A káosz (The Chaos)

Gondolom, majdnem mindenki hallott már a káoszelméletről, meg a pillangó hatásról, de az emberek nagy többsége gyorsan átsiklik fölötte mert úgy érzi, hogy mindez őt nem érinti, hisz az élete rendszerezett és szabályos.

Nos, hogy ez mennyire nem igaz, ezt próbálom egy kicsit bizonygatni, de nem fizikai rendszereken, hanem csakis mindennapi életünk rendszerein.

A káoszelmélet tulajdonképpen dinamikus(változó) rendszerekre érvényes, és ezeket tanulmányozza, de mivel létezik egy relativitás elmélet is, ez azt jelenti, hogy a statikus rendszerek is csak relatív nyugalomban vannak, így az elmélet rájuk is vonatkozik, hiába próbálnak elzárkózni előle.

Volt egy ismerősöm aki félt a villámtól, így amikor vihar közeledett, mindig egy statikus állapotba menekült, azaz befeküdt az ágyába, és ott várta mozdulatlanul a vihar végét(tudta, hogy a mozgás is vonzza a villámot). Nos egy ilyen alkalommal amikor állapothatározói konstansok voltak, egy hatalmas dörrenés után észreveszi, hogy egy fényes kis gömböcske imbolyog az asztal közepén.Mint a villámcsapás hasított belé a halálfélelem, hogy íme elmenekülve a kinti káoszból, ( gondolom mindenki egyetért, hogy a villámok mozgása kaotikus, hisz vonaluk egy megoldatatlan differenciálegyenlet, senki ki nem számíthatja útvonalukat, és úti céljukat) ott a benti nyugalomban egy ugyancsak nyugalomban lévő rendszer lesz a végzete.

Felismerte a gömbvillámot, tudta, hogy ez egy statikus elektromos töltésekből álló, önmagában stabil rendszer, ám külső hatásra épp olyan veszélyes mint cikázó rokona. Így néztek egymással farkasszemet, nem tudta mennyi ideig, mert félt a fejét megmozdítani, hogy megnézze a faliórát, és agyában káosz uralkodott, gondolatai zavarosan kóvályogtak, nem jött egy épkézláb ötlete sem, pedig igencsak sürgette egy olyan érzés, amelyik egy vészhelyzetben lévő leggyávább embert is a WC-re kerget.

E patthelyzetnek nagyanyja vetett véget, aki belépve a szobába, és felismerve a veszélyt, vette a cirokseprűt, és finom simogató mozdulatokkal kiterelgette a gömböcskét a nyitott ajtón, (ez egy jól bevált módszer, igazából másról nem is hallottam) és ott pattant szét a matató ménkű a rozzant sártakarítón.

Ezen példa is bizonyítja, hogy a káosztól való menekvés csak elméletileg lehetséges, ideális stabil rendszerekben, a mindennapi életünkben lehetetlen nélküle élni, és bizonyos esetekben jól is jön, ha néha elveszítjük a stabilitást.

Hisz valójában káoszban fogantantunk, mert ki is tudná előre megmondani, hogy a milliónyi spermium közül, melyik lesz a győztes, esetenként hány ér célba és hová.

Kisgyerek korában az ember még tudat alatt hálás mindezért, és ezért szereti a rendetlenséget pl. szobafestéskor, ami felnőtt korában majd az idegeire megy, amikor a harmadik hét után is, a vidáman italozó mester a következő hétre ígéri, hogy befejezi.

Felnőtt korban viszont megfeledkezünk fogantatásunkról, állandó stabilitásra törekszünk és mellőzni akarjuk a rendszertelenséget, a kiszámíthatatlant, ez legtöbb esetben helyes, ám kell vigyázni, hogy ne legyünk rabjai saját stabilitásunknak.

Egyszerű példa erre, egy nő aki fél elveszíteni néha-néha a kiegyensúlyozottságát, a nemi aktus közepette is józan próbál maradni, mert fél, hogy a csúcshoz közeledve pl. cicaként dorombol, az szerintem sosem éri el az orgazmust, és a frigiditás vagy a nimfománia útvesztőjébe keveredik.

