Hájcsere és helycsere

Mivel a csereberélés világában élünk, mindenünket le, meg és kicserélhetünk, még a fejünket is a közeljövőben, (ha beválik Sergio Canavero , a Turin Advanced Neuromodulation Group igazgatójának próbálkozása), akkor bizonyára a hájat is ki lehet izommal cserélni. Legalábbis ezt ígéri a legújabb csodaszer, mely képes a mozgáshiány és sok diéta ellenére lerakodott hájréteget izommá gyúrni, anélkül, hogy a kisujját megmozdítaná az ember.
Háj híján, nem lévén érdekelt a témában, a nevét nem jegyeztem meg, vagy talán nem is volt neki, de a lényeg az, hogy vége a fogyókúrák kínjainak, a fitnesz termek tortúráinak, a masszázstermek csábításának, elég egy doboz csodapasztilla, és egy hónap, vagy kettő múlva már Arnold Schwarzenegger testalkatú emberként lehet színre lépni.

Mindez úgy, hogy bármit és bármennyit meg lehet enni, mozogásra semmi szükség, még azt a napi harminc perces sétát is ki lehet iktatni, amit be se iktattunk: De a pláné benne, hogy nem kell masszázsszalonba járni, mert az új „body”-ba bújva úgy bukik ránk minden nő és férfi mint vadkacsa a kárászivadékra. Csak arra kell vigyázni, hogy ne cseréljük össze a szezont a fazonnal, különben jobban elhomokosodunk mint a Szahara, és a végén elijesszük a sok afrikai menekültet, akik megelégelték már az otthoni sok homokot, ezért települnének át mihozzánk Európába.
Ez pedig nagy kár lenne, hiszen ők Európa jövője, gondolom így látják az EU nagyvezérei, azért akarnak minden tag és majdnem tagállamot ráerőltetni, hogy fogadjon be annyit belőlük, amennyit csak tud.
Kell az utánpótlás, hiszen homokosan fetrengve nemigen lesz gyerekáldás(kíváncsi vagyok mire lesz képes a frissen nősült (vagy férjhez ment?)luxemburgi miniszterelnök), míg ezek az afrikaiak a homokban fetrengve, annyi gyereket tudnak fabrikálni, hogy nincs annyi anyatej, amennyivel jól lehetne lakatni őket.
Hozzászokva már gyerekkoruktól az éhséghez, meg se kottyan majd nekik, ha az EU-ba is beüt egy kis éhínség, a túlzsúfoltság miatt.
Azt nem tudnám megmondani, hogy mi hogyan viseljük el, de meglehet el se kell viselni, mert rávesznek majd egy emberi jogainkat nem sértő, kötelező rendelettel, hogy helyünket a bevándorlókkal elcserélve Afrikába vándoroljunk, homokot hegyezni. (ott zabot, nem kapunk az biztos!)

Az lesz ám a gyöngyélet! Annyi sok ott a homok, hogy addig lehet benne fetrengeni, míg mindnyájan homokosok leszünk tőle, és felépíthetjük az első, nem Nílus menti kihalt civilizációt.
Azért, hogy ez be ne következzen, valójában nem ártana néhány fejet kicseréltetni, bizonyára ezért töri ilyesmin a fejét Sergio Canavero, de szerintem elég lenne, ha helyet cserélnének a feltuningolt izomzatú hájfejű nagyvezérek, azokkal akik még nem szedtek csodapasztillát, és egyelőre saját fejizmaikkal gondolkodnak.

Európa, avagy a világvége közeledik?

