Párizsi nők és a nadrág

Nyugodtan sétálhatnak végre Párizsban a nők nadrágban is ezután, mert eltörölték azt a törvénycikkelyt, amelyik megtiltotta a szépnemnek, hogy ilyen férfias viseletben korzózzon.

A törvényt 1799-ben hozták és mind mai napig érvényben volt, csak kevesen tudtak róla, gondolom, maguk a rendőrök sem igen ismerték, mert nemigen lehetett hallani olyan esetről, hogy valamely nőszemélyt letartóztattak mostanában, illegális nadrágviselet miatt.

Én se halottam róla, pedig ha tudtam volna, hogy létezik egy ilyen törvény, azonnal veszem az oldalbordám, felöltöztetem nadrágba, oszt irány Párizs! Ott megmutatom az első rendőrnek, megsúgva neki, hogy nem vadászni jöttünk(vadászaton ugyanis megengedett volt e viselet), letartóztatják, mert a szoknyáit véletlenül, de akarattal otthon felejtem, így bizonyára oldalborda nélkül maradok és egyedül csodálhatom a város szoknyás, szépségeit.

Nem tudom, hány nap zárka járt, egy ilyen nem nőhöz illő viselet miatt, de gondolom lett volna egy pár oldalborda-hiányos szabadnapom.

Nyugodtan gondolkodhattam volna a Moulin Rouge -ban azon, amin most itthon gondolkodom, hogy micsoda időtálló törvényeket hoztak régen! Mert kevés olyan törvényerejű rendelet, vagy törvény létezik, amelyik átvészel két évszázadot anélkül, hogy változtatnának rajta. Meglehet, van egy pár elvétve erre-arra, amelyikről megfeledkeztek, de ez a párizsi nadrág törvény nem azok közé tartózott. Ugyanis már többször is szerepelt a francia törvényhozók napirendjén, de valamiért mindig elnapolták. Mi lehetett az oka?

Itt sokat lehetne silabizálni, de én úgy gondolom, a fő ok az lehetett, hogy a francia honatyák többet akartak látni a nőkből, csak úgy ingyen, sétálgatva az Avenue des Champs-Élyséesén.

Mert ugyebár szegényeknek nem mindig futja a fizuból, hogy a Moulin Rouge -ba menjenek bámészkodni.

Egy menő orosz divat

Gondoltam egy nagyot és eldöntöttem, hogy elmegyek kirándulni az oroszokhoz, mert még sosem jártam ott, csak Moldováig jutottam el, onnan tovább már ismeretlen számomra a világ.

Amint mesélték, vannak ott furcsaságok, meg érdekességek, olcsón lehet például éjjeli lepkét fogni nappal, még télen is, nem mintha érdekelne, hiszen muszáj magammal vigyem az asszonyt, mert egy kukkot se tudok oroszul.

Aztán olyan olcsó a cigaretta, hogy kár nem dohányozni, annyira olcsó a vodka, hogy kár ott bortól megrészegedni, no meg annyi látnivaló van, hogy azt se tudja az ember merre nézzen.

Mindez természetesen, abban az esetben, ha elér egyik várostól a másikig, mert akkora távolságok vannak, hogy ajjaj!

Én ugyanis autóval mennék, a vonaton túl monoton nekem az utazás, repülőre csak akkor szállok fel, ha nem száll fel a földről, mert nem szeretem, amikor kicsúszik a talaj, a lábam alól.

Előrelátó ember lévén, érdeklődni kezdtem, milyenek az utazási viszonyok, hogy ne érjenek hirtelen meglepetések.

Az egyik ismerősöm nemrég járt ott, ezért nála próbálkoztam, remélve, hogy megtudok tőle egy-két titkot, amit nem reklámoznak a turisztikai irodák.

Elmondtam neki, min töröm a fejem, mire ő nagyon elkezdte csóválni a sajátját és megkérdezte, hogy milyen járgánnyal indulnék útnak. Mivel még nem döntöttem, hogy a T2-es, vagy a Rover legyen, megkérdeztem, ő mit ajánlana.

