Pénz és boldogság

Nagyon sok elmélet és mondás létezik a pénz, meg a boldogság kapcsolatáról, de véglegesen még senki nem tudta bizonyítani, hogy boldogít-e a pénz, vagy nem. Mivel ez a téma nyitott, ezért merészelek én is filozofálgatni a pénz boldogító, avagy boldogtalanító hatásáról. Előre megmondom, én a relativitás elmélet híve vagyok, ezért ezt a témát is ilyen szemszögből kezelem.

Nekem a pénz csak relatív boldogságot ad, gondolok itt olyan esetekre , mint amikor nincs mivel kifizetni a gázszámlát, de az utolsó pillanatban valahonnan előkerül egy kis pénzecske, hát ilyenkor relatív boldogabb vagyok mint általában. De a téma itt nem az én boldogságom, térjek tehát a tárgyra.

ez aprópénz

Az emberek két nagy csoportra oszlanak e témakörben, az elsőt boldogítja, a másodikat meg boldogtalanítja az első boldogsága. A kisebb csoportokkal amelyeket pl. nem érdekel a pénz,-gondolok itt őserdei bennszülöttekre- vagy olyan szektás csapatokra ahol a közkatonáknak csak a munka illik, a pénzt csakis a prédikátorok gyűjthetik, mert ők már annyit prédikáltak ennek a káros hatásáról, hogy fél lábbal a mennyországban is vannak. Kell ezért nekik egy kis pénz, hogy a másik lábukkal kipróbáljanak itt is egy kis mennyországot, mert hát edzés nélkül mégsem léphetnek be a túlvilágiba.

Visszatérve tehát a boldog pénzemberek első csoportjára, benézve a kulisszák mögé, rögtön látható ezek relatív boldogsága. Sajnos a mai világban kevesen akarnak, vagy mernek belenézni a dúsgazdagság sivár hétköznapjaiba. Mindenki csak a filmeken látható úszómedencés ’ party’-ról álmodik, a szuper autóról, magánrepülőről és hasonlókról, nem gondolkodva el a hétköznapokról. Hétköznapjai pedig vannak mindenkinek, mert úgy teremtette Isten a világot, hogy az embernek legyenek munkanapjai és ünnepnapjai, aki ezen változtatni akar, annak nem velem gyűlik meg a baja.

főnyeremény

Gondolkozzon el bárki azon, hogy megéri-e megnyerni a lottón a főnyereményt? ( természetesen mikor akkora tét van, hogy a toplistára kerül tőle az ember). Én már sokszor gondolkodtam rajta, de mindig ugyanarra a következtetésre jutottam, hogy bizony nem éri meg, el is mondom érveléseimet.

Első ránézésre elkápráztatja az embert, hogy annyi pénze lehet amennyivel mindent megengedhet magának, villákat, autókat, kirándulásokat és munka nélküli ünnepnapokat élete végéig. Ekkor aztán eszembe jut, hogy mi lesz, mikor már mindez hétköznapivá válik, mert egy idő után mindent megun az ember, - próbálja meg bárki, hogy egy-két hétig a legkedvencebb ételét egye, meglátja mi az eredmény - hogyan szerzek magamnak ünnepeket.

Hát ez nagyon nehéz, ha mélyen elgondolkodik valaki, rájön, hogy isteni segítség nélkül lehetetlen, hiába próbál társaságban ünnepelni, mert egy idő után, csak egyedül marad, ha túl sokat van társaságban, akkor még család nélkül is marad, erre rengeteg példa van. Mit tehet ilyenkor egy boldog milliomos ? legtöbbjük első fázisban alkoholmámorban keresi a boldogságot, pénze van rá ihat, amíg ez is hétköznapivá válik. Ezután az ünnepet már csak magasabb rendű kábítószerek jelentik, ezt ugyebár nehezebb megszerezni, és az elején boldog, hogy ím ő csak tud magának szerezni ünnepet, még mindig nem mérve fel szomorú helyzetét, amit mások annyira irigyelnek.

egy pénzes " boldog" ember

Az ilyen életmód nagyon elterjedt a gazdag körökben és sablonos is, mert az utolsó felvonás mindig ugyanaz a három: -az első az öngyilkosság, második az elmegyógyintézet, a harmadik és egyben a legszerencsésebb, visszatérés az Isten adta ünnepnapokhoz ill. hétköznapokhoz.(Ez nagyon nehéz, de megoldható).

