Menekültek vagy honfoglalók?

A gondolkodó

egy lódarázs se ártana

„Gondolkodom, tehát (elég jól meg)vagyok” egyelőre, a gondom csak az, hogy mások gondolkodása (vagy nem gondolkodása) létem nyugalmát mindig megzavarja.
Szerintem sokan vannak hasonló helyzetben, csak kevesen ismerik be, és merik hangosan kimondani, félvén nehogy extrém jelzővel illesse meg őket a közvélemény.
Pedig nyugodtan megtehetnék, hiszen ha jobban utána néz az ember a közvélemény nem valós, hanem általában csak egy ember, vagy embercsoport véleménye (akinek reklámra futja, az már egyedül is közvéleményt alkothat), és sajnos a legtöbb esetben ez teljesen hibás.
Írtam már arról, hogy egyesek túlzott nagylelkűségéért komoly árat fizetünk mi kisebb lelkek, mert a fizetés nem a nagylelkűek zsebéből történik(ugyanis ők mások zsebére és kárára lelkesednek), a darázs csípné meg a tomporukat, hogy inkább az dagadjon nagyra, ne a lelkük!

inni igen, de nem higgadtan

Arról is beszéltem már, hogy egyes jóslatok szerint Európa békéjét nem a keresztények fogják megzavarni, erre szinte mérget vettem volna, de inkább szilvóriumot vettem, amíg engedélyezett egyelőre, megtörténhet ugyanis, hogy nemsokára muzulmánná kell válnom, oszt agyő sör, bor, pálinka és füstölt szalonna.

Nehogy azt higgyétek, önszántamból fogok majd búcsút mondani a füstölt oldalasnak meg a szilvalének (hiszen még nem kergültem meg!), erre majd azok fognak kényszeríteni, akik most úgymond menekültként érkezve, szépen lassacskán elfoglalják Európát.

Vak Bottyán és szekercéje

Én honfoglalóknak becézném inkább őket, ezt még Vak Bottyán fél szemmel és szemüveg nélkül is jobban látná, mint a mai szemüveges, vagy a kontaktlencsétől elhomályosult tekintetű, de nagylelkű európai vezérek.
No de hiába hozom fel példaként a múltat, mert ma már lejárt a vitézek ideje, ma csak meghunyászkodó, farkukat behúzó politikusok vannak, akik képtelenek valamiért felelősséget vállalni. Teljes tiszteletem azoknak, akik kivételt képeznek, és megpróbálják megvédeni az európai értékeket és határokat.

Semmiképp nem tudom józan ésszel felfogni azon vezetők gondolkodását, akik ezt a muzulmán világból érkező emberáradatot, úgy kezelik, mintha épp olyan normális lenne mint a tatárjárás hajdanán.
Akarom mondani kesztyűs kézzel kezelik, akkora plusz költséget varrva a becsületesen dolgozó emberek nyakába, amitől nemsokára ezek is koldulni kezdenek, ebből viszont kötve hinném, hogy a sok-sok semmitevéssel foglalkozó politikus fizetésére futná.
Nem ártana hát, - már csak ezen meggondolásból - ha végre vaskesztyűt húznának, még mielőtt nem túl késő, és szép lassacskán kitör az a háború, amelyiket a hírhedt jövendőmondó Nikolas van Rensburg megjósolt, és ami Európa végét jelentené. Egyébként erre is felhívtam már a figyelmet, de ki a bánat törődik ilyen apróságokkal a nagy lelkűek közül!

erre számíthatunk

 

Elgondolni is rossz, hogy mi történik majd, ha több millió honfoglaló érkezik ide rokonait látogatni, mert már rokonság is van itt kérem, és nem is kevés! Oszt ajándékba hoznak egy-két bombácskát, vagy néhány fiola ebola, vagy egyéb nyavalyát terjesztő vírust, hadd tizedelje meg egy kissé az itteni lakosságot.
Sok arca van a háborúnak, de sajnos ezt nem veszik észre a nagymenők, vagy nem is akarják, mert egy titkosan kidolgozott terv része lenne ez az egész história?! Nehéz lenne ezt megmondani, de hamarosan kiderül, és ez az ami már zavarja létem nyugalmát.
A másik az, hogy a túlsúly miatt, elkezdhet süllyedni a szárazföld alattunk, így aztán hiába épített Hollandia gátrendszert, csak elönti a tengernyi víz, melynek sós áramlata úgy végigseperhet Európán, hogy még a szögesdrót kerítést is elmossa majd.
Mivel nem vagyok oda a tengerért, és nem szeretném, hogy a kapufélfámat sós hullámok nyaldossák már töröm a fejem, hogy elmeneküljek én is valamerre, csak azt nem tudom merre.

 Kínai Nagy Fal

A hideget nem szeretem, ezért Szibériába nem kívánkozok, a Kínai Nagy Falat nehéz megkerülni, Afrikában túl meleg van, és nem lehet disznóhúst füstölni, emígy mérlegelve a lehetőségeket bárki rájöhet, hogy nem olyan egyszerű új honra lelni.
Így aztán egyelőre még nem találtam egy jó helyecskét, ahova engem is menekültként befogadjanak, és még egy kis zsebpénzt is adjanak, nehogy megsértődjek.
Emiatt maradok a saját fészkemben, és abban reménykedek, hogy mások is végre gondolkodni kezdenek, még mielőtt kakukktojásokból kikelt fiókák kipenderítenének belőle.

kakukk-kakukk!!!