• Egyiket se- volt a válasz. És meg is magyarázta, miért nem tetszik neki az ötlet.
  - A T2-es igaz strapabíró, de túl lassú, hogy azt a sok ezer kilométert megtegye, megunod az életed, míg átmész egyik városból a másikba. A Roverrel meg veszélyes ott autózni, a legújabb divat miatt.

Csodálkozva néztem rá, mert mi köze lehet a divatnak, az én kirándulásomhoz. Észrevette szememben a kérdőjelet, ezért azonnal el is mesélte, miről is van szó, nehogy léket kapjak a kíváncsiságtól.

Közzé teszem, ha netalán valakit hasonló gondolatok emésztenek, tudja mire számítson.

Íme, milyen módinak hódol legújabban arrafelé az, aki nincs miből vodkát vegyen. Azt csinálják, hogy kiállnak a járda szélére egy átjáró közelében, és lesik a közeledő autókat. Amikor meglátnak egy elegánsabb négykerekűt, megvárják, míg annyira közel ér, hogy nem tud lefékezni és minden teketória nélkül elébe vetik magukat. Külföldi rendszámú autók előnyben!

A gyanútlan sofőr meg elgázolja, mert látja ugyan, hogy ácsorog ott valaki, de ha az nem jelez átkelési szándékot, nyugodtan halad át a gyalogátjárón, aztán egyszerre csak hopp! Maga előtt látja a szerencsétlent, és kötelezően szinte minden alkalommal el is üti. Ez meg utána fájdalomdíjat követel, esetleg életjáradékot, attól függ milyen sebesülést szenvedett, és a törvény neki ad igazat, mert zebrán történt a baleset. Ha véletlenül az áldozat belehal, akkor ott marad a családja, azokkal kell kiegyezni.

Rengeteg ilyen esetről hallott ott tartózkodása alatt, a médiában is minduntalan felhívják az emberek figyelmét erre a jelenségre, de ennek ellenére terjed és nagyon sokan beveszik a kefét vele.

Ilyesmire igazán nem gondoltam, még csak nem is hallottam, de letörte utazási kedvemnek legalább a felét.

A másik felével még nem tudom, mit csináljak, de abban biztos vagyok, hogy én nem akarok eltartani egyetlen orosz munkanélkülit sem, tartsa csak el őket, aki fabrikálta!

Fordulat a bankvilágban?

Meglepődve tapasztalom, hogy valami régi újdonság kezd megjelenni a pénzintézetek világában, legalábbis ha a reklámoknak adok hitelt.

Ezt pedig szívesen megteszem, mert a rizikó faktor nulla, veszíteni nem veszíthetek semmiképp, de nyerni azt igen.

Amikor félénken kezdtek megjelenni az első olyan célzatú reklámocskák, hogy nem ártana először takarékoskodni, ha valamit el akarunk érni az életben és csak utána költekezni, szinte megcsíptem az asszony fenekét, hogy felébredjek. Szerencsére nem tettem meg, így aztán nem kaptam egy pofont, de ennek ellenére csak felébredtem, habár nem mondhatni, hogy el voltam alukálva.

Hiszen, mióta csak írogatni kezdtem, ahányszor csak tehettem figyelmeztetni próbáltam, hogy senki ne adjon hitelt azoknak a reklámoknak, amelyek a töméntelen sok, előnyösebbnél-előnyösebb hiteleket ajánlják, mert óriási veszélynek teszik ki magukat, családjukat és országukat.

Természetesen nem hallgatott rám majd senki, ennek meg is lett a következménye és megérkezett a gazdasági válság alakjában.

Ám a bankrendszer továbbra se hagyta magát és meleg szívvel ajánlotta tovább a kölcsönöket, boldognak-boldogtalannak, országnak-világnak és sokan még akkor is elfogadták, pedig lehetett érezni messziről, hogy „valami bűzlik Dániában”. Bűzlött is és rengetegen csődbe mentek, annyian, hogy már több országra való gyűlt össze belőlük és gondolom ekkor kaptak észbe a bankárok, ráérezve a vég közeledtére, természetesen nem az elmúlt világvégére gondolok.

Ekkor kezdhettek elgondolkodni azon, hogy jobb lenne visszatérni a jól bevált régi módszerhez és próbálják rávenni az embereket a gyűjtésre elsősorban és csak a fölösleg elköltésére másodsorban.

