Dec 27, 2012

Et si tu n'existais pas - Szerelem



„És ha te ne lennél, én miért léteznék?” lágyan és simogatóan hangzik el a kérdés Joe Dassin örökzöld slágerében.
Számomra legalábbis örökzöld marad, mert nem csak a kellemes hang fakaszt friss rügyeket, ahányszor csak hallgatom e dalt és tetőtől talpig végigbirizgálja lelkemen a szőrszálakat, hanem a dal szövege is olyan témát vet fel, amelyik sose lenne szabad mulandó legyen. Hiszen szerelemről van szó benne gyerekek és arról nem szabad megfeledkezni!
Mert veszélyes világban élünk ma, egy olyan világban ahol minden van és minden hiányzik. Minden van amit pénzzel meg lehet venni és minden hiányzik, amit a szerelem és szeretet adhat csak meg.
Én így érzékelem ezt a sokadik érzékemmel, amikor látom a mellettem elrohanó embereket, akiknek nincs idejük csak úgy bolyongani reménytelenül és megbánások nélkül(a szöveg szerint), ha a nagy „TE” nem létezne.
És kinek volna ma ideje feltalálni a szerelmet, ha ne létezne, hiszen ma már csak olyasmit lehet feltalálni, ami pénzt hoz, nem lehet szerelemre pazarolni a drága időnket!
A karjaimban alvó mulandó álmokat sosem fogom szeretni, énekli tovább Dassin, mi meg ezt tesszük, ami mulandó és csak álom annak tulajdonítunk nagyobb jelentőséget, ami meg kézzelfogható, lényeges és maradandó azt szinte észre se vesszük.
Bizonyára kevesen hallgatják ma már ezt a dalt és még kevesebben figyelnek oda mondanivalójára, mert divatosabb megnézni pl. egy Gagnam Stylet, ami se nem szép, se mondanivalója nincs, így nem is lehet odafigyelni rá, csak felfigyelni arra, hogy micsoda marhaságokkal lehet az embereket elbolondítani.

Hiába figyelmeztet továbbá a dalnok, hogy egyedül az ember csak egy plusz pont és elvész az élet forgatagában, ha nincs mellette egy valaki, egy igazi szerelem, aki mellett nem kell magát álcázza azért, hogy valódi egyénisége kibontakozzon, nagyon kevesen hallják és veszik komolyan ma ezt a figyelmeztetést.
Olyan érzésem van, kevés ma az olyan, aki képes lenne az élet titkát keresni és megtalálni a „miért”-et csak azért, hogy megalkothassa és nézhesse azt, akire igazán szüksége van, ha „ AZ” ne létezne.
De mindenki számára létezik az a valaki, higgyétek el nekem, nagyon nem is kell keresni, csak nem szabad elszaladni mellette, belesve a rohanás csapdájába.
Figyeljetek hát a szerelemre és a szeretetre nagyon, mert e nélkül ami örökzöld az is elszárad, akár a kivágott fenyő a karácsonyfa tartóban!

Dec 24, 2012

Halhatatlanok leszünk!




Ilyen felkiáltójeles örömmámorban kezdtem lubickolni, amikor olvastam, hogy egy német tudóscsoport megtalálta a halhatatlanság titkát a FoxO elnevezésű gén személyében. Gondolom más is úszkálni kezdett volna az örömében, hiszen egy ilyen jó hírt nem lehet csak úgy szárazon tempózva megemészteni, de amikor tovább olvastam, lelkesedésem alábbhagyott, mert kiderült, hogy az illető gén egyelőre csak a Hydra polipokat védi öregedés ellen. Ezek valami édesvízi állatkák és állítólag gyakorlatilag halhatatlanok, mert ez a génjük aktív állapotban tartja az őssejtjeiket, tehát se teoretice se praktice nem vénülnek meg soha.

Egy kissé lekonyultam, mert ugyebár mit érek én azzal, hogy a polipok halhatatlanok, mert van nekik FoxO génjük, én meg nem vagyok az, de tovább olvasva a tanulmányt kiderült, nekem is van ilyen génem, sőt minden embernek van, mire-fel ismét felvidultam. A gond csak az, hogy nálunk nem úgy viselkednek mint a polipoknál és egyelőre nem tudni mi az oka, erre próbálnak hát jelenleg rájönni a tudós emberek, össze-vissza cserélgetve a géneket.

Igaz a génmutációk a világ színe előtt tiltva vannak, azonban ha hátra megy valaki egy kiskapun a világ fonákjára ott nincs olyan szigor, ezért szerintem van egy kis remény az örök életre.
Így olvasgatva, úgy jártam mint egy szinuszgörbe, hol fent, hol lent, míg végül megálltam a holtponton, mert nem tudtam örüljek, vagy ne ennek az új felfedezésnek.
Itt imbolyogva a holtpont körül azon törtem a kobakomat, érdemes-e egyel talán a halhatatlansággal bíbelődni, mert nekem igazából nem kézenfekvő ez az állapot, amikor logikusan gondolkodom és nem kapom fel a tüzes vizet.
Őszintén szólva nem is akarok örökké élni, hiszen a „ jóból is megárt a sok”, hát még más egyébből! Mi is történik, ha bennünk is megmozgatják ezeket a géneket? Elkezdünk mind halhatatlanul kódorogni minden irányba, mert az emberek nagy része ezt kell majd tegye, hiszen munkahely meg nem üresedik, ha se nyugdíjba nem megy senki, se el nem halálozik és ennek soha vége nem lesz!

