Kié vagy Európa?

Ez egy aktuális kérdés, és nem ártana válaszolni is rá, de mivel csak a virtuális világban létezik imitt-amott egy kis virtus, és a való világban ez szinte hiánycikk, nemigen akaródzik senkinek ezt nyíltan, becsületesen megtenni.

Pedig most kellene erre választ adni, nem akkor, amikor már saját bőrünkön érezzük, hogy kié lett, mert én aszondom, de aszondom, akkor már fejünkre húzhatjuk az angol WC tartályának utolsó vízcseppjeit, és pottyantós budit állíthatunk helyébe.

Természetesen csak ha szükség lesz rá, hiszen megtörténhet, hogy nemsokára mi már csak virtuálisan szarakodunk, a jelenleg harmadik világban élő népek meg, mellőzni tudják a helyhez kötött pottyantást.

Mert bizony kedveseim én úgy veszem észre, hogy ezen világ lakói veszik apránként hatalmukba az európai kontinenst.

Ám nem saját ötlettől sarkallva teszik ezt, hanem valaki, vagy valakik ármányos gondolatainak engedelmeskedve.

Gyanúsítani lehetne ezen gondolatok miatt kontinensek, országok vezéreit, méregkeverő multimilliárdosokat, az Antikrisztust, stb., de én nem teszem, hiszen bizonyíték híján talán csak a legfelsőbb bíró hinné el nekem, ám egyelőre még nincs tervemben az Ő színe elé járulni.

Ha csak a világosságban nézek szét, akkor úgy látom, hogy egy kiváltságos, vezető politikai elit egy része bitorolja a vén kontinenst, szinte semmibe véve a népek akaratát.

Így dukál ez egy fejlett demokráciában kérem! Nincs ott diktatúra, azt a fűzfán fütyülős rézangyalát nekije!(Azt nem tudom miért fütyül az angyal, de gondolom azért a fűzfán teszi, mivel könnyen tud ott sípot készíteni.)

Azonban, ha a sötétben meresztgetem szemeim, ahol látni szinte semmit nem lehet, ott bizony másként érzékelem a dolgokat.

Általában nem szoktam félni abban a sötétben kóborolni, melyet az ég és föld teremtője ránk szabott, de ebben a sötétben, amit egész másfajta erők borítanának ránk, nem szívesen sétálgatok.

Kérdezheti bárki nyugodtan, hogy miért? Mert felelek rá.

Nos, egyszerűen csak azért, mert Isten által adott sötétben, nem kell aggódnom amiatt, hogy gondolataimra is sötétség borul, és tudom, világosság váltja majd fel, de az újfent kialakuló feketeségben félős, nekem is megfertőződnek gondolataim, mert hatalmas, kétes eredetű, sötét erők lappangnak ott, és bizonyára sosem fognak világot gyújtani.

Azaz meglehet felgyújtják a világot, lángba borítva mindent, de ez nem amolyan gyehennaféle tisztító tűz lesz, ebben csak szépen megpergelődünk mint a roston sütkérező kínai patkány.

Ha csak éberen körülnéz az ember, azonnal észreveheti, mily hatalmasok és sötétek ezek, hiszen (állítólag)épeszű embereknek, úgy eltompítják agyát(vagy tán lefizetnék őket, hogy bambuljanak?), hogy nem veszik észre azt a veszélyt, mely Európát kerülgeti. De lehet nem is érdekli őket, nem lévén utódaik, fütyülnek a jövőre, de nem fűzfára csimpaszkodva, hanem kényelmes bőrfotelbe süppedve, hogy a ménkű ugrasztaná ki őket onnan!

Mivel csakis tapogatózni, de konkrétan megtapintani, vagy felismerni, semmit nem lehet ebben a csalárdul kialakított sötétben, emiatt kétes a benne rejtőzködő erők eredete.

A kevésbé ismert, de beteljesedett jóslatairól híres Nikolas van Rensburg még az 1800-as évek végén, a muzulmán vallás mögött rejtőző erőt jósolta, mint az európai civilizációt romba döntő hatalmat a kétezres években, de azt még ő sem tudta meglátni, hogy honnan származik az.

Ha viszont egyeztetem jövendölését, a híres távolbalátó Ingo Swan, a Hold sötét oldalán tett látogatása alkalmával észlelt dolgokkal, akkor már kezd kialakulni egy konspirációs elmélet bennem.

Ugyanis ez az ember látott ott valami gyanúsan, és feketén dolgozó erőket, ám nem tudta kideríteni, hogy mik azok, mert odafókuszált elektronhullámait felfedezték, sőt valamiként ezeken keresztül úgy ráijesztettek, hogy soha többet nem mert, még a távolból se visszalátogatni. (Későbbi írásaiban földönkívüli lényekre gyanakszik, akik szerinte már a földön is jelen vannak, emberbőrbe bújtatva.)

Valami igazság lehet a dologban, mert egyetlen ember se mer egy ideje még a Hold világos oldalára se lépni, pedig mennyit lófringoltak oda-vissza hajdanán.