Nehéz ezt megjósolni még egy profi prófétának is, ezért nem is vállalkoznék ilyesmire, se dollárért, se euróért, de még rubelért sem. Inkább a 2015-re vonatkozó próféciákat kommentálnám, melyet elolvasva éjjel azok is bizarr hangokat hallanak majd, akik nem Southamtonban laknak.
Az Atlanti Óceán partján leledző városka lakói ugyanis éjjelente olyan fura hangokat hallottak, hogy kénytelenek voltak a rokonokkal összebújva tölteni az éjszakát, nehogy a hideg kirázza őket. Igaz, hogy így hideglelést nem kaptak, de álom nem jött szemükre ellenére a nagy mennyiségben elfogyasztott nyugtatónak, altatónak és altatódalnak.
Végül is a hatóságokhoz fordultak segítségért, kérvén, hogy derítsék már ki, mi a görcs lehet, az az óceán felől érkező hangzavar, ami álmukat elzavarja.
Ezek meg a görcsbe kapaszkodva, fel is fedezék nemsokára, hogy egy óceáni halfajnak a hímjei kangörcsöt kaptak, és kínjukban üvöltenek mint a kiéhezett ordasok. Csak annyi, hogy a víz egy kissé eltorzítja a hangjukat, ezért félelmetesebb mint a farkasordítás.
Bizonyára a southamptoniakat ez megnyugtatta, de a konspirációs teóriák hívei most is nyugtalanok, és szent meggyőződésük, hogy a hangok nem földi lényektől erednek.
Egyesek szerint az óceán fenekén tevékenykedő, valamilyen földönkívüli civilizáció tagjait lehet okolni a fülsértő zajok miatt, melyek egyébként egy ideje a golyóbisunk több pontján zavarják az emberek álmát. Hol ezek kergetik az álmot, hol mások, emiatt a sok álmatlan éjszaka, és a depresszióba merülő sok-sok emberke, akiken aztán már csak a pszichológusok és a pirulák segítenek, és szerintem ennek köszönhető a gyógyszeripar óriásléptű fejlődése.

Vannak azonban, akiket nem zavarnak a titokzatos hangok, mert ismerik eredetét. Tudják azt, hogy az Apokalipszis lovagjai nyergelik lovaikat, és azok türelmetlen toporzékolása és nyerítése hallatszik ide mihozzánk.
Türelmetlenek a pacik, ezen nem is csodálkozom, hiszen minden évben felnyergelik őket, de a lovagoknak valamilyen okból nem akaródzik nyeregbe szállni, és elindulni a Föld felé egy mindent elpusztító hadjáratra.
Ne csodálkozzon hát senki, ha néha dühükben a lovacskák nagyot dobbantanak, amitől aztán még a Csomolungma bércei is is megremegnek, vagy nagyokat prüszkölve hurrikánokat, orkánokat gerjesztenek a földön. Aki tehát bizonyos abban, hogy az Apokalipszis közeledik, az nyugodtan vélheti előjelnek e pusztító természeti jelenségeket.

Ez után a kis bemelegítő után, hadd lássuk milyen meglepetéseket tartogat számunkra a 2015-ös év.
Kezdeném talán egy Nostradamusnál kevésbé ismert jövendőmondóval, név szerint Nikolas van Rensburggal, aki az 1800-as évek végén kezdett el a jövőbe látni, és minden rosszat megjósolt, ami aztán be is következett. Így az első és második világháborút, a kommunizmus megjelenését Oroszországban és annak bukását, Németország felosztását, a spanyolnátha, az ÉTSZ megjelenését, a homoszexualitás elterjedését, a Csernobili katasztrófát, sőt még Diana hercegnő halálát is, és mindezt olyan csodálatos pontossággal, hogy szerintem Nostradamust a sárga irigység kerülgetné, ha erről tudomást szerezne.
A jelen periódusba is bepillantott a jóember, és nem sok jót látott benne, mert állítólag a harmadik világháború küszöbén állunk, ha minden jól halad. Haladni meg jó irányba haladnak a dolgok, hiszen egy hidegháború már szinte elkezdődött, és a kánikula beálltával ez simán bemelegedhet.
A próféciái inkább Európára vonatkoznak, ahol a nyugatnak meggyűlik a baja a keletről érkező bevándorlókkal, vagy inkább azok vallásával, mert állítólag a muzulmán vallás lesz sok baj okozója. Ezt aláírom, hiszen ha jól körülnézek, máris elég gondot okozott.
Lesz tehát minden rossz háború, éhínség, halottak, de nincs szó a próféciában se Európa, se a világvégéről, pedig még az atombomba használatát is megemlíti ez a látnok.

