Törvények, törvények szépen ragyogjatok, egy szegény szellemnek utat mutassatok...

Amióta egyre jobban környékez bennünket valami demokráciaféleség, annyi fáin új törvény születik, hogy ezek mellékhatására az ember eszének néha jön, hogy nekiszaladjon a hegyeknek, egy kis oxigéndúsító kúrára.
Megtörténhet ez bármelyik normális embernél, így én sem vagyok kivétel, mivel abszolút értékben normális vagyok, ezen kívül pedig csak a megengedett mennyiségű bolondság lakozik bennem, gondolom én.
No-mármost, mikor eszemre rájött a hoppláré,(nem árulom el melyik új szabály hatására, nehogy egy másik amiről nem tudok, egyenesre szabályozza agyvelőm cikornyáit), és mielőtt nekiindult volna hegyet mászni, akár hiszitek akár nem, leállítottam, hisz végül is én vagyok a főnök, nem pediglen az a fejemben lötyögő szürke állomány.
Ész nélkül gondolkodván, rájöttem ugyanis, hogy nem egészséges az agyat hiába fárasztani, mert így a pihent agyú törvényfabrikálók mindig előnyben lesznek.
Ezért úgy döntöttem, hogy először egy virtuális lélekvándorlással bejárom a nagyvilág rég meggyökeresedett demokráciáit, hadd lássa eszecském érdemes-e vagy nem, idehaza a hegyeket megmászni.

Gondoltam egyszer itt a szomszédságban lófrálok egy kicsit, és már szinte neki is ugrasztottam volna lelkem a svájci hegyvidéknek, ha az eszem észre nem veszi, hogy ott egy olyan testre szabott törvény van életben, amelyik dögszagot áraszthat, ha betartja az ember.
Ott ugyanis tilos este tíz után lehúzni a klotyót, tehát vagy fogcsikorgatva szorít éjjel az ember, vagy szagolja reggelig azt, amit nem sikerül visszatartani. No meg a fent említett óra után a férfiaknak tilos állva pisilni, így kénytelen megkerülni a törvényt, és térdre ereszkedve ágyba vizelni, vagy nemet váltani, ez a szabály ugyanis nőkre nem vonatkozik
Mivel nem nőies de gyöngéd lelkem vagyon, és nem bírja ha ürülék visszafogásával gyötrődik testem, józan eszemre hallgatva inkább átszellemültem az angliai tájakra, ahol nem dívik effajta rendelet. Sőt mi több, ott a törvényt meg nem sértve, bármikor és nyilvános helyen is kedvére huggyanthat a férfiember, ha saját járgánya hátsó kerekét célozza meg a húgysugárral. Az igaz, hogy kötelezően a jobb kezével az autójára kell támaszkodnia, de hát istenem e kis szigorítást kilehet bírni még részegen is.
Úgy vélem, hogy itt már kezd demokrácia némi szagocskája terjengeni, kár hogy a volt gyarmataik sokkal szigorúbb, szerintem nem igazán demokratikus törvényeket hozván, úgy érzem kissé megnyirbálták az emberi és állati jogokat.

Úgy gondolom bizonyára amiatt, nehogy valami bűzleni kezdjen a demokráciájukban az egyesült államokbeli Floridában törvény tiltja az este hat óra után nyilvános helyen történő szellentést, igaz Texasban csak a liftben tilos fingani, St. Louisban (Missouri) csak a templomban nem szabad, ám az durva, hogy ha valakit ott rajtakapnak, akár életfogytig tartó börtönre is ítélhetik. Mert hát szag ide meg oda, saját tapasztalatból mondom, hogy nem mindig bírja az ember, a belsejében dúló fuszulykás viharok forgószeleit magában tartani, akaratlanul is kiszalaszthat egy kismadarat, oszt kuksolhat miatta börtönben élete végéig.
Már kezdtem azon törni a fejem, hogy nem ártana elhúzni Amerikából, szerencsére észbe kaptam, és maradtam, hisz rájöttem, hogy csak a szellemem kódorog ott, az meg képtelen effajta fizikális produkcióra, nincs hát veszélyben, így nyugodtan folytathatom felméréseim.

