„Qui fortunam sibi dominari
permitit, despotico sese dominio submittit.”
„Aki engedi, hogy a sors uralkodjék
fölötte, zsarnoki uralomnak veti alá magát.”
Esszé a búbánatról.
Azt, hogy honnan jöttek ide őseink,
és kinek vagyunk a leszármazottai nem akarom firtatni, de, hogy rég
itt vagyunk az biztos, mert kevés nemzetnek van olyan történelme
mint a magyar népnek, és ahelyett, hogy ennek örülnénk mi
búsulunk rajta. Olvastam olyan elméleteket, miszerint elszúrtak
háromszáz év időszámítást, csak azért, hogy egyes népek
történelmet fabrikáljanak maguknak, és ezek egyel-talán nem
búsulnak érte, de búsulunk mi helyettük is, habár ha ez igaz
akkor van okunk rá.
Nagyon sokat gondolkodtam, hogy vajon
mi is vette el a víg kedélyét ennek a népnek, mert nem mindig
volt ily búskomor hangulatú, legalábbis a régi írásokból erre
lehet következtetni.
Ilyenkor valahogy az amerikai
indiánokhoz fut mindig a gondolatom, mert a régiség, büszkeség
és harciasság szempontjából hozzájuk hasonlítunk, de mikor arra
gondolok, hogy mennyire elfogytak, hát bizony nekem se lesz
jókedvem.
Miért is történt mindez, lehetne
tanulni belőle, ha összehasonlítanunk a két helyzetet, mert
hasonló csak egy kicsit másként van beállítva, hogy kevesen
vegyék észre mire megy a játék. A magyar népnek még van egy kis
rezervátuma, és erre nagyon kéne vigyázzon. Nagyon helyes
szerintem az a törekvés, hogy visszacsalogassák az elkóborolt
atyafiságot, és a bennszülött lakosság ezt örömmel kéne
fogadja, nem pedig ellenségeskedéssel. Az idegen telepesekre felnéz
a magyar, de saját rokonát már ellenségként kezeli, mert a
múltat csak siratja, de nem tud tanulni belőle, se magáéból se a
máséból.
Ekkor döbbentem rá, hogy
tulajdonképpen azért nem tudnak örülni az emberek, mert
múltjukból mindig csak a szomorú emlékeket idézik fel nekik,
sose a győzelmeket és jó eredményeket, így valahogy nem engedik
kijönni a múltból a jelenbe, hogy tanulhassanak a múlt hibáiból,
és úgy építsék a jövőt.
Bármilyen ünnepnapot, legyen az
vallásos vagy világi, vidámabb hangulatban kellene megtartani,
sokkal több fiatalt odacsalogatni, és kedvükre való programokat
is szervezni, jó hangulatot teremteni az egész országban, betiltva
a véget nem érő politikai megható beszédeket, vagy elcsépelt
vallásos ceremóniákat.
Lehetne ehelyett ingyen bormérés
(lehet komabor is ) a nagykorúaknak, és szabadtéri táncmulatság
minden korosztálynak, hadd vigadjon a nép, és közeledjenek
egymáshoz az emberek, úgy lelkileg mint testileg, hadd szaporodjon
a magyar.
Ha ünnep, akkor legyen ünnep, és nem
ugyanaz a hétköznapi politika amelyben mind csak a múlton
siránkozunk, hogy aztán legyen min búsuljon a nép.
vagy ezt? |
(Még a riói karnevál is belebukna,
ha az ország politikusai egymást pocskondiáznák, miközben a
felvonulás tart, hisz mindenki csak őket figyelné, és rázhatnák
magukat a fél-pucér lányok rájuk se nézne senki. )
ki nézné ezt Rióban? |
Amikor tehát ilyen vigadós ünnepre
készülődök valaki, akkor azelőtt két héttel örül, hogy
milyen jó lesz, utána meg legalább egy hétig megmarad a jókedve.
Ha jól kiszámoljuk az ünnepnapokat, meglátjuk, hogy kevés idő
marad a búslakodásra, ezért jó hangulat uralkodhatna egész éven
át, megváltozhatna egy nemzet kedélyállapota, és akkor egészen
másként tudná alakítani jövőjét.
Levonhatjuk tehát végső
következtetésként, hogy azért búslakodik a magyar, mert nem
engedik kilépni múltjának szomorúságából, nem ünnepeltetik
vele győzelmeit, csak vereségeit. Ami szép volt történelmének
folyamán, azt elhomályosítják, vagy megfeledkeznek róla, nehogy
eszébe jusson olyasmit csinálni amivel jövőjét megszépítheti.
Inkább egymásra uszítják az atyafiakat, és ezt nem lenne szabad
megengedni, mert úgy járunk mint a rézbőrűek !
inkább így |
mint így! |
No comments:
Post a Comment