Feb 27, 2014

Ha én szél lehetnék...

                                                       
 Bevallom nektek, hogy szeretek fantáziálgatni, sokszor cicázok a képzeletemmel, és próbálom utolérni, mindig reménykedve, hogyha nem is sikerül, legalább aki elolvassa képzeletem játékait, tanul belőle, és megpróbálja használni saját fantáziáját. Ez nagy szó napjainkban, hiszen időhiány miatt kiment a divatból, kevesen használják ma, és az is aki használja arra szorítkozik, hogy:- mi lenne, ha nyernék a lottón?
Ezt én is elképzeltem, de a végén arra a következtetésre jutottam, hogy nem akarok nyerni, így inkább azon törtem a fejem, miként tudnék mégis változtatni a jövőn, elsősorban a magamén(mindenki egy kicsit egoista), utána a másén.
Választásom a természeti jelenségekre esett, mivel Isten után ezeknek van a legnagyobb hatalmuk, hiába gondolják egyesek, hogy Isten után máris ők következnek.

Elkezdtem sorra venni őket, kezdve a napkitöréssel, ami jelenleg a legdivatosabb, de olyan messzi van az a Nap!!! Meg aztán nem tudnék, akkor odapörkölni amikor és ahova kell, hiszen a Föld egyik fele mindig hátat fordítana, a sötétben aztán csak tapogatóznék.
Árvízként meglehet már többet tehetnék, habár így inkább csak helyi jellegű aktivitást engedhetnék meg magamnak, mert ha özönvízzé dagadnék, és mondjuk nem hagynám szárazon csak a Himaláját Kőrösi-Csoma Sándor emléktáblájával akkor rám fognák, hogy extrém jelenség vagyok.

Így szökdösve a képzeletem, egyszer csak becsapja a szél az ajtót, mintegy jelezve: - itt vagyok én, összes gondjaid megoldása! Habozás nélkül kaptam az ajánlaton, mert rádöbbentem mennyire igaza van.
Azonnali hatállyal eldöntöttem, hogy szél formájában fogom irányítani és befolyásolni a jövőt, ilyen formában eljuthatok bármikor bárhová, olyan alakot öltve, amilyen a helyzetnek épp megfelel. Lehetek orkán, elsöpörve mindazt, ami nem helyes, de lehetek búzatáblákat lágyan simogató szellőcske, vagy esőfelhőket hordozó szél.
Azon tűnődtem, milyen alakban kezdjem pályafutásomat, azt eldöntöttem, mindenképp valami markánsabb egyéniségként kell bemutatkozzam, hogy felfigyeljenek rám.

Ha orkánként indulnék, bizonyosan észrevennének, a gond csak az lenne, hogy mindent elsöpörnék, ami az utamba kerül, legyen az jó vagy rossz, azt meg nem szeretném, hogy fájdalmat okozzak annak is, aki ezt nem érdemli meg. Hanem ott a forgószél, az már aztán döfi! Az a szép tölcséres forma épp megfelelő arra, hogy felszippantsam a földről azt, ami nem tetszik, a vékony részével ügyesen válogatva a helyes és helytelen között.

Elsősorban a politikától szabadítanám meg a világot, végigsöpörve a parlamenteken, felkapva a politikusokat a tölcsérembe, és elvinném őket a senki földjére, hogy ott vitassák a semmit, de nagyon sokáig és média nélkül, hogy még hírüket se halljam! Egyedüli közönségnek a fókákat hagynám nekik, akik tapsolni tudnak, de mínusz negyven fokon teljesen hidegen hagyja őket a sok sületlenség.
Képzeljétek el, ha ezt megtehetném, mennyi pénzünk lenne! Nem kellene fizetni, azt a rengeteg embert, aki csak költ, és semmi hasznot nem hoz, csak beszél üresjáratban, mi hol felháborodunk rajta, hol helyeseljük, elfelejtve a lényeget, hogy a mi pénzünkre teszik mindezt. Tulajdonképpen a pénzünket beszélik ki a zsebünkből, és különböző bűvészmutatványokkal, vagy csak úgy egyszerűen a magukéba varázsolják. Nem volt elég minden országnak a, hogy saját parlamentjét fizesse, ráadásnak kitalálták az eurós apparátust, ami aztán úgy nyeli a pénzt, hogy abba gebedünk bele, csak mindig másra fogjuk! Csodálkozunk a véget nem érő gazdasági krízisen, elhisszük, hogy mi vagyunk az oka, mert nem dolgozunk eleget, vagy nem fizetünk elég adót, stb., de azt a tényt, hogy a nagy többség nyomorúságán egyesek jól szórakoznak, úgy érzem kevesen fogják fel. Ez mind a sok reklám hatása, ezért ezeket is megritkítanám forgószél mivoltomban.
Ezután úgy gondoltam, hogy a háborús vidékeken tisztogatnék egy kicsit, ám meglehet nem is lenne szükség rá, ha első lépésem sikerülne.

