Et si tu n'existais pas - Szerelem

„És ha te ne lennél, én miért léteznék?” lágyan és simogatóan hangzik el a kérdés Joe Dassin örökzöld slágerében.

Számomra legalábbis örökzöld marad, mert nem csak a kellemes hang fakaszt friss rügyeket, ahányszor csak hallgatom e dalt és tetőtől talpig végigbirizgálja lelkemen a szőrszálakat, hanem a dal szövege is olyan témát vet fel, amelyik sose lenne szabad mulandó legyen. Hiszen szerelemről van szó benne gyerekek és arról nem szabad megfeledkezni!

Mert veszélyes világban élünk ma, egy olyan világban ahol minden van és minden hiányzik. Minden van amit pénzzel meg lehet venni és minden hiányzik, amit a szerelem és szeretet adhat csak meg.

Én így érzékelem ezt a sokadik érzékemmel, amikor látom a mellettem elrohanó embereket, akiknek nincs idejük csak úgy bolyongani reménytelenül és megbánások nélkül(a szöveg szerint), ha a nagy „TE” nem létezne.

És kinek volna ma ideje feltalálni a szerelmet, ha ne létezne, hiszen ma már csak olyasmit lehet feltalálni, ami pénzt hoz, nem lehet szerelemre pazarolni a drága időnket!

A karjaimban alvó mulandó álmokat sosem fogom szeretni, énekli tovább Dassin, mi meg ezt tesszük, ami mulandó és csak álom annak tulajdonítunk nagyobb jelentőséget, ami meg kézzelfogható, lényeges és maradandó azt szinte észre se vesszük.

Bizonyára kevesen hallgatják ma már ezt a dalt és még kevesebben figyelnek oda mondanivalójára, mert divatosabb megnézni pl. egy Gagnam Stylet, ami se nem szép, se mondanivalója nincs, így nem is lehet odafigyelni rá, csak felfigyelni arra, hogy micsoda marhaságokkal lehet az embereket elbolondítani.

Hiába figyelmeztet továbbá a dalnok, hogy egyedül az ember csak egy plusz pont és elvész az élet forgatagában, ha nincs mellette egy valaki, egy igazi szerelem, aki mellett nem kell magát álcázza azért, hogy valódi egyénisége kibontakozzon, nagyon kevesen hallják és veszik komolyan ma ezt a figyelmeztetést.

Olyan érzésem van, kevés ma az olyan, aki képes lenne az élet titkát keresni és megtalálni a „miért”-et csak azért, hogy megalkothassa és nézhesse azt, akire igazán szüksége van, ha „ AZ” ne létezne.

De mindenki számára létezik az a valaki, higgyétek el nekem, nagyon nem is kell keresni, csak nem szabad elszaladni mellette, belesve a rohanás csapdájába.

Figyeljetek hát a szerelemre és a szeretetre nagyon, mert e nélkül ami örökzöld az is elszárad, akár a kivágott fenyő a karácsonyfa tartóban!

Halhatatlanok leszünk!

Ilyen felkiáltójeles örömmámorban kezdtem lubickolni, amikor olvastam, hogy egy német tudóscsoport megtalálta a halhatatlanság titkát a FoxO elnevezésű gén személyében. Gondolom más is úszkálni kezdett volna az örömében, hiszen egy ilyen jó hírt nem lehet csak úgy szárazon tempózva megemészteni, de amikor tovább olvastam, lelkesedésem alábbhagyott, mert kiderült, hogy az illető gén egyelőre csak a Hydra polipokat védi öregedés ellen. Ezek valami édesvízi állatkák és állítólag gyakorlatilag halhatatlanok, mert ez a génjük aktív állapotban tartja az őssejtjeiket, tehát se teoretice se praktice nem vénülnek meg soha.

Egy kissé lekonyultam, mert ugyebár mit érek én azzal, hogy a polipok halhatatlanok, mert van nekik FoxO génjük, én meg nem vagyok az, de tovább olvasva a tanulmányt kiderült, nekem is van ilyen génem, sőt minden embernek van, mire-fel ismét felvidultam. A gond csak az, hogy nálunk nem úgy viselkednek mint a polipoknál és egyelőre nem tudni mi az oka, erre próbálnak hát jelenleg rájönni a tudós emberek, össze-vissza cserélgetve a géneket.

Igaz a génmutációk a világ színe előtt tiltva vannak, azonban ha hátra megy valaki egy kiskapun a világ fonákjára ott nincs olyan szigor, ezért szerintem van egy kis remény az örök életre.

Így olvasgatva, úgy jártam mint egy szinuszgörbe, hol fent, hol lent, míg végül megálltam a holtponton, mert nem tudtam örüljek, vagy ne ennek az új felfedezésnek.