A férfiak esetében más a helyzet, mert őbennük termelődik a káoszmag, és attól bizony időnként akarva akaratlanul meg kell szabadulni, ezért nem vigyáznak annyira a stabilitásra.

itt kezdődik néha a káosz

A csúcs elérése pedig nagyon fontos, mert áthaladva rajta egy új stabilitást nyerhetünk, amelyik jobb lehet mint az előző, de lehet rosszabb is, ez megint megoldhatatlan differenciálegyenlet.

Zárójelben jegyzem meg annak aki humán beállítottságú, hogy differenciálegyenletekkel különböző

rendszerek állapotváltozása írható le, és számítható ki, tehát amelyik nem megoldható az nem adja meg a rendszer végső és végleges állapotát.

Mindennapi magánéletünket az instabilitás, vagy talán inkább a nyugtalanság jellemzi, és ez a káosztól való félelem miatt van, de csakis azért fél, az aki fél, mert elfelejt gyerekesen gondolkodni.

Ezt a gondolkodásmódot pedig nem szabad elfelejteni, mert azt a rendszertelenséget amit nem tudunk bonyolult, komplex számításokkal rendszerezni, azt egy gyerekes egyszerű számítással megtehetjük, de a gyereknevelésben is nagy segítségünkre lehet ez a gondolkodásmód.

Sajnos napjaink egyik fő jellemzője maga a káosz, csak annyi, hogy bizonytalanságnak becézik, mert így valahogy nem annyira ijesztő. Ez azonban szerintem csak részlegesen spontán, van benne egy jó adag rendszerezett rendszertelenség, ha valaki jól megfigyeli bizonyos dolgokat nagy előszeretettel ismételgetnek meg valakik, hogy káoszt keltsenek.

Általában jól megfigyelhető, hogy ezek a nyugtalanságkeltő hírek olyankor jelennek meg, amikor az emberiség annyira megnyugszik, hogy elgondolkodik például azon a reklámon, amelyik azt mondja: – nincs szükségem rá, de azért kell nekem! ( ez gyerekes gondolkodás)

gondolatban folytatom: – még ha kölcsönt is veszek, és utána belegebedek! (ez már a sznobé, mert, ha megmaradnánk a gyerekes gondolkodásnál, nem vennők fel a kölcsönt)

Nos, ilyenkor jelenik meg valami, ami megijeszti az embereket, hogy ami ezek után következik, az a káosz lesz, ám ez valójában sosem történik meg, mert utolsó pillanatban, mindig megoldódik a helyzet, de addig míg a nyugtalanság tart, valakik pl. óriási összegeket nyernek a tőzsdén, de egy országot is elnyerhetnek, akik meg a valakiknek nem fogadtak szót, azok tönkremennek.

Ez lenne a káoszelmélet pillangó effektusa, a különbség csak annyi, hogy azok, akik a kaotikus rendet igazgatják, bizonyára tanulmányozták ezt az elméletet és rájöttek, hogy mint minden elmélet ez is fejleszthető, így dögkeselyű hatást alkalmaznak.

Mert ugyebár, ha a föld egyik oldalán ártatlanul repdeső pillangó szárnycsapása nyomán keletkezett szellőcske tornádóvá alakulhat, amíg átér az ellentétes oldalra, akkor elképzelhető, hogy mi lehet a következménye, egy hullajelöltet kereső dögkeselyű szárnycsapásának.

Így kedveseim ne csodálkozzatok el azon, hogy majd mindennap megjelenik egy bejelentés miszerint valamelyik ország fizetésképtelen, és a csőd szélén áll,(figyeljétek meg, hogy sosem éri el ezt az állapotot) ez a dögkeselyű effektus következménye.

Ilyenkor azonban valahonnan mindig előkerül egy pillangócska, és ellenszelet kavar, mire az illetőország megmarad hullajelöltnek, mert a modern dögkeselyűk csak a háromnegyedig halottakat kedvelik, egy negyedig mindig élő kell maradni, hisz másként elveszhet egy befektetés.

Egy halott országot egyszer lehet csak felfalni, utána már semmilyen effektusra nem reagál, ha meg saját józan eszére hallgat, és úgy támad fel halottaiból, akkor ez olyan tornádót indíthat, amelyiket a keselyűk nem igazából kedvelnek, sőt nagyon félnek tőle, hisz jól ismerik ők a hatás és ellenhatás törvényét is, és azért nem alkalmazzák mert túl egyszerű.