Ha ne találta volna ki az ember a gyűjtögető életmódot, hát nehéz lenne megmondani, hogy ma hol tartanánk!

Mostanában úgy veszem észre, egyre több olyan reklám jelenik meg, amelyik a takarékoskodásra biztat és ezért valami azt sugallja nekem, csak van egy kis remény arra, hogy normálisabb kerékvágásba zökkenjünk vissza.

Mindeddig kritizáltam a bankrendszert, hogy kihasználja az emberek jóhiszeműségét és eladósítva őket, rabszolgává teszi egy életre, stb.

Most ezért a halvány kis fordulatért adok neki egy piros pontot, remélvén, hogy más is tesz hasonló lépéseket.

Adnék például egy piros pontot a gyógyszeriparnak, ha reklámozni kezdené, a saját kezűleg gyűjtött gyógynövényekből készült teák használatát!

Ezt nevezném én álomnak, de nem esős időben, mert olyankor nem lehet gyógyfüvet szedni!

A gyönyör és az örök élet

Miután vészesen közeleg a dátum, amikor majd közhírré tétetik, mi is az igazság Jézus halála és feltámadása, avagy fel nem támadása körül, gondoltam felröppentek egy pár gondolatot az örök élettel kapcsolatosan.

Ennek volt más jelentéktelenebb oka is, például, egy évvel öregebb lettem. Egyre közelebb kerülve így egy másik életvitelhez, -amelyiknek titkain vitázik a fél világ, de senki nem tud róla semmit, hiába állítják egyesek az ellenkezőjét- és bevallom szeretnék már valami kézzelfoghatót megtudni erről, mint minden ember, akinek bolondsága a normalitás keretein belül mozog.

Ennek okáért próbálkozok a gondolatok eregetésével, mert félős ha nem engedem szabadjára őket, rám fogják, hogy korlátozom ezek szabadságát.

Ezelőtt egy évvel jelent meg egy pár szenzációs hír, néhány újonnan felfedezett papirusz tekerccsel, meg egy bibliával kapcsolatosan, melyek egy kissé a feje tetejére állítanák a keresztény világot, ha hitelességük bebizonyosodna.

Végül, ha az is bebizonyosodik, hogy Jézus teste ott nyugszik a sírjában, elporladva mint minden halandó test, akkor ezt elviselni már csak az unitáriusok tudnák, a keresztény vallások nemigen.

Nyugodt lélekkel állíthatom magamról, hogy nem vagyok vallásos típus, de az összes vallásirányzat és irányzatocska közül talán az unitáriust választanám, ha a hit ellenében a vallás mellett döntenék valaha.

Elsősorban azért, mert ez az egyedüli magyar eredetű vallás, másodsorban meg kedvemre való, ha egy vallásban bizonyos értékrendszeren belül mindenki azt hiheti, ami jólesik neki.

Ha valaki azt állítja, hogy nem felvilágosult az a nemzet, amelyik az 1500-1600-as években egy ilyen vallásirányzatot terjeszt szét az egész világon, akkor azt kizárom a sumérek nemzetségéből!

De mindaddig, míg meg nem jelennek a hivatalos közlemények a papirusztekercsekről, a bibliáról és Jézus sírjáról, (egy éven belül ígérték, hogy ez megtörténik) mindaddig ezekkel nem foglalkozok. Csak a bogarat akartam a fületek mellett elengedni, hadd zümmögjön!

De e hosszú bevezető után, a leírtaktól függetlenül, az örökzöld örök élet kérdésével foglalkoznék, ha megengeditek, ha meg nem, akkor is megteszem, mégpedig oldalnézetből, nehogy valaki nagyon unatkozzon.

Mert felülnézetből ott a tudomány álláspontja, mely szerint az örök élet csak olyasmi mint egy ideális rendszer, elképzelhető de nem létezik. Ebből a szemszögből nézve tehát a dolgokat, nincs is ezen mit vitatkozni. Igen ám, csak ott a gond, hogy mégis szükség van effajta rendszerekre, mert ezek nélkül nem lehetett volna sose felállítani bizonyos téziseket és törvényeket. Sose ismertük volna meg például a súrlódás törvényeit. Csak úgy súrlódtunk volna itt össze-vissza ezen a világon, de fogalmunk se lett volna miért erősebb a gyönyör, ha keményebb és durvább felületeket dörgölőztetünk.

