„Brainman”, „Rain Man” és a „bakbűz”

Van két japán tudós Takeucsi Jakuri és Mori Judzsi a Tokiói Egyetem kutatói, akik kísérletek sorozata után, arra a következtetésre jutottak, hogy a bakkecske szaga egyenesen a nőstény agyára hat, amitől annak minden szőrszála feláll, és menten a hátára veszi a bakot párosodás céljából.

A Current Biology szaklapban jelent meg erről egy tanulmány, amit olvasgatva bárki rájöhet, akinek agyféltekéi majdnem normálisan kommunikálnak egymással, hogy miért szaporodik oly fonákul az emberiség. Lehet az is, hogy csak az én agyam féltekéi találtak kapcsolatot a bakkos szag és az emberi szaporodás között, mert nem vagyok se „Brain Man”, se „Rain Man”. Ez így lehet sokaknak homályos, ezért inkább elmagyarázom, ez mit jelentene.

Az első kategóriához tartózóknak, a két agyféltekéjük között van ugyan kapcsolat, de ezek általában csak meghatározott határok között mozognak, mert nem engedhetik meg azt a luxust maguknak, hogy mindenfelé kapcsolgassanak, lefoglalva agysejtjeiket a kapcsolatok keresgélésével. Ha ezt tették volna azok, akik majdnem az első kategóriába tartoztak és tartóznak, ma nem lenne se atombomba, se globális felmelegedés, de még a Marsra se készülne senki kivándorolni.

az igazi Rain Man

A második kategóriába tartózó embereknek nincs gondjuk a kapcsolgatással, a két agyféltekéjük szinte nem is kommunikál egymással, ők nem keresik a kapcsolatot a dolgok között, egyetlen elfoglaltságuk a memorizálás. Olvastam, hogy az igazi „Rain Man” például meg tudja mondani, hogy ezelőtt harminc évvel egy városkának melyik utcájában változott a postai kódszám, sőt a régi és az új számot is memorizálta. Egyébként felőle vénasszonyok szotyoghatnak az égből, ha egy könyv van amit olvasson,(egyik oldalt egyik szemével, másikat a másikkal, nála ez így működik) és nem látja az összefüggést az édes meg a cukor között, de memóriája lepipálja egy szuper-komputer feltuningolt memóriáját is.

De térjek vissza a bakkecske szagához, mert a végén elfelejtem, milyen kapcsolatot találtam egyszerű szürkeállományommal, e szag és az emberiség szaporodása között.

Ami megragadta a figyelmemet azon kijelentése volt a tudósoknak, hogy a természetben nem találkoztak olyan anyaggal, ami úgy tudná aktiválni a nőstény hormonjait, mint bakjának bűze. Ha tehát ez a kecskénél így működik, bizonyára az embernél is ilyenformán áll a helyzet, hiszen állítólag mi is emlősök vagyunk.

Azaz állna a helyzet, de nemigen áll, legalábbis mifelénk, mert úgy eltüntetünk minden szagot, mint bűvész a nyúlfiókát.

Mert lássuk be, nemigen kapnak a nőstényeink semmilyen igazi férfiszagot, hiszen mindenki addig sikálja magát, és kenegeti bőrét mindenféle illatos kenceficével, míg a hormonaktiváló hímszagot úgy elkergeti magától mint a szexuális éhséget a stressz. Utána meg csodálkozik, hogy csak olyanoknak aktiválja a hormonjait, akinek hormonzavara van, és közben mindenki csodálkozik a demográfiai lerobbanáson.

Bezzeg ahol nem pancsolnak el annyi vizet a mosakodásra, és megmarad az a természetes hormonaktiváló kanos szag, ott úgy szaporodnak az emberek, hogy még a kecskéket is megelőzik ebben.

Vannak helyek, ahol szívesen lemosnák az embereket, hogy a szagot eltüntessék, a gond csak a vízzel van, ami ott épp hiánycikk, ezért tovább szaporodnak megállíthatatlanul.

Mi meg egyre fogyunk, pedig sokkal több lehetőségünk lenne szaporodni, és gyereket nevelni. Ennek meg a hiányzó természetes hormonhergelő szag az oka, amit nem helyettesit semmilyen mesterségesen előállított illat.

Ha nekem nem hisztek, akkor higgyetek a tudósoknak, akiknek agya ezt a bakkecskés dolgot kiagyalta, csak annyi, hogy nem keresték az összefüggést a dámbűz és az ádámbűz között.

Hiába na, minden „Brain Man”-ban van egy kicsi „Rain Man” is!

A nagy észnek nem terjedhet ki figyelme minden apró részletre, ezért van szükség a majdnem normális agyú csávókra, hogy legyen ki észrevegye, mikor esik az eső, és vizet gyűjtsön a mosakodáshoz.