Elvégezve munkám kellemetlenebb részét, visszaváltoznék egyszerű kis széllé, és kellemesebb dolgokkal foglalkoznék. Elterelném az esőfelhőket az árvíz sújtotta területek felől, azok fölé akik szomjaznak, szélmalmokat, erőműveket hajtanék, egy szó mint száz minden energiámat az emberiségnek adnám, hogy boldogabb jövőt biztosítson magának.
Munka közben szórakoznék is egy kicsit, fellibbentve a lányok szoknyáját, nem mintha voyeur lennék, hanem kimondottan a népszaporulat növekedése érdekében(nem Kínára, vagy Indiára gondoltam), előnyben részesíteném a magyar szoknyákat, szél formájában megengedhetem magamnak, mert csak különleges jelenségnek fognak becézni, és nem vádolhatnának pártoskodással.




















Feb 25, 2014

Ember-állat hibridek




Leopon, liger, káma, stb., olvasgatom a különböző állatfajok keresztezéséből létrejött hibrid állatok névsorát, miközben azon töröm a fejem, hogy mi lesz a neve annak a hibridnek például, amit az ember és disznó keresztezéséből számítanak összekotyvasztani.

Abban spekulálnak ugyanis több ország szakemberei, hogy disznóba ültetve neveljenek emberi szerveket, és ezeket majd csereszervként használják utólag. Természetesen azzal a feltétellel, ha valaki belegyezését adja erre, mert ha például túléli, és utódai lesznek, akkor el kell fogadnia azt a tényt, hogy utódát megbélyegezhetik azzal, hogy nem teljesen az emberi fajhoz tartózik, de mindenképp a háziállatok csoportjába sorolják majd.
Gondolom ez az oka, hogy egyre több ország hoz olyan törvényeket, melyek betiltják a háziállatok vágását előzetes kábítás nélkül, mert az ember-állat hibridek előállítását egyelőre semmilyen törvény nem szabályozza. Ezért nyugodtan ki lehet kísérletezni a „díszembert”, vagy „emberdísz”-t egyelőre, aztán, hogy utána mi lesz, csak a Jóisten a megmondhatója, mert maguk a tudósok se tudják felmérni milyen következményei lehetnek, ezen hibridek kialakításának.

Az elnevezéseket kár lexikonban keresgélni, ezek saját kitalációk, de a hibrid fajok elnevezési technikáját alkalmaztam.
Ha valakiben több a disznórész az „díszember” lesz, és elől jár, akiben az emberből marad több, az csak amolyan emberféle díszként fogja kábán helyeselni a sok marhaságot, amit az okosnak tartott elöljáró díszek adagolnak be neki.
Egyelőre az egereknél sikeresen működik a dolog, ha ezeknek az agyába emberi embrió sejteket ültettek, úgy megokosodtak szerencsétlenek, hogy azóta már néhány egérke esszét is írt a fajának evolúciójáról!
Csudafül, az esszéíró 

Ezek nemigen jelentek meg sehol, mert arra is gyorsan rájöttek a kisegerek, hogy írásból csak a nagy-egerek tudnak meggazdagodni, kár tehát megpályázni nekik más titulust mint a templom egere.
A disznólkodásban nem tudni kié lesz az elsőbbség, Kína és Japán versengenek érte, talán jobban mint a Szenkaku szigetekért.
Pontosan nem tudni, ki hol tart, a japán tudósok annyit árultak el, hogy malacokban egy év alatt gyönyörű friss emberi szerveket tudnak kitenyészteni.
Egyik siker

 Ez azonban nem mérvadó, mert lehet, vetélytársaik már rég exportálnak hasonló árut, süldő mangalicákba palántálva, csak nem verik dobra, nehogy stresszeljék a kismalacokat.
Másik siker
Ezeket olvasgatva, egyből helyeselni kezdi az ember az állatvédelmi törvényeket, hiszen megtörténhet, hogy karácsonyra levágandó szép kis mangalicája nem is olyan disznó, mint amilyennek képzeli, hanem egy érző emberszívű hibrid.
Ezt meg kár lenne egyszerűen csak levágni, hiszen annak a vérző szívéért annyi lóvét kaphat, amivel egyből „díszemberré” válhat anélkül, hogy szervátültetést szenvedett volna.
Ez nem élte túl




Feb 23, 2014

Megtalálták a frigyládát,és lemásolták a benne rejlő technológiát!











Igaz nem árulták el, de úgy gondolom, majdnem biztos erről lehet szó, amikor olvastam, hogy Izrael bemutatta az Acélsugarat, ami állítólag egy nagyon hatékony lézerágyúféleség, és valahogy úgy működik mint a frigyláda.
Igaz nem tudni pontosan azt, hogy a frigyláda hogyan működött, mert Mózes nem árulta el, milyen technológiát épített bele ott a pusztában,(pl. Tesla találmányait még nem alkalmazhatta akkoriban, de néhány lelki vírust, elrejthetett belé), a lényeg az, hogy eltette láb alól, a körülötte lábatlankodókat, láthatatlan erejével.

