki nem üti nyeregből egy szépen bimbózó új trend. (Én ezt is számításba vettem volna, a Forrest család helyében mikor bejegyeztették 2012-ben alapítványukat.)
Habár szerintem az új módi bimbói is kinyíltak már, csak virágzását kevesen észlelik, hála a vizes lepedőnek, mellyel a fejünket letakarják.

Az divatba jövő új társadalmi rend, egy fokkal előrehaladottabb, mert nem a rabszolgákat, hanem a relatíve szabadon mozgó, modern jobbágyok rétegét tekinti alapnak, melyre ezen modern rendszer felépülhet.
Van itt, meg ott ész, hogy a seprű rúgja meg! Hiszen ez óriási előnyt jelent, akár globálisan, akár nem így szemléljük a dolgokat.
Nagy előny már az is, hogy míg a rabszolgát csak saját ura használhatja, egy szabadon mozgó jobbágyot mindenki nyugodtan kihasználhat, anélkül hogy ennek emberi jogain csorba essen, melyeket a törvény jobbik kezével nagylelkűen megad, oszt utána a többi kis balossal elvesz. Mert nagyon sok bal keze van ám a modernizált törvényeknek, gondolom ezt sokan tapasztaltátok már.
Bőkezűen osztogatja például a munkához való jogot, (nem kötelez rá, mint rabszolgát az ura) de ellenében mindent elvesz cserébe, még a szabadságot is, no persze nem látványosan, hanem csak úgy suttyomban, és apránként, nehogy idejében rá lehessen jönni a turpisságra.

Egyébként e jogot minden időkben szívélyesen osztogatták a törvények urai, ugyanis nem saját zsebükből adakoztak, ez nem újdonság, mint az sem, hogy e jog gyakorlóinak vajmi kevés haszna lett belőle, mert a haszon java-része nem saját, hanem mások zsebébe vándorolt.
De visszatérve a tényekre, melyek ezen új társadalmi átrendezést bizonyítanák, bevallom semmi kézzel fogható bizonyítékkal nem szolgálhatok, de ez nem csoda mivel az írott törvények, íratlan szabályait használva fejlődik a rendszer.
Habár lenne néhány tény, ami alátámaszthatná a modern kori jobbágyrend kialakulását, csak nem hinném, hogy akadna egyetlen a földi bírák közül, aki ezt elfogadná bizonyítékként, hisz ők is ugyanabban a bárkában szorongnak mint mi, azaz valamely irányba elkötelezettek.
Mert ez a rendszer lényege, látszólagos szabadság, mögötte azonban ott leselkedik egy nagy pakli kötelező, ami végül úgy bead a szabadságnak mint H5N1 vírus a kínai csirkének.
A lényeg megértése végett adnék egy példát, és legyen az a földdel kapcsolatos, ha már ilyen földműves zónában lavírozok.

Teszem fel van egy darab földecském, szabad paraszt vagyok hát, de a szabad ég alatt azért nem hálhatok, így építenék rá egy kunyhót. Nekilátnék, de kiderül, ezt nem tehetem addig míg egy orosz műhold magába nem táplálta koordinátáit, egy amerikai meg egy jó kis summáért le nem rögzítette ezeket(senki ne higgye, hogy csak úgy ingyen kedvtelésből rajzanak a szatellitek!), osztán fentről lefele haladva mindenféle hivatalos közeg rá nem tette ujjlenyomatát építési kérelmemre, sőt alkalomadtán még a szomszéd kutyájának mancslenyomatára is szükségem van.
Mindezen sok pecsét természetesen pénzbe kerül, ami elfogy még mielőtt az első téglát megveszem. Mivel a sokpecsétes iratcsomó alatt nem szunyókálhatok, kénytelen vagyok meglátogatni egy pénzintézetet, hogy némi pénzanyaghoz jussak.
Megy is ez minden különösebb cécó nélkül, ha lemondok a földem, meg az épülendő házam feletti tulajdonjogról belátható, de megtörténhet, hogy beláthatatlan ideig.

