A nagylelkűség ára

Éberen figyelve a nagyvilág eseményeit, olyan érzésem támad, hogy kezdünk átesni a szamár másik oldalára nagylelkűség szempontjából, de nem a csökönyös szamár szemszögéből nézve a dolgokat. Mert a csacsinak totál-mindegy, hogy mi melyik oldalán hempergünk, neki az a lényeg, ne a hátán ücsörögjünk.

Szándékosan nem makrancos lovat mondtam, mert a ló hátára nehezebb felcsimpaszkodni, ha meg sikerül akkor ott jól megkapaszkodik az ember, hogy ne vesszen hiába fáradsága, no meg a ló nemesebb állat, és nem igyekszik mindenáron megszabadulni lovasától.
De itt félbehagyom, a négylábú állatok hátán való csúszkálást, és lássuk néhány szempontból, hogy mi nem stimmől a kétlábú ember-állat nagylelkűsége körül, és mik lehetnek ennek belátható következményei.
Mert következmények lesznek, sőt máris vannak, ezt talán csak az nem látja, aki egyenest a következmények közepébe csöppent, akarom mondani született.
Mert sajnos ez a szamár farán átcsúsztatott, és betegesen eltúlzott nagylelkűség napjainkban már a születés után azonnal érvényesülni kezd.
Ez nem csoda, hisz ma már a gyereket szülője csak felnevelheti, mert megnevelni nem engedi, a sok bíborba és bársonyba bújtatott (ál)selyem törvény, melyeket angyalbőrbe bújt ördöngösök találtak, és találnak ki.
Feltételezem, hogy valami ilyesmik lehetnek, mert a Szentírás törvényeivel ellenkező tanításokkal tömik tele az emberek fejét, ezek meg lassacskán elfogadják, egyfelől mert legtöbbjüknek gőze sincs a törvényekről, másrészt meg időhiány miatt nincs mikor azokat elolvassák.

Például, így megy ki lassacskán a divatból a vesszőről szóló törvény, mely így hangzik:
„A vessző és dorgálás bölcsességet ad, de a szabadjára engedett gyermek szégyent hoz anyjára.”
Az új értékrend szerint valójában erre ma már semmi szükség, hiszen a gyerek semmiképp nem hoz szégyent a házhoz, még akkor sem ha megmelegszik, anélkül hogy a vesszőből tüzet rakott volna. Sőt mi több, ez már nemsokára dicsőítendő lesz, hála a nagylelkűen kifundált törvényeknek, melyek a beteges hajlamokat is képesek erénnyé varázsolni.

Ha meg tűz nélkül is nagyon bemelegszik a helyzet, tényleg semmi szükség a virgácsra, mert gyerek nuku, hiszen köztudott, hogy a férfi golyóbisaiban csakis úgy mozog az élet, ha azok nem túlontúl melegek. (De énszerintem egy kis adag vesszőcskét elraktározhatunk tűzgyújtónak ha, netalán valahol teljesen véletlenül elzárják a gázcsapot.)

Azért nem kell megijedni, mert a népszaporulat a fejlett civilizációkban csökkenni nem fog, hisz manapság ezek nagylelkűen keblükre ölelnek minden ki, be, vagy össze-vissza vándorlót,(még akkor is, ha bombácskát melenget a gatyája korcán) akik szép lassacskán elfoglalják a gyerekek helyét.
Hirtelen eszembe villant, hogy vajon lettek volna egyel talán Egerben csillagok, ha annak idején ezt egy jövőbelátó csillagjós meglátja, és Dobó István fülébe súgja!?
Szóval én úgy vélem, hogy ezért az eltúlzott nagylelkűségért komoly árat fizetünk majd, és egyre több keserű levet iszunk, pláné akkor, ha elisszák előlünk még a fogyófélben levő ivóvizet is.
No persze, csak abban az esetben, ha addig tejesen el nem tűnünk civilizációstól, mindenestől!