Azóta eltelt néhány év, de úgy néz ki a helyzet, hogy Isten kiválasztott népének mentalitása nemigen változott, és szigorúan betartja a kőtáblákba vésett tízparancsolatot, melyek állítólag a láda belsejében vannak elrejtve. Most is azon töri a fejét, hogy milyen fegyvert gyártson, amivel szépen és hangtalanul elteheti láb alól azt, akinek jelenléte nincs ínyére, anélkül, hogy megszegné a parancsolatok valamelyikét.(kétlem, hogy ez érdekelné őket, de ha ők azt állítják, egyesek el is hiszik)
Mert bizony az új fegyvernek csak a hatását lehet látni, akkora felhajtást se csap mint a frigyláda néhanapján, amikor felnyitották a fedelét.
Az ugyanis a leírások szerint villámokat szórt, dörgésekkel kísérve, akkor még csak a földről, de amióta egyesek szerint állítólag a mennybe került, már felülről szórja ezeket. Az acélsugár nem tesz ilyesmiket, minden feltűnés nélkül semmisíti meg a kiválasztott célpontokat.

Nagyon sok mindent nem árultak el az új hadi-fegyverről, bizonyára féltek nehogy valaki lemásolja még mielőtt teljes kapacitással működne. A lényeg az, hogy van, és félni kell tőle, de az is megtörténhet, hogy sose fogja látni senki, mert a frigyláda sorsára jut.
Elhitetik, hogy van, osztán a végén mégse nincs, de ki tudja, lehet egy újabb tan megalapítója majd kiolvassa létezését valahonnan, és szentírásként hirdeti, mint Isten egy újabb csapását az emberiségre, melynek kivitelezését a kiválasztott népére bízta.
Azok pedig, akik nincsenek kiválasztva, de a Biblia tanításai szerint próbálnak élni, remélvén, hogy talán kiválasztódnak, elhiszik, sőt örömujjongással fogadják majd az új csapást, és hálákat rebegnek érte, mert ugyebár nem mindegy, hogy az ember Isten ostorától, vagy pedig Acélsugarától kapja a büntetést az utolsó vacsorája után.

Feb 22, 2014

A mezei tapsifüles és a vegyi fegyver



Amikor vegyi fegyverről hall az ember, egyből megborzogatja a hideg, és ágaskodni kezdenek a szőrszálai, mert félnek, nehogy valamilyen vegyszer leperzselje őket.
Nem csoda hát, hogy annyi borzos embert látni manapság, hiszen hiába fésüli meg reggel a haját, mert a sok vegyes hírtől délre már úgyis összekuszálódnak hajszálai, akárcsak a gondolatai.
Mondjuk, az nem is lenne olyan nagy gond, hogy a hajszálak összeborzolódnak, ( legyen ezért felelős a szél, vagy a fodrász) de amikor az emberek gondolatait próbálják összezavarni, az annál nagyobb.
Mert ez történik manapság, szinte minden szinten úgy kavarják össze a kakit, hogy az emberek a nagy trottyantást kicsi kakának nézzék, és természetesen fordítva.
Nem akarok most lecövekelni konkrét esetek mellett, azt megteszi a média, ami aztán úgy fújja össze-vissza az eseményeket, ahogy egyesek akarják.

Amikor aztán már nem fért fejemben a sok keresztül-kasul egymásra rakott gondolat, és begyemben a kimondani-való, éppen a vegyi fegyver volt a felkapott téma, gondoltam hozzászólok én is a mezei nyúl nevében.
Nekem kell ezt megtennem, mert a nyuszi elsősorban képtelen erre, másodsorban meg csak egy pár hírmondó maradt e szapora fajból mifelénk, ezek meg annyira félénkek, hogy még a saját árnyékuktól is megijednek.
Ha magam nevében hangicsálnék, akkor bizonyára én is a béke, és az emberek ellen bevethető vegyi fegyver ellen köszörülném a torkomat, de mivel a mezei nyulacskák fogadatlan prókátora lettem, ezért az őket érintő vegyszerek hatásáról, írnék le egy-két gondolatot.
Gondolom, azzal mindenki tisztában van, a nyúl úgy szaporodik, hogy az egér se különben, és ennek ellenére egyre ritkábban látni a mezőn, szabadon ugrabugráló tapsifülest.