Az első két felvonásról általában a hírekből értesülünk, elcsodálkozva, hogy egy olyan boldog ember akinek mindene megvan, miért tesz ilyet, még mindig nem veszi észre a nagy-többség, hogy csak a boldogság hiányzott. Nos, köszönöm szépen, az ilyen boldogságot, ami hiányzik, ez tehát az egyik ok amiért nem szeretnék főnyereményt, talán nem is magamat féltem az előbb leirtóaktól, hanem utódaimat, de van rá példa sok, hogy vénségére megy el az ember esze.

Másik érv, amiért nem szeretnék nagyon sok pénzt az , hogy félek, nehogy más kelljen elköltse helyettem, és emberbaráti szeretetből féltem az előbb leírtaktól. A helyzet az, hogy amikor nagyon sok pénze van valakinek, akkor azt valamilyen maffia rögtön kiszimatolja, így minden családtagja mögé – még anyós mögé is – kénytelen testőrt állítani, nehogy elrabolják, és váltságdíjként oda kelljen adni az egészet, mert a váltságdíj szakértők jól értik a mesterségüket.

Hát, valahogy nem tudom elképzelni magam, hogy egy tagbaszakadt gorillával a sarkamban járjam a hadi ösvényt, ott álljon még a királyi trónom előtt is, és hallgassa azt, amit a természet ereje, és egy egészséges gyomor produkál.

Tehát, vagy egy hadsereg testőrre költeném el a pénzem, vagy a maffia züllene rajta, kérdem én ha megéri, hogy sok pénze legyen az embernek, vagy ha boldogabb tőle?.

amit a pénz nem helyettesit

Ezért relatív a gazdagok boldogsága, ők általában csak kifelé boldogok, és belső boldogságuk hiányát csak a családi, meg mondén botrányok jelzik,(fel kell hívják magukra a figyelmet valamivel, ha a pénz már nem segít) de ezt a nagy-többség, magát pénzhiány miatt boldogtalannak tartott ember elnézi, sőt majdnem helyesli.

Vannak akik, azért boldogtalanok, mert nem telik nekik, hogy állandó válásban legyenek, mint a pénzesek, nem gondolva arra, hány összetört lelkű gyerek sorsa szárad a lelkiismeretükön, akiket nem lehet pénzzel lefizetni.

Napjaink társadalmában sajnos a boldogságot pénzben mérik, az emberek nagy része nem veszi észre, hogy bármekkora összeg ad egy kis örömöt. Igaz, hogy a nagy összegek egyből boldoggá teszik az embert, de ez relatív rövid ideig tart. Ez az idő, mindenkinek a saját időszámításától függ.

Például az a család, amelyik megnyert egy főnyereményt, ami akkora összeg volt, hogy élete végéig boldogan élhetett volna belőle, egy évig élt csak boldogan. Egy év múltán, mikor riportot mentek készíteni a szerencsés nyertesekről, azok ugyanolyan szerencsétlenek voltak, mint azelőtt, és égre földre esküdöztek, hogy egy év nagyon hosszú, az a rengeteg pénz nem is olyan sok. Ez egy igaz történet.

A pénzben mért boldogság nem tükrözi a valóságot, sem egy ország jólétét, erre gyorsan rájöttek, mikor a legszegényebb országok, szegény lakosai vallották magukat a legboldogabbnak.

a kishal öröme

Ezért azt ajánlom, hogy próbáljuk meg másfelé keresni a boldogságot, bárki talál magának valami apróságot, aminek örülni tud, és mivel „sok kicsi sokra megy” a sok apró örömöcske garantáltan meghozza a boldogságot. Ha az ember egyebet nem kap, akkor örüljön például annak, hogy nem fekszik kórházban, ha ott fekszik, akkor örüljön, hogy van min feküdjön, és van orvosság, ha nincs orvosság, örüljön, hogy van ki hozzon otthonról, ezt így folytathatnám, mert a kis örömök forrása kiapadhatatlan.

Furcsa ez a pénz- boldogság kapcsolat. Hozhat a pénz boldogságot és boldogtalanságot is, mindez csak hozzáállás kérdése. Ezért azt ajánlom, hogy mikor nincs, akkor ne gondoljunk rá, és másnak örüljünk, mikor meg van, akkor se gondoljunk rá sokat, és más irányban keresgéljünk, mert szerintem a pénz csak ideig tartó örömöt nyújt.

egy kis öröm