Ekkor kezdem érezni, már nem vagyok annyira szabad, a közvetlen munkaadóm is érzi, emiatt olyan flexibilissé nyújtja programomat, hogy már csak mint a lélek hálni járok haza.
Ha nem tetszik, mehetek bárhova, hisz szabad az út le is, fel is, és ez valóban így van, a gond csak az én szabadságommal van, ami már csak elméletileg létezik, gyakorlatilag, feltűnés nélkül teljesen megfosztottak tőle.
Ezután a szabad úton már csak kötőfékkel futkorászhatok, amiből a látszólagosan szabadon logó zsinórokat láthatatlan kezek fogják, és irányítják vasmarokkal.
Nos, ezzel a nem látható, de annál jobban érezhető kötelékkel sikerül gyakorlatilag, észrevétlenül jobbágysorba juttatni az emberiség nagy részét. Ily módon bármilyen személyi magántulajdonban lévő ingó, vagy ingatlan simán átkerülhet a hűbéruraságok magántulajdonába.
Különböző taktikákkal, meg törvényekkel addig-addig szorongatják a közembert, míg végül kénytelen beadni derekát, azaz feladni függetlenségét, nyakába jármot véve, jobbágyként robotolni míg az ina bírja.

Ez a jól beváló praktika lényege, érzelmi és lelki világra hatva leigázni a testet.
Igaz van ígéret a lelkek kiszabadítására, mely ekként hangzik:
Ezokáért így szól az Úr Isten: Ímé én kötéseitek ellen leszek, amelyekkel a lelkeket vadásszátok, mint madarakat; és leszaggatom azokat karjaitokról, s a lelkeket, melyeket ti vadásztok, szabadon bocsátom, mint madarakat.”
A gond csak az, hogy ezért a kisemberkének is tennie kellene valamit, bizonyára már az is elég lenne, ha megtanulná fékezni kívánságait, és így lenne némi esélye a lélekvadászokkal szemben.

De arra is vigyáznia kell, hogy ki ne érjen lábujjacskája a paplan alól, mert erre is hurkot vethetnek, és ettől fogva is jobbágysorba ráncigálhatják.

Mar 30, 2017

Bűn és büntetés


Néhanapján, de egyre gyakrabban kerülget a merevgörcs, mert már szinte naponta megjelenik a bűn valamilyen újabb fajtája, amiért büntetést sózhatnak a nyakamba.
Ezer szerencse, hogy nagy a felhozatal a görcsoldó szerekből, így mielőtt kimeredne nyakamon a hasizom, gyorsan bekenem valami kenőccsel, vagy lenyelek egy csodás pirulát, így kerülvén ki a görcsös helyzetet.
Ezelőtt elegendő volt egy-két füstöt mellre szívnom, lehet most is elég lenne, de ma már mindjárt otthon se merek szivarra gyújtani, nehogy megszegjek valamilyen újonnan megjelent törvénycikkelyt, ami korlátozza a füst szabadon szállását.