 Ennek az oka nem az, hogy nyúlanyó fogamzásgátlót szed, hanem az, hogy nincs kivel szexeljen, mert nyúlapó véletlenül műtrágyával dúsított sárgarépát evett.(ezek, azok a szép, hajszálra egyforma példányok, melyeket a hipermarketekben lehet vásárolni) Ettől először csak görcsei voltak, de később feladta a mezei életmódot e világon, és átvándorolt az örök vadászmezőkre, hadd legyen kire vadásszon, az oda elköltözött sok-sok indián, akikkel ugyancsak nem vegyi fegyver végzett.
Mert a mezei nyúllal sem az végzett, hiszen egy mindenféle normáknak megfelelő vegyszer, nem vegyi fegyver, ezt a bolond is tudja, nemhogy az, akinek okos telefonja van, ne tudná.

Bizonyított tény világszinten, azaz szinte az egész világon,(kivétel mondjuk a harmadik világ, ahol még az éhkoppot is megennék, bármilyen vegyszerrel fűszerezve, ha lenne) hogy mennyire egészségesek és jótékony hatásúak azok a vegyi anyagok, melyeket a mezőgazdálkodásban használnak, és pláné azok melyekkel különböző élelmiszereinket fűszerezik.
Ha ezek ne lennének, nem is tudom mi lenne, hiszen nem lenne minden murok, petrezselyem és zellergyökér egyforma, az almákban kukacok bujkálnának, a mezei nyulak meg vidáman szaladgálnának.
Nem lehetne sose jól konzervált, hónapokig elálló tejet inni, rákényszerülne az ember, hogy a frissen fejt tejet igya, ami bizonyítottan káros az egészségre, ha nem is ezen a világon, a másvilágon biztos.
Azaz biztos, hogy ott degradálódik a teste, de ha sok tartósítószerrel tömött élelmiszert eszik, akkor konzerválódik, és így megspórolja a balzsamozási költségeket, sőt még sminkelni se kell neki sose odaát. Aztán még merjen valaki, a vegyszerek ellen ágaskodni!
Ezért nem mernek a nyulak se a hátsó lábukra állni, mert azonnal rájuk bizonyítják, hogy addig nem is megy rosszul dolguk, amíg felállni tudnak. A mesék és a vegyi anyagok, amit megetetnek velük, egyel talán nem károsak, ennél sokkal károsabb a ki nem mondott igazság, és a friss fű. (amit évszázadokon keresztül rágcsáltak, és kutya bajuk se volt tőle.)

Ilyen érvekre még egy fogadatlan prókátor se tud mit mondani, és muszáj belássa, hogy valójában csak az a vegyi fegyver, amelyiknek azonnal érezni és látni a hatását(lásd szíriai képek). Amit lassan adagolnak, ahhoz hozzá lehet szokni, de még ahhoz is, amit úgy egyből az ember testébe nyomnak.(lehet az mikrocsip is)
Ez persze, csak azokra vonatkozik, akik túlélős fajták, és nem ugranak be, mindenféle okos készüléken keresztül jövő okoskodásnak.

Példaként adnám Raszputyin esetét, aki nemcsak a ciánhoz szokott hozzá, (ami igaz csak méreg volt akkoriban, és senkinek eszébe nem jutott vegyi fegyverként használni) hanem az ólmot is jól bírta, amit belelőttek. De nem bírta a puskatust, (ami természetes fából készült akkoriban), vagy a fadorongot(nem tisztázott, hogy mivel verték agyon) és a vizet, így aztán a természetes anyagok okozták halálát.
De ezzel be is fejezem, mert a végén kiderül, hogy sokkal hatásosabb bottal kergetni a nyulat, mint lelőni(lehet van aki örülne ennek), és sokkal veszélyesebbek a természetes anyagok, mint azok a vegyszerek, melyeket nem vegyi fegyverként, csak szabványozott méregként árulnak és apránként
adagolnak.

De vigyázat emberek! Mert ezektől nem csak a mezei tapsifülesnek lehetnek görcsei!

A méheknek és nekünk is!







Feb 20, 2014

Sose öregszünk meg komám!

Íme egy őssejt

Ekként jött, hogy elordítsam magam, amikor elolvasván egy-két cikkelyt a legújabb találmányokról, felfedeztem egy japán felfedezést, ami úgy elkergeti a vénülést, mint a fokhagyma illata Drakula vérszívó rokonait.
Vérszívás = halhatatlanság?

A japán tudósok felfedeztek ugyanis egy pofonegyszerű és gyors megoldást, mellyel őssejteket lehet előállítani egy kis vércseppből. Az őssejtek meg teoretice hallhatatlanok, de praktice ha beültetik egy vénülő aggastyánba, annak bizony nem lesz többé szüksége Viagrára soha az életben, azt nem lehet tudni, hogy megfiatalodik-e, de öregedni biztos nem fog többet.
Azért értesítettem volna a komát, hogy használja el nyugodtan az egész merevítő pasztillát, mert nekem már nem lesz szükségem a felére(jószívű gyerek, felét felajánlotta nekem), én bevárom míg megérkezik Japánból az első őssejt csomag.
Ugyanis tudósok állítása szerint, gyorsan megy a folyamat, nem árulták el pontosan miként különítenek el sejteket, de a lényeg az, hogy stresszezik őket, mire fel azok úgy alakulnak át őssejté, mint a varangyos béka hercegkisasszonnyá.
Igaz egyelőre csak egereken próbálták ki, de azoknál működik, így szinte garantáltan az embereknél is menni fog.