Azt ugyebár megértem, hogy van olyan állam, ahol letartóztathatják azokat a szülőket, akiknek gyereke az istentisztelet alatt böfögni mer, hisz ez normális! Az ebadta kölykeit nekije!
Azt is megértem, hogy néhol nem szabad víz alatt fütyülni, tilos bekötött szemmel biciklizni, vagy általánosan tiltott naplemente után hátrafelé menni, hisz katasztrofális lenne, ha mindenki megbuggyanna, oszt ezt tenné.
Gyanúsan kérdéses viszont, hogy miért tilos Memphisben a békáknak este 11 óra után kuruttyolni, és miért illegális, ha a járdán menvén sétabotunkkal egy kígyó fejére ütünk, vagy miért követ el törvénysértést az ember, ha a kansasi Lang városában augusztusban öszvéren lovagol a főutcán, anélkül, hogy az öszvér szalmakalapot viselne.
Úgy érzem e törvények által emberi és állati jogok csorbulnak, igaz ezek értelmét se béka, se öszvér fel nem foghatja, sőt mondhatnám, még én sem.

A magánéletbe viszont nem matarász nagyon mélyen a törvény keze, talán kivétel, hogy nem mindenhol szabad egy házban kettőnél több vibrátort tartani, de a lőfegyverek száma viszont nem korlátozott, csak az apák nem fenyegethetik meg ezekkel lányuk udvarlóját, és tilos a férfiaknak feleségük orgazmusa alkalmából valamelyiket elsütni.

Ezt utóbbit szerintem Ausztráliában is behozhatnák, ahol az asszonyok mellett, a kengurukkal való szex is engedélyezett, igaz csak akkor, ha az ember részeg, így aztán ha kótyagos fejjel véletlenül elsüti fegyverét, szegény állat úgy megijedhet, hogy soha a büdös életben többé részeget ki nem elégit.
Így kalandozván, már kezdett agyam kiforrósodni, lelkem betegesen túlhevülni, jobbnak láttam hát hidegebb tájakra vándorolni.
Izlandon próbálkoztam szellemeskedni, és lelkemre gyógyírt kapni, hisz ott annyi orvos lehet mint a dög, mivel ott bárki folytathat orvosi tevékenységet, ha kirak egy táblát a következő felirattal: „Scottulaejnir” , ami magyarul valami kuruzslófélét jelent.
Ez már aztán döfi! Ez aztán nevezem egyenjogúságnak kérem! Ne csak a diplomások bolondíthassák el az embert, hadd tehesse azt bárki legálisan, ha demokrácia van, akkor legyen az, a bánatba is!

Mikor elkezdett azon járni az eszem, hogy mifelénk hányan bolondítanak csak úgy feketén és nyíltan, anélkül, hogy táblát kiakasztanának, hát bizony eléggé elkezdett felfelé pumpálódni vérnyomásom.
Ettől egy kissé berezelvén, nehogy agyamat a vér ellepje, oszt elborult aggyal kelljen átlépjek egy más dimenzióba, gyorsan elhúztam egy olyan helyre, ahonnan soha e bolond életből át nem telepedhetek egy állítólag nyugodt, békés másvilági létbe. (Legalábbis így reklámozzák, ezért nem értem, miért vonakodik ezt megtenni az, aki ezt állítja.)
Ez a csodás hely a sarkvidéki Longyearbyen városa, az egyetlen hely e földkerekségen, ahol tilos meghalni, mert törvény tiltja azt, a rénszarvas döfje meg!
Igaz gőzöm sincs róla, ha ott a fagyos földbe meggyökerezett valamiféle demokráciácska, de ettől függetlenül, a kifingást tiltó törvény észbontóan jó, ezt idehaza is bevezethetnék, hadd élhessük túl a halált is.

Ez ötlettől felbuzdulván, nem is pocsékoltam tovább időm a fagyos tájakon, hanem sebtiben összeszedtem az eszem, és szellemes léptekkel hazaindultam, azon törvén jövet közben a fejem, miként lehetne egy hasonló törvényt a mi mérsékelt zónánkban is kieszközölni.

Bevallom, gyors olajra lépésemnek más oka is volt, féltem ugyanis nehogy ott a farkasordító hidegben lefagyjon az agyam, oszt úgy megbüntessenek, hogy halálom után koldulni kényszerüljek.
Mert ha valaki nem tudná a (f)agyhalál is egyfajta halál, és féltem nehogy orrba-zavarjon, vagy fültövön vágjon emiatt a sarki törvény bundakesztyűs keze.

Le a bürokráciával, de nem ám brutálisan!

Már én is belejövök lassacskán, hogy legújabban minden brutális, legalábbis ezzel a hangzatos szóval reklámozzák azt is, ami még véletlenül sem az.

Így például, ha egy szürke kis sztárocska szeretné megvillogtatni pislákoló csillagát, gyorsan kitöri séta közben cipellője tűsarkát, oszt így brutális balesetet szenvedve máris a pletykalapok címlapjára kerül.