Egyébként én teljesen szabad vagyok, a kis bűnökért járó óriás büntetések kalitkájába zárva, melyek kvantuma egyenes arányban növekszik a minimálbér növekedésével.
Ezért nem is igen értem miért kell ennek a növelését követelni, szerintem elég lenne egy kis árszabályozás ahhoz, hogy az is megéljen, aki a minimálbér növelésével is ugyanúgy fog élni, vagy rosszabbul.
A gond csak az, hogy manapság az árakat állítólag szabályozni nem szabad, nehogy a marxista-leninista tanok követőinek becézzenek, szabadjára kell hagyni őket, hadd ugorjanak demokratikus jókedvükben a csillagos égig, úgyis eléri őket aki nem bűnös, ezért nem is érdekli a büntetés nagysága.
Mert vannak ilyenek kérem! Sőt még olyanok is, akik nem a minimumból élnek meg, és nem félnek behajtani a tilosba, amikor pirosra vált lámpa!
Bezzeg én, még ha zöldet mutat, mindjárt akkor se merek behajtani, félvén nehogy időközben megváltoztak volna a szabályok, oszt bűnbe essek, és úgy megbüntessenek, hogy még a dédunokám is kolduló kft.-ben kelljen munkálkodjon.
Mert igaz, a büntetések nagysága egyenes arányban növekszik a bérekkel, a gond csak az, hogy vagy a bér van gyök alatt, vagy a büntetés hatványon, de valahogy nagy a szakadék a kettő között.
No természetesen csak azok észlelik, akik lent a társadalmi szakadék alján, vagy valamelyik közép ösvényén sétálnak, mert akik valahol fent tengetik életüket, azokat nem érinti, ezért jólelkűn szabják nagyra a büntetéseket.
Ennek következményeként a szakadék egyre mélyül, az alja mind zsúfoltabb lesz, a középpályások száma gyérülőfélben, ami egyel talán nem jó dolog, mert komoly bonyodalmakat, sőt mondhatnám forradalmakat okozhat.
Ezért szerintem egy kissé óvatosabban kellene kezelni a bűnök lajstromát, és megszabni a büntetések nagyságát, nehogy véletlenül azok, akik ezeket szerkesztik, és apránként adagolják, idővel bűnössé váljanak, és büntetésből a szakadékba pottyanjanak.

Mondom én, aki már átéltem egy, a szigorítások miatt megbukott kommunista diktatúrát, és most valahogy úgy érzem, hogy egyre jobban kezd szorítani a demokráciának fordított műbőrből készült cipellője.

Mar 10, 2017

To lie till we die?


It seems, the question is simple, but according to my opinion and empirical researches, it isn't easy to give an answer. An unsophisticated yes or no isn't possible, I think it can't satisfy anybody, even a nymphomaniac mosquito remains unsatisfied for ever.
Theoretically and theologically you can verbalize an astronomic no, but in the practice – that kills us day by day– it's quite impossible not to lie, especially in our modern days of masquerade.
In effect it was possible never my friends, because lies are the indispensable pieces of an engine, which one actuate our society.
The development of the human society isn't possible without bungs, but an overdose of these might have some abrupt side effects, and can stop or reverse the (so said)irreversible progress.
In the past it wasn't so dangerous, there was no globalization, so lies affected just a group of people,whilst today the whole world population is suffering for, and what is more, I think that even aliens are affected! Thanks to the interstellar radial pollution!

So be attentive, global lies can be more virulent than the H5N1 Asian bird flu!
Probably God didn't thought of this aspect, when elaborated the Ten Commandments. Therefore are no
restrictions in this area.
So we can tell stories, as many as we like, the portal of heaven remains open, while poor Lucifer remains without clients. But that's the rule of concurrence, everywhere you go!
But let's stay for awhile in this world, actually I don't think anyone of us is interested in the acts of the other world.
After all I must remind you, that the Satan was the inventor of the falsity, but the man, better said woman quickly swiped the invention, and used it without paying taxes, and uses it now not to pay taxes, though it's dangerous because without these, the society of politicians might disappear.
That would be a very serious lost, without that society bungs will disappear, so there will be no human society activating engine.

Therefore fellows we have to exercise, to tell believable or unbelievable stories, otherwise(if the engine stops) the return in ape-man paradise, better said to or on the apple tree is inevitable.
So I say, let's lie until we die! To keep in a continuous movement this world.
Maybe we'll have no occasion after, I suppose that the rules of the other world are a petite different, probably there is no need for a society actuating motor.
But who knows?

For example it might be an otherworldly prevarication, that at the same table angels and broken angels eat only angels on horseback!