Hiába na, okos gyerekek ezek a japánok, kár hogy beléjük állt a defláció, és immár több mint tíz éve nem tudnak szabadulni tőle. Valójában nem is értem, hogy nem jöttek rá a megoldásra, amikor én, aki nem tudom stresszelni a sejteket, rájöttem valamire, amivel egyszerűbben lehet deflációt kergetni, mint lyukas kesztyűbe dudálni.
Először úgy gondoltam, hogy egy őssejt csomagért elárulom nekik, miként érhetnék már el azt a régóta áhítozott két százalékos inflációt. Végül úgy döntöttem, elárulom ingyen, nehogy ne tudják befejezni ezt a kísérletet, és itt maradjak ős és sejt nélkül, mert kár lenne értem, hogy fiatalon öregedjek meg.
Azt javasolnám hát a japánoknak,(de másoknak is) hogy embereket dolgoztassanak és ne robotokat, mert szerintem a túlzott robotizálás miatt jött alattomos léptekkel a defláció Japánba, és most semmiképp nem akar elhúzni.

Hiába gyártanak a robotok különböző használati cikkeket nagy mennyiségekben, ha semmit nem vásárolnak, az emberek vásárolnának, de nincs pénzük ha nem dolgoznak, mert a robotok elvették munkahelyüket, így forognak körbe-körbe egy ördögi karikába, pedig már kimászhattak volna, ha észreveszik, amit én rég látok.
Ezt természetesen csak magánlátomás, és megtörténhet, hogy nem igazat szóltam, mivel nem ittam bort,(„Borban az igazság”) félvén, nehogy bőszebben keringjen a vér ereimben, oszt lerohanjam az első utamba eső asszonyembert, anélkül, hogy őssejttel feltuningoltak volna.



Azok az állati jogaink



Sétálva bámulgattam jobbra-balra egy nemzetközi kutyakiállításon, ahol óriás termetű bernáthegyiknek lógott a nyelvük a melegtől, pudelek és törpe pincsik reszkettek a hidegtől,(ugyanazon a hőmérsékleten) én meg azon törtem a fejem, hogy kinek mit vétettek ezek a kutyuskák, hogy így kínozzák őket.
Mert nem mondhatni, hogy a kutyák tekintete örömöt és elégedettséget sugározott volna. A kislányom szeretné megsimogatni egy szomorú szemű kutyus bundáját, ám gazdája tiltóan emelte fel kezét: -nem szabad hozzányúlni, elromlik a sminkje!
Ezt simogatni nem szabad!

Na mindegy, ezért nem sértődtünk meg, és tovább lavíroztunk a tömegnyomorban, odaérve a pudel és pincsi kategóriához, hát...azok között bizony volt néhány, amelyiket nem jött, hogy megsimogassa az ember, hiszen olyan csórék voltak szegénykék mint a ma-született egérfiókák, mert nem csak a punciukról borotválták le a szőrt(ami ma a menő), hanem az egész testükről, csak néhány szőrpamacsot hagyva elvétve rajtuk.
Reszkettek is szerencsétlenek úgy, hogy minden izmuk rezdülése látszott, miközben riadtan néztek mindenfelé az óriási hangzavarban, és várták sorukat, bizonyára remélvén, hogy a bemutató műsor után visszakapják bundájukat.
Nem ez volt a legpucérabb!

Amikor idáig jutottam a szemlélődéssel, hirtelen eszembe jutott, milyen sok állatvédelmi törvény lát manapság napvilágot, például a minap lépett életbe Dániában is az a törvény, amelyik tiltja az állatok levágását előzetes elektronikus kábítás nélkül. Állítólag így megkímélik az állatokat a szenvedéstől, mert ugyebár egyszer kap egy kis elektrosokkot, amitől bizonyára csillagokat lát szegény, csak nem tudja elmondani, és csak utána nyisszantják el a nyakát, de ekkor már nem szenved, annyit se mint a pudel borotválás közben.
Itt hirtelen eszembe villant, ezután ajánlatos hát, az ember ne csak akkor dugjon a konnektorba szeget, amikor az anyóska jön látogatóba, hogy ugyebár legyen mire a kabátját fölakassza saját kezüleg, hanem amikor a magkakast áldozza fel a családi asztalra utolsó vacsoraként. Az éhkoppot ami ezután következik, már nem kötelező sokkolni.
Ez nem egy alultáplált kutya, csak hát agár!

