A stresszoldó szemüveg

„A legfontosabb teendőnk nem az, hogy igyekezzünk meglátni mi vár ránk a messzeségben, hanem hogy világosan lássuk, ami ott van előttünk, elérhető közelben.” Thomas Carlyle

Teljesen véletlenül olvastam el egy tudományos elemzést a félelem, meg a stressz kapcsolatáról, ahol egyfajta stresszoldó gyógymódként ajánlották a fent idézett gondolat személyre szabását, természetesen nem csak elméleti síkon.

Megpróbáltam hát a gyakorlatban alkalmazni ezen gondolatocskát, mert úgy véltem stressz elleni megelőző védőoltásként is használható, ám ismételten rájöttem, hogy a filozófia egy, a praktika meg egy és fél.

Sok ám a csapda a gyakorlatban!

Már első nekifutásra gondjaim adódtak, hiszen minden erő, akarom mondani szemfeszítés nélkül jó messzire ellátok, de a közellátás sajnos nem megy már az okuláré nélkül.

Így aztán mikor elkezdtem szűkíteni látókörömet, és kézzel elérhető közelből próbáltam leolvasni az árakat, egy reklámözönt rám zúdító lap képei alól, ez semmiképp nem sikerült, hiába hunyorogtam, vagy meresztgettem szemeim.

Mivel semmiképp nem láttam világosan azt, ami ott volt előttem, szemüveg után nyúltam, amit persze nem találtam, hisz általában sosincs ott ahova teszem, mindig máshova bujkál el az ebadta.

Azt el tudtam olvasni, hogy mindent csakis ott vehetek meg a legolcsóbban, ahonnan e lapocskát küldték, a gondom csak az volt, mellette hevert egy másik lap szinte ugyanazokkal a képekkel, ez máshonnan érkezett, de állítólag náluk még a legolcsóbbnál is olcsóbb termékeket vehetek.

Ez mindkettőre becsületes, bármilyen szemre szabott nagybetűkkel volt nyomtatva.

• Na most légy okos Domokos, szemüveg nélkül! - gondoltam, miközben a lencsék csillogását igyekeztem felfedezni valahol.

Egyébként ha jól meggondolom okos vagyok enélkül is, de mivel a jelen estben a közellátást próbáltam gyakorolni, ezért egy kissé bosszantott, hogy segédeszköz híján ezt nem tehettem.

Ahogy így jobbra-balra tévelygő tekintettel a szemüveg rejtekhelyét próbáltam felfedezni, egyszer csak észre vettem, hogy akaratom ellenére a gondolataim egyre jobban eltávolodtak, és már azon töprengtem, mi történne ha nem csak a reklámban, hanem valójában minden egyre olcsóbb lenne.

Hiszen azt gondolom mindenki észrevette, hogy a reklám egy, a valóság meg kettő. Amit a tegnap olcsón vehettünk, azt ma olcsóbban, de holnap még olcsóbban vásárolhatjuk meg, ha egyet nézünk, de mivel a kettőben vesszük meg ezt, valójában az ellenkezőjét észleljük.

Évek óta figyelem ezt a sok leárazást, és idegesen remegő gyomorral várom, hogy az árak a nulla felé közeledjenek, mert bizony félek egy kissé a deflációtól.

Ez meg nem jó, hiszen állítólag a félelem a stressz egyik fő okozója, de szerencsére mindeddig alaptalannak bizonyult félelmem, mert igaz akad imitt-amott egy kis negatív infláció, ám ez a szakemberek szerint nem defláció.

De ki tudja mi vár ránk a jövőben?

Erre gondolva enyhe bizsergést éreztem gyomrom tájékán, ezért gyorsan elvágtam gondolataim menetét, és a szemüveg keresésére koncentráltam.

Semmiképp nem akartam gyomorideg jelenségét magamon felfedezni, mert ez állítólag már a stressz egyik biztos előjele.

Keresgéltem minden lehetséges és lehetetlen helyen, de teljesen eredménytelenül, már a matató ménkűt is segítségül hívtam, szépen megkérvén, hogy az elveszett dioptriáim felé matarásszon.

Szerencsére nem fogadott szót, mert egyszer csak megjelent az asszony szemüvegemmel felszerelve, és lelkesen újságolja:

• Képzeld megint leáraztak egy csomó terméket, most vettem észre ezekben a reklámlapokban. Sőt mi több még pénzt is adnak kölcsön, amit nem kell csak jövőben visszafizetni. Elmegyünk vásárolni?

Ezt így egy-szuszra mondotta, én szóhoz se jutottam, ám ezalatt volt időm gondolkodni, így aztán lelketlenül válaszoltam:

• Nem!
• Neem? Ugyan miért?
• Mert elvetted a szemüvegem, és így én nem láttam az árakat!

Szépen kerekedő szemeiről láttam, hogy bizonyára nem volt számára kimerítő a válaszom.

De nem akartam nagyon belemélyedni magyarázatába, hiszen akkor ismét azon kell silabizáljak, hogy mi várna rám a messzeségben, ha bedőlnék most egy reklámnak, hitelre vásárolnék, de jövőben majd törleszteni kellene a hitel részleteit.

Ez meg igencsak stresszes állapotot idézne elő, és nem látnám világosan, miért akarnak mindenkinek kölcsönt varrni a nyakába elérhető közelben.

Miközben ezen morfondíroztam, egy kecses mozdulattal visszaszereztem szemüvegem, orromra biggyesztve, nyugodtan belemélyedtem az immáron megtisztult képek, és jól kivehető reklámárak összehasonlításába.

Miután elkönyveltem, hogy a leárazások ellenére, az árak egy leheletnyit emelkedtek a legutóbbi tanulmányozásom óta, stresszmentesen dobtam a kukába a lapokat, mivel ez közelről szemlélve egy kis inflációt jelent.

Szemüvegemen keresztül a távolba véletlenül se pillantottam, mert csak homályosan látok vele, és féltem, nehogy összetévesszem az inflációt a deflációval, no meg azt se akartam, hogy stresszmegelőző gyakorlati kísérletem már csirájában csődöt mondjon.

Hála a közellátó szemüvegnek ez nem is történt meg.

Melegen ajánlom hát minden távolbalátónak, hogy a stressz ellen ezt használja óvszerként, de természetesem közben meg ne feledkezzen Carlyle gondolatát is mindegyre ismételgetni.