Mondjuk ezen nincs miért csodálkozni, hiszen az ő idejében nem lehetett felmérni a modern bombák pusztító erejét, Google nem lévén még, az első ilyen robbanástól letarolt Hirosima képeit se láthatta, melyek halála után vagy húsz évvel készültek.
De mindez nem is lényeges, mert ha nem jósolta meg a véget, akkor nem lesz és punktum! Ugyanis e látnok szerint Németország megmenti Európát és a világot a pusztulástól, egy vaskézzel irányító férfi vezetésével.
Nem így egy másik prófécia, melyet egy német pap tett nyilvánossá körülbelül száz éve, és rémesebbnek ígérkezik mint a 2012 decemberére megjósolt majális vég. Ott már van kérem minden kellék, ami egy világvéghez szükséges. Három éjjel és három napig tartó sötétség, hatalmas földrengés és égzengés, éhínség, de olyan, hogy az emberek a fák kérgét rágcsálják kínjukban. A földön semmi életjelet nem látni, ugyanis mindenki elbújva rágcsál, imádkozik, vagy káromkodik. Halottak garmadával, a pápa elszalad harmadmagával Rómából és Kölnbe menekül, ahol majd felszenteli az új császárt, aki nem nő lesz, de német igen.

Ezt természetesen csak miután az égen egy kereszt jelenik meg, amitől lecsendesednek a dolgok, és a megszentelt gyertyák lángra lobbannak újra. (De csakis ilyen gyertyák égnek majd, ezért szerintem aki teheti máris szerezzen be néhányat, ami biztos, biztos!)
Aki mindezeket túlélte, az a kereszt megjelenése után sírásónak csap fel, és szent ember lesz, ugyanis a Föld Paradicsommá változik. Na a kutyafáját, ami nem a tudásfája kérem! (Ebből se lesz világvége!)
Tudásfára szükség már nem is lesz, gondolkodni értelmetlen, mert az emberek csak az égből jövő német nyelvű imákat kell majd hallgassák orrvérzésig.
Miután végigolvastam eme jövendöléseket eléggé csalódott voltam, hiszen én a világ végére vágytam, nem a Paradicsomba.
No de mindegy, ha ez van, nincs más, csak azon töröm a fejem, hogy e próféciákat elolvasva, mikor teszik a kínaiak kötelezővé a német nyelv oktatását?

A lélektorna alapfeltételei

Miután alaposan átgondoltam, hogy mit szabad leírjak, és mit nem, a lelki fitnesszel kapcsolatosan, úgy döntöttem, hagyom szabadon szállni gondolataim, elvégre szabad ember vagyok, úgy fizikailag mint szellemileg.
Azért hát, hogy ez állapotot megtarthassam, nem szabhatok határt gondolataimnak, melyek lelkemben lapítanak, ingerre várva, hogy elindulhassanak megszületni elmém felé. Remélhetőleg jó irányba haladnak majd, mert volt rá eset, hogy a tömegvonzás törvényének igazolásaként, az inger hatására létrejött izgalmak lecsúsztak nem tisztán gondolkodó fejembe, minek következtében nem gondolatok születtek hanem klapecok. (Hála az egeknek, számomra teljesen fájdalommentesen!)