De visszatérve a pudelekhez, melyeknek borotválása úgy látszik nem minősül kínzásnak,(pedig aki egyszer borotválkozott, az tudja milyen érzés) azon törtem a fejem, hogy vajon ki borotválhatta ezen ebecskék elődeit? Avagy azok így születtek, csak utódaiknak lett hormonzavara és elszőrösödtek? Ezt talán a nagyérdemű zsűri tudná elmondani, aki elbírálja a fajra jellemző tulajdonságokat,(alak, tartás, fogazat, szőrzet, stb.) mert ugyebár egy ilyen kiállításra csakis olyan kutya nevezhet be, amelyik fajtiszta ősökkel dicsekszik.

Az, hogy elrendezik szőrzetüket, vagy masnit kötnek nekik, még csak elmenne, de teljesen csupaszra borotválni egy kis állatot, az már csúfság, és szerintem ez nem lehet egy fajta természetes jellegzetessége. Órákon keresztül ott reszkettetni csak állatszeretetnek, vagy védelemnek nem nevezhető, de kínzásnak se minősül, hiszen a gazdája úgy szereti, hogy majd megeszi, miközben az utolsó simításokat végzi rajta a borotvával.

Bezzeg, ha én úgy szeretem a csirkehúst, hogy meg is eszem, de nem sokkolom a csirkét mielőtt levágnám, nemsokára megbírságolnak érte, pedig amikor megcsupaszítom már biztos semmit nem érez.
Nem úgy mint a lekopasztott kiskutyák, akik ha beszélni tudnának, én garantálom, hogy kérnék a saját szőrzetükhöz való jogot, épp úgy mint a betevő falathoz, az éhező emberek milliói.
Mivel a kutyák csak ugatni tudnak, nem kérik ezt a jogot, de szerencsére kapnak helyette mást.
Az éhezők csak ételt kérnének, de nem kapnak, inkább jóllakatják őket állatvédelmi törvényekkel, hadd csámcsogjanak ezeken, míg teljesen felkopik az álluk!











Feb 18, 2014

Klímafegyver és hidegháború


Létezik-e klímafegyver?
Ez nem hidegháborús kép
Úgy érzem, jogosan teszem fel ezt a kérdést, hiszen manapság annyiféle tömegpusztító fegyvernem létezik, hogy talán maga a Jóisten se tudja mennyi, mert még előle is eltitkolják.
Mi emberkék ismerünk néhány használtabb és szerényebb fegyverféleséget, olyanokat például, mint az ártatlan kis atombomba, vegyi, biológiai fegyver, stb., stb.
Ezekről van tudomásunk, mert előttünk, rajtunk próbálgatják ki őket, de természetesen ökologikus keretek között, és feleannyit se ártanak vele senkinek, mint az én autóm kipufogógáza, a Gázai-övezetnek.
Ezeket is megállíthatnák néha

Ez bizonyított tény, tudom én is, a rendőr is, aki alkalomadtán leállít, mert állítólag azért nem kap szegény feje elég levegőt, meg fizetést, mivel túl sokat pöfögök a méregtől, mérges gázokkal szennyezve a levegőt.
Környezetet kímélve

Ez pedig olyan klímaváltozást idéz elő, hogy egy ionoszféra kutatóállomás se különbet. Gondolom, tavalyában az iráni elnök is az én mérgező gázaimra célzott, amikor azt állította, hogy a rendkívüli szárazságot, nem természeti erők idézték elő. (Azóta is biciklivel járok, és csak paszulyos ebéd után szennyezem az atmoszférát, hála Istennek egyelőre ezért még nem vonják vissza a forgalmi engedélyem.)
Nem tudnám megmondani, hogy mi az igazság, de egy biztos, klímaváltozás van, ezt még az is be kell ismerje, aki nem hisz a mendemondáknak.
Melyek szerint, a CIA-t annyira megviselte az éghajlatváltozás, hogy ezzel kapcsolatos kutatásokat rendelt az Egyesült Államok Tudományos Akadémiájától 630 ezer dollár értékben. Azt kéne kiderítsék, hogy miként lehetne irányítani a Föld éghajlatát, és milyen következményekkel járhat mindez, de szigorúan csak nemzetbiztonsági szempontból figyelve, az időjárás megváltoztatásának esetleges utóhatásait.
Olyan ártalmatlan projekt ez kérem, akár az atommag tanulmányozása!
Azt is addig-addig tanulmányozták, hasogatták, mígnem megszülettek az atomerőművek, atom-, neutron-, hidrogén- és egyéb bombaféleségek.
Ezek, állítólag mind hasznos felfedezések, ráadásul kímélik a környezetet!
Az erőművek nem bocsájtanak ki mérgező gázokat, és elég ritkán robbannak fel, de akkor is csak aktív részecskéket eregetnek a levegőbe.
Ez csak egy próbarobbantás felhőcskéje

