Bioenergia és bioétel

Kimentem az udvarra, hogy teletöltsem tüdőm, a friss, reggeli kipufogógáztól szennyes levegővel és adagoljak hozzá egy kis szivarfüstöt, de furcsa érzés kerített hatalmába, fáztam. Nem rázott a hideg, csak úgy simán reszkettem, kilötyögtetve egy kis kávét a csészéből és ez megijesztett, mert azt gondoltam, ez a végelgyengülés első jele.

-Bizonyára kevés az energiám! Ez villant az agyamba. De sebaj, újratöltöm magam! Ez már nem villant, hanem csak felcsillant előttem, mint lehetőség, a gyengeségem felerősítése érdekében.

Gyorsan végigszaladtak előttem, a létező energia források, de hagytam futni őket, mert vagy túl drágák voltak, vagy túl veszélyesek. Ám, amikor a bioenergia masírozott volna el a lelkem szemei előtt, azt úgy elkaptam mint a pisztráng a műlegyet és hirtelen el is jegyeztem:-te az enyém, én a tiéd, ásóval, kapával előteremtelek és hálából te nekem adod fele energiádat!

Gondoltam ez jó húzás lesz, ásóm van, kapám is, a többi már nem gond. De nem jól gondoltam!

Ugyanis eszembe jutott, hogy nemrég olvastam, csakis leghamarabb három év múlva lesz valami bio és csakis akkor, ha előállításánál mindez idő alatt, nem használtunk mérget.

-No, akkor még három évig reszkethetek! És máris gyűlt bennem a méreg, de gyorsan kifújtam egy füstkarikával, nehogy a Biokontroll máris rátaláljon.

Itt tartok egy kávészünetet és elmagyarázom, hogyan képzeltem el testem bioenergiával történő feltöltését, nehogy felgyűljön a méreg bennetek, mert nem értitek, amit eddig össze-vissza reszketve meséltem.

A metódus egyszerű, őseinktől maradt ránk, csak elfelejtettük, mert nem tetszenek már az egyszerű dolgok, csakis a szofisztikáltak meg az ultra-komplikáltak.

Az energiát a bioételekből venném,(ezért lenne bioenergia) de nem a címkével ellátottakból, hiszen azok a méregnél is drágábbak, de nem tenném a nyaktiló alá a kis-körmöm se, hogy méregtelenek is.

Inkább megengedném magamnak(ha én lennék az állam), hogy az aki szeretne gazdálkodni és eladni amit termel, tehesse azt, anélkül, hogy mindenféle kontrollt kelljen fizessen, hiszen ezek mérgesítik el az árakat.

Magyarán mondva, hagyjátok már élni a kistermelőket a fenébe is! Hogy tudjon enni a kispénzű ember is bioételt, hiszen ha az egyik jókedvűen termel, a másik méreg nélkül eszik! Ezt mind csak zárójelben mondtam, el ne veszítsétek a gondolataim cérnáját!

Szerintem, ha ne lenne a sok élelem ellenőrző szervezet, már rég kihalófélben lenne az emberi faj Európában. Hatra-vakra kellene importálni pl. Ázsiából, ahol bizonyára még több ilyenfajta szervezet van, azért olyan szaporák!!!

Teljesen érthetetlen számomra az, hogy például ezer éven keresztül eszi az emberiség a tyúktojást minden különösebb gond nélkül és most két- három éven belül kiderül, egy borzasztó nagy tévedése. Elfelejtett pecsétet helyezni a lyukhoz, ahonnan a tojás kibújik! (remélem akárki meg lehet elégedve, milyen illedelmesen körülírtam a tyúksöggét, hogy mind azt csókolgatnák, akikre gondolok!) És ha nincs pecsét, nem lehet megenni a tojást, mert az egyszerű gazdálkodó nem viheti a piacra. Mindez persze E-normás, de Abnormális környezetben!

Azt nem értem, miért nem lehet megvenni a kínai technológiát, hiszen olyan olcsón árulnak a kis drágák!

Ugyanis azt hallottam, hogy a kínai tyúkok tojását nem kell pecsételni, mert lepecsételve jönnek ki a lyukon és így nem lehet véletlenül se másnapi dátumot ráütni. Egyébként se lehetne, hiszen minden tojásra három kínai vár, hogy kiszottyanjon és egyik biztos bekapja még aznap.

Ha meg éppenséggel biotojást akar az ember, akkor bizonyítvány kell, hogy a tyúkocska ősei három évre visszamenőleg csak méregtelen eledelt ettek.

Ez a sok pecsét meg bizonyítvány aztán az oka, hogy legföljebb csak mérges ételen koplal az ember és dühében nem veszi meg a bioételeket, mert nincs rá pénze!

És itt marad bioenergia nélkül, mint ahogy én jártam, reszket reggel, mert nem vette észre, hogy ősz van és nyári ruhába ment ki az udvarra kávézni!

Amikor észrevettem, olyan boldog lettem, hogy gyorsan bekaptam egy kupica szilvóriumot, mert egy kis energia fölösleg azért sose árt!