Azért találtak ki tehát egy rendszert, ahol minden gyönyörűséges és ideális, de például gyönyör nem létezhet benne!

Ez a gondolat vett rá, hogy oldalnézetből vizsgáljam meg a dolgokat, mert alulnézetből nincs mit nézegetni.

A dogmatikus oldal elfogadja az örök életet úgy ahogy van, nem tudja mi van ott, vagy mi nincs, de biztosra állítja, hogy ott jó és ehhez nincs is szükség magyarázatra! Mert senki nem tudja megmagyarázni! Tulajdonképpen el sem gondolkodik rajta, nem is enged gondolkodni senkit, nehogy véletlenül olyan gondolatai támadjanak, mint nekem, és bizalmatlanul tekintgessen arrafelé.

Mert ha gyönyör nincs, akkor vajon milyen gyönyörűségek létezhetnek ott?

Halvány gőzöm sincs, pedig sokat törtem rajta a buksimat már gyerekkoromtól!

Hirtelen eszembe is villan, hogy milyen egyszerű lenne, ha amerikai indián lennék, -az szerettem volna lenni valamikor- és ott zöldellnének az örök vadászmezők, ahol a bölényekre vadásznék időtlen-időkig. Feltéve, ha véletlenül bele ne szólna valamilyen állatvédő liga, és véget vetne gyönyörűséges, véget nem érő kalandozásaimnak!

No de itt mifelénk, ahol állítólag csak lélekként éljük le majd életünk hátralevő örök részét, még állatok sincsenek!

Mivel valamiféle érinthetetlen lélekfélék leszünk, még egymás kezét se tudjuk megfogni, és ha ideális világban élünk majd, ott aztán súrlódhatunk súrlódásmentesen, mert úgysem érünk vele semmit.

Itt azonban egy örömsugaracska kezdett világítani be agyam sötétebb tekervényeibe, melyek a poklot rejtegetik.

Hiszen, ha én megfoghatatlan leszek, akkor ember legyen az az ördög, amelyik megfog engem, hogy a pokolba vigyen!

Et si tu n'existais pas - Szerelem

„És ha te ne lennél, én miért léteznék?” lágyan és simogatóan hangzik el a kérdés Joe Dassin örökzöld slágerében.

Számomra legalábbis örökzöld marad, mert nem csak a kellemes hang fakaszt friss rügyeket, ahányszor csak hallgatom e dalt és tetőtől talpig végigbirizgálja lelkemen a szőrszálakat, hanem a dal szövege is olyan témát vet fel, amelyik sose lenne szabad mulandó legyen. Hiszen szerelemről van szó benne gyerekek és arról nem szabad megfeledkezni!

Mert veszélyes világban élünk ma, egy olyan világban ahol minden van és minden hiányzik. Minden van amit pénzzel meg lehet venni és minden hiányzik, amit a szerelem és szeretet adhat csak meg.

Én így érzékelem ezt a sokadik érzékemmel, amikor látom a mellettem elrohanó embereket, akiknek nincs idejük csak úgy bolyongani reménytelenül és megbánások nélkül(a szöveg szerint), ha a nagy „TE” nem létezne.

És kinek volna ma ideje feltalálni a szerelmet, ha ne létezne, hiszen ma már csak olyasmit lehet feltalálni, ami pénzt hoz, nem lehet szerelemre pazarolni a drága időnket!

A karjaimban alvó mulandó álmokat sosem fogom szeretni, énekli tovább Dassin, mi meg ezt tesszük, ami mulandó és csak álom annak tulajdonítunk nagyobb jelentőséget, ami meg kézzelfogható, lényeges és maradandó azt szinte észre se vesszük.

Bizonyára kevesen hallgatják ma már ezt a dalt és még kevesebben figyelnek oda mondanivalójára, mert divatosabb megnézni pl. egy Gagnam Stylet, ami se nem szép, se mondanivalója nincs, így nem is lehet odafigyelni rá, csak felfigyelni arra, hogy micsoda marhaságokkal lehet az embereket elbolondítani.

