Azok az állati jogaink

Sétálva bámulgattam jobbra-balra egy nemzetközi kutyakiállításon, ahol óriás termetű bernáthegyiknek lógott a nyelvük a melegtől, pudelek és törpe pincsik reszkettek a hidegtől,(ugyanazon a hőmérsékleten) én meg azon törtem a fejem, hogy kinek mit vétettek ezek a kutyuskák, hogy így kínozzák őket.

Mert nem mondhatni, hogy a kutyák tekintete örömöt és elégedettséget sugározott volna. A kislányom szeretné megsimogatni egy szomorú szemű kutyus bundáját, ám gazdája tiltóan emelte fel kezét: -nem szabad hozzányúlni, elromlik a sminkje!

Ezt simogatni nem szabad!

Na mindegy, ezért nem sértődtünk meg, és tovább lavíroztunk a tömegnyomorban, odaérve a pudel és pincsi kategóriához, hát...azok között bizony volt néhány, amelyiket nem jött, hogy megsimogassa az ember, hiszen olyan csórék voltak szegénykék mint a ma-született egérfiókák, mert nem csak a punciukról borotválták le a szőrt(ami ma a menő), hanem az egész testükről, csak néhány szőrpamacsot hagyva elvétve rajtuk.

Reszkettek is szerencsétlenek úgy, hogy minden izmuk rezdülése látszott, miközben riadtan néztek mindenfelé az óriási hangzavarban, és várták sorukat, bizonyára remélvén, hogy a bemutató műsor után visszakapják bundájukat.

Nem ez volt a legpucérabb!

Amikor idáig jutottam a szemlélődéssel, hirtelen eszembe jutott, milyen sok állatvédelmi törvény lát manapság napvilágot, például a minap lépett életbe Dániában is az a törvény, amelyik tiltja az állatok levágását előzetes elektronikus kábítás nélkül. Állítólag így megkímélik az állatokat a szenvedéstől, mert ugyebár egyszer kap egy kis elektrosokkot, amitől bizonyára csillagokat lát szegény, csak nem tudja elmondani, és csak utána nyisszantják el a nyakát, de ekkor már nem szenved, annyit se mint a pudel borotválás közben.

Itt hirtelen eszembe villant, ezután ajánlatos hát, az ember ne csak akkor dugjon a konnektorba szeget, amikor az anyóska jön látogatóba, hogy ugyebár legyen mire a kabátját fölakassza saját kezüleg, hanem amikor a magkakast áldozza fel a családi asztalra utolsó vacsoraként. Az éhkoppot ami ezután következik, már nem kötelező sokkolni.

Ez nem egy alultáplált kutya, csak hát agár!

De visszatérve a pudelekhez, melyeknek borotválása úgy látszik nem minősül kínzásnak,(pedig aki egyszer borotválkozott, az tudja milyen érzés) azon törtem a fejem, hogy vajon ki borotválhatta ezen ebecskék elődeit? Avagy azok így születtek, csak utódaiknak lett hormonzavara és elszőrösödtek? Ezt talán a nagyérdemű zsűri tudná elmondani, aki elbírálja a fajra jellemző tulajdonságokat,(alak, tartás, fogazat, szőrzet, stb.) mert ugyebár egy ilyen kiállításra csakis olyan kutya nevezhet be, amelyik fajtiszta ősökkel dicsekszik.

Az, hogy elrendezik szőrzetüket, vagy masnit kötnek nekik, még csak elmenne, de teljesen csupaszra borotválni egy kis állatot, az már csúfság, és szerintem ez nem lehet egy fajta természetes jellegzetessége. Órákon keresztül ott reszkettetni csak állatszeretetnek, vagy védelemnek nem nevezhető, de kínzásnak se minősül, hiszen a gazdája úgy szereti, hogy majd megeszi, miközben az utolsó simításokat végzi rajta a borotvával.

Bezzeg, ha én úgy szeretem a csirkehúst, hogy meg is eszem, de nem sokkolom a csirkét mielőtt levágnám, nemsokára megbírságolnak érte, pedig amikor megcsupaszítom már biztos semmit nem érez.

Nem úgy mint a lekopasztott kiskutyák, akik ha beszélni tudnának, én garantálom, hogy kérnék a saját szőrzetükhöz való jogot, épp úgy mint a betevő falathoz, az éhező emberek milliói.

Mivel a kutyák csak ugatni tudnak, nem kérik ezt a jogot, de szerencsére kapnak helyette mást.

Az éhezők csak ételt kérnének, de nem kapnak, inkább jóllakatják őket állatvédelmi törvényekkel, hadd csámcsogjanak ezeken, míg teljesen felkopik az álluk!