Arra lehet következtetni hát, hogy létezik egy olyan szuper-fejlett hatalom, amelyik kihasználja és alkalmazza az isteni kommunikáció lehetőségét, és akkor bizony minden istenfélő ember veszélyben van, mivel Istentől jövő üzenetként értékeli a sötétben megbúvó idegen hatalomtól érkező parancsokat.

Igaz, hogy ezek sokszor különböznek az igazi parancsolatoktól , sőt mi több ellenkeznek ezekkel, de annyira rafináltan vannak megalkotva, hogy nagyon sokan bedőlnek nekik, és helyeslik is őket.

Pedig minden egyes tévútra terelő üzenet azért lett kitalálva, hogy meggyengítse a jelen emberének akaratát, egyszerű bábúvá varázsolja, amit aztán cérnaszállal táncoltatni lehet.

Természetesen nem kézzelfogható cérnáról beszélek, hisz annyit még a kínaiak se bírnak gyártani, hogy mindenkinek jusson, hanem virtuális, láthatatlan szálakról van szó, melyek az emberi agyat képesek megbéklyózni és irányítani.

Jól ki van ez fundálva kérem, hiszen még a kisujját se bírja mozgatni az ember, ha elméjétől nem kap rá parancsot! Ha meg az elmét más irányítja...

Úgy néz ki hát, hogy ezen sötét hatalom uralkodik Európa egy része felett, és szeretné, ha az egészet uralni tudná, ezért mindent megtesz céljának elérése érdekében.

Háborúkat robbant ki, ahol csak teheti, fejletlen civilizációkból könnyen irányítható embertömegeket csábít és telepít ide, míg a bennszülött lakosság szaporulatát minden lehetséges eszközzel, úgymond „emberséges” törvénnyel igyekszik visszafogni. (Pl. kétes eredetű és hatású oltások kötelezővé tétele, nem ellenőrizhető utóhatású gyógyszerek forgalmazása, eleve gyermektelenségre ítélt melegházasságok törvényesítése, stb.,stb.)

No-mármost, hogy egyszerűen csak földönkívüli, vagy földről származó földönkívüli hatalomról van szó, az is talány, nem is feszegetem a kérdést, mert szerintem totál mindegy, a lényeg az, hogy nem jó szándékkal borítja hálóját Európa fölé.

Ezért vigyázzatok hát feleim, hogy mit választotok, Istennek igéjét, vagy egy ismeretlen erő igáját.

A kötelező egyenruha és robotgyerek

Nem igazán tudok rájönni, hogy valójában egy szabad demokráciaféleség, vagy egy mindenre kötelező kommunizmusnál is rosszabb diktatórikus rendszer kacsintgat felém, ahol rendre minden nemszeretem dolgot előbb-utóbb rám erőltetnek.

No persze csak úgy szépen finoman, úgymond törvényesen, nehogy véletlenül jogaimon csorba essen, oszt hőbörögni kezdjek, mivel háborodni hiába háborodok fel, úgysem érek vele semmit, hogy a matató ménkű matarászna arrafelé, amerre én óhajtom !

Nem elég, hogy nyakamba varrnak egy csomó kötelező adó melletti adó, járulék, biztosítás meg egyéb tőlem haszontalanul zsozsót elvonó kitalációt, hanem már a gyermekek nyakába is kezdik varrni a különféle hiábavaló, de kötelező ezt meg azt. (Bezzeg ami kötelező lehetne, azt a jogokra hivatkozva, gyöngéden lepel alá rejtik.)

Úgy tűnik, az egyenruhával kezdik, mert azt tényleg varrni kell, csakhogy nem mindenki szabó, így varratni kénytelen, ami megint egy tisztára haszontalan plusz zsetonkészlet csökkenéssel jár.

Mert kérdem én, mi a logikus magyarázata a iskolában újfent kötelező egyenruhának? Divatba jönne tán a hőn áhított észak koreai társadalmi rend modellje? Vagy tán csak egy kis kommunizmus utáni melankolikus vágy lappang mögötte?

Erre muszáj választ keressek, hiszen más úgysem teszi.

Néha úgy érzem, hogy valakik nagyon sablonos jövőt terveznek az új nemzedéknek, egyenruhába bújtatják őket, halottnapi, magyarul „halloweenes” bulikra kényszerítik őket, hasonló programot írnak elő, egyforma teszteket adnak mindenkinek, amolyan igen nem válaszokkal, nehogy véletlenül a gyerekeknek egyénisége ki tudjon bontakozni.

Állandó tanügyi reformokkal kecsegtetnek, melyek megkönnyítenék a tanulók életét, ám ehelyett egyre zsúfoltabb programot találnak ki a túlontúl kipihent agyak.

Ahelyett, hogy mellőznék azt, ami teljesen értelmetlen, inkább még hozzáadnak felesleges (tan?)anyagokat, túlterhelve a fejlődésben lévő fiatalok programját, oszt utána mindenki csak csodálkozik, hogy a stressz meg a depresszió kezd népbetegséggé válni.(Igaz, a gyógyszeriparnak is szüksége van a klientúrára, hogy a kánya csípje meg!)