Valahogy nem tetszik nekem ez a helyzetkép, egyesek kóborolnak, mások dolgoznak, még mások csak éldegélnek majdnem gondtalanul, a gyermekek soha meg nem nőnek és sok ilyen hasonló gondok körvonalazódnak.
Na mi lesz akkor?
Nehezen megoldható helyzet alakul ki, az egyszer biztos és nem szeretnék annak a helyében lenni, aki ezt meg kell oldja, mert szerintem csak drasztikus megoldások léteznek.

Például, ki lehet robbantani kisebb-nagyobb háborúkat, hadd üresedjenek a munkahelyek, esetleg pszichopaták kezébe nyomni a golyószórót, hadd apassza a gyerekek létszámát, a meg nem öregedő öregeket ki lehet telepíteni a sarkvidékekre fóka és bálnazsírt gyűjteni, hogy ne itthon lábatlankodjanak.
Itt aztán egyből lefagytak gondolataim, mert nem szeretem a hideget és véletlenül se szeretném, hogy lábatlankodó vénemberként valahol az Antarktiszon totyogjak a pingvinekkel időtlen-időkig.
Gyerek ugyanis már nem lehetek, amikorra az emberi FoxO gént annyira izgalomba tudják hozni, hogy őssejtjeimet aktiválják, én bizonyára már nem izgulok és több mint valószínű valahol láb alatt leszek.
Mindezeket mérlegre téve úgy döntöttem, megmaradok halandónak, ezért máris átadom a halhatatlanság stafétabotját annak, aki úgy érzi, hogy a végéig tudna élni egy örök életet!

Dec 16, 2012

Ötletek a világ végekre készülődés közepette




Miután szétnéztem egy kicsit a nagyvilágban, természetesen csak úgy itthonról kukkantottam szerte-szét, úgy gondoltam nem ártana, ha előruccannék én is egy pár remek ötlettel, olyanok számára akiknek nincs idejük ötleteket fabrikálni.
Azt gondoltam könnyű dolgom lesz, de amikor olvasgattam, hogy micsoda ötletek vannak már forgalomban, majdnem feladtam, de végül is büszkeségem nem engedte és így szólt:
  • na mi az lerobbantál öreg, hogy már egy lyukas ötletet se találsz?
  • Én öreg? Te szemtelen vagy büszkeségem! De megmutatom én neked és annyi ötletet találok, hogy a fejed fájdul meg tőlük!
Rosszul esett, hogy öregnek titulál, holott hála Istennek még gyerek vagyok és az asszony szerint az is maradok, mert elfelejtettek a fejem lágyába keményítőt keverni.


Nekiestem hát ötletet keresni, amolyan magyarosan kivitelezhetőt, mert hiába állok elő például valami divatos amerikaival, mondjuk arra biztatnálak, hogy vásároljatok fegyvereket és halmozzatok fel a pincében élelmiszert, meg töltényeket, csak röhögnétek rajtam. Hiszen egy magamfajta ember nem fél a zombiktól, akik állítólag- az óceánon túli hírforrások szerint- ellepik majd a földet és mindenkiből kóstolnak egy-két falatot. Viszont, ha valaki mégis úgy gondolná, hogy ilyen a végítélet és a feltámadás, azaz feltámadnak a halottak és halálra ijesztik az élőket hatalmas emberevő étvágyukkal, annak ajánlanám egy parittya beszerzését, hiszen ezzel győzte le Dávid is Góliátot, oszt totál mindegy mivel lövöldözünk a feltámasztott halottakra, nekik is és nekünk is.
Azon tűnődtem, ha például a vámpírokkal gyűlne meg a bajunk, egyszerű volna a megoldás, mert ott lenne a fokhagyma, amitől hányingere van még Drakulának is, de ezek a zombik állítólag nem finnyás gyerekek, mindenkit megzabálnak, akár evett fokhagymát, akár nem, csak élő legyen az illető.
Mit tehet hát az ember? Szerintem egy logikus megoldás, hogy félholtra issza magát és így majdnem halottá válik. Ez sok szempontból előnyös, hiszen ha átveri a zombikat, akkor megmenekül(igaz sok értelmét nem látom), ha meg nem sikerül a manőver, akkor úgysem érez semmit míg rajta rágódnak és legföljebb a feje hasogat majd egy kicsit, akár az angyali csilingelésre ébred, akár ördögi üstkongatásra.

