Egy erőszakos csók

 Fiatal volt és tele energiával. Feketére festették, mert ez jól állt neki és egy bizonyos fokú eleganciát biztosított számára. Szeretett utazni és ilyenkor kerekded popsija lágyan hullámzott együtt az úttal, ezzel mintegy biztonságot sugározva magából.

Egy hosszabb túrán volt, amikor aztán meglátta a végzetet, az elkerülhetetlent.

Amikor először látta messziről, a szembe jövő hatalmas testet, még nem gyanított semmit, hiszen sokan jöttek szembe az úton, de csak elhaladtak mellette, legföntebb összevillant égő tekintetük.

Hanem ezzel, a mellette óriásnak tűnő, szembejövő idegennel érezte, hogy gondjai lesznek, mert az egyenesen felé tartott, mintegy elkerülhetetlenné téve a találkozást.

Szeretett volna kitérni előle, de az utat az ő oldalán mély sánc kísérte, arra nem mehetett, a túloldalra nem vághatott át, hiszen akkor őt okolnák majd, ha valami netán történne közöttük.

Annyira fiatal volt, hogy még sosem csókolta meg senki úgy istenigazából, csak egy pár gyerekes puszit kapott, de ezeknek nyoma is alig maradt.

És most íme, egyből csak jön szembe egy óriás, aki úgy néz ki, nagyon csókolózhatnék, és ő nem tud elmenekülni, pedig úgy elmenekülne, hiszen utálja az ilyenfajta erőszakos csókot.

Az meg csak közeledett és nem titkolta szándékát, más arra járók is látták, de senki nem tudott ellene tenni semmit, mert félelmetes volt, robusztus testű, így aki csak tehette inkább kitért előle.

De ő nem térhetett sehova, mert az előtte haladóktól gyorsabb tempóra nem válthatott, a sánc túl mély volt ahhoz, hogy beleugorjon, tovább már gondolkodni se volt ideje, mert leállították.

A csókolózás azért így is megtörtént, minden előjáték nélkül, igaz nem volt annyira fergeteges, mintha mindketten rohantak volna, de eléggé erőszakos ahhoz, hogy a kis Ford Ka totálkáros legyen. Utasai szerencsére megúszták kisebb sérülésekkel.

A csókos kedvű idegenről meg kiderült, nem is égett annyira a vágytól, csak elaludt a sofőrje, de baja neki se lett, azon kívül, hogy meg kellett szakítsa édes déli álmát.