Jan 29, 2015

Az ördög lehelete


R
ettegj világ, mert egyre több áldozata van az „ördög leheletének”, olvasom a rettenetes hírt.
Bevallom, nem kezdtem el azonnal reszketni, gondoltam, egyszer szaglászok egy kicsit e „lehelet” körül, és csak utána remegek ha feltétlenül muszáj.

Sokszor megtörténik ugyanis, hogy bizonyos dolgok, események, jóslatok, melyek másokat nyugtalanítanak, engem megnyugtatnak.(ezért nem pazarolnám reszketésre az energiát) Feltételezem, ennek az lehet az oka, hogy az angyalinak elkönyvelt ártatlanságokat az ördög szemszögéből elemzem, és természetesen fordítva is megtörténik néha. Ez ritkábban, mert eléggé nehezemre esik angyalbőrbe bújni.
No, de lássuk mi ez az újabb ördögi(vagy angyali lenne?) fuvallat, mely ismét visszahozta napirendre az „ördög leheletét”, hiszen ez a hír valamikor 2010-ben robbant kisebb bombaként.
Erre többféle magyarázatot is találtam, de előbb hadd ejtsek néhány szót erről a drogféleségről, melynek fogyasztása nem euforikus állapotot idéz elő, hanem legtöbb esetben nyomorúságos halált. Kellemetlen hatásai vannak, ugyanis felviszi a vérnyomást a mennyországig, a test hőmérsékletét negyven fok fölé(ettől már lehet ám reszketni!), állandó szomjúságérzetet kelt, miközben leállítja a veseműködést. Ám mindezek eltörpülnek azok mellett, amiket az aggyal képes e szer művelni. Például teljesen megfosztja az embert az akaratától, szófogadó kezes báránnyá varázsolja, teljesen törli a memóriájából az eseményeket, melyek hatása alatt történtek.

Hatása alatt milliomosok árvaházaknak adományozzák minden vagyonukat, politikusok teljesen megfeledkeznek ígéreteikről, a keresztények Istenről, a mohamedánok Allahról, buddhisták Buddháról, egyszóval nagy port kavarhat ez a színtelen, szagtalan porocska, ha az ember beszippant egy adagot belőle.


Én már megjelenésekor igazat adtam azoknak, akik inkább az ópiumot választották, hiszen nem mindegy, hogy az ember ópium túladagolás miatt, szép álmok szárnyain lebegve, távozik az örök vadászmezőkre, vagy pedig gyötrelmes lázálmok között pisilni nem tudván kénytelen átvánszorogni egy másik világba.
E véleménnyel nem azt sugallnám, hogy más kábítószer egyenesen mennyországba repíti a fogyasztót,(pokol mindkettővel a vég, mert a mennyben nincsen ám drog!) csak két rossz közül nem ajánlottam a harmadikat, nehogy marihuána reklámnak minősüljön írásom.

De, térjek vissza a magyarázatokra, mielőtt elfelejteném őket anélkül, hogy beporoztak volna.
Az első ami eszembe jutott az volt, hogy bizonyára aki a cikket írta 2010-ben gyerekcipőben járhatott, és nem olvasott újságot, vagy nem nézhetett, csak tizenkét éven felülieknek engedélyezett dokumentumfilmet.
Arra is gondoltam, nagyon nagy az áldozatok száma, de a számokat nézve, és összevetve például az ebola, éhhalál, áldozatainak számával, szinte elhanyagolható. (A mindenfelé dúló hideg és meleg háborúzások áldozatait kár is megemlítsem.)

Annyi magyarázat halmozódott fel koponyámban, hogy féltem, ha mindet leírom, beleőszültök míg elolvassátok, ezért csak kettőt hagytam meg, a többit szeleimmel együtt szélnek eresztettem.
Úgy gondolom, azért jelenhetett meg friss hírként, az „ördög lehelete”, mivel nincsenek már valamirevaló hírek, így egyesek a régieket frissítik fel. („egy újszülöttnek minden vicc (hír) új”).
De, az is megtörténhet, hogy a politikai részleg kérésére fújnak fel néha egy kis port, ami eltakarja azt, ami nagyobb porfelhőt kavarna. Rájöttek ugyanis, hogy elég egy kevés porocskát az emberek orra alá fújni, ennyivel is kitörölhetnek azok memóriájából sokkal fontosabb dolgokat.
Például el lehet felejtetni velük, hogy mit jelent számukra az eurozónába beköszöntött defláció.
De ne aggódjatok, én eszetekbe juttatom, mert fokhagyás leheletem elűzi az ördögét!