Ajánlom hát mindenkinek, hogy akkora mennyiségű szeszféleséget vásároljon, amennyivel el tudja érni ezt a stádiumot, de vegye inkább a többszörösét, mert nem árt előtte gyakorolni egy kicsit és tartani egy két főpróbát is!
Ezzel azonban már félbe is hagyom ezt a zombilikus világvégét, mert a végén úgy járok mint Lucio Fulci és betiltják e művet -bármilyen remek is- országok szintjén és akkor hiába törtem össze a fejem ti érettetek!
Inkább hazatérek Európába és itt nézek szét a, hadd lássuk ki mivel ijesztget.

Bekukkantva az oroszokhoz, akiknek helyén van az eszük, (igaz vodkába pácolva) ezért egyel talán meg se fordul a fejükben a zombis mese. (Ugye mondtam, hogy a szesznek jó hatása van!) Itt inkább arra hívják fel az emberek figyelmét, hogy rendezzék tartozásaikat, nehogy adósság terhe legyen a nyakukon a világvége pillanataiban. Gondolom, a másik dimenzióba való átlépés hívei lehetnek, ahova átlépve, mindenki angyalszárnyakat kap és olyan békében éldegél majd, mint a hidegháború idején. Ebben teljesen biztos nem vagyok, mert sokat kukucskálni nem mertem, nehogy a végén kémnek becézzenek, csak úgy az előjelekből következtettem. Az első volt, amikor ellövöldözték a nukleáris fegyverzetük java részét, hogy békés szándékukat bizonyítsák, most meg Lenint avatnák szentté, ami igazán csodálatra méltó és valójában egy új dimenzióba való belépést sugall. Ajánlom hát, a kommunista szentek elfogadását, és máris egy új dimenzióban éltek, így nincs miért aggodalmaskodni a világvége miatt.

Ellenben, ha átnézek a majdnem szomszéd Koreába, ahol egy táncmester kitalált egy új táncot Nostradamus jóslatára alapozva elkezd bennem az aggodalom remegni, mert úgy érzem, hogy tényleg itt a világvége. Hiszen, ha már ép eszűnek tartott emberek(akiknek állítólag sokkal keményebb az agya lágya mint az enyém) Gangnam style-ban rángatóznak, bizony majdnem felborítja a világvége nézetem.
Tehát, ha azt akarjátok, hogy nézetem fel ne boruljon és a világnak vége ne legyen, akkor rá ne kattintsatok erre a videóra!

Aki nem eléggé dokumentált a témában elmondom miért nem szabad ezt tenni. A híres jóslat így hangzik: „From the calm morning, the end will came, when of the dancing horse the circles will be 9”, lefordítva: „Egy nyugodt reggelen fog érkezni a vég, amikor a táncoló ló kilenc kört leír”.
Mindeddig minden stimmel, állítólag Korea a nyugodt reggelek országa(természetesen amikor nincs bombariadó), az új tánc a lovaglást imitálja, mondjuk nem épp a táncoló lovat, de amennyire jelképes a jóslat, annyira a tánc is lehet az. Nincs meg azonban az utolsó elem, a kilenc kör, ami a nullák száma lenne, ha addig egymilliárdon néznék meg a videót, rengeteg pénzt hozva egyesek konyhájára.
E videó meg nem nézése lenne egy másik rendhagyó ötletem, -láthatjátok mennyi van belőlük- ellenére annak, hogy még a büszkeségem is lefitymált.
Csak még egyet írnék le utolsóként és inkább férfiaknak ajánlanám.
Van egy ország, nem árulom el melyik, csak annyit mondok el róla, hogy ott a férfiak eléggé elhanyagolják a nőket, inkább egymást döngetik és nem a nőiket dögönyözik.

Ezért most az utolsó napokban a nők szükségállapotot hirdettek, új törvényeket léptetve életbe. Többek között az egyik feljogosítja őket arra, hogy minden arra tévelygő férfit ott tarthatnak mindaddig, míg kemény és férfias tartását teljesen meg nem puhítják.
Ezt olvasva gondoltam adok egy fél ötletet annak, aki a világvégi előkészületeket komolyan veszi, akárcsak jómagam, nem egy másik dimenzióba akar lépni, de legfőként nem fél alávetni magát a puhítás gyötrelmeinek.
Az ország nevét azért nem árulom el, mert félek, nehogy amíg én előkeresem az üzleti utakra szánt pénzem, addig minden odaszóló jegy elkeljen!

Nov 10, 2012

Enni, vagy szexelni?



„Azért eszünk, hogy éljünk és ha már élünk, akkor szexeljünk is!”
E bölcs mondás első részét nem én találtam ki, hanem a második részét, amelyik bölcsebb mint az első, azt már én sütöttem ki és tálalom is némi körítéssel.