Sok mindent írhatnék még a káoszról, ám gondolom ennyi elég ahhoz, hogy egyeseknek megvilágosodjon az ami sötét, ketteseknek elsötétedjen a tekintete, ha észreveszi mások vi

lágosságát, de bárki kivehet belőle egy sötét vagy világos gondolatot, ez már csak hozzáállás kérdése!

Remélem senki fejében nem nagyobb a káosz az olvasása után, ha meg igen, akkor nyugodtan reklamálhat, de szerintem inkább próbáljon fraktálokra gondolni, ettől bizonyára letisztulnak a gondolatai!!!

Ez kérem egy elmélkedés az azonos cím alatt megjelent könyvecskéből.

Pólusváltás vagy háború?

A nagyvilág eseményeit figyelve, egyre jobban megerősödik bennem az a rossz érzés, hogy valakik olyan nagyszerűen meg tudják kavarni az emberek tájékozódó képességét mint a vándormadarakét a Föld mágneses pólusváltása, amivel legújabban ültetnék belém a halálfélelmet
Ez bizonyára nem lesz jó dolog se egyiknek, se a másiknak, de szerintem a vándormadarak jobban megsínylik, mert se iránytűjük nincs, se olvasni nem tudnak, így nagyon könnyen összetévesztik Afrikát az Antarktisszal, és ott bizony éhen fagynak szegények. Osztán mi szegény fejünk várhatjuk a tavaszt!

Azért mi emberkék akik olvasni is tudunk, vagy ha nem, akkor van iránytűnk szerencsésebbek vagyunk egy fokkal(nem sokkal), mert ha nagyon odafigyelünk, meg tudjuk találni a helyes irányt, bármennyire is zavarják különböző hullámok tájékozódó képességünket.

Mert zavarni zavarják, hogy eltájolódjunk, és sose arra figyeljünk amerre kéne, hanem teljesen más irányba, ahol a sok hűhó folyik a nagy semmiért, miközben az a valami, amire érdemes lenne odafigyelni, senkit nem érdekel.

Például itt vannak ezek a háborúzások, melyek engem egyelőre jobban aggasztanak mint a pólusváltás, mert valahogy egyre közelebb érzem őket magamhoz.

De van egy kis gondom, mert úgy érzem magáról a tényről, hogy újra HÁBORÚ VAN Európában!!!(alig egy köpésre tőlem), elterelődik a figyelem apróságokra, melyek a háború következményei.
Az emberek szinte nem is veszik észre, hogy ez mennyire veszélyes, ezen oknál fogva ugyanúgy repdesnek a háborús zónák felett mint gyanútlan vadrucák a csendes tó fölött, melynek nádasában vadász áll lesben.

A vadrucákat megértem, de azokat nem, akik repülőket eregetnek olyan térségek felett, ahol nem papírsárkányok és békegalambok repdesnek a levegőben, hanem okos és robbanó fejű rakéták, utána meg csodálkoznak és háborognak, ha véletlenül úgy eltalálják gépjüket mint vidám családapa céllövöldében az odatévedt szúnyogot.

(Szerencsére már észbe kaptak, más útvonalat választva, azóta az én fejem felett repdesnek, hogy a hideg rázná ki őket, mert engem már ráz a zaj miatt. No, meg félek, nehogy rám szottyanjon valamelyik, oszt agyő pólusváltás!)Ilyen esetben, aki nem a lelőtt repülő miatt háborog, hanem azon tűnődik, hogy kinek az érdeke háborúzni, abban felmerül a kérdés, felelőtlen légitársaság miatt történhet ilyesmi, vagy szándékos tettről van szó, hogy újabb konfliktusok szülessenek?

Mert ugyebár a fegyvergyárak működnek, a legújabb szabványok szerint még a szilvapálinkának is van szavatossági ideje, tehát bizonyára a golyóbisokat is egy idő után el kell használni, nehogy megrégiesedjenek, oszt gyomorrontást okozzanak a fogyasztóknak.
Az egyszer biztos, hogy aki fegyverek gyártásával foglalkozik, annak minden kis háború kapóra jön, és több mint valószínű nem a világbékén töri a fejét, mint ahogy az emberekkel ezt elhiteti.(már aki elhiszi, mert iránytűje mellé virtuális mágnest helyeztek.)
Azt is kötve hiszem, hogy azok az országok melyek nagy létszámú hadsereget etetnek, fő célként a békés együttélést tűzték volna maguk elé, ezzel csak azt etetik, aki fogyókúrán töri a fejét, ezért ezzel is jóllakik.