Jan 26, 2015

Miért 1?



Rengeteg ilyen szócskával kezdődő kérdésbe botlik az ember élete során, van amelyikre egyszerűen talál feleletet, van amelyikre nem, bármilyen irányba is csavargatja eszét.

Az öregedő cigány morfondírozása juttatta ezt eszembe, aki feltette magában a kérdést:
- miért nem szaladnak utánam a nők úgy mint régen? Mire rövid gondolkodás után meg is találta rá a választ:
- Bizonyára, mert mostanában nem lopok retikült!
Egyszerű válasz, de logikus. Ám mit válaszoljak én, (aki nem voltam jártas a retikülös szakmában) erre a kérdésre?
Eszembe villant néhány épkézláb felelet, de ezeket gyorsan elhessegettem, mivel az idő múlásának érzékeny húrjait pengették volna, és töredelmesen bevallom, hogy ezeknek hangját nem szívesen hallgatom.
Feltételezem, hogy más is így van vele, gondolok azokra, akik velem egy húron pendülnek, és nem az újonnan felfedezett csodaszerek, hanem a nyolcvanas évek zenéjének hatására húzódtak vissza pattanásaik.
Félreirányítottam hát e villanásokat agyamnak egy rejtettebb tekervényébe, és fiatalosan elmerültem gondolataimban, minek eredményeként teljesen új magyarázatok születtek, mire felszínre kerültem.
Az első épkézláb magyarázat, ami eszembe jutott, az volt, hogy ma már nem kell a nőknek senki után szaladgálni,(de, még a férfiaknak sem) mert elég egy okos szerkentyű a háznál, ugyanis az mindenféle szempontból kielégíti.(legalábbis a reklámok hada ezt üzeni, és igaznak is tűnhet annak, aki nem ismeri fel a reklámok csalafinta fogásait.)
Semmi értelme hát a szaladgálásnak, keresni a nőnek a megfelelő férfit, aki alkalomadtán rájöhet titkos pin kódjára meg az e mögött rejtőző értékekre, és így beléphetne életébe, hiszen otthonról egy kényelmes fotelből olyan férfiasságot rendelhet online, hogy csuda! Így még attól se kell féljen, hogy féltve őrzött kódjára valaki rábukkan, mivel csakis saját kezűleg nyomogatja a gombokat, és szerintem ez a nemeket megfordítva is működik.
Talán ez lenne az oka, hogy egy idő óta már én se futkosok a nők után? Vagy az, hogy már kezd néha
cserben hagyni a memóriám? és félek, egy új kódot használni, mivel észrevettem, hogy néha az asszony kódjai is nehezen jutnak eszembe?
Miért, miért...? ekkor kiesett az olvasó szemüvegem egyik lencséje, épp amikor a pénztárnál a pin kód után az OK gombot megnyomtam volna, és darabokra tört.
Így aztán csak fél szemmel láttam tisztán, egy miniszoknyának becézett blúz alól kivillanó csinos női hátsót,amikor a pénztárosnő lehajolt, hogy összeszedje.
Na, ez nem hiányzott! De mindenképp eldöntöttem, hogy az új lencséért készpénzzel fizetek.

Jan 20, 2015

Intelligencia és civilizáció


Mivel felmerült néhány kérdés az emberi intelligencia és a civilizáció kapcsolata révén, gondoltam érdemes ezekre néhány választ adni, vagy keresni.
Rossz szokásom szerint csak úgy hanyag eleganciával fogtam hozzá, hogy néhány belevaló gondolatot odarittyentsek, ezeket érintve, de kiderült, hogy ez nem is megy annyira egyszerűen, mint ahogy elképzeltem. Hamar rájöttem, hogy se hanyagul, se túl elegánsan nem lehet e dolgokat kezelni, ezért megtörténhet, egészen másként sikerült eszmefuttatásom, mint ahogy szerettem volna.
Tulajdonképpen a mesterséges intelligencia erőltetett iramban történő fejlesztése volt az, ami elsőként gondolataimat birizgálta, de közben a civilizáció fejlődése, avagy visszafejlődése is felborzolt néhányat közülük.