Kezdeném talán az evéssel, ami mindenkit érint, akinek csak gyomra van, mert az egy olyan szerv, amelyik sosem hagyja nyugton az embert, állandóan követelőzik, ezért rá pazaroljuk életünk java részét.
Ha belegondol az ember, mi történne, ha enni ne kellene, hát bizony rájön, hogy nem lenne muszáj a klotyóra se járjon, így aztán szerintem sose lenne üres lyuk a háztartásban, mert lenne idő betömni valamivel mindenféle lyukacskát.

Dolgozni se kellene annyit, a tönkrement WC gyárak munkanélküli dolgozói például rá se füttyentenének a munkanélküliségre, megélni úgy is megélnének, valami ruhaféleséget összeszednének maguknak, ha meg nem, hát istenem, Évának hajdanán még bikinije se volt! Ez mindenkit megvigasztalhatna!

Minden más, manapság létfontosságúnak tartott élvezeti cikk nélkül, olyan vidáman és szabadon lehetne élni, mint a fekete mókus a fenyőerdőben. Sose kéne fogyókúrázzon, aki erre hajlamos, a sok gyógyszert meg receptet áruló szak és nem ember belebukna vállalkozásába, de oda se neki, hiszen egy cserelapi nekik is jutna!
                                                                                                                                                       
Összegezve a dolgokat és levonva a konzekvenciát, evés nélkül sokkal könnyebb lenne az élet és stresszmentes. Igaz olykor-olykor jelentkezne egy kis stressz, de ennek már nem a gyomor lenne az oka, hanem egy másik szerv, ami két fokkal a gyomron alul található és eléggé követelőző tud lenni alkalomadtán. Ez szemmel látható azok számára, akiknek sikerül visszautasítani a gyomruk követelőzéseinek nagy részét, így aztán az nem lépi túl a szabványokat. Akinek ez nem sikerül, az sajnos csak tükörben gyönyörködhet benne, de nem visszapillantóban.
Olyan szerv ez, amelyik ugyancsak éhségérzetet tud kelteni,-ez csak majdnem általános, vannak kivételek- de nem lehet ételféleséggel jóllakatni, mert a szexéhséget egyedül csak a szex csillapítja.
                                                                                                                                                               
Ez sem egyértelmű, mert olvastam olyan esetről, hogy egy asszonykától megvonták a szexet, erre fel bánatában evésre adta a fejét és pár hónap alatt elérte Yamamoto súlyát, aki híres szumós, kétszáz kilót nyom a latban és a tükörben sem lát már semmit a hasa alatt.
Ha nem is lehet általánosítani, azért szerintem minden normális ember beláthatja, aki őszintén néz végig saját magán, hogy a szex, az étel után következik fontossági sorrendben, mint életünk egyik mozgató rugója. Ez a második dolog, ami az embert olyasmikre ráveszi, melyekre sokszor még az éhség se viszi rá, pedig az is nagy úr ám!

Aki ezt nem látja be, annak valami hiba van a szoftverjában, vagy a gépe nem működik rendesen! Na, ezt gondolom a legmodernebb gyerek is megértette!
Érdekes, hogy sok esetben ez a fontossági sorrend felborul, mert a szex el tudja nyomni az éhséget is alkalomadtán, de az éhség nem mindig tud felülkerekedni a szexen.
Ezt bizonyára az emlővel rendelkező őseinktől örököltük, ezeknél az állatoknál nagyon jól megfigyelhető ez a jelenség.

Ott vannak például a vaddisznók. Egy vadkan a párzási időszakban, teljesen megfeledkezik az ételről és negyven- ötven kilót is lead súlyából és mindemellett teljesíti a kötelességét!
Mi már elkorcsosodtunk egy kicsit, ezért nincsenek kimondottan párzási időszakaink és nincsenek ilyen látványos megnyilvánulásaink. Pedig, ej de sokan szeretnének egy-egy ilyen fogyókúrát! De ahelyett, hogy vaddisznó módjára, szeretkezéssel vezetnék le a felgyűlt energiájukat, inkább fitnesz szalonokban pazarolják el, pénzükkel együtt.

Pedig, ha utánaolvas bárki, aki szeretne csinos maradni, megtudhatná, hogy egy alaposan kidolgozott szexparti, harminc kilométeres gyaloglásnak felel meg! Kérdem én, nem érdemes inkább az ágyban gyalogolni? Ezért nem is abszolút hülyeség az a vetett ágyban állva hegedülés, egy helyben kocogással kombinálva! Egyébként is ott nem ázhat meg az ember, nem kell még akkor sem dideregjen, ha kint a Nemere süvölt és ami a legfontosabb minden baját és fájdalmát elfelejti az ember egy időre. Mert az is bizonyított tény, hogy nincs erősebb fájdalomcsillapító, mint a csúcs körüli feledékenység, amikor még a legkegyetlenebb nyilallásokról is megfeledkezik az ember.

Ilyesmire az éhség képtelen, mert például, ha éhes az ember, de fáj a foga, nem tud megrágni egy ropogósra sült flekkent, de bezzeg ha szőrösen tálalják! Azon már szívesen rágódik, számba se véve a nyilallásokat.