Ezen kívül sok olyan csoport, vagy szervezet működik az árnyékos oldalon, melyeknek érdeke a háborúk okairól elterelni a figyelmet bármi másra, a világvégétől kezdve a pólusváltásig.
Pedig ezen okok mögött van ám a kutya elásva, és nagyon büdös lenne, ha ezt exhumálnák! (Vagy exkutyálnák?)

Adnék egy háború okát kereső fejtörős példát, amin érdemes elgondolkodni.
Adva van nekünk, a demokratizálódás nevében kirobbant legújabb konfliktus, az ukrajnai háború, amelyik úgymond „nemes célok” miatt szedi áldozatait.

Ennek nyilvános oka az EU-s csatlakozás kérdése, de mi az ami nem nyilvános? Akarom mondani hol bujkál az érdek?

Nem hinném, hogy Ukrajnában kell keresgélni, mert nekem egy kicsit furcsa, hogy miért akar ez mindenképpen EU tag lenni, hiszen így elveszítheti területének háromnegyedét.
Hiszen az EU tagjaként köteles lesz visszaszolgáltatni a földeket jogos tulajdonosoknak. Na mármost, ha a lengyelek visszaigénylik részüket, a magyarok és románok úgyszintén visszakérik azokat a földeket melyek hajdan őseiké voltak, mi lesz akkor? Újabb konfliktusok, vagy pólusváltás?

Én a pólusváltásra tippelnék, és azon töröm a fejem, ha ez bekövetkezik, meg kell-e cseréljem az aksi pólusait az autóban, nehogy véletlenül fordítva induljak, oszt csak egy sebességgel haladjak háttal előre, és öttel az elejével hátra.

A betegségek nem csak az űrből jönnek

Ez most már biztos, miután egy nem titkos Pentagon jelentést tettek nyilvánossá egy kíváncsi amerikai állampolgár jóvoltából, aki a tájékoztatás szabadságáról szóló törvény alapján szerette volna tudni, hogy mi rejtőzik a „Válogatott nem halálos fegyverek biohatásai” cím mögött. Így megtudta aztán, hogy nem csak a világűrből szóródnak ránk különböző cifrábbnál-cifrább betegségfélék.

Pedig nagyon sok képviselője a tudomány világának szentül meg van győződve, hogy a legtöbb betegség kórokozója az űrből érkezik a Földre, éppúgy mint ahogy annak idején több mint valószínű, az élet is érkezett.

Tulajdonképpen a Bibliában leírtaknak adnak igazat, csak egy kicsikét modernebb kivitelezésben, hiszen valójában nem földi lény az, aki életet tud adni, és sok olyan betegség sújtotta, és sújtja az emberiséget melyek megjelenésre nem igazán tud senki elfogadható magyarázatot adni.

Ezek csak úgy megjelennek, ellenszer nuku,erre fel gyorsan rájuk fogják, hogy valami mutáns vírus okozza, amelyik unalmában a szomszédjával fajtalankodott, ettől meg annyira elfajzott, hogy nem lehet bírni vele.
Régen egyszerűbb volt a helyzet, mert nem lévén semmilyen biohatást kiváltó fegyver, az emberek tudták, hogy akkor számíthatnak valamilyen gyógyíthatatlan és veszélyes járványra, ha például megjelenik egy üstökös.

Hát kérem erre ma már nincs szükség, nem kell várni hetvenhat évet, míg megjön a Halley-üstökös, hogy valami nyomorúságot hozzon az emberiségre, meg tudja ezt tenni maga az ember saját kezűleg.

De ne barangoljak el a csillagok világába, hadd lássuk miről is van szó, a fent említett jelentésben. Szóról éppen nincs szó, csak hangokról van, melyeket az emberek fejében hoztak létre lézerek használatával, több száz méter távolságból, és ami nem halálos csak pszichológiailag romboló hatása van.Rövid távú hatás egy kis eszméletvesztés, néhány percig tartó roham, esetleg izomgörcs, hosszú távon állítólag még nem próbálták ki, így semmi bizonyosat nem tudni.

