Tüzes démon, vagy tüzes víz

„Az alkohol öl, butít és nyomorba dönt” tudjuk ezt mindnyájan és mégis isszuk, vajon mi az oka? erre próbálok választ keresni egy pohár bor mellett, esetleg kettő is lehet belőle, de egy palack, vagy kettő is megteszi, ha nagyon megerőltetem magam. Nehogy azt higgye valaki, hogy két palack után feldobom a talpam, esetleg gyagyább leszek, nem kérem szépen olyan éles lesz az eszem, hogy azonnal megtalálja a legvékonyabb hajszáleret is ahonnan pénzt szerezhetek a harmadik palack borra is és még ettől sem leszek nyomorult. Nyomorultak ugyanis csak Victor Hugo idejében éltek, ma már csak szegények, hátrányos helyzetűek, alultápláltak léteznek, jobban mondva éldegélnek iddogálva.

Ezek mindegyikének megvan a maga ellentéte, így a szegényeknek, a gazdagok, akik sokat iddogálva, alkotják majd a szegény gazdagok rétegét.
A hátrányos helyzetűek ellentéte az előnyös helyzetűek kategóriája, ezek azok, akik olyan családba születtek, ahol a szülők nem hódoltak be még a palackkidugaszolás divatjának, ám ha ők behódolnak majd, akkor bizonyára visszakerülnek az ellentétes kategóriába. Erre mérget vehet bárki, így legalább nem kell féljen, hogy esetleg az alkohol bánik el vele.
Az alultápláltaknál egy kicsit fennakadtam, mert felültápláltakról még nem hallottam, igaz vannak jól tápláltak, vagy túltápláltak, de ezek ha sokat alkoholizálnak, inkább gutaütést kapnak és nem esnek az ellentétes kategóriába. Igaz, hogy az alkohol végez velük, de ez nem száz százalékosan bizonyítható.
Így elgondolkodva ezen, rájöttem, hogy egy kicsit eltévelyegtek gondolataim, hiszen tulajdonképpen azon kéne törjem a fejem, hogy mi a csoda van az előttem levő borban és mi, vagy ki vesz rá, hogy megigyam, holott ismerem a fenti közmondás helyességét.

Veszem hát a poharat és jól belenézek, természetesem egyszer belekortyolok, hogy élesítsem látásom, no meg, hogy vegyek egy kis kurázsit, ha véletlenül egy démont látnék meg benne, vagy éppenséggel maga Bacchus lubickolna kéjesen ott. Magától Bacchustól lehet nem ijednék meg, mert állítólag víg kedélyű istenség volt, igaz néha-néha csinált egy kis galibát, de miért pont engem kergetne őrületbe, aki magam is víg kedélyű vagyok és én elismerem őt mint a bor istenségét, ugyan miért ne? Hiszen nekem totál mindegy, ki a bor istene csak legyen belőle sok! Mivel egyelőre semmit nem láttam, mondjam, hogy a legyet nem veszem számításba, mivel egy kis protein jól jön bármikor és nem kell félni az alultápláltságtól(ugye már kezd jobban vágni az agyam!), megittam az egészet és újat töltöttem. Ekkor aztán hirtelen megvilágosodott minden előttem, de annyira, hogy meg is tántorodtam a nagy fényességtől. Hiszen én rossz helyen keresgélek! Ott a cím, hogy tüzes víz, pálinkában kell hát keresgélni a démonokat, nem holmi szőlőlében, hisz azt ivott Noé is, sőt Jézus is iddogált belőle jócskán, ők pedig bizonyára nem itták volna, hogyha démontól kellett volna tartaniuk, habár ki tudja, hogy is volt akkoriban.

Elő hát gyorsan a pálinkásüveget, jó finom szilvapálinkával, igazából whisky kellett volna, hisz az volt a tüzes víz amivel a legbüszkébb amerikai indián főnököt is térdre kényszerítettek az angolok meg franciák annak idején, szerencsére nem magyarok voltak, mert akkor most nagyon szégyellném magam.
Töltöttem hát a borospohárba pálinkát, a bort előtte magamba töltöttem, mert az üveg nyaka szűkebb mint a torkom és én mindig az egyszerűbb megoldások mellett döntök és bámultam a szép átlátszó folyadékot, nagyon figyelmesen összpontosítva fél szemmel, mert kettővel mintha már két poharat láttam volna. Az eredmény azonban nulla lett, még egy vékonyka muslicát se láttam, így aztán felhajtottam egy szuszra, ezt már csak így szokás, égette a torkom, de hát azért tüzes víz és amint leért a gyomromba, kezdett olyan érzésem lenni, hogy csak lenyeltem valami démonfélét is.

 Gondolom, bizonyára a gyomrom háborodott fel, hogy tulajdonképpen mit is akarok vele, gondolkozzak a fejemmel, hogy mi a fenének is ittam meg a maró folyadékot, elment az eszem? Hát igen, ilyenkor már elmegy az ember esze és azért issza, de, ha én meg akarok bizonyosodni egyes vallási tanok állításairól, miszerint minden cikknek, ami élvezetet ad külön démona van, akkor ki kell próbáljak egy párat, hogy lássam tényleg igaz.
Azért próbálkoztam a tüzes vízzel mert ez volt a legkézenfekvőbb, kábítószert, guminőt nem szoktam használni, a szivarfüstöt kifújom, úgy démon nem maradhat bennem és különben is annyiszor hagyom el a szivarozást ahányszor csak akarom.
Abban igazat adok, hogy a tüzes vízben van valami, ami arra késztet, hogy megigya az ember még ha rossz is. Volt egy ismerősöm, aki mindig mondogatta:- megiszom én a vitriolt is csak szédüljek! És a végén megitta a denaturált szeszt, amitől nem csak szédült, hanem egyenest elszállt boldogabb tájakra. Ez lenne az ok, a szédülés, a mámor, a démon az amelyik ezt okozza vagy a szesz a maga egyszerű mivoltában, mi adja ilyenkor az erőt, bátorságot, utána meg a félelmeket és erőtlenséget. Nagyon komplex ez a probléma, hiszen olyan emberek is esnek áldozatul e káros szenvedélynek, akik ismerik a következményeket és veszélyeket, nem csak egyszerű indiánok, akik azt sem tudják, hol a májuk. Melegen ajánlom bárkinek, aki nem hiszi, hogy a tüzes vízben van valami természetfeletti, hogy tegyen próbát, mint én és garantálom, hogy másnap olyasmiket fog látni amiktől megbizonyosodik arról, hogy e folyadékban rejtőzhetnek természetfeletti lényecskék. Ezek aztán idővel állatokká alakulnak, de ez csak a delirium tremensben látható 3D-ben és szemüveg nélkül is, ezt már csak olvastam, nem mertem kipróbálni, pedig nem tartom magam gyávának.

Az írás befejező részét már csak harmadnap írtam meg, mert másnap miután reggel az összes démont kiadtam magamból és könnyes szemmel vettem búcsút a meg nem emésztett vacsora maradványaitól, nagyon magatehetetlen voltam, gyenge mint a naposcsibe és ártatlan akár egy kisbárány.