Sok mindent lehetne írni ezzel kapcsolatosan, de én hirtelen befejezem, mert nem akarok tudományos disszertációt tartani a témával kapcsolatosan.

Egyetlen célom csak az volt, hogy felhívjam a figyelmét mindenkinek a szexuális élet fontosságára, amit manapság sokan eléggé elhanyagolnak, eltévelyegve egy virtuális világ alkotta labirintusban. Mert például, természetes és egészséges dolog az onanizálás, mindaddig míg nem válik onanizmussá!

Egyébként nem azért tettem fel a kérdést, amolyan shakespeare-i megfogalmazásban, hogy híres kérdéssé váljon, hanem arra gondoltam, hogy így talán jobban elgondolkodik rajta az, aki olvassa.
Mert „lenni, vagy nem lenni?” nagyon jó kérdés, de sok evéssel és kevés szexel, egy idő után már nem lesz ki kérdezősködjön magyarul, én meg kínaiul egy kukkot se tudok!

Nov 9, 2012

Metszet az ördögről



„Ne fesd az ördögöt a falra, mert megjelenik.”
Bizonyára ez a közmondás az oka, hogy nagyon kevés az információ erről a lényről, félnek az emberek róla írni, mert igaz, hogy az írás nem festés, de rokon műfaj és talán sokszor jobban le lehet tollal festeni az ördögöt, mint ecsettel.
Beszélni beszélnek róla, mert hát „a szó elszáll, az írás megmarad”, így nem kell félni, hogy a szóval festett ördög megjelenik. Teszi ezt sok olyan ember, aki az írással nem igazán van komaságban, tudománya a sorok aláhúzásban kimerül, ám ezeket kívülről el tudja olvasni, sőt meg is tudja magyarázni! Pláné okosan! Végig hallgattam egy pár ilyen „rém”előadást, az ördög csínytevéseiről, melyekből az derült ki, hogy nincs semmi e földön, ami ne a Sátán, alias Főördög műve lenne. Meglehet, hogy igaz, mert egy alattvalója engem se hagyott békén és a végén megkérdeztem:- tudják-e, hogy Vlagyimir I. Leninnek a nagy gondolkodónak is hasonló volt az elképzelése? Akár hiszitek, akár nem, igenlő és elismerő bólogatást kaptam, igaz nem írásban!

Ekkor úgy éreztem, hogy nem ártana egy pár röpke gondolat erről a titokzatos valamiről, vagy valakiről, akinek kilétéről még a Biblia is nagyon szűkszavúan nyilatkozik.
Mivel gondolataim lefesteni nem tudom, hisz legföljebb egy búsan elszálló sóhajt tudok festeni, de azt is csak a levegőbe és nem színesre. Igaz, ezt sokszor annyira művészien, hogy nem csak a gatyám sápad el az irigységtől, hanem bizonyára az ördög is sápadtan menekül mellőlem és inkább titokban bemegy a sekrestyébe tömjénfüstöt szívni.
Így hát, inkább írással próbálok valami metszetfélét produkálni.
Ezért, aki írói ecsetelést remél az csalatkozni fog, aki lábmetszetre gondol az ugyancsak csalatkozik, hiszen nem vagyok bolond, hogy elmetszem a lábam magam alatt. Sormetszetet lehet alkalmazok, kimetszve a kompromittáló sorokat, mert én olyan félős fajta ember vagyok, aki nem szeret megijedni. (Jobb félni, mint megijedni)
No, de rátérve a lényegre, íme mit nem metszettem ki soraim közül, az ijedségtől való félelmemben.
Kezdeném talán azzal, hogy az ördög szó a bibliai fordításban jelenik meg először, a diabolosz megfelelőjeként. Itt rögtön félre is bicsaklott a gondolatom és szisszentem egyet, mint a kígyó az almafán, amikor az első kukacot meglátta. Milyen egyszerű lenne a dolog, mert ha nem fordították volna így, ma nem is létezne ördög!
Rögtön azon morfondíroztam, honnan is szerezte ezt a szót a fordító és arra a következtetésre jutottam, hogy bizonyára a „dög” meg az „őr” szavakból rakta össze. Ennek szerintem van logikája, mert vagy mi vagyunk dögök, amikor őriz, vagy az őr dög néha őrizni minket és ezért alkalomadtán megléphetünk, ha nem bírjuk a purgatóriumbeli kánikulát.
Gondolom, csak azért lett végül is a „dögőr” -ből ördög, mert valahogy jobban hangzik és nem gondol az ember mindjárt, a testére váró dögös állapotra.

