Bűn és büntetés

Néhanapján, de egyre gyakrabban kerülget a merevgörcs, mert már szinte naponta megjelenik a bűn valamilyen újabb fajtája, amiért büntetést sózhatnak a nyakamba.

Ezer szerencse, hogy nagy a felhozatal a görcsoldó szerekből, így mielőtt kimeredne nyakamon a hasizom, gyorsan bekenem valami kenőccsel, vagy lenyelek egy csodás pirulát, így kerülvén ki a görcsös helyzetet.

Ezelőtt elegendő volt egy-két füstöt mellre szívnom, lehet most is elég lenne, de ma már mindjárt otthon se merek szivarra gyújtani, nehogy megszegjek valamilyen újonnan megjelent törvénycikkelyt, ami korlátozza a füst szabadon szállását.

Egyébként én teljesen szabad vagyok, a kis bűnökért járó óriás büntetések kalitkájába zárva, melyek kvantuma egyenes arányban növekszik a minimálbér növekedésével.

Ezért nem is igen értem miért kell ennek a növelését követelni, szerintem elég lenne egy kis árszabályozás ahhoz, hogy az is megéljen, aki a minimálbér növelésével is ugyanúgy fog élni, vagy rosszabbul.

A gond csak az, hogy manapság az árakat állítólag szabályozni nem szabad, nehogy a marxista-leninista tanok követőinek becézzenek, szabadjára kell hagyni őket, hadd ugorjanak demokratikus jókedvükben a csillagos égig, úgyis eléri őket aki nem bűnös, ezért nem is érdekli a büntetés nagysága.

Mert vannak ilyenek kérem! Sőt még olyanok is, akik nem a minimumból élnek meg, és nem félnek behajtani a tilosba, amikor pirosra vált lámpa!

Bezzeg én, még ha zöldet mutat, mindjárt akkor se merek behajtani, félvén nehogy időközben megváltoztak volna a szabályok, oszt bűnbe essek, és úgy megbüntessenek, hogy még a dédunokám is kolduló kft.-ben kelljen munkálkodjon.

Mert igaz, a büntetések nagysága egyenes arányban növekszik a bérekkel, a gond csak az, hogy vagy a bér van gyök alatt, vagy a büntetés hatványon, de valahogy nagy a szakadék a kettő között.

No természetesen csak azok észlelik, akik lent a társadalmi szakadék alján, vagy valamelyik közép ösvényén sétálnak, mert akik valahol fent tengetik életüket, azokat nem érinti, ezért jólelkűn szabják nagyra a büntetéseket.

Ennek következményeként a szakadék egyre mélyül, az alja mind zsúfoltabb lesz, a középpályások száma gyérülőfélben, ami egyel talán nem jó dolog, mert komoly bonyodalmakat, sőt mondhatnám forradalmakat okozhat.

Ezért szerintem egy kissé óvatosabban kellene kezelni a bűnök lajstromát, és megszabni a büntetések nagyságát, nehogy véletlenül azok, akik ezeket szerkesztik, és apránként adagolják, idővel bűnössé váljanak, és büntetésből a szakadékba pottyanjanak.

Mondom én, aki már átéltem egy, a szigorítások miatt megbukott kommunista diktatúrát, és most valahogy úgy érzem, hogy egyre jobban kezd szorítani a demokráciának fordított műbőrből készült cipellője.