Mi lesz a vége?

Nem tudom, de egyre gyakrabban van olyan érzésem, hogy nem egy züllött hajnalon, festett nők társaságában, pezsgő és Viagra túladagolás miatt fogja lelkem faképnél hagyni testemet, hadd rágódjanak rajta a kukacok, míg elvásik a foguk.
Valamikor úgy éreztem, ez egy dicsőséges, lélekemelő vége lenne földi bolyongásaimnak, de akkoriban nem jutottak eszembe a nyüvek, és nem gondoltam arra, hogy mi lesz lelkemmel, ha egyedül kell kódorognia valahol, a krepuszkuláris sugaraktól megvilágított korpuszkuláris övezetben,(no, persze a korpuszt nélkülözve) és GPS nélkül keresse az utat a mennyország avagy a pokol felé.

Aki nem tudná annak zárójelben elárulom, hogy ez az övezet, a Van Allen öveken kívül helyezkedik el, ott ahol csak a lelkek képesek megélni, mivel rá se fütyülnek a Nap káros sugárzására.
Úgy általában bizakodó álláspontot foglalok, amikor megérzéseimről van szó, ezért nézek immár megnyugodva a jövő elé, akarom mondani a vég felé.

Nem aggódom a lelkem miatt, hiszen a GPS ma már nem gond, és annyi ezeknek utat mutató szatellit kóvályog az űrben, hogy egy árva lélek se képes eltéveszteni a másvilágba vezető utat.
Ami még jobban megnyugtat az, hogy több mint valószínű nem fog a lelkem árválkodni, mert ha minden jól megy legalább kettesben, de megtörténhet, hogy tizedmagával indul majd azon az ösvényen, amelyik a káros sugárzás által megvilágított örök vadászmezők felé vezet. Ez attól függ, milyen sikere lesz annak az öngyilkos bombamerényletnek, melynek ártatlan áldozata lehetek.

Ennél azonban sokkal nagyobb szerencse is fejbe kólinthat, hisz megtörténhet, hogy milliós nagyságrendű lélekvándorlás kellős közepébe csöppen a lelkem, és minden hozzám-tartózóm lelke, ez attól függ, ki, hol és mekkora hatótávolságú atomfegyverrel próbál megakadályozni egy újabb hidegháborút.

Igaz, van ugyan egy kis bökkenő, mert ha a szatelliteket megzavarja a robbanás után keletkező atomfelhő, mit sem ér a GPS, csak az vigasztal, hogy a vezér lelkek is együtt indulnak majd a többivel, ezek meg ismerik ám a helyes utat!
Vigyázni se kell melyik után vetődjön az ember, akarom mondani a lelke, mert állítólag mindenik lélekvezér a jó úton halad, ezért garantáltan mindenki ugyanoda jut előbb-utóbb, ahova nem igazán vágyakozik.
Természetesen ezzel a testemet aggasztó nyüves probléma is megoldódik, mert atomjaira lebontva, nyű legyen a talpán, amelyik belerágja magát!
Igaz sajnálom egy kicsit a kukacocskákat, mert állatbarát vagyok, de a bánatba is, azért inkább ők éhezzenek!