Tettem fel a kérdést, de
hiába néztem szét magam körül, sőt nyakamba vettem unokámat is
segítségül, nem igazán véltem felfedezni sehol a környéken.
A kicsi nem árulta el,
hogy látna valamit a kerítésen túl, azon határon mely vonalat
húz a személyi szabadságom és fogságom között.
Természetesen csak a
demokrácia saját érdekében tettem fel a kérdést, nehogy
véletlenül eltűnjön mielőtt meglátnám, no meg azért mert a
saját érdekemben annyit tesznek mások, hogy képtelen vagyok
megszámlálni.
Így például házi
őrizetbe kényszerítenek, nem engednek dolgozni, megfosztanak a
szabad mozgástól, eltiltanak mindenféle fizikai kapcsolattól,
stb. mindezt a demokrácia álnevében, ám csakis saját érdekemben.
A kicsik érdekében nem
sok mindent véltem felfedezni, ezért hívtam segítségül unokám,
de azt jobban érdekelte a hajam cibálása, mint a leskelődés
ezért ismét csak a gondolataimra kellett támaszkodjak.
Tudni azt tudtam, hogy ott
él a demokrácia, ahol nem a nép retteg vezetőitől, hanem azok
félnek a néptől, ám ezt nem láttam még túl a kerítésen sem.
Mindenfele csak az
emberekbe beoltott halálfélelmet, és mindenféle félelmet láttam
és látok, természetesen sikeresen és jól felnagyítva ezt, az
erőnek és pénznek behódoló média által.
Egy nagyon sötét sátáni
erőnek kezd behódolni a világ, melynek az az érdeke, hogy
elhidegítse az emberi kapcsolatokat, megszüntesse az ember és
Isten kapcsolatát, tudván, hogy aki egyedül marad remény nélkül,
az sokkal könnyebben manipulálható és leigázható.
Mert szerintem mind
manipuláció, ami a világban történik, hiába a fellengzős
mondatok, hogy saját érdekedben maradj otthon(míg éhen döglesz),
addig maradj otthon míg nem lesz mivel felneveld
gyermekeid(felneveli azokat egy virtuális világ).
Az öregekre majd
vigyáznak akik, normális életfeltételeket kellene nekik
biztosítsanak, bezárva őket, hogy biztosak legyenek, ha sor kerül
rá ne sokáig kelljen ezt cselekedjék. Egyelőre van mivel, hisz
addig nyomorítanak égig érő pénzbírságokkal,- de csakis saját
érdekedben - míg nem szégyellik, és végül kínodban a hatalom
kénye-kedve szerint cselekszel.
- Nos kisöreg mit szólsz, meglátjuk valahol azt a bujkáló demokráciát? - kérdeztem végül, ám a válasz csak egy tétova gőgicsélés volt.
Ezen nem csodálkoztam,
hisz annyira hozzászoktam már az ilyen válaszokhoz, hogy egy
épkézláb felelet bizonyára meghökkentett volna, no de örültem
is neki, látván, hogy a gyerek, noha járni még nem tud, máris
kezdi elsajátítani az elterelő politika első lépéseit.