Hiába figyelmeztet továbbá a dalnok, hogy egyedül az ember csak egy plusz pont és elvész az élet forgatagában, ha nincs mellette egy valaki, egy igazi szerelem, aki mellett nem kell magát álcázza azért, hogy valódi egyénisége kibontakozzon, nagyon kevesen hallják és veszik komolyan ma ezt a figyelmeztetést.

Olyan érzésem van, kevés ma az olyan, aki képes lenne az élet titkát keresni és megtalálni a „miért”-et csak azért, hogy megalkothassa és nézhesse azt, akire igazán szüksége van, ha „ AZ” ne létezne.

De mindenki számára létezik az a valaki, higgyétek el nekem, nagyon nem is kell keresni, csak nem szabad elszaladni mellette, belesve a rohanás csapdájába.

Figyeljetek hát a szerelemre és a szeretetre nagyon, mert e nélkül ami örökzöld az is elszárad, akár a kivágott fenyő a karácsonyfa tartóban!

Halhatatlanok leszünk!

Ilyen felkiáltójeles örömmámorban kezdtem lubickolni, amikor olvastam, hogy egy német tudóscsoport megtalálta a halhatatlanság titkát a FoxO elnevezésű gén személyében. Gondolom más is úszkálni kezdett volna az örömében, hiszen egy ilyen jó hírt nem lehet csak úgy szárazon tempózva megemészteni, de amikor tovább olvastam, lelkesedésem alábbhagyott, mert kiderült, hogy az illető gén egyelőre csak a Hydra polipokat védi öregedés ellen. Ezek valami édesvízi állatkák és állítólag gyakorlatilag halhatatlanok, mert ez a génjük aktív állapotban tartja az őssejtjeiket, tehát se teoretice se praktice nem vénülnek meg soha.

Egy kissé lekonyultam, mert ugyebár mit érek én azzal, hogy a polipok halhatatlanok, mert van nekik FoxO génjük, én meg nem vagyok az, de tovább olvasva a tanulmányt kiderült, nekem is van ilyen génem, sőt minden embernek van, mire-fel ismét felvidultam. A gond csak az, hogy nálunk nem úgy viselkednek mint a polipoknál és egyelőre nem tudni mi az oka, erre próbálnak hát jelenleg rájönni a tudós emberek, össze-vissza cserélgetve a géneket.

Igaz a génmutációk a világ színe előtt tiltva vannak, azonban ha hátra megy valaki egy kiskapun a világ fonákjára ott nincs olyan szigor, ezért szerintem van egy kis remény az örök életre.

Így olvasgatva, úgy jártam mint egy szinuszgörbe, hol fent, hol lent, míg végül megálltam a holtponton, mert nem tudtam örüljek, vagy ne ennek az új felfedezésnek.

Itt imbolyogva a holtpont körül azon törtem a kobakomat, érdemes-e egyel talán a halhatatlansággal bíbelődni, mert nekem igazából nem kézenfekvő ez az állapot, amikor logikusan gondolkodom és nem kapom fel a tüzes vizet.

Őszintén szólva nem is akarok örökké élni, hiszen a „ jóból is megárt a sok”, hát még más egyébből! Mi is történik, ha bennünk is megmozgatják ezeket a géneket? Elkezdünk mind halhatatlanul kódorogni minden irányba, mert az emberek nagy része ezt kell majd tegye, hiszen munkahely meg nem üresedik, ha se nyugdíjba nem megy senki, se el nem halálozik és ennek soha vége nem lesz!

Valahogy nem tetszik nekem ez a helyzetkép, egyesek kóborolnak, mások dolgoznak, még mások csak éldegélnek majdnem gondtalanul, a gyermekek soha meg nem nőnek és sok ilyen hasonló gondok körvonalazódnak.

Na mi lesz akkor?

Nehezen megoldható helyzet alakul ki, az egyszer biztos és nem szeretnék annak a helyében lenni, aki ezt meg kell oldja, mert szerintem csak drasztikus megoldások léteznek.