Igaz, a bombák könnyebben robbannak, és elég gyakran hallani ilyesfajta próbálkozásokról, de ez csak a sivatagok mélyén titokban történik, ott meg nincs olyan környezet, aminek ártsanak, és ha ártanak is az titok, akár maga a robbantás. De hasznosak, mert akinél akad ilyesmi, az fél más környezetében robbantani, nehogy ellenhatást váltson ki, ami aztán a sajátjára is hatással lenne.
Így alakul ki a legnagyobb melegben is a hidegháború, ami a legeslegkörnyezetkímélőbb az összes háborúféleség közül.
A rendes, hagyományos háborúkban bevetnek mindenféle füstölgő fegyvert, amitől aztán úgy lyukad a Föld körüli ózonréteg, mint a gyönyörűség. Bezzeg a hidegháborúban semmit se vetnek be, csak mutogatják egymásnak. Hát nem környezetkímélő ez?!
De fejezzem már be ezt a sok kímélést, és lássuk létezik-e klímafegyver, amiről úgy negyven-ötven éve álmodoznak a katonák, és törik a fejüket a kivitelezésén.
Határozottan nem merem állítani, hogy az éghajlat változása egy akarattal bevetett fegyver miatt van, lehet ez csak véletlen próbálkozások eredménye is. (Mások szerint, állítólag egyedül az autóm hibája, ezért kell csak én fizessek érte adót, ami megkíméli a munkától azokat, akik nem is a környezetemben élnek)

De, ha valakinek sikerül(t) előállítani egy ilyen fegyvernemet, az lesz a Sátán után a Föld ura, természetesen, ha a Jóisten is beleegyezik, mert ha nem, akkor kárba vész minden erőlködés.
Ha tehát sikerül(t) összehozni egy amolyan HAARP -hoz hasonló ionoszféra kutatóállomást, (az oroszoknak is van ilyesmijük, a nevét nem tudom) ám sokkal erősebbet, amelyikkel aztán ott lehet fúrni lyukat a felhőrétegen, ahol épp jólesik, (ott aztán eső nem esik) már készen is lenne a kis klímafegyverecske. De milyen hatásos!
Ezzel osztán sakkban lehet tartani még azt is, aki inkább a vodkát kedveli, esővíz ellenében.(Ez logikus, hiszen víz nélkül még a szeszpára se csapódik le, nemhogy a vízpára lecsapódna!)
Azt se tudnám megmondani, hogy miért tűnnek el a felhők egyes országok felől, és gyülekeznek mások fölé. Klímafegyver hatása lenne? Vagy csak a természet játéka?
De mindenképpen ajánlanám, hogy a kínaiakkal ne rúgja össze a mosatlant senki, mert igaz nem tudom, mi van nekik és mi nincs, de nem csak „mindent az égvilágon”, hanem ráadásként még esőt is tudnak fabrikálni, az egyszer biztos.

 

Az esőcsináló ezüst-jodiddal töltött rakéták

Feb 14, 2014

Szerelmesek napján, csak szerelemről

Szerelemesen döcögve

Azokban a régi szép időkben, amikor a legények egy szál bő-szárú gatyában jártak nyáron, lányok meg csókot adtak a forgácsért, történt az eset és valójában megesett.
Mariska és János között hevesebben lángolt a szerelem, mint a száraz szalmának a lángja. Perzselte is mindkettőjüket becsületesen, mert nem amolyan plátói érzelem szállta meg őket, (bizonyára fogalmuk se volt Platón filozófiájáról) hanem egy igazi hús-vér szerelem, mely a vibráló testeket egymás felé vonzza, egy sikeres kielégülés reményében.
Két fiatalnak a testi közelség -értek ezalatt, egy-két egymáshoz simulást- akkoriban nem volt olyan könnyen kivitelezhető, mint manapság, a lányokat nem hagyták, csak úgy magukra lófrálni mindenfelé.
Amikor esténként János átment udvarolgatni, sosem maradhattak kettesben, azt úgy követelte az illem, hogy legalább az öreg néne legyen ott velük, mint gardedám.
Nappal sehol nem találkozhattak úgy, hogy intim közelségbe kerüljenek, mert minden ablaknak szeme volt, a bokroknak füle, a szénaboglyáknak szeme is füle is, attól függ, kik rejtőztek az árnyékában.