Itt imbolyogva a holtpont körül azon törtem a kobakomat, érdemes-e egyel talán a halhatatlansággal bíbelődni, mert nekem igazából nem kézenfekvő ez az állapot, amikor logikusan gondolkodom és nem kapom fel a tüzes vizet.

Őszintén szólva nem is akarok örökké élni, hiszen a „ jóból is megárt a sok”, hát még más egyébből! Mi is történik, ha bennünk is megmozgatják ezeket a géneket? Elkezdünk mind halhatatlanul kódorogni minden irányba, mert az emberek nagy része ezt kell majd tegye, hiszen munkahely meg nem üresedik, ha se nyugdíjba nem megy senki, se el nem halálozik és ennek soha vége nem lesz!

Valahogy nem tetszik nekem ez a helyzetkép, egyesek kóborolnak, mások dolgoznak, még mások csak éldegélnek majdnem gondtalanul, a gyermekek soha meg nem nőnek és sok ilyen hasonló gondok körvonalazódnak.

Na mi lesz akkor?

Nehezen megoldható helyzet alakul ki, az egyszer biztos és nem szeretnék annak a helyében lenni, aki ezt meg kell oldja, mert szerintem csak drasztikus megoldások léteznek.

Például, ki lehet robbantani kisebb-nagyobb háborúkat, hadd üresedjenek a munkahelyek, esetleg pszichopaták kezébe nyomni a golyószórót, hadd apassza a gyerekek létszámát, a meg nem öregedő öregeket ki lehet telepíteni a sarkvidékekre fóka és bálnazsírt gyűjteni, hogy ne itthon lábatlankodjanak.

Itt aztán egyből lefagytak gondolataim, mert nem szeretem a hideget és véletlenül se szeretném, hogy lábatlankodó vénemberként valahol az Antarktiszon totyogjak a pingvinekkel időtlen-időkig.

Gyerek ugyanis már nem lehetek, amikorra az emberi FoxO gént annyira izgalomba tudják hozni, hogy őssejtjeimet aktiválják, én bizonyára már nem izgulok és több mint valószínű valahol láb alatt leszek.

Mindezeket mérlegre téve úgy döntöttem, megmaradok halandónak, ezért máris átadom a halhatatlanság stafétabotját annak, aki úgy érzi, hogy a végéig tudna élni egy örök életet!

Ötletek a világ végekre készülődés közepette

Miután szétnéztem egy kicsit a nagyvilágban, természetesen csak úgy itthonról kukkantottam szerte-szét, úgy gondoltam nem ártana, ha előruccannék én is egy pár remek ötlettel, olyanok számára akiknek nincs idejük ötleteket fabrikálni.

Azt gondoltam könnyű dolgom lesz, de amikor olvasgattam, hogy micsoda ötletek vannak már forgalomban, majdnem feladtam, de végül is büszkeségem nem engedte és így szólt:

• na mi az lerobbantál öreg, hogy már egy lyukas ötletet se találsz?
• Én öreg? Te szemtelen vagy büszkeségem! De megmutatom én neked és annyi ötletet találok, hogy a fejed fájdul meg tőlük!

Rosszul esett, hogy öregnek titulál, holott hála Istennek még gyerek vagyok és az asszony szerint az is maradok, mert elfelejtettek a fejem lágyába keményítőt keverni.

Nekiestem hát ötletet keresni, amolyan magyarosan kivitelezhetőt, mert hiába állok elő például valami divatos amerikaival, mondjuk arra biztatnálak, hogy vásároljatok fegyvereket és halmozzatok fel a pincében élelmiszert, meg töltényeket, csak röhögnétek rajtam. Hiszen egy magamfajta ember nem fél a zombiktól, akik állítólag- az óceánon túli hírforrások szerint- ellepik majd a földet és mindenkiből kóstolnak egy-két falatot. Viszont, ha valaki mégis úgy gondolná, hogy ilyen a végítélet és a feltámadás, azaz feltámadnak a halottak és halálra ijesztik az élőket hatalmas emberevő étvágyukkal, annak ajánlanám egy parittya beszerzését, hiszen ezzel győzte le Dávid is Góliátot, oszt totál mindegy mivel lövöldözünk a feltámasztott halottakra, nekik is és nekünk is.

Azon tűnődtem, ha például a vámpírokkal gyűlne meg a bajunk, egyszerű volna a megoldás, mert ott lenne a fokhagyma, amitől hányingere van még Drakulának is, de ezek a zombik állítólag nem finnyás gyerekek, mindenkit megzabálnak, akár evett fokhagymát, akár nem, csak élő legyen az illető.