Mar 7, 2017

Szőrös melankólia, avagy: hej, amikor én még legény voltam!



Sosem tört rám a melankólia, és gőzöm se volt arról, hogy mi a búbánat lehet a stressz, vagy a depresszió.
Bizonyára azért, mert nemigen volt időm a pszichikumommal foglalkozni, ugyanis teljesen lefoglaltak olyan tevékenységek, melyek csak a fizikumomat vették igénybe.
Ilyen volt például a haj, bajusz, vagy kecskeszakáll növesztése, a látványos izomtömeg növelése még nem volt divatban, a nők nem adtak túl sokat a látszatra. Valahogy igénytelenebbek voltak e szempontból, de gyakorlatiasabbak másból, így megelégedtek csak némi rejtettebb férfias szervecskék izomzatának használatával.

Bizonyára valami okból ráéreztek, hogy a hímek dagadó bicepszei nem képesek a mennyország kapuját nyitogatni, legföntebb csak akadályt jelenthetnek idővel, a budipapír saját kezű használatában.
Habár akkoriban az újságpapír volt menő a célból, nem dobta be senki a pénzt egyszeri használat után az árnyékszékbe, mivelhogy nem sok vala belőle.
Ott spórolt az ember ahol csak lehetett, így hát pottyantás közben is megtette, egyszer elolvasta a híreket, és csak utána használta végső célszerszámként a papírt.
Igaz, hogy egyik nagyapám szerint ez is pazarlás volt, az ő legénykorában ugyanis egyetlen közös kukoricacsutkát is kitűnő törlőműszerként lehetett használni. Ez ott fityegett zsinóron a budi falán, mindenki ezt használta, igyekezvén annak száraz részével törölgetni a megtörölni valót.
Ám ő legénykorát a világháborús időkben élte, amikor ejsze jobban szorította a kapca mint engem, aki a szocializmusban legénykedtem.

Nem kellett akkor már kocsányra fanyalodni, mivel annyi propagandával teli lapot osztogattak ingyen, hogy állandó hasmenés mellett sem lehetett elfogyasztani.
De mivel ilyen skótos környezetben nőttem, belém rögződött a spórlás művészete, így minden alkalmat megragadtam ennek fejlesztésére.
A szőrzet növesztését is ezen meggondolásból űztem, rájöttem ugyanis, hogyha szabadjára engedem szőreim, hadd nőjenek kedvükre, egy bizonyos idő után akciós nyirbálásban részesülök, például egy bicskás bált, vagy borral hígított, engedély nélkül szervezett teás estélyt megzavaró razziának köszönhetően, de akár egy egyszerű rendőri igazoltatás során is lehetett néha spórolni.
Teljesen ingyen olyan gyönyörű, holdvilágként tündöklő, kuglifej frizurát rittyentett az ügyeletes „stylist” olykor az embernek, hogy a mai nagymenő, kopaszodó filmsztároknak nem csak az álluk, hanem a sok felvarrt ráncuk is leesett volna az ámulattól.
Szerencsére a ráncfelvarrást nemigen ismerték akkortájt, így az idősebb korosztályt képviselő rokonoknak, vagy ismerősöknek is csak az állkapcsukra kellett összpontosítaniuk röhögés közben, amikor este láttak gyapjasan, reggel meg totál szőrmentesítve.
Természetesen csak az eszem tokján szemérmetlenül elszaporodott szőrzettől szabadított meg, a szocializmus szigorú és kötelező etikettjét betartatni igyekvő rendfenntartó gépezet.
A testem azon részein ahol szemérmesebben nődögéltek a szőrszálak, ott senki nem piszkált volna a világért sem.