Ez abban az esetben, ha van saját teste,(az ördögnek) vannak patái, szarva, meg egy háromágú vasvillája, amivel alkalomadtán megszurkál, ha nem akarunk magunktól a nyakig merülni a forró kakiba.
Igen ám, de ha nincs saját teste a kis huncutnak és úgy akarja, hogy alámerüljünk, akkor mit tesz?
Nos, ekkor állítólag gonosz szellemként jelentkezik, még mielőtt elérnők a dög stádiumot, belénk bújik és szellemünket birizgálva rávesz olyasmire, amitől egyenest fejest ugorva merülünk majd alá és a legtöbb esetben nem is tudunk a felszínre kerülni többé.
Itt egy kissé homályos a helyzet az ördög körül, nem tudni, hogy csak szellemi lény-e, vagy testet is ölthet, esetleg a fordítottja a helyes, ez mind mai napig vitatott. A Biblia szerint a Sátán és az Ördög egy és ugyanaz a személy, de ez sem teljesen egyértelmű, gondolom ez a sokféle fordítás eredménye.
Nem is töröm ezen a fejem, hadd törjék mások, én csak azzal a szegény flótással foglalkoznék, akire igyekszünk rákenni minden rosszat, holott meglehet nem mindenért ő a hibás.

Először, például feltételezem, hogyha az ördögök saját testükbe is visszabújnak alkalomadtán, akkor valahol kell léteznie egy helynek, ahol a szellemtől elárvult testüket tartják és őrködnek azok felett, akik véletlenül arra vetődnek. Szerintem ez nem a földön, vagy a föld alatt leledzik, mert azt már felfedeztük volna. Mivel ez a hely földön kívüli, akkor helytelen az az elmélet miszerint a mennyország fent van, a pokol - az ördög feltételezett hazája- meg lent, hiszen ugyanúgy fel kell szállni a pokolba is. Ez nem lehetetlen, hiszen van egy pár bolygó ahol nagy a forróság és tudván, hogy ez a népség bírja a forróságot, ott kellene utánuk kutatni, meglehet kiderülne az igazság.

De térjek vissza a földre, mert a végén úgy elszállnak a gondolataim, mint az ördögűző sóhajok és nem az általunk ismert, de valójában ismeretlen lényekről beszélek, hanem egészen másról.
Ezért inkább azt feltételezem, hogy az ördög az emberi elme szüleménye, tehát szellemi lény és csakis azért találta ki az ember, hogy saját gonoszságának okát legyen kire hárítania. Hiszen, ha józanon elemezzük a tényeket, ez történik, mióta az ember nem meri vállalni a felelősséget tetteiért.
Manapság megadatott a lehetőség, hogy ártatlanul kibújhasson bárki az ágy alól, ha tetten érték, mert szegény ördög mindig kéznél van, így bármit rá lehet kenni.
Zárójelben megjegyzem és bárki utánanézhet, hogy minél távolabb nézünk vissza a múltba, annál kevesebbet emlegetik ezt a szegény párát.

Például, ha régen a férj megcsalta élete párját, nem a Sátán műve volt, belátta az ember, hogy vagy a bor volt túl vörös, vagy a kománé, aztán lovagiasan intéződött a dolog. Ma ilyesmi csakis az ördögi praktikák eredménye, ezért nem lehet, de nem is érdemes ilyenkor ellenkezni, majd utána szépen megbánja az ember. Ha nagyon-nagyon megszállja a bűn-bánhatnék, akkor beléphet egy I.A.B.(írást aláhúzva beszélő) egyesületbe, itt aztán bánkódhat kedvére, míg az asszony megbocsájt, de megelégedhet egy másiknak a bocsánatával is, amelyik megértőbb.
Tudtommal senki nem védekezett például egy inkvizíciós törvényszék előtt azzal, hogy belé-bújt az ördög, azért vette fel a létező legelőnyösebb kölcsönt, se azzal, hogy ugyancsak a benne bujkáló gonosz vette rá, hogy bankot raboljon, amikor nem tudta fizetni a még előnyösebb kamatokat. Ez csak azért nem történt, mert akkoriban a tűz még forró volt!

Bezzeg ma, ha már hidegebb a tűz! Minden törvényszéki tárgyaláson a vádlottban lakozó ördög a hibás, olyan bűnös nincs is, aki saját emberi mivoltában talált volna ki valami marhaságot és ezt rengetegen el is hiszik.
Akik tehát lépten-nyomon azt bizonygatják, hogy az ördög a hibás mindenért, egy kukkot se értettek meg abból, amit olvastak, hiába fújják a bemagolt idézeteket.
A Sátán, mint vádló lett leküldve az emberek közé, legföljebb kísértő minőségben, neve is erről tanúskodik, emberek által elkövetett cselekedetei is erre utalnak és ez mindenki számára világos kellene legyen. Aki előtt ez nem világos, az kukkantson be egy világi történelemkönyvbe is, kezdheti felfedező útját a felvilágosodás korától.

