Exopolitizálhatnékom lett!

Mivel úgy néz ki a helyzet, hogy politikusnak lenni jó dolog, gondolom exopolitikusnak lenni még jobb lesz, ezért ezt a pályát fogom választani a jövőben.

Ezt már akkor eldöntöttem, amikor a Vatikán nyilvánosan elismerte, hogy létezhetnek rajtunk kívül értelmes lények, hiszen Isten kezét senki meg nem kötheti, ha teremteni akar, akkor teremt, és kész!

Egy kicsit gondolkodtam, hogy Istent, vagy Isteneket írjak, azaz az új, vagy a régi Biblia szerint álljak a dolgok elébe, vagy mellé.

Mert ugyebár nem mindegy, ha Mózes első könyvét a régi, vagy az új Bibliából olvassa az ember. A régiben ugyanis Elohim szerepel, ami bizony többes szám, tehát aszerint több isten teremtette az embert, míg az újabbakban már kicserélték a zsidók Jehovájára (Jahve), vagy teljesen eltüntették, ami bizonyára nem a fordító hibája.
Igaz, kimagyarázták, ezt a többesszámot mindenféle félre-magyarázattal, de végül csak eltűnt, hogy ne kavarja még jobban össze a dolgokat, mert így is nagyobb a zűravar mint a Bábel tornyánál hajdanán.

Kavarodnak a dolgok eléggé furcsán a keresztény világban, valami nagyon bűzlik, de nem Dániában.

Hiszen mindez ideig főbenjáró bűnnek számított, ha valaki azt állította, hogy az embereken és Istenen kívül más teremtmények is létezhetnek a világűrben. (nem angyalokra gondoltam)

Ebbe halt bele például Giordano Bruno, és sok felvilágosult elme az inkvizíció sötét korszakában, no meg azután is, hiszen a földönkívüli értelmes élőlények létezése, egy kissé felborítaná a kereszténység főbb téziseit, főleg Jézus kiléte felől jelentkezne egy-két nagyobb kérdőjel.

Szerintem jelentkezni is fog, mert előbb-utóbb előrukkol valaki a földönkívüli élet bizonyítékával.

Erre nagyon jól megfigyelhető jelek mutatnak, és gondolom ez késztette a Vatikánt, hogy pozitív választ adjon a „marslakók” létezéséről, mert nem akarják, hogy szegény híveket egy nagyon sokkoló fordulat, hirtelen érintése eltérítse addigi hiedelmüktől.
Egyengetni kell hát egy kicsit az utat, esetleg még átírni egyszer a Bibliát, mint ahogy az néhányszor már megtörtént.

Ebbe nem elegyedek bele, mert ez nem exopolitika, hanem valláspolitika, tehát nem az én jövendőbeli szakmám, ami csakis az űrlényekkel való kapcsolatokkal foglalkozna, az üresfejű lényeket mellőzné.
Első lépésként gondolom egy csillagászati távcsövet vásárolok, és addig bámulom vele a Holdat, míg az felém fordítja sötét oldalát, elém tárva az ott lappangó titkokat, azaz meglátom az ott tevékenykedő manuszokat, megtanulom beszédjüket, leolvasva szájuk mozgása után a szavakat. Ha nem szájukkal kommunikálnak, hanem csak jelekkel, akkor könnyű dolgom lesz, ha viszont csak gondolatban beszélgetnek, akkor bevettem a kefét, és úgy szopikálok mint télapó novemberben, talán le is mondhatok az exopolitikusi pályáról. Mert úgy érzem, soha senki nem fogja elhinni nekem, hogy a szuper-lények gondolatolvasója vagyok.

De a távcső nem rossz ötlet, mert egy becsületes kukkoló még lehet belőlem, sőt máglyára se küldenek emiatt.

Legfeljebb az ördögök perzselik le szőrömet, majd ha fagy!