Mondjuk abban az esetben halálos is lehet, ha az embert a legagyafúrtabb agyturkász se bírja megszabadítani a hangoktól, így kénytelen addig verni fejét a falba, míg elköltözik egy más világba, ahol csak a döglégy árthat a fizikumának, de lézer nem a pszichikumának.

Ugyancsak lézerekkel sikerült még felmelegíteni lassacskán az emberi testet egy lázas zavarodott állapotig, anélkül hogy maláriát terjesztő szúnyog csípte volna meg.
Itt merült fel bennem a kérdés, hogy kik voltak a kísérleti alanyok?
Hiszen tudtommal ma már nem divat a kínzás, vagy én maradtam volna le valami újdonságról?
Mert feltételezem nem patkányokon kísérleteztek, hiszen emberi testről van szó mindenhol, no meg egy patkány úgyse tudná megmondani, hogy képzeletbeli hangot hall, vagy igazit.
Választ erre a kérdésre nem igazán leltem, de talán arra igen, hogy mire lehetne például Izrael hírhedt Acélsugarát használni. Aki nem olvasta erről írt jelentésem, és nem tudja mi az, annak itt velősen pár szóban elárulom,( nehogy hangok súgják meg neki) hogy az egy nagy hatótávolságú lézerfegyver, ami állítólag kísérleti stádiumban leledzik egyelőre.

De, ha esetleg a közeljövőben olyan hírek terjengenek, hogy egyre több muzulmán járul a Panaszfalhoz, de nem panaszkodni, hanem a fejét a falba verni, akkor szinte bizonyosak lehetünk, hogy az Acélsugár működésbe lépett, és 15 Hz-es frekvencián működtetik.
Ugyanis ekkora frekvenciát szóró nagyfeszültségű pulzáló forrás szükséges, hogy az emberi testben ellenőrizhetetlen neuron égés kezdődjön el.

Sokszor elámulok, hogy mily csodálatos dolgokra képes a modern technika!
Igaz amikor ilyen találmányokról hallok, kételkedem, hogy teljes egészében emberi kitaláció lenne, legtöbbször az az érzésem, az ördögnek is van némi köze hozzá, aki állítólag nem űrlény.

Vagy talán űrbéli sugallatra találnának ki egyesek mindenféle embersanyargató és emberpusztító fegyverféleséget?

Ha így van, akkor bizony igazuk van azoknak, akik azt állítják, hogy minden jót és minden rosszat az űrből kapunk, csak van amit első kézből, a többit meg közvetve.

Egyébként szerintem totál mindegy, hogy ki sugdos a fülébe annak, aki ilyesmiket kitalál, és kár törjük rajta fejünket, inkább arra vigyázzunk, nehogy a falba kelljen verjük kobakunkat valamilyen képzelt hang miatt.Hiszen annyiféle sugárzásnak vagyunk kitéve, hogy az a 15 Hz-es frekvenciájú úgy elvész közöttük, mint egy földi kis nyavalya, a kozmoszból érkező sok nagy nyavalya között.

Jaj neked te szegény ördög!

  Most már hivatalosan is addig űzhetnek, míg úgy ott hagyod kedves gazdád, mint dromedár a metángázt ügetés közben, de másfelől boldog lehetsz, mert ha visszakergetnek a pokolba, sosem fognak azzal vádolni, hogy te vagy a globális felmelegedés okozója.

Állítom ezt arra alapozva, hogy a L'Osservatore Romano vatikáni lap közölte a nagy hírt: a Szentszék hivatalosan elismerte a nemzetközi ördögűzők társaságának működését, és jóváhagyta e szervezet szabályzatát.

Akit tehát bosszantanak azok a kis ördögöcskék, az ezután nyugodtan, bizalommal és egy „kevéske” pénzzel fordulhat e csoport bármelyik tagjához, mert ezután nyugtát is kap a szolgáltatásért.

Ez több szempontból is jó, egyfelől bárkinek bizonyítani tudja, hogy megszabadult az ördögtől, másfelől hivatalosan reklamálhat, ha az kiűzés nem sikerült

Eddig ugyebár csak úgy mutyiban piszkálgatták ki az emberből az ördögöt (és zsebéből a pénzt), de ennek már vége, ezután nyíltan fog ez menni, és szerintem menni is fog! (Nem hiába mentett meg Noé atyánk annyi állatfajtát!)