Ekként morfondírozva, teljesen kötetlen stílusban kezdem el ennek a gyakorlatnak ismertetését, ami meglehet sok embert ingerelni fog, és heves izgalmakat válthat ki egyesekből.
Azzal kezdeném, hogy mint mindennek e világon a lélektornának is szüksége van egy kis alapra, ha azt akarjuk, hogy a lábán megálljon, és össze ne huttyanjon mint a tót orgona az idegen kéz érintésétől.
Egyébként az egyik alapfeltétele annak, hogy a lélek erősíteni tudja a testet az, hogy nem engedi meg a tornára készülő lélek tulajdonosa idegen szellem behatolását saját szellemébe.
Ha ezt megengedi, akkor sajnos lőttek a tornának, mivel sosem lesz képes saját lelki erejéből átadni testének, mindig mások segítségére szorul, ami nem olcsó mulatság, és ráadásul veszélyekkel is jár.
Hugó Győző alias Victor Hugo nagyon fején találta a patkószöget, amikor ezt írta: „a szuggesztió abból áll, hogy egy másik személy szellemén kis bemetszést ejtünk, amibe beleillesztjük a mi magunk gondolatát.”
Ne engedjük meg hát senkinek, legyen az színpadi vagy diplomás hipnotizőr, hogy meglékelje szellemünket, és lelkünkbe hatolva saját akaratát ültesse oda, ha azt akarjuk, sikeres legyen a lelki gyakorlat, és jobban össze ne bogozódjanak lelki szálaink mint a gordiuszi csomó.

Mert nem valószínű, hogy Nagy Sándor szelleme visszatérne átvágni azokat, ha meg mi próbálkozunk e csomókat elvagdosni, garantáltan nem lesz fájdalommentes.
Nem hagyhatom ki a médián keresztül történő behatolásokat a lélekbe, melyek a reklámokon keresztül sajnos több ember szellemét lyuggatják, mint a világ összes hipnotizőrje a negyedik hatványon.
Fine-finálé a lényeg az, hogy védőpajzsot kell használni mindenféle szellemi behatoló ellen, és akkor biztos sikerre számíthat a lélektornára menendő.
Például, ha valaki már jó pénzért hipnotikus álomra hajtotta fejét pszichológusa heverőjén, az csak úgy léphet a lélektornászok csapatába, ha ingyenesen saját heverőjén teszi ezt, saját magát elhipnotizálva.
Ennek egyszerű metódusa van, leírom, még akkor is ha egyeseknek migrént okoz, hadd érezzék ők is, milyen utóhatásai lehetnek a hipnózisnak.
Előre jelzem erre nem mindenki képes, hiszen van akit még a legjobb szellemlékelő se bír elaltatni, bármit is „szuggerál” neki, de ez nem zárja ki a tornászcsapatba való bejutást.
Élő példaként saját személyemet adnám, mert egyszer alávetettem magam egy ilyen kísérletnek, de sajnos a művelet nem sikerült, semmiképp nem tudott elválasztani a valóságtól, egy kedvesen duruzsoló pszichológusnő, bármennyit is kínlódott szegényke.

Gondolom az lehetett az oka, hogy a felettem hullámzó keblei minduntalan elvonták figyelmem, és nem tudtam odakoncentrálni ahova kellett volna, no meg a világért nem akartam elaludni, félvén, nehogy álmomban ne azokat lássam.
Ám ennek ellenére képes vagyok néha úgy megtornásztatni lelkemet, hogy nem csak saját testem, hanem még másoké is verejtékezni kezd.
Ezzel csak azért példálóztam, hogy senki ne rettenjen vissza, ha első nekifutásra nem sikerülne az autonóm ellazulás neki.
Mert ez a lélektorna bemelegítője kérem alássan!
Első lépésként, keresni kell egy félreeső zugot, ahol senki nem zavar, és van benne egy kényelmes ágyikó, melyen kinyújtózhat a kísérleti alany mindenféle állítmánytól mentesen.

