Párizsi nők és a nadrág

Nyugodtan sétálhatnak végre Párizsban a nők nadrágban is ezután, mert eltörölték azt a törvénycikkelyt, amelyik megtiltotta a szépnemnek, hogy ilyen férfias viseletben korzózzon.

A törvényt 1799-ben hozták és mind mai napig érvényben volt, csak kevesen tudtak róla, gondolom, maguk a rendőrök sem igen ismerték, mert nemigen lehetett hallani olyan esetről, hogy valamely nőszemélyt letartóztattak mostanában, illegális nadrágviselet miatt.

Én se halottam róla, pedig ha tudtam volna, hogy létezik egy ilyen törvény, azonnal veszem az oldalbordám, felöltöztetem nadrágba, oszt irány Párizs! Ott megmutatom az első rendőrnek, megsúgva neki, hogy nem vadászni jöttünk(vadászaton ugyanis megengedett volt e viselet), letartóztatják, mert a szoknyáit véletlenül, de akarattal otthon felejtem, így bizonyára oldalborda nélkül maradok és egyedül csodálhatom a város szoknyás, szépségeit.

Nem tudom, hány nap zárka járt, egy ilyen nem nőhöz illő viselet miatt, de gondolom lett volna egy pár oldalborda-hiányos szabadnapom.

Nyugodtan gondolkodhattam volna a Moulin Rouge -ban azon, amin most itthon gondolkodom, hogy micsoda időtálló törvényeket hoztak régen! Mert kevés olyan törvényerejű rendelet, vagy törvény létezik, amelyik átvészel két évszázadot anélkül, hogy változtatnának rajta. Meglehet, van egy pár elvétve erre-arra, amelyikről megfeledkeztek, de ez a párizsi nadrág törvény nem azok közé tartózott. Ugyanis már többször is szerepelt a francia törvényhozók napirendjén, de valamiért mindig elnapolták. Mi lehetett az oka?

Itt sokat lehetne silabizálni, de én úgy gondolom, a fő ok az lehetett, hogy a francia honatyák többet akartak látni a nőkből, csak úgy ingyen, sétálgatva az Avenue des Champs-Élyséesén.

Mert ugyebár szegényeknek nem mindig futja a fizuból, hogy a Moulin Rouge -ba menjenek bámészkodni.

Egy menő orosz divat

Gondoltam egy nagyot és eldöntöttem, hogy elmegyek kirándulni az oroszokhoz, mert még sosem jártam ott, csak Moldováig jutottam el, onnan tovább már ismeretlen számomra a világ.

Amint mesélték, vannak ott furcsaságok, meg érdekességek, olcsón lehet például éjjeli lepkét fogni nappal, még télen is, nem mintha érdekelne, hiszen muszáj magammal vigyem az asszonyt, mert egy kukkot se tudok oroszul.

Aztán olyan olcsó a cigaretta, hogy kár nem dohányozni, annyira olcsó a vodka, hogy kár ott bortól megrészegedni, no meg annyi látnivaló van, hogy azt se tudja az ember merre nézzen.

Mindez természetesen, abban az esetben, ha elér egyik várostól a másikig, mert akkora távolságok vannak, hogy ajjaj!

Én ugyanis autóval mennék, a vonaton túl monoton nekem az utazás, repülőre csak akkor szállok fel, ha nem száll fel a földről, mert nem szeretem, amikor kicsúszik a talaj, a lábam alól.

Előrelátó ember lévén, érdeklődni kezdtem, milyenek az utazási viszonyok, hogy ne érjenek hirtelen meglepetések.

Az egyik ismerősöm nemrég járt ott, ezért nála próbálkoztam, remélve, hogy megtudok tőle egy-két titkot, amit nem reklámoznak a turisztikai irodák.

Elmondtam neki, min töröm a fejem, mire ő nagyon elkezdte csóválni a sajátját és megkérdezte, hogy milyen járgánnyal indulnék útnak. Mivel még nem döntöttem, hogy a T2-es, vagy a Rover legyen, megkérdeztem, ő mit ajánlana.

• Egyiket se- volt a válasz. És meg is magyarázta, miért nem tetszik neki az ötlet.
  - A T2-es igaz strapabíró, de túl lassú, hogy azt a sok ezer kilométert megtegye, megunod az életed, míg átmész egyik városból a másikba. A Roverrel meg veszélyes ott autózni, a legújabb divat miatt.

Csodálkozva néztem rá, mert mi köze lehet a divatnak, az én kirándulásomhoz. Észrevette szememben a kérdőjelet, ezért azonnal el is mesélte, miről is van szó, nehogy léket kapjak a kíváncsiságtól.

Közzé teszem, ha netalán valakit hasonló gondolatok emésztenek, tudja mire számítson.

Íme, milyen módinak hódol legújabban arrafelé az, aki nincs miből vodkát vegyen. Azt csinálják, hogy kiállnak a járda szélére egy átjáró közelében, és lesik a közeledő autókat. Amikor meglátnak egy elegánsabb négykerekűt, megvárják, míg annyira közel ér, hogy nem tud lefékezni és minden teketória nélkül elébe vetik magukat. Külföldi rendszámú autók előnyben!

A gyanútlan sofőr meg elgázolja, mert látja ugyan, hogy ácsorog ott valaki, de ha az nem jelez átkelési szándékot, nyugodtan halad át a gyalogátjárón, aztán egyszerre csak hopp! Maga előtt látja a szerencsétlent, és kötelezően szinte minden alkalommal el is üti. Ez meg utána fájdalomdíjat követel, esetleg életjáradékot, attól függ milyen sebesülést szenvedett, és a törvény neki ad igazat, mert zebrán történt a baleset. Ha véletlenül az áldozat belehal, akkor ott marad a családja, azokkal kell kiegyezni.

Rengeteg ilyen esetről hallott ott tartózkodása alatt, a médiában is minduntalan felhívják az emberek figyelmét erre a jelenségre, de ennek ellenére terjed és nagyon sokan beveszik a kefét vele.

Ilyesmire igazán nem gondoltam, még csak nem is hallottam, de letörte utazási kedvemnek legalább a felét.

A másik felével még nem tudom, mit csináljak, de abban biztos vagyok, hogy én nem akarok eltartani egyetlen orosz munkanélkülit sem, tartsa csak el őket, aki fabrikálta!