A NÁSZÉJSZAKA

„Holdvilágos éjszakán

Miről álmodik a lány?”

Jó kérdés ugye, mert gondolom valamiről mindenki álmodik ma is, legyen az fiú vagy lány. Bizonyára nem hófehér paripán ügető királyfiról álmodik egy mai lány, inkább egy Lamborghinin száguldó ifjú milliomos csemetéről, de alkalomadtán az idős is megteszi, ha van elég lóvé a Viagrára. Egyik esetben sem álmodik azonban a nászéjszakáról, ami páratlan kellene legyen a maga párosságában, felejthetetlen és romantikus. 

Hogyan is álmodna ilyesmiről, hiszen nincs az a királyfi, aki manapság ezt kivárná, így aztán szegény hamupipőkéknek le kell mondani annak az egyetlen éjszakának a varázsáról, amelyikből nincs kettő.

Igaz egyesek szerint, lehet több is hála a modern idők vívmányainak, gondolok itt a szűzhártya foldozásra, de hát nem ez a nászéjszaka varázsa,

inkább a kellemetlenebbik része.

Visszatérve tehát arra az éjszakára, amelyikből nincs kettő, sőt már mindjárt egy sincs, hát ennek bizony valamikor nagy jelentősége volt, mert ez nyitott meg egy új szakaszt két ember életében.

Ez után az éjszaka után csillapodtak a kedélyek, a fiú férfivé lett, megnyugodott immár és nem kellett mindegyre azon törnie a fejét, hogy merre kutasson egy madárka után. A lány asszonnyá lett és belenyugodott, hogyha nem is fehér paripán érkezett királyfit kapott, de legalább olyat aki tud lovagolni.

A nászéjszakák többsége nem volt igazán sikeresnek mondható a szex szempontjából, ez érthető, hiszen egy kezdő sofőr sem tud egyből vezetni, hát még ha kettő kerül egymás mellé és nincs mellettük oktató. 

Tulajdonképpen nem is a siker volt a lényeg, hanem maga az élmény tett felejthetetlenné egy ilyen éjszakát. Az egyik élmény a sok közül, amelyek rendre eltűnnek életünkből, monotonságot és sivárságot hagyva maguk helyett. Ez szerintem a szomorú, hogy hagyjuk az igazi élményeket elcsökevényesedni, helyettük olyanokkal tarkítjuk életünket, amelyek csak tarkák, de nem élmények. Így futjuk le életünket és egyszer csak azon vesszük észre magunkat,hogy már nincs mire emlékezzünk és nem mondhatjuk már: - emlékszel édes arra a holdvilágos éjszakára...

Csillagos ég alatt, nem csillagokért írtam mindezt. A tavasz hatása talán?