Ne csak robotoljatok, adózzatok is!

Az éter hullámain ringatózva, egy érdekes eszmecserére figyeltem fel, melyben Bill Gates azon ötletét boncolgatták, miszerint a robotokat is meg kellene adóztatni, ha egyenjogúságot szeretnénk minden szinten.

Átgondolván a dolgokat úgy érzem, ebben van némi igazság, hiszen jelenleg a robotok csak robotolnak, míg az emberek nem csak robotolnak(tisztelet a kivételnek), hanem adót is fizetnek, ami egy szempontból kiváltság, ám egyébként hátrányt jelent az okos gépezetekkel szemben.

Hiába na, okos ez a Bill gyerek, kár hogy nem lett politikus!

De azért nem kell csüggedni, mert hála az egeknek van ezekből bőven, és bizonyára akadnak majd olyanok is, akik nyélbe ütik ezen ötlet gyakorlatba léptetését.

Hiszen az adózónában rejtőzik a politikai közösségek fő pénzforrása, ami nélkül sajnos még a kivételeknek is robotolnia kellene, ezért szükség van minden kis bevételre.

Igaz, így első látásra nem olyan egyszerű a kivételezés, mivel a robotok egyelőre csak gépek, személyazonosság, lakhely nuku, emiatt például nehéz lenne egy kissé személyi jövedelemadót rájuk kiróni.

De szerintem ez nem nagy gond, hisz a rengeteg adóféleség közül valamelyiket csak a nyakukba varrhatják majd idővel.

Az már más káposzta, hogy miként hajtsák be rajtuk, ha nem fizetnek, és mi lesz ha semmiképp nem akarózik nekik fizetni.

Megtörténhet például, hogy inkább éhségsztrájkba kezdenek, mintsem robotadót fizessenek(ehhez minden adófizetőnek joga van), de kérdem én, ki győzi majd kivárni míg gyomruk korogni kezd?

Szóval akadnak ilyen apróságok, de bizonyára mind megoldhatók, csak olyan szakemberekre van szükség, akik egyszerűen csak ígérgetéssel képesek nem csak robotokat, embereket, hanem még egy nimfomániás elefántot is kielégíteni.

Nem tudom hogyan született Gates ezen ötlete, ám azt tudom, hogy amint meghallottam, azonnal az én fejemben is megfogant néhány ötletecske.

Mivel egyelőre úgy érzem a vizeletemről, hogy a robotok megadózására nem kerül sor a közeli jövőben, gondoltam megpróbálhatnám most melegében robottá nyilvánítani magam.

Ez ma már nem olyan nagy kunc, ha férfi vagyok, de nő akarok lenni, az lehetek, csak kiállok mell-döngetve a világ elé, és minden cécó nélkül azzá nyilvánítom magam. Ezt meg mindenki akarva-akaratlan el kell fogadja, anélkül hogy bárki felülvizsgálná fegyvertáram golyóbisait.

Ez elven hát robot is lehetek, adómentességet élvezve, hisz senkinek semmi köze ahhoz, hogy ki vagy mi lakozik bennem, ez ugyanis magánügy a teringettét nekije!

Azért mielőtt belevágnék, egyszer megpróbálok az adóhivatalnál puhatolózni ez ügyben, mert félek nehogy dupla személyiséggel rendelkező egyénnek nyilvánítsanak, oszt duplán megadóztassanak.

Habár az emilyen megduplázódott személyek általában adókedvezményben részesülnek, sőt még egy személyiség-összevonó szanatóriumba is ingyen jegyet, meg párnákkal bélelt szobácskát kaphatnak. Ott úgy tudom nem szabad robotolni, de lehet ám robotosdit játszani!

Szóval mindenképp lenne némi előnyöm, ha nem is mentenének fel az adózás alól, de megszabadulhatnék egy időre legalább a mindennapi robottól, sőt és páné újabbnál-újabb ötletekkel játszadozhatnék kedvemre!

A permanens körömfestés

Egy divatbemutatón, szemeim legeltetvén a legmenőbb fátyolruhák, vagy ruhafátylak alatt rejtőző, teltebb-laposabb idomokon, született az ötletem, amit most leírok.

Gyorsan nekihevesedtem, félvén attól, nehogy elfelejtsem, mert bizony a rövid távú memóriám úgy megtréfál néhanapján, akár egy röpke szélfuvallat, ha véletlenül szembe füttyentek vele.