Ha például a gyerekek azt állítják, hogy nem tudnak csendben maradni, míg az alany ellazulna, akkor előmelegítőként nyitott tenyérrel lazán előrelendítjük egyik kezünket, aki jobbkezes az jobbját, aki balos az balját, de mielőtt a nyakleves elcsattanna lefékezünk, és ökölbe szorítva kezünket megtapogatjuk alkarunkat a könyök mellett. Ha kemények az izmok akkor minden oké, ha meg nem akkor sajnos a pofon elcsattant, de semmi aggodalom, mert mindenképp csend következik majd.
Miután a helyzet lecsendesedett, visszavonulva kiszemlélt helyünkre, háton végignyújtózva az ágyon kezünket nyitott tenyérrel testünk mellett tartva kényelembe helyezkedünk.
Vigyázat! Nehogy lábát keresztbe tegye valaki, akár férfi, akár nő a gyakornok, mert erőszaktól félni nem kell, még álmában se forduljon meg ilyen gondolat kobakjában senkinek!!!
Gondolatban csakis ezt ismételgessük: „Nyugodt vagyok és laza.” és ez ki ne menjen fejünkből a kísérlet végéig.
Behunyva szemünket, a koncentrálást segítve, minden mozdulat és szó nélkül ezt ismételgessük:
- A jobb (bal) kezem teljes egészében nehéz.
Ha minden jól megy egy idő után érezni lehet, hogy alkarunk könyöktől lefelé és könyökünk elnehezedik. Egy fél perctől egy percig terjedő időintervallum után újból ismételni lehet, de előtte dekoncentrálunk:
1.Energikusan néhányszor behajlítjuk, és kinyújtjuk kezünket
2.Mélyen ki-be lélegzünk
3.Kinyitjuk szemünket
Ezt az első tizenöt napban naponta 2-3 alkalommal szabad csak ismételni, és akkor sikeres a gyakorlat, ha az alkarban érezhető elnehezedés átterjed a másik alkarra, majd az egész testre.
Figyelmünket mindig csak egyetlen karra kell összpontosítani, mert ha nem úgy szétszaladgálnak gondolataink, mint hajdanán Hunyadi János elől a janicsárok, és sose leszünk képesek ólomsúlyossá nehezítve testünket, passzívan belső energiával lazítani izmainkat, hogy utána lélektornával olyan erőssé eddzük őket mint szamurájkard pengéjét a kínai fegyverkovács.

Ennyi egyelőre elég is bemelegítőnek, a további lépéseket csak két hét múlva közlöm majd, nehogy valaki megpróbálja az első lépést átugrani, utána meg engem hibáztasson, hogy a másodiknál még levegőt se érez a talpa alatt.
Addig is kellemes ellazulást, akarom mondani ólmos elsúlyosodást annak, aki ezt ki meri próbálni, hiszen mint említettem nem teljesen veszélytelen a kísérlet.

Például veszélyessé válhat, ha a csendet kérő kézgyakorlat teljesen véletlenül az asszonyt is érinti, aki nem lélektornával, hanem épp a sodrófával erősíti mellizmait, ha gyakorlat közben megüti az embert az álom, vagy az esetben amikor a szemét kinyitja, pillantása az anyóséba ütközik, hogy csak néhányat említsek.
Ezért ajánlom mindenkinek, mielőtt belevágna, kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét (mármint engem), aki még baksist se fogad el, mert már azt is megadózzák, hogy a fene enné meg az ilyen demokráciát!

Miért lopjátok el az életet?

Ti e világnak nagyjai, miért loptok el annyi évet és életet? Kérdem én titőletek, kik e világ mentő angyalaiként repdestek.
Avagy az alvilágnak szolgái lennétek? Esetleg a rossz szellem szállt meg titeket, hogy ennyire nem értékelitek, azt a sok szétrombolt álmot és letiport emberi életet.
Felháborodásomban szinte rímekbe szedtem mondanivalóm, szerencsére idejében lecsillapítám magam, így aztán sikerült, néhány rímmentes prózai gondolattal könnyítsek lelkemen.
Mert néha bizony megtörténik, hogy a lélek túlterhelt, és ilyenkor valamiként szabadulni kell a teher egy részétől, ha nem akarja az ember, hogy a nagy súly a föld alá nyomja, ahol már csak az ibolya gyökerét szagolgatja.