Mert bizony a huszonegyedik században már úgy elszaporodtak az ördögök, hogy ember legyen a talpán az, akibe legalább egy bele nem bújt. Így nyugodtan állítom azt, bárki igénybe veheti egy ördögűző szolgáltatásait, akad hát nekik munka bőven, szerintem nem is fogják győzni, mert egyelőre csak kétszázötven tagja van a csoportnak szerte a nagyvilágban.

Ez bizony elenyészően kevés néhány milliárdhoz képest, habár kérdés kiből kell az ördögöt kihajkurászni, és ha akar-e mindenki megszabadulni e gonoszka lényektől.

Mert én például jól megvagyok velük, még ha fizetnének, akkor se engedném, hogy elzavarják belőlem a sok kis ördögfiókát.

Hiszen kit hibáztatnék, amikor szivarra gyújtok? Vagy megfogom a muskotályos üvegnek kerek fenekét, hogy muslicával együtt lenyeljem a levét? (Nem is beszélve olyan kerekded formák markolászásáról, melyek más tulajdona)
De bizonyára e sorok se születtek volna, ha ördöghiányban szenvednék.
Remélhetőleg, hogy az Inkvizíciót nem fogják bevezetni, és hivatalosan elismerni, mert akkor nekem is jaj, nem csak az ördögöknek!

Tévedéseim

Tévedni emberi dolog

Tévedni emberi dolog, de még az angyalok is tévednek néha, gondolom ezért bukhatott le Lucifer is annak idején.

Bizonyára nincs is olyan ember, aki ne tévedett volna legalább kétszer életében, mert egyszer biztos tévedett, amikor kisgyerek korában azt hitte, hogy úgy a harminc éven felüli felnőttek már öregek.

Én is azt hittem, csak akkor jöttem rá tévedésemre, amikor átléptem a harmincas küszöböt, és nem láttam magam öregnek, sőt még a gyerekekre is szinte haragudtam, ha nem a „szia” szócskával üdvözöltek. Hiszen ott volt az a sok ötvenen felüli, akiknek kedvükre „kezét csókolhatták”!

Ekkor tévedtem másodszorra, mert képzeljétek, az idő múlásával ismét rájöttem, hogy tévhitben éltem, és ma már rájöttem, az ötven év nem sok, hiszen csak fele az ember életének!

Íme két tévedés, csak úgy kapásból, mert ezeken kívül voltak, sőt ma is vannak olyan dolgok, melyeket mint jóhiszemű ember teljesen tévesen értelmezek.

A jóhiszeműség

jellemezne egyelőre, igaz nem tudom meddig, mert nem mondhatnám, hogy manapság könnyű ebben az állapotban sokáig megmaradni. Ha jobban odafigyelek, talán tanulhattam volna Lucifer esetéből, akiről igaz nem tudni, jóhiszemű angyal volt-e, vagy nem, de mindenképp tévedett, amikor azt hitte, hogy szembeszállhat Istennel.

Mondhatnám ezt számításba se vettem, mert soha nem volt szándékomban Istennel szembeszállni. Sőt most még kisebb istenségek ellen se lázadoztam, csak épp szabadjára engedtem egy-két véleményt, azt gondolván, hogy a szó valójában szabad.

De nem is kell mondanom, hogy ismét tévedtem.

Régebb is volt szólásszabadság, csak bizonyos szavakat nem volt ajánlatos kimondani, ha nem akart az ember hűvösben csücsülni. Ma bármilyen szót ki lehet mondani, a gond csak az, hogy bizonyos szavak kiejtése után lefagyasszák az ember „softját”. Nem kell már a hidegre menni az óvatlanul kiejtett szavakért, hiszen ott a „Del” billentyű, amitől még a kimondatlan szó is úgy elvész mint az idő fogalma egy fekete lyuk közelében.

Tévedtem hát, amikor elhittem, hogy a „kisistenek” hangos siránkozása, szívből jövő bánatból ered, mert rájöttem, nem a szomorúság hangjai azok, melyek a magyar szellemi élet hiánya miatt zengenek, hanem a képmutatás mögé bújtatott szorongás nyöszörgései.

Mert félnek e lények, nehogy a felettük uralkodó pénzt,és annak varázsát elveszítsék.