Hiába na, szemérmesebb idők voltak akkoriban!
Ki nem állt volna valaki csupasz hónalját mutogatni se reklám, se kommunista propaganda céljából, de cérnaszálakon logó bikini reklámot se látott akkoriban se öreg, se fiatal.
Azért nemigen lett depressziós emiatt senki, így jómagam se, inkább azon törtem a fejem, hogy miként tudnám élőben meglátni megtapogatni, és meglapogatni azt, amiről csak képzeletben álmodoztam.
Mert ábrándozó természetű legény voltam, és ennek köszönhetem, hogy álmaim valóra váltak.
Jobban mondva álmaimnak, melyeket ha néha egy holdfényes éjszakán érzékeny füleknek elmeséltem, hatására szőrös szívek epilálódtak, és mellékhatásként megesett, hogy szemérmes hajadonok vesztették el szüzességüket, vagy férjes asszonyok csalták meg férjüket.
Be mesés, szép idők voltak!
Ha csak visszagondolok, máris úgy rám telepedik egy melankolikus hangulat, hogy szinte mesélni se tudok.
Pedig ma is szeretek mesét mondani, sőt a szívekről is eltávolítanám olykor a szőrt. Ám ez ma már egyre nehezebb ügy, lévén, hogy inkább a reklámoknak dőlnek be a lányok, asszonyok, inkább a sok melegen ajánlott epiláló meg egyéb szereket használnak szőrtelenítésre, és hidegen rezgő műizmokat vágyaik csillapítására.
Úgy néz ki, hogy hideg időket ért meg a világ, dacára a globális felmelegedésnek, vagy tán emiatt szűnik meg a testközelség igénye manapság?

Bezzeg hajdanán úgy összebújtunk, hogy csak na! Pedig még a szőr is melegített, nemcsak a vágy fűtött.
Ma már a teljesen lecsupaszított testeknek sincs szükségük egymás melegére, megelégszenek csak a csóré látvánnyal, de szerintem ennek nem a klímaváltozás az oka.
Személyes megérzésem az, hogy a test felszínéről eltávolított szőrzet megbosszulja magát, oszt befelé növekszik, ellepve a szívet, egy hamis meleg érzést keltve a modern emberben.
Ezt a belső bélelést már nehezebb eltüntetni, inkább csak álcázni lehet és kell, nehogy véletlenül nyíltan kimondjuk azt, amit a bunda alá rejtettünk.

Szóval eléggé zűrös ez a szőrös probléma, és nekem komoly gondokat okoz, mert például nem tudom, hogyan fogom feltenni majd unokámnak azt a találós kérdést, amelyiket nagyapámtól tanultam, és így hangzik:
Kívül szőrös belül nedves, férfiaknak igen kedves. Nos, mi lehet az?”
Persze csak azon esetben lesznek gondjaim, ha megérem azt a kort hajasan, mert a helyzet úgy néz ki, hogy még kopaszon is egyre bajosabb odáig eljutni.
Egyelőre azonban nem stresszelődök, mert megtörténhet, hogy visszatérnek azok a szőrös, szép idők, vagy majd csak kitalálok addig valamilyen szőrt helyettesítő szót.

Mert vénségére egyre okosodik az ember, pláné ha meg nem butul!

Feb 27, 2017

Ne csak robotoljatok, adózzatok is!


Az éter hullámain ringatózva, egy érdekes eszmecserére figyeltem fel, melyben Bill Gates azon ötletét boncolgatták, miszerint a robotokat is meg kellene adóztatni, ha egyenjogúságot szeretnénk minden szinten.
Átgondolván a dolgokat úgy érzem, ebben van némi igazság, hiszen jelenleg a robotok csak robotolnak, míg az emberek nem csak robotolnak(tisztelet a kivételnek), hanem adót is fizetnek, ami egy szempontból kiváltság, ám egyébként hátrányt jelent az okos gépezetekkel szemben.

