Egy környezetkímélő atomos lovag

Sok vívódás után végleg eldöntöttem, atommeghajtású járgányt veszek magamnak!

Van egy kis dugipénzem, amelyiket jómagam is nehezen találok meg és erre szeretnék majd alkalmi vételen, venni valami járóalkalmatosságot, de csakis olyat amelyiket atomok hajkurásznak.

Döntésemnek rengeteg oka van, de kettő a fő, a többiről is beszélek, ha úgy látom jónak, ha meg nem, akkor annak megvan a maga oka.

Az első fő-fő ok az, hogy bármilyen motoros járművet veszek magamnak, azt újra meg újra EU normák sanyargatják, mindenféle szempontból. Főleg az ózonréteg ellen elkövetett merényletet kenik rá és azt, hogy kíméletlen a környezetével, ezért bánatában és szégyenében szegény az ócskavasnak megy, pedig élete legszebb éveit éli.

Volt benzinmotoros autóm, de egy pár éve rájöttek, hogy jobban szennyezi a környezetet, mint a távoli amerikai atomrobbantások, amikor felénk fújja a szél a szétszóródott aktív részecskéket. Ezért lenormázták, annyira, hogy majd leszegényedtem bele, pedig állíthatom magamról, én egy igazi szegény gazdag vagyok!

Mit tehettünk, elváltunk. Ő ment egy temetőbe, pedig csak húsz éves volt a lelkem, én nem mentem be a másikba, mert nem szeretem a halottak csendjét.

Inkább új autót választottam, fiatalabbat csak tizennyolc éveset, de dízel motorosat, nehogy megint bajom legyen a környezetemmel. Nem is volt bajom senkivel egy ideig, míg rá nem jöttek, hogy álljatok meg vándorok! Hiszen ezek olyasmit pöfögnek a levegőbe, amilyenre az orosz, kínai és a sikertelen koreai atomrobbantásos kísérletek együtt nem képesek, amikor felénk fújja a szél a maradványaikat és az eső a kiskertünkbe mossa.(innen esszük a bioételt aztán)

E hír hallatára Sztálin fordult a bal oldalára, Mao a jobb oldalára szégyenében, hogy az én autóm lepipálja őket, a koreai nem forgolódott, mert nekik nem igazán sikerült az utolsó kísérlet.

Én sem forgolódtam, csak álltam és tátottam a becsukott szám, hogy micsoda okos emberek vannak! És azonnal búcsú útra keltünk, nem pénzügyi gondok, csak sajnáltam felebarátaim nehogy nagyon tüdőre szívják füstölgéseim.

Ugyanaz a felvonás, az autó egy temetőbe én meg mérgemben majdnem kinyitottam a másik kapuját, de meggondoltam, mert hirtelen lidércfény gyulladt agytekervényeimben:

• megálljatok, többé nem szúrtok ki velem, ti normás gazemberek! Nem fizetettek ti velem ezután semmit a saját környezetemért!

Hiszen itt az atomenergia! Az nem szennyez, nincsenek rá normák, ezért nem is büntethetnek senkit érte és ráadásul olyan gyors, hogy szinte láthatatlanul fúródik mindenhova nem csak az ózonrétegbe.

Igaz, elrobban néha-néha ez meg az, ha rakoncátlankodnak az elektronok, ez azonban csak aktívan szennyez, a környezet megmarad épen és aktívan, csak az emberek távoznak az örökzöld vadászmezőkre.

De bármelyik autó felrobbanhat és a balesetre nem lehet normát szabni, mert arról nem tehet az ember, no meg nem is az atommag a hibás, hanem az elektronjai.

Nem tudom egyelőre, mire futja a dugipénzből, de mivel nem vagyok nagyravágyó, megelégednék egy mini rakétával. Ezt mondjuk csak úgy meglovagolnám, egy kicsit felpergetném benne az atomokat és máris itt-ott lennék.

Nem akarok nagyobbat, csak akkorát amekkora a gatyámba fér. Ezt két okból is fontos. Az első az, nehogy az istenért kifusson alólam! Hisz kárba vész a pénzem!

A második, hogy ne rettegjenek nagyon tőlem, csak féljenek egy kicsit, mert nem akarom, hogy velem ijesztgessék majd a gyerekeket.

Van egy harmadik ok is, ami tulajdonképpen a második fő oka annak, hogy az atomra esett választásom, ezt amolyan büszke férfias meggondolásból tettem be az okok közé.

Tehát, ha én állandó jelleggel, gatyámban duzzadó férfiasságnak álcázott valamivel robogok jobbra-balra, hát ettől bizonyára minden hüvelyes teremtmény hanyatt vágódik, én meg atomenergiám segítségével megdöntöm Casanova rekordját!