De brutálisan jó a választék mindenfelé, brutálisan emelkednek az árak, sőt néha-néha még egy brutális gyilkolászás is megtörténik erre-arra meg amarra.

Ez nem csoda, mert ha valaki úgy jár például mint én, és belekeveredik a bürokrácia szinte véget nem érő labirintusaiba, bizony kecsegteti néha egy-két gyilkos gondolat az útvesztők sötét kacskaringóiban.

Szerencsémre engem még arra tanítottak, hogy a türelem rózsát terem, így nem rántok azonnal kardot, hogy a bürokrácia összebogozódott szálait szétvágjam - mint hajdanán tette azt Nagy Sándor a gordiuszi csomóval - hanem próbálgatom kioldani azokat.

Jó ideje várom már a türelem termését, ám egyelőre még csak a tövisek nődögélnek, de hát ez nem csoda, hisz a nyáron szárazság volt, az ősszel őszies időjárás, most télen meg fagyos a helyzet, egyik sem kedvez a rózsás hangulatnak.

Ám a bürokrácia rá se füttyent, mert az úgy nő kérem szépen, olyan brutálisan, hogy majd levadul az ember, mikor már az n plusz egyedik helyre küldik aláírásgyűjtésre.

Nincs miért csodálkozni hát azon, ha egy mai gyerek, aki csak azt tudja, hogy add meg Isten de most mindjárt, ilyen helyzetben egyszer csak előrántja fegyverét, oszt vaktában kezd lövöldözni, hisz nincs egy pontos célpont, melynek kiiktatásával, megszüntethetné kálváriáját.

Ez ugyanis a bürokrácia lényege, senki ne lehessen célpont, ne legyen felelőssége e bonyolult gépezetben, és addig-addig sétáltatni jobbra-balra az embert, míg végül vagy beleun ebbe, vagy elkezd agyturkászhoz dzsoggingóni agytornára.

Ez utóbbi szerintem brutálisan jó választás, hisz a dzsogging egészséges, az agytorna távol tartja Alzheimert, no meg az agyturkáló által felírt nyugtatók durván jó áron kaphatók.

E két lehetőségen elgondolkozván, - amúgy globálisan – rájöttem, hogy nem lenne jó dolog, úgy ukmukfukk brutálisan leszámolni a bürokráciával hiszen félős, hogy vagy halálra unná magát az ember, vagy örökre megnyugodna.

De mellékhatásként például felbomolhatna az EU, ENSZ, stb., no meg a sok ilyen-olyan civil és nem civil szervezet. Milliók akik az irodák halmazaiban tömegesen szorgoskodnak tétlenül, és idétlen, kivitelezhetetlen törvénytervezetek kivitelezésén tornásztassák pihent agysérvüket, munkanélkülivé válnának, oszt ettől Isten őrizz, hiszen ideig-óráig ingyenesen el kellene őket tartani, de nem minimálbéren ám, mivel ehhez nincsenek szegénykék hozzászokva.

Az államháztartások bizonyára nem bírnák a terhelést, így a közemberektől kérnének vissza nem fizetendő kölcsönt, valamilyen adó formájában.

Ez viszont ismét brutális dolog lenne, mert az adók tömege már így is majd a köznép feje búbjáig ér, ha meg ellepi, és még egy szalmaszálat se kap, amin keresztül lélegezzen, akkor bizony belefullad pereputtyostul.

De úgy érzem a vizeletemről, ez nem gond a bürokráciának, hisz új szabályokat szerkesztve, szerez helyettük ugyancsak munkát nem kedvelő de szorgos bevándorlókat, akik úgy fellendítik a gazdaságot, hogy jaj neki! De nekünk is!

Nehogy ez a gazdasági mélyrepülés túl magasra szálljon, és megzavarja a légies adatforgalmat, ajánlanám a bürokratáknak, hogy brutálisan szabályozzák ennek felemelkedési törvényét.

Én helyükben átvenném például a szváziföldi boszorkákra vonatkozó törvényt, - mely nem engedélyezi ezeknek a százötven méter magasságot meghaladó seprűnyeles siklórepülést – és egy kissé átmódosítva azt, elméletileg szabályoznám a világgazdaság légüres térbe való elrepdesését.

Ezért gondoltam, hogy egyelőre nem lenne jó brutálisan leszámolni a bürokráciával, hadd legyen még egy kis ideje ezt megcselekedni.

Habár ki tudja mi jobb, egyből levágni a kutya farkát, vagy csak rendre, kicsinként?