Például, ki lehet robbantani kisebb-nagyobb háborúkat, hadd üresedjenek a munkahelyek, esetleg pszichopaták kezébe nyomni a golyószórót, hadd apassza a gyerekek létszámát, a meg nem öregedő öregeket ki lehet telepíteni a sarkvidékekre fóka és bálnazsírt gyűjteni, hogy ne itthon lábatlankodjanak.

Itt aztán egyből lefagytak gondolataim, mert nem szeretem a hideget és véletlenül se szeretném, hogy lábatlankodó vénemberként valahol az Antarktiszon totyogjak a pingvinekkel időtlen-időkig.

Gyerek ugyanis már nem lehetek, amikorra az emberi FoxO gént annyira izgalomba tudják hozni, hogy őssejtjeimet aktiválják, én bizonyára már nem izgulok és több mint valószínű valahol láb alatt leszek.

Mindezeket mérlegre téve úgy döntöttem, megmaradok halandónak, ezért máris átadom a halhatatlanság stafétabotját annak, aki úgy érzi, hogy a végéig tudna élni egy örök életet!

Ötletek a világ végekre készülődés közepette

Miután szétnéztem egy kicsit a nagyvilágban, természetesen csak úgy itthonról kukkantottam szerte-szét, úgy gondoltam nem ártana, ha előruccannék én is egy pár remek ötlettel, olyanok számára akiknek nincs idejük ötleteket fabrikálni.

Azt gondoltam könnyű dolgom lesz, de amikor olvasgattam, hogy micsoda ötletek vannak már forgalomban, majdnem feladtam, de végül is büszkeségem nem engedte és így szólt:

• na mi az lerobbantál öreg, hogy már egy lyukas ötletet se találsz?
• Én öreg? Te szemtelen vagy büszkeségem! De megmutatom én neked és annyi ötletet találok, hogy a fejed fájdul meg tőlük!

Rosszul esett, hogy öregnek titulál, holott hála Istennek még gyerek vagyok és az asszony szerint az is maradok, mert elfelejtettek a fejem lágyába keményítőt keverni.

Nekiestem hát ötletet keresni, amolyan magyarosan kivitelezhetőt, mert hiába állok elő például valami divatos amerikaival, mondjuk arra biztatnálak, hogy vásároljatok fegyvereket és halmozzatok fel a pincében élelmiszert, meg töltényeket, csak röhögnétek rajtam. Hiszen egy magamfajta ember nem fél a zombiktól, akik állítólag- az óceánon túli hírforrások szerint- ellepik majd a földet és mindenkiből kóstolnak egy-két falatot. Viszont, ha valaki mégis úgy gondolná, hogy ilyen a végítélet és a feltámadás, azaz feltámadnak a halottak és halálra ijesztik az élőket hatalmas emberevő étvágyukkal, annak ajánlanám egy parittya beszerzését, hiszen ezzel győzte le Dávid is Góliátot, oszt totál mindegy mivel lövöldözünk a feltámasztott halottakra, nekik is és nekünk is.

Azon tűnődtem, ha például a vámpírokkal gyűlne meg a bajunk, egyszerű volna a megoldás, mert ott lenne a fokhagyma, amitől hányingere van még Drakulának is, de ezek a zombik állítólag nem finnyás gyerekek, mindenkit megzabálnak, akár evett fokhagymát, akár nem, csak élő legyen az illető.

Mit tehet hát az ember? Szerintem egy logikus megoldás, hogy félholtra issza magát és így majdnem halottá válik. Ez sok szempontból előnyös, hiszen ha átveri a zombikat, akkor megmenekül(igaz sok értelmét nem látom), ha meg nem sikerül a manőver, akkor úgysem érez semmit míg rajta rágódnak és legföljebb a feje hasogat majd egy kicsit, akár az angyali csilingelésre ébred, akár ördögi üstkongatásra.

Ajánlom hát mindenkinek, hogy akkora mennyiségű szeszféleséget vásároljon, amennyivel el tudja érni ezt a stádiumot, de vegye inkább a többszörösét, mert nem árt előtte gyakorolni egy kicsit és tartani egy két főpróbát is!