Ez szerintem normális, hiszen az emberi(vagy idegen? Ez mindmáig vitatott) intelligencia fejlődésének következménye volt a civilizációk kialakulása, tehát jogosan tehetem fel a kérdést, hogy: - mi történik az emberi civilizációval, ha idegen, vagy mesterséges intelligencia helyettesíti majd a modern emberét?
Erre ugyanis minden esélyünk megvan, mert minden jel arra mutat, valakik abban sántikálnak, hogy minél hamarabb kiiktassák az emberi agy bizonyos funkcióit, aminek beláthatatlan következményei lehetnek.
Bármelyik szögből is nézegetem a dolgokat, mindig az az érzésem, hogy valami nincs rendjén a civilizációk kialakulásával és fejlődésével foglalkozó elméletekkel.
A tudományos magyarázatok szerint, az első civilizációk valahol a Nílus mentén jelentek meg, természetesen csak a történelmi időkről beszélve, amikor már annyira vitte az ember, hogy a falra firkálni tudjon. Ez óriási lépés volt, akkora nagy, hogy egyesek mind a mai napig csak ekkorát tudnak lépni, semmiképp nem tudván a faltól távolodni, csakis erre képesek firkálni. A gond ezzel kapcsolatosan csak az, hogy ami akkoriban a civilizáció fejlődését jelentette, ma szerintem annak visszafelé haladását mutatja.

Normális körülmények között a civilizáció egyenes arányban kellene fejlődjön az intelligenciával, ám a történelem folyamán mindig közbejött valami nem normális körülmény, ami az arányt felborította.
Ha nem így történik, akkor ma az Európában élő civilizálatlan és sértődékeny népek vándorolnának szerte a nagyvilágba, terrort és halálfélelmet ültetve más kontinenseken.
Ám „valami” közbejött, így az ősi, virágzó civilizációk hirtelen elhervadtak, és helyettük újak jelentek meg, de más földrajzi helyeken, ahol olyan gyorsan fejlődtek, hogy az elhervadt civilizációk népe mind mai napig irigykedve nézi.
Ez a „valami” több minden is lehetett, például egy földönkívüli intelligens lény hazautazása a Nílus völgyéből egyenesen a Nagy Kutya csillagkép valamelyik bolygójára, vagy a magyarul beszélő sumerek elvándorlása Európába, de lehetett egyszerűen csak az emberi agy begyepésítése egy mesterségesen kifejlesztett intelligenciának köszönhetően.

Lehet valaha megtudjuk választ, ám egyelőre csodálkozva állunk(legalábbis én), az evolúció ezen fonákul működő rejtélye előtt.
Míg ezen csodálkozok, megpróbálom dogmatikus szemszögből is elemezni a múlt és jelen helyzetképét.
A paradicsombeli időkkel kell kezdjem, amikor ott éldegélt szépen az első emberpár, gondtalanul és boldogan, és szerintem nem volt rákényszerülve, hogy szürke állományunk még egy százalékát is kelljen használja. Azt nem tudni mekkora intelligencia szintet ért el Ádám vagy neje a Paradicsomban, (Éva az almát elérte az biztos) de szerintem túl magas nem lehetett, hiszen nemigen volt mit kezdjen vele, mivel csak parancsokat teljesített, melyeken gondolkodni se volt szabad.
 Ha e szinten maradnak, gyűjtögető életmódot folytatva, bizonyára lőttek volna az emberi civilizációk megjelenésének, ami csakis az intelligens emberi(vagy emberfeletti?) lényeknek köszönhető. Nem azt sugallom ezzel, hogy a Sátán érdeme lenne a civilizációk kialakulása, csak a Biblia mondanivalóját próbálom az emberiség értelmi fejlődésével kapcsolatba hozni.
Én úgy gondolom, hogy az ember saját elhatározásából is átlépte volna az Édenkert határait egy bizonyos idő elteltével. Erre előbb-utóbb rákényszerítette volna a túlnépesedés, de azt hiszem, hogy a kíváncsiság és a tudni akarás hamarabb rávette volna e lépésre. Mert a kíváncsiság nagy úr, és éppúgy jellemző az emberi lényre mint az emberfelettire, sőt még az emberalattira is.