Tehát, kedves testvéreim(remélem nem sértő e megszólítás) higgyétek el nekem, egyetlen ördög se fog senki helyett vádlottként állni a legfelső törvényszék színe elé, erre szinte patkánymérget vennék. Vennék, ha nem félnék, hogy elvisz az ördög! De, attól is félek, hogy megijedek a pokol kapujától és nem akarok belépni rajta, ami ugyebár gondot okozhat szegény fickónak, aki odakísért és a végén engem hibáztat majd saját gyengeségéért, oszt akkor rosszabbul járok mint egy csintalan ördögfióka.
De ezzel már be is fejezem ördögös metszetem, mert eszembe jutott, hogy: „ott az ördög, ahol emlegetik!”. Gyorsan körülnéztem, igaz nem láttam semmi gyanúsat, de mit lehet tudni, mert: „ami késik nem múlik!” és én ki nem tekerném a nyakát egyetlen közmondásnak se!
Meglehet olvasva soraim úgy érzitek, sokkal okosabbak nem lettetek, de azt garantálom, hogy butábbak se, igaz erre mérget nem veszek! Hiszen megtörténhet, hogy az ördög butít el, de ti írásomra fogjátok és akkor nyelhetem a mérgem!


Nov 6, 2012

Egy környezetkímélő atomos lovag




Sok vívódás után végleg eldöntöttem, atommeghajtású járgányt veszek magamnak!
Van egy kis dugipénzem, amelyiket jómagam is nehezen találok meg és erre szeretnék majd alkalmi vételen, venni valami járóalkalmatosságot, de csakis olyat amelyiket atomok hajkurásznak.
Döntésemnek rengeteg oka van, de kettő a fő, a többiről is beszélek, ha úgy látom jónak, ha meg nem, akkor annak megvan a maga oka.
Az első fő-fő ok az, hogy bármilyen motoros járművet veszek magamnak, azt újra meg újra EU normák sanyargatják, mindenféle szempontból. Főleg az ózonréteg ellen elkövetett merényletet kenik rá és azt, hogy kíméletlen a környezetével, ezért bánatában és szégyenében szegény az ócskavasnak megy, pedig élete legszebb éveit éli.


Volt benzinmotoros autóm, de egy pár éve rájöttek, hogy jobban szennyezi a környezetet, mint a távoli amerikai atomrobbantások, amikor felénk fújja a szél a szétszóródott aktív részecskéket. Ezért lenormázták, annyira, hogy majd leszegényedtem bele, pedig állíthatom magamról, én egy igazi szegény gazdag vagyok!
Mit tehettünk, elváltunk. Ő ment egy temetőbe, pedig csak húsz éves volt a lelkem, én nem mentem be a másikba, mert nem szeretem a halottak csendjét.

E hír hallatára Sztálin fordult a bal oldalára, Mao a jobb oldalára szégyenében, hogy az én autóm lepipálja őket, a koreai nem forgolódott, mert nekik nem igazán sikerült az utolsó kísérlet.
Én sem forgolódtam, csak álltam és tátottam a becsukott szám, hogy micsoda okos emberek vannak! És azonnal búcsú útra keltünk, nem pénzügyi gondok, csak sajnáltam felebarátaim nehogy nagyon tüdőre szívják füstölgéseim.

Ugyanaz a felvonás, az autó egy temetőbe én meg mérgemben majdnem kinyitottam a másik kapuját, de meggondoltam, mert hirtelen lidércfény gyulladt agytekervényeimben:
  • megálljatok, többé nem szúrtok ki velem, ti normás gazemberek! Nem fizetettek ti velem ezután semmit a saját környezetemért!
Hiszen itt az atomenergia! Az nem szennyez, nincsenek rá normák, ezért nem is büntethetnek senkit érte és ráadásul olyan gyors, hogy szinte láthatatlanul fúródik mindenhova nem csak az ózonrétegbe.
Igaz, elrobban néha-néha ez meg az, ha rakoncátlankodnak az elektronok, ez azonban csak aktívan szennyez, a környezet megmarad épen és aktívan, csak az emberek távoznak az örökzöld vadászmezőkre.

De bármelyik autó felrobbanhat és a balesetre nem lehet normát szabni, mert arról nem tehet az ember, no meg nem is az atommag a hibás, hanem az elektronjai.
Nem tudom egyelőre, mire futja a dugipénzből, de mivel nem vagyok nagyravágyó, megelégednék egy mini rakétával. Ezt mondjuk csak úgy meglovagolnám, egy kicsit felpergetném benne az atomokat és máris itt-ott lennék.


Nem akarok nagyobbat, csak akkorát amekkora a gatyámba fér. Ezt két okból is fontos. Az első az, nehogy az istenért kifusson alólam! Hisz kárba vész a pénzem!
A második, hogy ne rettegjenek nagyon tőlem, csak féljenek egy kicsit, mert nem akarom, hogy velem ijesztgessék majd a gyerekeket.


Van egy harmadik ok is, ami tulajdonképpen a második fő oka annak, hogy az atomra esett választásom, ezt amolyan büszke férfias meggondolásból tettem be az okok közé.
Tehát, ha én állandó jelleggel, gatyámban duzzadó férfiasságnak álcázott valamivel robogok jobbra-balra, hát ettől bizonyára minden hüvelyes teremtmény hanyatt vágódik, én meg atomenergiám segítségével megdöntöm Casanova rekordját!  