Per pillant minden oké,de utána csak némi halvány körvonal marad valahol az agycikornyákban, a lényeg rövid időn belül elpárolog, akár a nadrágszárra csapódott vizeletcsepp.

A lényeg térve, tehát miután szemeim jól laktak már az összes modell szinte leplezetlenül leplezett formáinak feltérképezésével, és a színekre meg árnyalatokra is kezdtem figyelni, pattant ki a ragyogó ötletem.

Szinte felugrottam, amikor kipattant, szerencsére visszafogtam lelkesedésem, és ülve maradtam, így nem gyanúsíthatott senki azzal, hogy az épp akkor belibegő hölgyike pókhálóval eltakart bájai voltak agitált állapotom kórokozói.

Akkor egyébbel nem magyarázhattam volna lelkiállapotom felhevülését, hisz remek gondolatom elárulni nem akartam, remélvén, hogy feltalálóként legalább annyi zsetont szerzek vele, amennyiből vehetek egy frakkot meg cilindert hozzá. (Nem mintha sznob lennék, hanem mert szerintem ez lesz a jövő férfias divatja.)

De megtörténhet, hogy egy hét hálószobás házacskára is futja, ahol egyedül éldegélhetek, és minden éjjel más szobában kergetőzhetek a kísértetekkel, nappal meg siránkozhatok, hogy nem bírom a kísértetiesen nagy számlákat kifizetni.

Nos, amikor már a színekre is tudtam figyelni, észrevettem, hogy a kék dominált minden szinten, sötétebb, élénkebb, csillámporos, vagy csak matt, de mindenik manöken részei - kezdve a kis-lábujjacskája körmétől a szemhéjáig – a kék különböző árnyalataival voltak besötétítve.

Ekkor döbbentem rá, hogy mennyire divatos vagyok, (nem voltam) és ezután elegáns mozdulattal emeltem poharam bal kézzel, hanyag arisztokrata eleganciával eltávolítva kisujjam, hadd vegye eszre mindenki a trend jelét rajtam.

Ugyanis gyönyörű sötétkékben pompázott, és pompázik ujjacskám körme legalább két hónapja, hála egy kalapácsnak, meg egy félresikerült ütésnek.

Elgondolkodván azon, hogy mennyi pénzbe és időbe kerül a sminkelés, körömfestés, no meg annak megőrzése, nehogy lekopjon, elmaszatolódjon a verejtéktől, könnyektől, esetenként elhalványuljon egy csóktól, villant eszembe, hogy eladhatnám saját kékítő módszeremet.

Igaz, véletlenül jöttem rá, de hát ez más feltalálókkal is megesett már, és bizonyára senki nem firtatja majd, hogy akaratos vagy akaratlan volt a kalapácsütés, főleg ha találok egy kiváló reklámszakembert, aki eszközöktől függetlenül felfuttatja kitalációmat.

Nem alantas, becsapós reklámeszközökre gondoltam, hanem például olyasmire, hogy a kalapács helyettesíthető egy becsapódó ajtóval körömfestés esetén, mely módszerrel egyszerre nyolc köröm is festhető.

Szemkékítés céljából alkalmazni lehetne egy-két jól irányzott pofont, minden segédeszköz nélkül, ennek nagy előnye, hogy idővel ez a smink színét változtatja, így más divatirányzatot is követhet viselője.

Nagy előny még az is, hogy csak pillanatok műve bármely módszer, ezt saját empirikus kutatásom eredményével alátámaszthatom.

Bevallom, nem sokat kutattam, csak véletlenül odakoppintottam, de az eredmény pillanatokon belül látható lett. Hisz alig vettem ki számból bizsergő kisujjam, és le a kék égről tekintetem, máris szép kékeslila árnyalatban pompázott a köröm. Igaz, utána sötétkékké változtatta árnyalatát, de hát Istenem a divat már csak ilyen, mindegyre változó.

Úgy érzem elméletileg minden szép és jó ötletem körül, csak nem tudom még gyakorlatilag piacra dobni, mert nem tudom eldönteni, hogy kit lehetne mellékhatásairól megkérdezni: a kezelőorvost, gyógyszerészt, vagy ügyvédet?