Szerintem ez inkább a civilizáció fejlődésének mozgató ereje, nem pedig a hazugság mint ahogy egyes elméletek jóindulatúan bizonyítani akarják, szabad teret biztosítva ezáltal a füllentésnek. Habár a hazugságoknak is van némi szerepe, hiszen intelligens embereket is átvernek manapság a szuper-intelligensen megfogalmazott igazat nem mondások. (ezt remélem, elég elegánsan megfogalmaztam!)
De térjek vissza a kapuhoz, melyen kilépve, az embernek hajdanán földet ért a lába, és észrevette, hogy esze is van a tokjában, amit kénytelen lesz használni, ha civilizált emberi településeket akar látni a Földön, nem pedig majom tanyákat.
E lépés pillanatától kezdve fonódott egybe az emberi intelligencia a civilizációval, néha-néha össze is bogozódtak, de hál'Istennek mindig akadt valaki, aki kioldja a csomót.
Én remélem, hogy ezután is fog majd akadni, hiszen ma már sokkal okosabbak vagyunk, és tudjuk, ha megvárjuk míg megérik a tudás fáján az alma és lehull, akkor nyugodtan megehetjük, (Úgy tudom, hulló almára nem vonatkozik törvény) és tovább építhetjük azt, amibe belefogtunk.


Természetesen ezután is közbejöhet egy és más, a tudományos oldalról a technika szuper-intelligens ördöge hozhat rontást civilizációnkra, a dogmatikus oldalról meg az intelligenciahiányban szenvedő civilizálatlan civilizációk elterjedése döntheti romba az Eiffel tornyot.

Jan 13, 2015

Az okos-telefon



Már szinte bedőltem annak a kísértésnek, hogy egy okos telefonnal gyarapítsam háztáji gazdaságomat, amikor szerencsére a véletlen közrejátszott, így még mindig nélkülözöm a telefonok okosságát.
Gondolom a véletlen nem teljesen véletlenül változtatta meg döntésemet, mert szerintem mindennek megvan a pontos oka és helye ebben a kaotikusnak tűnő világmindenségben.
Természetes nekem is megvan a jó kis meleg helyecském, amit sajnos el kellett hagyjak, mert sokszor Murphy törvényeit követem, így amit megtehettem volna a tegnap, elhagytam holnapra, gondolván talán nem kell majd megtegyem, de tévedtem.

Így kerültem ki jóval nulla fok alatti hidegbe egy dombtetőre zabot hegyezni,(az igazi okát nem mondom, mert nem lényeges)ami nem is lett volna gond, ha ne fújt volna egy olyan vékony szelecske, melytől még a legbővérűbb ember kukaca is úgy összezsugorodik, hogy kesztyűs kézzel ki nem lehet csalogatni.
Még ez is hagyján, de a szél egy becsületes hózáport is hozott magával, amitől a harminc éves autócskám úgy elkezdett ficánkolni mint egy kiscsikó. Azonnal megállást parancsoltam neki, eldöntöttük a fiúkkal, hogy megláncoljuk, és úgy folytatjuk az utat, mert egyébként félős volt, nemigen érünk el egy járt utat.
Előszedtük hát a láncokat, nekiláttunk, jobban mondva nekiláttunk volna a láncos művelethez, ha időközben be nem sötétedik, olyan hirtelen, hogy semmiképp nem találtuk a kis mütyürkéket a láncon, amivel azt összeakaszthatnánk.
-Sebaj! - szólt az egyik – itt a telefonom, abba olyan reflektor van beépítve, hogy jobban világit mint egy ködlámpa.
Elővette a telefont, simogatta, paskolgatta, de annyi fényt nem tudott kicsikarni belőle, mint egy pislákoló mécsesből. Végül sok kérlelgetés után, ejsze megszánhatta az okoska gazdiját, és kiírta neki:
- mínusz tíz fok alatt nem működök!
Előkerült egy másik smartphone is, ám annak se akarózott szóba állni senkivel.

Ezer szerencse, hogy szivaros ember lévén mindig tartogatok pótalkatrészként egy gyújtót az autóban, nehogy füst nélkül maradjak, és általában olyat válogatok e célra, amelyikbe egy kis lámpácska is van beszerelve. Ez segített ki a bajból, így aztán elértük a szoba melegét még aznap.
Arról hallottam, hogy a kánikulában lefagy az okos telefon, de ha már a hidegben is lefagy, akkor szerintem valami nincs rendjén.
Mindezek tetejére, mikor aztán eszembe jutott a brit astrofizikus Stephen Hawking figyelmeztetése, hogy vigyázat „a mesterséges intelligencia az emberiség végét jelentheti”, végérvényesen lemondtam az okos készülékek használatáról.
Szerintem meggondolandó, hogy meddig érdemes fejleszteni bizonyos készülékek intelligenciáját, mert egy bizonyos fokon túl(vagy alatt?) már nem fogadnak szót az embernek.
Ha például csak arra gondolok,mi történne, hogyha valaki valahol megnyomna egy bombaugrasztó piros gombot, de az okos bombácska azt válaszolná: - én ki nem megyek Szibériába abba a mínusz negyven fokos hidegbe, inkább itt pukkanok meg! Na mi lenne akkor?
Talán egy újabb nagy BUMM?