Ezektől a szemektől és fülektől féltek az emberek, hiszen ha valamelyik észrevett valami gyanúsat, és véletlenül elárulta a papnak, akkor a gyanúsítottak már bele is foglaltattak a vasárnapi prédikációba, ( a Facebooknak még híre hamva se volt) ennél nagyobb szégyent pedig nemigen tudtak falun elképzelni.
A fiatalokat meg csak emésztette a szerelem, házasságról egyelőre még nem lehetett szó, (nem tudhatni az okot) így aztán törhették a fejüket valami megoldáson, mert a feszült helyzeteken valahogy mindig segíteni kell.
János gatyájában pedig ugyancsak feszült a helyzet, hiába volt bő a gatya, Mariskát meg furdalta a kíváncsiság, a keményen meredező helyzetmutató iránt, amelyik gyakran emelgette a gatya bő szárait, ha nagy volt a forróság.
A forróság meg perzselte őket, belülről is kívülről is, mert szénagyűjtés és hordás ideje volt, no meg épp kánikula uralkodott a vidéken.

Olyan meleg volt napközben, hogy a férfiak gatyájukat is levetették volna, ha lett volna alsógatya rajtuk, a nők meg csak vasárnap délelőtt hordtak bugyit, nehogy felfázzanak a templom hűvös padjain.
Egyik ilyen forró napon, Mariska nagyapjának ment segíteni a mezőre, szénát gyűjteni. Reggel mentek ki az ökörszekérrel, mivel a harmat felszáradt mikorra kiértek, rögtön munkához láttak, így délutánra már szépen sorakoztak a jó illatú szénaboglyák.
  • Ej, ha lenne egy segítségem, hogy hazavigyem! Sóhajtotta az öreg. Sajnálta volna, hogy megázzon a finom takarmány, ha netán egy záporesőt fújna arra szél.
Jóformán el se szállt sóhaja, és máris megpillantották Jánost, aki villával a vállán épp feléjük tartott, vidáman fütyörészve.
  • Adjon Isten! Nincs szükség egy kis segítségre? - köszönt rájuk a legény.
  • Épp elkelne, ha nincs egyéb dolgod. -válaszolt az öreg.
  • Ha segítsz megrakni a szekeret, hazaviszünk! -szólt közbe a lány is.
  • Már hogyne segítenék, úgyis fájnak a lábaim, egész nap lányok után szaladgáltam. -tréfálkozott a legény.

Felmászott hát a szekérre, hogy azt annak rendje-módja szerint megrakja, Mariska az ökrök elé állt, hogy el ne induljanak, mert a böglyök nem hagyták nyugodni őket, a nagyapa meg dobta fel a szénát.
Nemsokára fent volt a széna a szekéren, rátették a nyomtatórudat, hogy a széna el ne csússzon, aztán indulhattak is hazafelé lassacskán, mert az ökröket nem lehetett ötösbe kapcsolni, így jó órába tellett míg hazaértek.
  • Eridj mássz fel te is Mariska, kár koptasd a cipőd hazáig – mondta a nagyapja – majd én elballagok az állatok előtt.
Nem kellett kétszer mondja, a lány egy kettő felmászott a szénával megrakott szekérre, nem féltek a lányok a szénanáthától akkoriban, mert bizonyára nem is ismerték.
Kényelmesen elhelyezkedtek, és szép lassan döcögve, jókedvűen elindultak hazafelé. Az öreg boldogan biztatta az ökröket, hisz már biztos volt benne, hogy nem ázik meg a szénája. A fiatalok is boldogok voltak, mert együtt lehettek, méghozzá majdnem kettesben, jól állt hát a szénája mindenkinek.
Miután a szekér elindult, a két szerelmes fiatal addig-addig helyezkedett, míg valahogy felcsúszott a gatya bő szára, no meg a lány szoknyája, és egyszer egy döccenésnél csak hoppszla, Mariska ott találta magát János ölében, hátulról felnyársalva. De nehogy azt higgyétek, hogy a szekér nyársa volt a hibás, mert ez nem horror ám!

A meglepetéstől szinte elsikította magát, szerencsére észbe kapott, és csak halkan sóhajtott egyet, amit az öregapja akkor se hallott volna, ha fiatalabb és jobb a hallása.
Először egy kissé megrémült, (de nem nagyon!) és úgy gondolta, hogy kicsúszik a fiú öléből, ám a következő két döccenés megváltoztatta a világszemléletét, és már azt kívánta, hogy minél hepehupásabb legyen az út további része.
Kívánsága teljesült, mert a szekerek járta mezei út nem szenvedett gödörhiányban. Így haladtak aztán, a papa az ökrök előtt jókedvűen dudorászva, a két fiatal meg a szénásszekér tetején döccenések és sóhajok között ringatózva.
Döccenések és sóhajok, újabb zökkenések és mélyebb sóhajok, mindaddig míg egy utolsó visszafojtott sóhajtással, úgy szállt el a feszültség mindkettőjükből, mint rigófütty a tavaszi szélben.
Ennek a rázós utazásnak aztán következménye is lett, a fiatalok nemsokára egybekeltek, Mariska egy kis Jancsit hozott a világra, aki bizonyára sose sejtette, mi az oka annak, hogy annyira szereti a friss széna illatát.