Én tévedtem, mert ember vagyok, de mi lesz velünk, ha az „istenek” is tévedni kezdenek?

Köménymagleves, ahogy apám készíti

Mikor már az ember közelebb van a kilencvenhez mint a nyolcvanhoz, bizony megtörténik, hogy ilyen nyirkos, hideg időben belé áll valami görcsféle a derekába, amitől aztán nem tud úgy mozogni ahogy szeretne.

Így járt jó anyám is, akinek valami fájdalom annyira megfogta a gerincét, hogy semmiképp nem tudott egy ideig lábra állni: Hiába próbálkozott különböző nemzetiségű krémekkel, fájdalom csillapítókkal, mert a becsületes magyar fájdalmat nem tudták semmiképp kiűzni belőle.

Kettesben éldegélnek, mert engem elszólított mellőlük a sors, így csak hetente, találkozunk, de mindeddig hála Istennek ellátták saját magukat, erre büszkék is, hogy nem okoztak nekem annyi gondot, mint én nekik az idők folyamán.

Most azonban jött ez az átkozott zsába és szégyen szemre telefonálniuk kellett, hogy vegyek magam mellé valami szakácsfélét(lenne ez az asszony) és látogassam meg őket, mert hadilábon állnak a főtt étellel.

Egyéb minden rendben lenne, de apám nem tud meglenni e nélkül, valahogy nagyon hozzászokott az ötven és néhány év alatt mióta együtt vannak.

Ilyen meghívóra nem lehetett nemet mondani, bevásároltunk hát és hipp-hopp egykettőre ott teremtünk, nehogy valamiben hiányt szenvedjenek.

Egyébként pontos kell lenni, mert náluk a déli harangszó az ebédidő és ha nem pontos az ember akkor abból duzzogás lesz, mert nem lehet csak úgy tologatni az ebédet ide-oda.

- Nem hiába szólnak azok a harangok!-szokták mondogatni.

Idejében érkeztünk és mégis érezni lehetett, hogy valamiért feszült a légkör, de nem kérdezősködtünk, mert tudtuk előbb-utóbb úgyis elmondják maguktól.

És így is történt. Alig váltottunk egy pár szót, anyám el is kezdett panaszkodni:

• igazán nem zavartunk volna drágáim, ha ez az apád ne lenne olyan tökéletlen! (apád mordul egyet)
• mi történt? Kérdem én ártatlanul, mert tudom, hogy bizonyára valami semmiségen zörrentek össze.

Anyám elmeséli a történteket, miközben apám morogva tüntet a fotelben.

• Az történt, hogy megbeszéltük, főzünk egy finom kis köménymaglevest úgy, hogy én innen az ágyból mondom mit kell csinálni és apád szakácskodik. Jól is ment minden, odatette a vizet, belé a köménymagot, sót és már majdnem meg volt főve, amikor mondom neki, hogy engedjen bele két tojást, hogy ne legyen olyan üres a leves. Bele is tette, aztán egyszer kérdi, hogy honnan tudja mikor van kész.
• Hát amikor látod, hogy megkeményedett a tojásfehérje- mondom neki. Mire ő elcsodálkozik:
• de azt, hogy látom meg a héjától?
• Na képzeljétek el úgy dobta bele a tojást a levesbe, ahogy a tyúk alól kivette, még csak le se mosta a tyúkszartól! Oda kellett adjuk a drága levest a kutyának! - fejezi be anyám panaszát.

Ekkor azonban, már az oldalunkat fogtuk, hogy ki ne lyukadjon a nevetéstől, e mesterfogás hallatán és nem egyedül csak anyám jajgatott közben a nyilallások miatt.

Mire használhatjuk a fehérnépet?

Érdemes ezen elgondolkodni, mert rohanó világunkban már lőttek, a valamikor divatban volt felhasználási lehetőségeknek.

Megmaradt ugyan egy-kettő belőlük, de már ezeket is lehet helyettesíteni modern, demokratikus és hiszékeny világunkban.

Sajnos rendre el is tűnik ez az elnevezése a szépnemnek, mert a divat változik, nem divatos ma már a fehér bőr, sem a fehér vászonruha, de még az ártatlanság sem, amit e szín jelképez.