Jan 6, 2015

A hosszú élet titkai



Sok titok lappang az élet körül, kezdve a keletkezésétől egész a végéig, azaz halálig, ami pontot tenne a földi életre, de még hozzátartózik. Ami utána következik, azt már olyan sűrű köd borítja, hogy nálam sokkal okosabb majomfélék is csak tévelyegnek benne jobbra-balra, de szerintem egyelőre még egyik sem tudott előre lépni. Igaz, vannak akik az ellenkezőjét állítják, ami lehet igaz is, még ha bizonyítani nem igazán tudják.
De, e homályba nem lépnék most bele, hiszen ott értelmetlen lenne a hosszú élet titkait megoldjam, mert aki örök életet nyert, azt már nem érdekli, aki semmit nem nyert, csak porrá lett, az úgyszintén nem érdekelt a témában.
Ezért hát, a földi élet meghosszabbításának titkaira próbálok néhány fénysugarat irányítani, így talán megvilágosodik az, ami most még sötétben bujkál az emberi szem kíváncsisága elől.
Először a mai modern idők hosszú életű embereinek életvitelébe próbáltam bekukkantani, mert úgy éreztem kár lenne például Noé bárkájából kilépve kukucskálni, ezzel nem sokra jutnék, már csak azért sem, mert nem vagyok jártas a zsidó időszámításban.
Az ismert hosszú életű emberek rekordját állítólag a japánok tartják, (gondolom ezért vannak gondjaik a nyugdíjrendszerükkel) itt él ugyanis a legtöbb száz évesnél idősebb ember, ezért arrafelé indulva próbáltam valami titok nyomára jutni. Amikor azonban összehasonlítottam néhány szinte matuzsálemi kort megért japán véleményét hosszú életének titkáról egy kissé elszontyolodtam, mert bizony eléggé ellentmondanak egymásnak. Például Tanabe Tomodzsi(113 év) szerint a teljes absztinencia volt az, aminek köszönhette, hogy több ideig kapott nyugdíjat, mint amennyire a nyugdíjosztály számított (ezért nyilvánosan bocsánatot is kért).

Ezzel ellentétben Sigecsijo Imuzi(120 év) nem volt absztinens, dohányzott, és százöt éves koráig dolgozott(gondolom ezért nem kért bocsánatot senkitől!).
Még átnéztem néhány száz éven felüli japán véleményét, de semmi titoknak nem sikerült még a farkát se meglátnom, annyira megzavarta éleslátásomat néhány kupa saké japonaise. Ugyanis ezt kortyolgatva próbálkoztam a japán észjárásnak közelébe férkőzni a titok felderítésére, és elkezdtem a kupicákat ürítgetni, de hamar rájöttem, hogy kupára van szükségem, ha fel akarom venni velük a versenyt.
Kupa-kupát követett, de hiába, csak halandzsának tűnt a sok egymást cáfoló vélemény, végül úgy éreztem egyik sem árult el semmit hosszú életének titkáról, sőt tévútra is tereltek volna, ha nem vagyok elég szemfüles. Ezért amikor az egyik Hirosima környékén született, és ott éldegélő százon felüli asszonyka, félrelibbentve titkáról a leplet, azt állította, hogy csakis a tiszta friss levegőnek köszönheti előrehaladott korát, gyorsan megcsíptem magam, felhagytam a titkok felderítésével, és becsípve már csak a kupára összpontosítottam.
Ennek következménye az lett, hogy a végén nyugalomba vonultam, utána meg egyenest nyugaton ébredtem, ahol a francia
Jeanne Calment véleményére voltam kíváncsi. Ő ugyanis jelenleg a „csúcstartó” a megélt százhuszonkét évével.
Ami leges-legelőször szemembe szökött, életútját olvasgatva, az volt, hogy a néni soha életében nem dolgozott, csak sportolgatott finoman, kerékpározott, színházba, operába járt, nyugisan töltötte el a rengeteg sok évet.
Ezt gyorsan fel is jegyeztem, mert úgy éreztem, ennek van némi köze a hosszú élet titkához, habár ő az olívaolajnak tulajdonította máig meg nem döntött rekordját, természetesen nem feledkezve meg a vörösborról, és a heti egy kilogramm csokoládéról sem.