Hiába na, okos ez a Bill gyerek, kár hogy nem lett politikus!
De azért nem kell csüggedni, mert hála az egeknek van ezekből bőven, és bizonyára akadnak majd olyanok is, akik nyélbe ütik ezen ötlet gyakorlatba léptetését.
Hiszen az adózónában rejtőzik a politikai közösségek fő pénzforrása, ami nélkül sajnos még a kivételeknek is robotolnia kellene, ezért szükség van minden kis bevételre.
Igaz, így első látásra nem olyan egyszerű a kivételezés, mivel a robotok egyelőre csak gépek, személyazonosság, lakhely nuku, emiatt például nehéz lenne egy kissé személyi jövedelemadót rájuk kiróni.
De szerintem ez nem nagy gond, hisz a rengeteg adóféleség közül valamelyiket csak a nyakukba varrhatják majd idővel.
Az már más káposzta, hogy miként hajtsák be rajtuk, ha nem fizetnek, és mi lesz ha semmiképp nem akarózik nekik fizetni.
Megtörténhet például, hogy inkább éhségsztrájkba kezdenek, mintsem robotadót fizessenek(ehhez minden adófizetőnek joga van), de kérdem én, ki győzi majd kivárni míg gyomruk korogni kezd?
Szóval akadnak ilyen apróságok, de bizonyára mind megoldhatók, csak olyan szakemberekre van szükség, akik egyszerűen csak ígérgetéssel képesek nem csak robotokat, embereket, hanem még egy nimfomániás elefántot is kielégíteni.
Nem tudom hogyan született Gates ezen ötlete, ám azt tudom, hogy amint meghallottam, azonnal az én fejemben is megfogant néhány ötletecske.

Mivel egyelőre úgy érzem a vizeletemről, hogy a robotok megadózására nem kerül sor a közeli jövőben, gondoltam megpróbálhatnám most melegében robottá nyilvánítani magam.
Ez ma már nem olyan nagy kunc, ha férfi vagyok, de nő akarok lenni, az lehetek, csak kiállok mell-döngetve a világ elé, és minden cécó nélkül azzá nyilvánítom magam. Ezt meg mindenki akarva-akaratlan el kell fogadja, anélkül hogy bárki felülvizsgálná fegyvertáram golyóbisait.
Ez elven hát robot is lehetek, adómentességet élvezve, hisz senkinek semmi köze ahhoz, hogy ki vagy mi lakozik bennem, ez ugyanis magánügy a teringettét nekije!
Azért mielőtt belevágnék, egyszer megpróbálok az adóhivatalnál puhatolózni ez ügyben, mert félek nehogy dupla személyiséggel rendelkező egyénnek nyilvánítsanak, oszt duplán megadóztassanak.
Habár az emilyen megduplázódott személyek általában adókedvezményben részesülnek, sőt még egy személyiség-összevonó szanatóriumba is ingyen jegyet, meg párnákkal bélelt szobácskát kaphatnak. Ott úgy tudom nem szabad robotolni, de lehet ám robotosdit játszani!


Szóval mindenképp lenne némi előnyöm, ha nem is mentenének fel az adózás alól, de megszabadulhatnék egy időre legalább a mindennapi robottól, sőt és páné újabbnál-újabb ötletekkel játszadozhatnék kedvemre!

Feb 19, 2017

A permanens körömfestés


Egy divatbemutatón, szemeim legeltetvén a legmenőbb fátyolruhák, vagy ruhafátylak alatt rejtőző, teltebb-laposabb idomokon, született az ötletem, amit most leírok.
Gyorsan nekihevesedtem, félvén attól, nehogy elfelejtsem, mert bizony a rövid távú memóriám úgy megtréfál néhanapján, akár egy röpke szélfuvallat, ha véletlenül szembe füttyentek vele.
Per pillant minden oké,de utána csak némi halvány körvonal marad valahol az agycikornyákban, a lényeg rövid időn belül elpárolog, akár a nadrágszárra csapódott vizeletcsepp.

