Kinek a papné, kinek a kecske

Valahol a nagyvilágban, árkon-bokron túl, meleg és homokos tájakon éldegélt, sőt még ma is él két szomszéd. Az egyiknek volt egy olyan, de olyan szép kecskéje, hogy a piramisokra lehetett nézni, de arra a kecskére nem.

Ezért nem is igen nézegették az arra vetődők, a gondtalanul legelésző kecskét, hanem inkább a piramisokon legeltették szemeiket. Hanem az a szomszéd, amelyiknek nem volt kecskéje, és annyit legeltette már szemét a piramisokon, hogy szinte a lekoptak ettől az óriáskövek sarkai, az bizony oda-oda sandított a kecske felé. Főleg olyankor, amikor az lehajtott fejjel és felemelt farokkal legelészett a kopár homokdűnéken.

Addig-addig meresztette a szemét a vidáman felemelt farok felé és főleg alá, míg végül nem csak a nyaka meredt meg ettől. Azért aztán, hogy a testrészeire rátört merevséget feloldja, szépen utána sétált egy homokbucka mögé, elkapta a kecskét, simogatni és kefélgetni kezdte, amitől az elégedetten mekegett, a jó szomszédnak meg úgy eltűnt minden merevsége, mintha egy masszázsszalonban gyúrták volna ki belőle.

Nem is lett volna ebből semmi galiba, ha egy másik dűne mögött kuporgó szomszédasszony, aki egy nyögés és két sóhajtás közepette épp megszabadult egy kis súlyfeleslegtől, fel nem figyel a vidám mekegésre.

Nem volt voyeur a jóasszony, de kíváncsi lévén arra, hogy mitől annyira vidám a kecske, arra nézett, és e nézésnek köszönhetően tudódott ki az eset, ami hamarabb eljutott a kecskés szomszéd fülébe, mintha a drótnélküli okos-telefonon kapta volna SMS-ben.

Hiába nem panaszkodott a kecske otthon egy mekket sem, a gazdája annyira felháborodott, amiért gyönyörű és tisztességes kecskéjén ilyen szégyenfolt esett, hogy azonnali menyegzőt követelt szomszédjától.

Az vonakodott egy kicsit, de aztán ráállt a dologra, amikor a kecske gazdája azzal fenyegette, hogy az ötórás rémhírek közé téteti a megesett kecske esetét. Sőt perrel is rémisztgette, tudván, hogy amannak nincs pénze ügyvédre, mert az ügyvédek ott is drágák, ahol több a homok mint mifelénk.

Végül is megegyeztek, és nyélbe ütötték az üzletet.

A menyegzőt megtartották, az újdonsült kecsketulaj, mint férj kifizette a hozományként követelt ötven dollárt, és így hazavihette a szép kis meny(k)ecskét, akivel ma már nem kell elbújjon a dűnék mögé.

Most hát mindenki elégedett, egyedül talán a kecske nem érti ma se, miért cserélt gazdát.

Arról egyelőre egy kukkot se mekegett, hogy a régi, vagy az új gazdája a kedvére való.