A dohányt nem emlegette, pedig huszonegy éves korától száztizenhét éves koráig cigarettázott, ami azért nem rövid időszak. (Mindezekről én sem feledkeznék meg, pláné ha semmi egyéb dolgom ne lenne! Sőt a munka mellett és közben is eszembe jutnak!)
Ekkor jöttem rá, hogy a japánoknál nem figyeltem életük ezen apró, de igen fontos részére. Most már nem kezdek egy újabb nyomozásba, de szerintem aki átlépte azt a bűvös százat, nem volt a mai modern idők stresszező forgatagának kitéve, és nem igyekezett mindenáron adrenalin szintjét növelni.

Példaként említeném a világ legidősebb hajtási jogosítvánnyal bejegyzett személyét Fred H. Hale-t, aki száznyolc éves korában mondott le jószántából a jármű vezetésről, mert dühítették az előtte „totyogó” autók, és gondolom észrevehette, hogy ez a legnyugodtabb emberre is stresszező hatással van, ami káros az egészségre! Ő egyébként a mézet és a whiskyt tartja a hosszú élet titkának.
Végigolvasva a sok véleményt, annyira összezavarodtam, hogy jaj volt nekem, hiszen végül is nem tudtam kiválasztani egy épkézláb receptet, ami véget vetne a rejtélynek.
Kínomban végül a kínaiakhoz fordultam segítségért, mert ott aztán mindent lehet találni, no meg azért is, mert állítólag itt élt a matuzsálemek matuzsáleme Li Csing-jün aki 256 éven keresztül taposta boldogan a port ezen a földön.

Ez nincs hivatalosan bejegyezve a rekordok könyvébe, gondolom az lehet az oka, hogy az öreg fiatalítani akarva magát, azt állította 1736-ban született, holott valójában 1677 volt születési éve.
Találtak ugyanis egy 1827-ben és egy 1877-ben készített feljegyzést amelyben a kínai kormány gratulált a 150-ik, illetve a 200-ik születésnapját ünneplő Li Csing-jünnek.
Bármelyik a születési dátum mindenképp rendkívül hosszú életű ember volt, és ami a lényeg elárulta mi volt ennek a titka.
A csikung(mely serkenti a csi keringését a testben) elsajátítsa és gyakorlása, a gyógyfüvek és rizsbor(vagy sör?) rendszeres használata mellett, még négy tényező van szerinte, ami az emberi életet megnyújthatja.
Az első ezek közül (szó szerint lefordítva) a
nyugodt elme, azaz magyarra fordítva ez azt jelentené, hogy ne fájjon a fejed a jövő miatt, mert sose lesz úgy, hogy ne legyen valahogy!

Úgy ülj mint a teknős, lenne a második tényező. Ezt szerintem arra értette, ha az embernek van egy háza, vagy hazája, akkor üljön abban szépen nyugodtan, és ne futkorásszon össze-vissza szerte a világban, hiszen minél jobban siet, annál hamarabb ér oda, ahova nem igazán vágyakozik. Bezzeg ha a teknős nem sürgölődik, két háromszáz évig is eléldegél!Igaz harmadjára azt tanácsolja az öreg, hogy fürgén járj mint a galamb, de nem sietve, mert a kettő között van ám egy kis különbség!A negyedik tényező egy kissé gondolkodóba ejtett, ez ugyanis így hangzik:
Úgy aludj mint a kutya! Gondjaim onnan adódtak, hogy nem tudom a kínai kutyák miként alszanak. Így ha a saját kutyám alvását próbálom utánozni, abból jó nem fog kisülni, mert az nappal alszik, oszt egész éjjel a Holdat ugatja.
Bizonyára a kínai kutyáknak más lehet az életvitelük, aki ezt közületek ismeri, az máris megfejtheti a hosszú élet titkát, aki meg nem, annak ajánlanám velem együtt tanulmányozza a kínai kóbor kutyák álmát.
Vagy, az után is érdeklődhet, hogy
Li Csing-jün a másvilágra távozott, vagy egy másik világba, mivel utolsó feljegyzett mondata számomra egy kissé gyanúsan hangzik, ugyanis ekként búcsúzott barátaitól: "mindent megtettem e világban, amit meg kellett tennem, most hazamegyek".