A lényeg térve, tehát miután szemeim jól laktak már az összes modell szinte leplezetlenül leplezett formáinak feltérképezésével, és a színekre meg árnyalatokra is kezdtem figyelni, pattant ki a ragyogó ötletem.
Szinte felugrottam, amikor kipattant, szerencsére visszafogtam lelkesedésem, és ülve maradtam, így nem gyanúsíthatott senki azzal, hogy az épp akkor belibegő hölgyike pókhálóval eltakart bájai voltak agitált állapotom kórokozói.
Akkor egyébbel nem magyarázhattam volna lelkiállapotom felhevülését, hisz remek gondolatom elárulni nem akartam, remélvén, hogy feltalálóként legalább annyi zsetont szerzek vele, amennyiből vehetek egy frakkot meg cilindert hozzá. (Nem mintha sznob lennék, hanem mert szerintem ez lesz a jövő férfias divatja.)
De megtörténhet, hogy egy hét hálószobás házacskára is futja, ahol egyedül éldegélhetek, és minden éjjel más szobában kergetőzhetek a kísértetekkel, nappal meg siránkozhatok, hogy nem bírom a kísértetiesen nagy számlákat kifizetni.
Nos, amikor már a színekre is tudtam figyelni, észrevettem, hogy a kék dominált minden szinten, sötétebb, élénkebb, csillámporos, vagy csak matt, de mindenik manöken részei - kezdve a kis-lábujjacskája körmétől a szemhéjáig – a kék különböző árnyalataival voltak besötétítve.

Ekkor döbbentem rá, hogy mennyire divatos vagyok, (nem voltam) és ezután elegáns mozdulattal emeltem poharam bal kézzel, hanyag arisztokrata eleganciával eltávolítva kisujjam, hadd vegye eszre mindenki a trend jelét rajtam.
Ugyanis gyönyörű sötétkékben pompázott, és pompázik ujjacskám körme legalább két hónapja, hála egy kalapácsnak, meg egy félresikerült ütésnek.
Elgondolkodván azon, hogy mennyi pénzbe és időbe kerül a sminkelés, körömfestés, no meg annak megőrzése, nehogy lekopjon, elmaszatolódjon a verejtéktől, könnyektől, esetenként elhalványuljon egy csóktól, villant eszembe, hogy eladhatnám saját kékítő módszeremet.
Igaz, véletlenül jöttem rá, de hát ez más feltalálókkal is megesett már, és bizonyára senki nem firtatja majd, hogy akaratos vagy akaratlan volt a kalapácsütés, főleg ha találok egy kiváló reklámszakembert, aki eszközöktől függetlenül felfuttatja kitalációmat.
Nem alantas, becsapós reklámeszközökre gondoltam, hanem például olyasmire, hogy a kalapács helyettesíthető egy becsapódó ajtóval körömfestés esetén, mely módszerrel egyszerre nyolc köröm is festhető.
Szemkékítés céljából alkalmazni lehetne egy-két jól irányzott pofont, minden segédeszköz nélkül, ennek nagy előnye, hogy idővel ez a smink színét változtatja, így más divatirányzatot is követhet viselője.
Nagy előny még az is, hogy csak pillanatok műve bármely módszer, ezt saját empirikus kutatásom eredményével alátámaszthatom.
Bevallom, nem sokat kutattam, csak véletlenül odakoppintottam, de az eredmény pillanatokon belül látható lett. Hisz alig vettem ki számból bizsergő kisujjam, és le a kék égről tekintetem, máris szép kékeslila árnyalatban pompázott a köröm. Igaz, utána sötétkékké változtatta árnyalatát, de hát Istenem a divat már csak ilyen, mindegyre változó.

Úgy érzem elméletileg minden szép és jó ötletem körül, csak nem tudom még gyakorlatilag piacra dobni, mert nem tudom eldönteni, hogy kit lehetne mellékhatásairól megkérdezni: a kezelőorvost, gyógyszerészt, vagy ügyvédet?