Ezzel azonban már félbe is hagyom ezt a zombilikus világvégét, mert a végén úgy járok mint Lucio Fulci és betiltják e művet -bármilyen remek is- országok szintjén és akkor hiába törtem össze a fejem ti érettetek!

Inkább hazatérek Európába és itt nézek szét a, hadd lássuk ki mivel ijesztget.

Bekukkantva az oroszokhoz, akiknek helyén van az eszük, (igaz vodkába pácolva) ezért egyel talán meg se fordul a fejükben a zombis mese. (Ugye mondtam, hogy a szesznek jó hatása van!) Itt inkább arra hívják fel az emberek figyelmét, hogy rendezzék tartozásaikat, nehogy adósság terhe legyen a nyakukon a világvége pillanataiban. Gondolom, a másik dimenzióba való átlépés hívei lehetnek, ahova átlépve, mindenki angyalszárnyakat kap és olyan békében éldegél majd, mint a hidegháború idején. Ebben teljesen biztos nem vagyok, mert sokat kukucskálni nem mertem, nehogy a végén kémnek becézzenek, csak úgy az előjelekből következtettem. Az első volt, amikor ellövöldözték a nukleáris fegyverzetük java részét, hogy békés szándékukat bizonyítsák, most meg Lenint avatnák szentté, ami igazán csodálatra méltó és valójában egy új dimenzióba való belépést sugall. Ajánlom hát, a kommunista szentek elfogadását, és máris egy új dimenzióban éltek, így nincs miért aggodalmaskodni a világvége miatt.

Ellenben, ha átnézek a majdnem szomszéd Koreába, ahol egy táncmester kitalált egy új táncot Nostradamus jóslatára alapozva elkezd bennem az aggodalom remegni, mert úgy érzem, hogy tényleg itt a világvége. Hiszen, ha már ép eszűnek tartott emberek(akiknek állítólag sokkal keményebb az agya lágya mint az enyém) Gangnam style-ban rángatóznak, bizony majdnem felborítja a világvége nézetem.

Tehát, ha azt akarjátok, hogy nézetem fel ne boruljon és a világnak vége ne legyen, akkor rá ne kattintsatok erre a videóra!

Aki nem eléggé dokumentált a témában elmondom miért nem szabad ezt tenni. A híres jóslat így hangzik: „From the calm morning, the end will came, when of the dancing horse the circles will be 9”, lefordítva: „Egy nyugodt reggelen fog érkezni a vég, amikor a táncoló ló kilenc kört leír”.

Mindeddig minden stimmel, állítólag Korea a nyugodt reggelek országa(természetesen amikor nincs bombariadó), az új tánc a lovaglást imitálja, mondjuk nem épp a táncoló lovat, de amennyire jelképes a jóslat, annyira a tánc is lehet az. Nincs meg azonban az utolsó elem, a kilenc kör, ami a nullák száma lenne, ha addig egymilliárdon néznék meg a videót, rengeteg pénzt hozva egyesek konyhájára.

E videó meg nem nézése lenne egy másik rendhagyó ötletem, -láthatjátok mennyi van belőlük- ellenére annak, hogy még a büszkeségem is lefitymált.

Csak még egyet írnék le utolsóként és inkább férfiaknak ajánlanám.

Van egy ország, nem árulom el melyik, csak annyit mondok el róla, hogy ott a férfiak eléggé elhanyagolják a nőket, inkább egymást döngetik és nem a nőiket dögönyözik.

Ezért most az utolsó napokban a nők szükségállapotot hirdettek, új törvényeket léptetve életbe. Többek között az egyik feljogosítja őket arra, hogy minden arra tévelygő férfit ott tarthatnak mindaddig, míg kemény és férfias tartását teljesen meg nem puhítják.

Ezt olvasva gondoltam adok egy fél ötletet annak, aki a világvégi előkészületeket komolyan veszi, akárcsak jómagam, nem egy másik dimenzióba akar lépni, de legfőként nem fél alávetni magát a puhítás gyötrelmeinek.

Az ország nevét azért nem árulom el, mert félek, nehogy amíg én előkeresem az üzleti utakra szánt pénzem, addig minden odaszóló jegy elkeljen!