Szentté válnék, ha...

 Tudnám, hogyan kezdjem el.

Nem halálom után szeretném megkapni e rangot, hanem még életemben, hadd sütkérezzek dicső mivoltomban, amíg itt vagyok a földön az emberek között, mert gondolom odaát nagy a konkurencia.

Szinte neki is fogtam már példákat keresgélni arra, ki miként vált szent emberré, amikor belém nyilallt a szomorú felismerés, hogy vallási sehova tartozásom miatt ez szinte kivitelezhetetlen.

Elsősorban legalább egy vallás kellene, és másodsorban olyan vallás amelyikben vannak szentek, hiszen hiába kezdek el egy megreformált vallásban szenteskedni, ott garantáltan nem avatnak szentté.

De ettől még nem estem kétségbe, mert mindig van egy B tervem, sőt még B1 is akad, ha nagyon szorongatott helyzetbe kerülök, így elbarangoltam más tájakra, hogy a szentté válás receptjeit keresgéljem.

Nem mondhatni, hogy nagyon belefáradtam, mert hamar találtam néhány ilyen élő embert, aki kivívta magának e becses címet.

Egyet írnék le, talán a legelrettentőbb receptet, amelyik egy Sadhu Amar Bharati indiai szent embertől származik, aki valamikor a hetvenes évek elején felemelte a jobb kezét, otthagyta feleségét és három gyerekét, és elindult Siva istent szolgálni. Negyven éve így él, felemelt és elcsökevényesedett jobb kézzel, de már szentként tisztelik.

Egy kissé megtántorodtam e recept olvasásakor, mert elgondolkodtam, hogy mi lenne, ha én is felemelném a jobb kezem, és elkezdenék tipegő lépésekkel elindulni a szentté válás ösvényén.

A legelső akadály, amibe beleütköztem, mielőtt megéheztem volna, a WC ajtó volt, amelyiken felnyújtott kézzel nemigen férnék be, ha meg valahogy bemanővereznék, akkor kérdés, vajon maradna-e elég időm, letolni bal kézzel a gatyám.

Ez ugyebár egy nagyon fontos, és kötelező aktivitás, akár szent az ember, akár nem, mert enni csak kell, de a gatyával szarakodni sokat nem lehet, ha például elcsapta a hasát, valamilyen szent ételnek álcázott EU normás, de ördöngösen elkészített ál-bioétel.

Elsősorban tehát erre kellene megoldást találjak, mielőtt tovább tipegnék e kecsegtető ösvényen, ami bizony eltarthat harminc- negyven évig is.

Az, hogy otthagyom az asszonyt és gyerekeket, nem lehet akadálya a szentté válásnak, erre itt az élő példa. Megélni munka nélkül is meglehet manapság, erre rengeteg példa van, mert annyi a hiszékeny ember, akit bármilyen marhasággal át lehet verni, mint fűszál a réten.

Hanem itt van ez vécés ügy, ami nem vicc, és ezen kell még gondolkodjak, nehogy elbotoljak, még mielőtt nekivágnék e dicsőséges sikátornak, és úgy járjak mint Csokonai Vitéz Mihály, aki az adoma szerint egy ilyen fránya ügy miatt ábrándult ki, angyalnak hitt szerelméből.

Aki nem ismeri a történetet, annak elmesélem, hadd okuljon belőle.

Megtörtént vala hajdanán, hogy Csokonai szerelmes lett, de nagyon! Annyira belehabarodott egy (kis)asszonykába, hogy azt állította róla, nem is földi halandó, hanem egy égből pottyant angyal. Addig-addig áradozott róla, míg barátait annyira emésztette a kíváncsiság, hogy egyszer elmentek vele, hadd lássák már azt a földi angyalkát. Megérkezvén a lányos házhoz,végigsétáltak az udvaron, közben észrevették a hajadont, aki épp becsapta maga mögött a pottyantós budi ajtaját. Ezt látván a fülig szerelmes költő, annyira meghökkent, hogy azonnal távozott, és egy verssorban magyarázta meg a lánynak, szerelme szalmalángjának ellobbanását: „Angyal volnál, ha nem szarnál”. Az se volt rest, és visszarímelt e-képp: „Ha nem szarnék, kihasadnék!”

Ebből az esetből is látható, hogy nem lehet olyan egyszerű angyallá vagy szentté válni a földön, csak úgy átugorva egy WC-és problémát.

Az, hogy az indiai szent miként oldotta meg effajta gondjait, nem árulta el, ezért amíg utánanézek, addig egyelőre csúsztatom a szenteskedést.

De azért titokban edzek bal kézzel !