Mit tehet hát az ember? Szerintem egy logikus megoldás, hogy félholtra issza magát és így majdnem halottá válik. Ez sok szempontból előnyös, hiszen ha átveri a zombikat, akkor megmenekül(igaz sok értelmét nem látom), ha meg nem sikerül a manőver, akkor úgysem érez semmit míg rajta rágódnak és legföljebb a feje hasogat majd egy kicsit, akár az angyali csilingelésre ébred, akár ördögi üstkongatásra.

Ajánlom hát mindenkinek, hogy akkora mennyiségű szeszféleséget vásároljon, amennyivel el tudja érni ezt a stádiumot, de vegye inkább a többszörösét, mert nem árt előtte gyakorolni egy kicsit és tartani egy két főpróbát is!

Ezzel azonban már félbe is hagyom ezt a zombilikus világvégét, mert a végén úgy járok mint Lucio Fulci és betiltják e művet -bármilyen remek is- országok szintjén és akkor hiába törtem össze a fejem ti érettetek!

Inkább hazatérek Európába és itt nézek szét a, hadd lássuk ki mivel ijesztget.

Bekukkantva az oroszokhoz, akiknek helyén van az eszük, (igaz vodkába pácolva) ezért egyel talán meg se fordul a fejükben a zombis mese. (Ugye mondtam, hogy a szesznek jó hatása van!) Itt inkább arra hívják fel az emberek figyelmét, hogy rendezzék tartozásaikat, nehogy adósság terhe legyen a nyakukon a világvége pillanataiban. Gondolom, a másik dimenzióba való átlépés hívei lehetnek, ahova átlépve, mindenki angyalszárnyakat kap és olyan békében éldegél majd, mint a hidegháború idején. Ebben teljesen biztos nem vagyok, mert sokat kukucskálni nem mertem, nehogy a végén kémnek becézzenek, csak úgy az előjelekből következtettem. Az első volt, amikor ellövöldözték a nukleáris fegyverzetük java részét, hogy békés szándékukat bizonyítsák, most meg Lenint avatnák szentté, ami igazán csodálatra méltó és valójában egy új dimenzióba való belépést sugall. Ajánlom hát, a kommunista szentek elfogadását, és máris egy új dimenzióban éltek, így nincs miért aggodalmaskodni a világvége miatt.

Ellenben, ha átnézek a majdnem szomszéd Koreába, ahol egy táncmester kitalált egy új táncot Nostradamus jóslatára alapozva elkezd bennem az aggodalom remegni, mert úgy érzem, hogy tényleg itt a világvége. Hiszen, ha már ép eszűnek tartott emberek(akiknek állítólag sokkal keményebb az agya lágya mint az enyém) Gangnam style-ban rángatóznak, bizony majdnem felborítja a világvége nézetem.

Tehát, ha azt akarjátok, hogy nézetem fel ne boruljon és a világnak vége ne legyen, akkor rá ne kattintsatok erre a videóra!

Aki nem eléggé dokumentált a témában elmondom miért nem szabad ezt tenni. A híres jóslat így hangzik: „From the calm morning, the end will came, when of the dancing horse the circles will be 9”, lefordítva: „Egy nyugodt reggelen fog érkezni a vég, amikor a táncoló ló kilenc kört leír”.

Mindeddig minden stimmel, állítólag Korea a nyugodt reggelek országa(természetesen amikor nincs bombariadó), az új tánc a lovaglást imitálja, mondjuk nem épp a táncoló lovat, de amennyire jelképes a jóslat, annyira a tánc is lehet az. Nincs meg azonban az utolsó elem, a kilenc kör, ami a nullák száma lenne, ha addig egymilliárdon néznék meg a videót, rengeteg pénzt hozva egyesek konyhájára.

E videó meg nem nézése lenne egy másik rendhagyó ötletem, -láthatjátok mennyi van belőlük- ellenére annak, hogy még a büszkeségem is lefitymált.

Csak még egyet írnék le utolsóként és inkább férfiaknak ajánlanám.

Van egy ország, nem árulom el melyik, csak annyit mondok el róla, hogy ott a férfiak eléggé elhanyagolják a nőket, inkább egymást döngetik és nem a nőiket dögönyözik.

Ezért most az utolsó napokban a nők szükségállapotot hirdettek, új törvényeket léptetve életbe. Többek között az egyik feljogosítja őket arra, hogy minden arra tévelygő férfit ott tarthatnak mindaddig, míg kemény és férfias tartását teljesen meg nem puhítják.

Ezt olvasva gondoltam adok egy fél ötletet annak, aki a világvégi előkészületeket komolyan veszi, akárcsak jómagam, nem egy másik dimenzióba akar lépni, de legfőként nem fél alávetni magát a puhítás gyötrelmeinek.

Az ország nevét azért nem árulom el, mert félek, nehogy amíg én előkeresem az üzleti utakra szánt pénzem, addig minden odaszóló jegy elkeljen!