Nov 2, 2012

A lyukakról általában




Ilyen még nem volt! Felfedezték az első fekete lyuk nélküli galaxist, vagy legalábbis egyelőre nem találják a lyukát!
Ez a hír megnyugtatott egy kissé, mert bevallom nektek, én mindig féltem egy kicsit a lyukaktól, de nemcsak a feketéktől!
Mivel annyi rémhír kering róluk, nagy bátorság kell ahhoz, hogy az ember a közelükbe merészkedjen, hiszen bármikor beszippanthatják. Ezután, vagy csak csillagokat lát maga körül, vagy összeroppan saját súlyától és eltűnik valahová, senki meg nem tudja mondani, hogy hová.

Zárójelben megjegyezném, én megjártam jó párszor, de hála Istennek, egyelőre csak csillagokat látok magam körül. Igaz olyan sokat, hogy kisbusszal kell hordjam őket, de vigasztalásomra legyen mondva, legalább igazi csillagok, habár a lyuk nem volt igazi fekete lyuk.
Hiszen az igazi fekete lyuk, nem is lyuk, nem is értem miért így nevezték el. Gondolom talán azért, hogy érdekesebb legyen, mert a lyuk mindig is buzerálta az ember fantáziáját és mindig a középpontban állt.

Állítólag minden galaxisnak a központja egy masszív fekete lyuk, ennek óriási gravitációs ereje tartja egybe a csillagokat.
Tehát tulajdonképpen egy égitestről van szó, amelyik azért fekete, mert még a fény se tud tőle szabadulni, egy bizonyos határtól arra. Így aztán nem jöhet felénk, ezért nem látunk semmit csak egy nagy feketeséget, amit lyuknak gondolunk, holott az egy valami testes dolog, ami állítólag méretere elég kicsi, de hm!

Ismét zárójelben a legényeknek ajánlanám, hogy ne ugorjanak be a férfiasságot megnyújtogatni ígérő reklámoknak, mert íme a példa, ami kicsi de hm, úgy ráncba szedi a csillagokat, mint a gyönyörűség!

Azért nyugodtam meg hát, amikor a hírt olvastam, mert amióta a svájci óriásreaktort beindították, az eddig érvényes lyukas elmélet szerint, ott bármikor keletkezhet egy kis fekete és ez egyszer csak hápp! Magába szippantja a Földet és vele együtt engem is, amit bizony nem szeretnék! Mert nem tudta eddig senki biztosan megmondani, hogy az eseményhorizonton túl lesz-e elég időm átgondolni az életemet, vagy egy pillanat alatt atommag lesz belőlem.
Esetleg szingularitásba, azaz egyedüllétbe süppedek, vagy időutazó leszek és ki tudja hol kötök ki, melyik galaxisban és melyik időben. A Földön biztos nem, ha egyszer az eltűnt Svájcban!


Most tehát egyelőre olyan nyugodtan ülök, mint a koala maci a banánfán, hiszen ha igaz, hogy nem kötelező a fekete lyuk, akkor amíg felállítanak egy új elméletet, addig nem érhet semmiféle lyukas meglepetés. Sőt, egyelőre Svájcba se engednek bevándorolni, igaz nem is vándorolnék sehova az ég világon, mert én itthon érzem jól magam és máskülönben is vagy időutazó leszek, vagy semmi, de bevándorló semmiképp!

Ott tartunk hát most, hogy nem is tudjuk hol, mert ha nem szükséges egy galaxisnak a fekete lyuk, akkor bizony úgy borul fel sok elmélet, mint Zsiga bá szénásszekere, amikor a gravitáció félrehúzta a nyomtatórudat.

Ezért, már kezdek nem idegenkedni a lyukaktól, hiszen nem biztos, hogy idővel elgörbülnek benne a dolgok, vagy esetleg épp maga a tér görbül el. Nem kell félni, hogy az eseményhorizonton sétálva, egyszer csak meglátja az ember a háta közepét és akkor vége annak a mondásnak, hogy: „akkor lássam, amikor a hátam közepét!”.

Az viszont gondolkodóba ejtett, hogy vajon elpárologhatott-e az újonnan felfedezett galaxis feketesége?
Ugyanis egy elmélet szerint ezek a lyukak párolognak(ezzel én is egyetértek). Mivel a világegyetem állandó tágulása a hőmérséklet csökkenéséhez vezet, a fekete lyukak ennek hatására zsugorodni kezdenek, míg egyszer csak teljesen eltűnnek és akkor a csillagok úgy szétszaladnak, mint a birkanyáj a farkas elől.
Az, hogy a csillagok szaladgálnak nekem nem gond, de ha a Föld is elszabadul pályájáról az már igen!
Hiszen ha elkezd nekem száguldozni össze-vissza és mindegyre elborul a kávés poharam, vagy éppenséggel hasra esek, attól pedig már nagyon dühös leszek!