Egy kalap alá vesznek mindenkit, ugyanazon követelményekkel, mert ugyebár aki bírja marja, aki meg nem az a füvet harapdálja.

Ahelyett hogy a gyerekekkel tudnának foglalkozni tanítóik, tanáraik, a szigorúan betartandó, mindegyre változó, de szinte semmit nem érő, tanügyi programmal kell foglalkozzanak, nem is csoda, hogy csak aprópénzzel fizetik meg ezt nekik.

Arra nincs idő, hogy a gyermekek egyéniségét felfedezzék, aszerint oktassák és irányítsák, hiszen a nyolcórás zsúfolt iskolai program után, jön a otthoni házi-feladatos bővített program, amitől aztán kinyiffan gyerek és szülő egyaránt. Ez persze mindennapi tevékenység, mindennapi kinyúlás, szerencsére néha van egy kis vakáció, mert ugyebár még a pihent agyaknak is szüksége van egy kis tevékenység lazításra nehogy túlforrósodjanak.

Az iskolákban nincs idő a gyerek lelki világával is foglalkozni, pedig ez lenne a legfontosabb, elbeszélgetni vele, megtudni mit szeretne, vagy mi érdekli, stb., stb.

Mert épp olyan hiábavaló valakitől elvárni, hogy azt tegye, amire nincs tehetsége, vagy nem vonzza, vagy amit a másik, mint kígyótól a katonás díszlépést.

Ráerőltetni persze lehet, nem a kígyót, mivel annak marása veszélyes, hanem a gyermeket, hisz az legfeljebb magába zárkózik, vagy manapság a veszélyekkel tele virtuális világban keres menedéket, eltávolodva a reális mindennapi élettől.

Ezen nem is csodálkozom, hisz a sok kötelező elől valahova menekülni kell, sokszor nekem is jön, hogy esőerdőbe költözzek, esernyő és viharkabát nélkül, nem törődve azzal se, hogy még a bőrzacskóm is beázik.

Nem tudom kinek mi a terve, de azt látom, hogy valakik amolyan robotszerű embert fabrikálnának mindenkiből, hadd legyen csip nélkül is irányítható. Természetesen ezt gyerekkorban kell kezdeni, mert bizony egy olyan vén szamarat mint én, még murokkal sem bírnak már, emilyen robotizálási sablonba becsalni.

Azt sem tudom más hogyan vélekedik, mert igaz szabad véleményt mondani, de senki nem teszi, félvén attól, nehogy ennek következményei legyenek.

Nos, én inkább attól félek, nehogy egy robot szolgálataira szoruljak mire megvénülök, no persze csak ha lesz erre időm, és időnap előtt el nem visz végtelen körútra, egy virtus nélküli világba, valamiféle modern nyavalya.

Ha sablonos életet és az egyenruhát valaha is szerettem volna, akkor ez nem így lenne megírva.

Ha meg valaki nagyon odáig és vissza van ezekért, az kérem disszidáljon Észak Koreába!

Ott aztán garantáltan kap egyet-kettőt a púpjára!

Rózsaszínű hír

Minden nap csak rosszabbnál-rossz híreket lát, hall, olvas az ember, így egy kis fáradtságomba került, míg egy vidámabb színben tündöklő, stresszoldó hírecskére leltem:

Pedig ekkora véreb örködött

Ma Sárosfalván betörés történt. Özv. Ifj. Gerzsonné arra ébredt, hogy valaki matarász a párnája alatt. Legnagyobb meglepetésére egy fiatal betörőt pillantott meg az ágya mellett, de amint mesélte, nem sikoltott fel örömében, nehogy elriassza szegény flótást. A betörő idegesen keresgélt, de nem találta meg a pénzt, ami az ifjabbik özvegy  alatt zizegő, ökologikus szalmazsákba volt rejtve. Idősebbik özvegy Gerzsonné ezalatt nyugodtan hortyogott a szomszéd szobában, föld-süket lévén. Nyugodtan várt a kirabolandó özvegy is, de nyugtalankodni kezdett, amikor észrevette, hogy a betörő távozni készül.

Idegesen felült ágyában, és felszólította, hogy végezze el betörői kötelességének, a nemi erőszakra vonatkozó cikkely, dugós paragrafusát. Mivel a betörő határozottan visszautasította az ifjú 78 éves hölgy kérését, az dühében hozzávágta aranyakat érő tizennyolcadik századbéli porcelán bilijét. A bili összetört, a porul járt betörőt - akiről kiderült, hogy idült potenciazavara van, és otthon felejtette Viagra kapszuláját - kórházban ápolják.

Bejelentés egyik fél részéről sem érkezett, a két fél egyezségre jutott, a betörő kötelezte magát, hogy felépülése után merevítő pasztillákkal a zsebében, nyitott ajtón keresztül újból betör, és ez esetben az özvegy nem kér aranyat a drága biliért.

Így a rendőrség lezárhatta az ügyet, mielőtt megnyitotta volna.