Abból indult az egész, hogy feltűnt nekem, egy idő óta egyre kevesebbet látom a gyerekeim, pedig egy házban lakunk, ugyanúgy mint ezelőtt, míg iskolába meg egyetemre jártak.
Amióta aztán dolgozni kezdtek, a helyzetkép teljesen megváltozott, reggel elmennek, és általában este érnek csak haza szellemileg kimerülten, ami miatt csak egy két pillanatig lehet velük full-kontaktusba kerülni, nehogy fizikailag is kimerüljenek.

Ugyanis a legújabb modern flexibilis munkaprogram az egész napot kitölti, így aztán semmi esély arra, hogy az ember a családjával is töltsön néhány percet, arról nem is beszélve, hogy ideje legyen nyugodtan elgondolkodni az élet értelmén.
Ezt jól megoldották azok, akik a nagyvezérek árnyékából a világ dolgait irányítják, hiszen így az embereknek nincs idejük, hogy saját malmukra is hajtsanak egy kis vizet, mindig csak mások szélmalmára fújják a szelet.

Elsősorban a bankvilágnak köszönhető, e kötelező flexibilis munkaprogram kialakulása, mert az a pénzéhes világ minduntalan érdekházasságra csábítja az emberkéket, akik időhiány miatt nem gondolkodván, csapdába esnek, és nőül vesznek egy bankfiókot. Sajnos csak a házassági szerződés aláírása után jönnek rá, hogy a bankfiók rabszolgái lettek, nem házastársak, és egész életük arra megy rá, hogy a házassági szerződés feltételeit teljesítsék.

Elválni meg lehetetlen, esetleg vadházasságot köthet a szomorú vőlegény (vagy menyasszony) egy másik fiókkal, de ettől boldogabb nem lesz, legföljebb depressziós, pedig ez esetben még bigámiával sem vádolják.
Ezzel meg azonnal szegény gyógyszergyártóknak nyújt egy kis segítséget, nehogy éhen haljanak, vagy rákényszerüljenek, hogy saját antidepressziós pasztilláikkal csillapítsák éhségüket.
Mert bizony ilyen munkaprogram mellett az embereknek általában szüksége van egy-két pirulára, legalább annyira, hogy a nyugdíjig kihúzza, nehogy az állam adófizető nélkül maradjon.
A nyugdíjkort elérve, vagy minden pénzét arra költi, hogy tönkrement egészségét helyrepofozza, vagy el sem éri ezt a kort, és pusztán hazafias szeretetből talpát feldobva, megkíméli az államot a fölösleges pénzkiadástól.

Ekként alakul hát ki szépen lassacskán az eddig ismert legmodernebb rabszolgatartó társadalom, ahol valójában olyan szabadok az emberek, mint a szajkó kalitkába zárva, annyi különbséggel, hogy a madarat csak valódi, míg az embereket virtuális rácsok is korlátozzák egy normális életvitelben.
Nem tudnám megmondani, hogy a szajkó mit érez, amikor rácsok közé zárva, azt szajkózza, hogy: „Szabad vagyok, szabad vagyok!”, amit természetesen betanítottak neki, hadd kiabálja ország-világ előtt a szent hazugságot.
Azt sem tudom megmondani, hogy ki mennyire érzi magát szabadnak, amikor tudja, hogy egész életében reggeltől estig gürcölnie kell, ha nem akar válóperbe keveredni csalafinta fiókjával, de azt tudom, ez nem szabadság hanem rabszolgaság a javából, mondjon ki mit akar.
Mert mondani sokat mondanak, talán túl sokat, de hát valamivel el kell terelni az emberek figyelmét, nehogy észrevegyék, miként lopják el tőlük, ami a legdrágább, azt a néhány évecskéig tartó rongyos de édes földi életet.

De ne búsuljatok, hiszen állítólag a másvilágon sokkal jobb élet vár rátok gyerekek!

vagy ilyen!

ilyen