Lélektorna

„Mens sana, in corpore sano”
Ép testben, ép lélek lakozik, mondja a régi latin közmondás, és ez bizonyára igaz is lehetett, az emberiség fejlődésének valamely korszakáig. Azt nem tudnám megállapítani, mely kortól kezdte lassacskán érvényét veszíteni, de azt hogy mára már teljesen elveszítette, azt olyan biztosan állítom mint azt, hogy a test elválaszthatatlan a lélektől, és ezután már csak lélektornával segíthetünk azon, hogy e közmondás újból igaz legyen.
Természetesen ez csak ebben a mi kis világunkban, a földi világban, tehát csakis erről beszélek, mert arról gőzöm sincs, hogy más világokban mi az ábra.
Ezt előre jelzem, nehogy valaki vallási, vagy materialista gondolatokat olvasson ki írásomból, osztán azon kezdjen vitatkozni, hogy vajon hova jut egy misszionárius lelke, akit élve faltak fel az oroszlán(y)ok.
Hagyom hát e gyerekes gondolkodást, és nekiugrasztom az eszem, hadd futkosson vidáman a téma körül, és természetesen vágjon is bele, ott ahol jólesik neki. (Habár az orosz lányoknak is volt némi közük a téma kerülgetéséhez, még mielőtt az eszem sétára indult volna.)

Tulajdonképpen az indította el bennem a lélektorna gondolatát, hogy rengeteg ép és szép testet látok, melyekben sajnos nem ép lélek lakozik, és természetesen fordítva. Ma az ép test nem gond, hála a konditermeknek, szépítőszereknek, és nem utolsó sorban a plasztikai sebészetnek.
Igen ám, de kinek van ideje törődni e testeknek lelkével? Szerintem senkinek, mert én úgy észlelem, hogy maga a tulajdonos se törődik vele, vagy nem képes a rengeteg rázúduló inger miatt.
Szerintem az említett közmondás soha meg sem születik, ha negyedannyi inger ingerelte volna az embereket születése előtt.
A helyzet ugyanis az, hogy az ingerekre a test lelkestől válaszol az izgalommal, no persze csakis normális körülmények között, de itt erről van szó! Itt egy kissé tudományosabb rész következik, de a lélektorna megértéséhez feltétlenül szükséges.
Az izgalom lényege nem igazán ismert, de feltételezhetően a szervezetben székelő kötött energiák élő erőkké alakulnak az inger hatására.

Az izgalom pályafutásáról sincs egyöntetű megállapodás, de a lényeg az, hogy valahogy(taligán vagy gyalog) eljut az érzékszervektől az érzékközéppontig és innen az emlékezőmezőkig, lehet pozitív, ha munkára serkent, és negatív ha ebben gátol. Ha az izgalom gyengécske akkor benyomásról beszélünk, ha elér egy küszöbértéket és tudatossá lesz, akkor már érzésről beszélünk.

Az érzés minden lelki-folyamat alapja, talán az aktuális energia egy sajátos faja, ami csakis élő szervezetben keletkezik.
Az érzéseket két nagy csoportra lehet osztani aszerint, hogy belső vagy külső ingerekből származnak. A belső ingerekből származó izgalmak nem igazán lenne szabad elérjék a küszöbértéket, csak impresszió azaz benyomás szinten kellene maradjanak. Ha elérik, akkor sajnos már valami nem normális dolog van a buliban.
A külvilági ingerekből keletkezett külső érzésekkel nem lenne gond e szempontból, ha ne lenn olyan sok belőlük, és ne lenne a sok érzésnek álcázott benyomás közöttük.
Nos, ennyi lenne egy kis tudományos mellészólás, remélem nem ártott meg senkinek, ha meg igen, akkor nyugodtan panaszkodhat miatta házorvosának vagy pszichológusának.

De erre nincs szüksége abban az esetben, ha lelkének tornásztatásával megnyugtatja testét, így erősítve fel szervezetét, ami a lélektorna lényege, ellentétben a test tornásztatásával.
Az eredmény máris meglátszik, hiszen egyből megszabadul két ingertől, és megkíméli magát két pozitív izgalomtól, melyek több munkára serkentenék, hogy előteremtse az orvosoknak, meg a konditeremnek járó zsetont.
Ez egy példácska arra, hogy milyen egyszerűen alakítható át egy negatív izgalom pozitív jóérzéssé anélkül, hogy a kisujját megmozdítaná a lélektornász.
Ehhez hasonló tornászmutatványokat szándékozok bemutatni a továbbiakban.
Sajnos most meg kell szakítanom az előadást, mert egy olyan, (de milyen!) külső inger közeledik felém, hogy tévedésből belső izgalommal válaszolok rá, és hihetetlen de bizonyára lovon folytatom a tornát, mellőzve a gyűrűket.
Ez meg nem lelki torna lesz, hogy a csóka csípje meg!