De nem erről lamentálnék, mert nem kenyerem a siránkozás, hanem inkább egy kicsit szúrós ecsettel (ami nem mókusszőrből készült) próbálnák összefolyó párhuzamot húzni a régi és új felhasználási területek között.

Ebből rengeteg van, de csak néhányat említek, mert ha mind felsorolnám félek, hogy nem érnek össze párhuzamos vonásaim, és a végén tényleg párhuzamosan szaladgálnék saját gondolataimmal.

Egy lényeges doméniummal kezdeném, ami nem változott, amióta Ádámból az oldalborda kivétetett, és Évára egyel több lik fúratott, ez a kisemberek gyártásának területe lenne.

Ezen a téren senki le nem pipálja a nőt, legyen az mindenféle homokkal megkent Domokos, vagy álruhába bújt macsó, akkor se tud gyereket fabrikálni!

Egyelőre erre a célra egyedül csak a fehérnép használható, függetlenül attól, hogy fekete, sárga, vagy barna bőrének színe.

A kisemberkék felnevelésére is használható még, de újabban erre már egyre kevesebb képviselője a női nemnek vállalkozik. De sebaj! Mert helyette lehet velük kis pincsiket neveltetni, jobban mondva sétáltatni, mert ezzel párhuzamban bármilyen karriert is futhat.

Sétáltathat kutyát például az út szélén, pajzán történeteket mesélve tört angolsággal a török kamionosoknak, vagy reszketős chihuahua pelo cortot melengetni szilikon keblein, amitől osztán a leghidegebb politikus is megmelegedhet.

Konyhai munkára csak hajdanán volt értelme befogni az asszonynépet, hiszen ha ma itt foglalkoztatnánk őket, akkor bizonyára csődbe menne a Mac's gyors éttermek lánca, és befuccsolna a mosogatógépeket, mikró és palacsinta sütőket, stb. gyártó cégek üzlete.

A konyhai sürgölődés helyett sokkal érdemesebb szobában pihentetni, mert egy webkamera előtt nyúlánkozva komoly karriert futhat, közben megkeresi a kis pizzára valót, de még ennél többet is.

A nappaliban szerintem már ne portörlésre használjuk, mert ez lealacsonyító foglalkozás, hanem használjuk rongyrázásra a vendégek előtt, ez divatos is, meg hidegrázást is kaphatnak tőle az ismerősök. Nem direkt a rongyrázástól, hanem az emiatt fellépő A típusú sárga allergiától.

Legvégére hagytam a hálószobai alkalmazásokat, melyekre szeretném különösképpen felhívni a figyelmet.

Ezek mellett más területek nagyon eltörpültek valamikor, hiszen egy hálószobában egy nő olyan rábeszélő tehetséggel bírt, hogy ettől kisebb és nagyobb világok omolhattak össze, vagy épülhettek újra.

Ez így volt Ádámtól kezdve Salamonig, Napóleontól Hitlerig, vagy Raszputyintól kezdve Sztálinig, utána már nem tudni, mert titkosították egy kis időre a hálószoba titkait, természetesen csak a hidegháború miatt.

No, de ennek ma már lőttek, mert a háború felmelegedett, és nyilvános manapság mindenféle titok, ezért szinte nincs is hálószoba titok.

A virtuális világ új távlatokat nyitott, mindenki henyerészhet egyedül saját szobájában, és közben kamerán keresztül olyan szexpartit rendezhet, hogy még a Youtube -én is látható lesz mindenki számára.

Felhasználható tehát a fehérnép egy harmonikus távházasságra, az egyetlen gond, hogy ebből gyerek nem igazán lesz, mert egyelőre egyetlenegy esetben sikerült virtuális fogantatás az emberiség történetében.

Szerintem ilyenfajta fogantatásra egyelőre semmi kilátás, ezért aki gyereket akar, annak adnék egy tippet. Például a gyorsfutárszolgálat szolgálatait igénybe véve, elküldheti magját asszonyának, talán így nem öregotthonba zárva kell eltöltse élete utolsó periódusát.
Mindezek mellett természetesen bármire használhatjuk nőinket, lehet belőlük politikust faragi, testőrt, katonát, bérgyilkost, stb., bármilyen durva munkára alkalmas e szép nem, mely valamikor fehér bőrével, kecsességével és finomságával kényszerítette térdre a férfiakat.

Hiába na, az idők változnak, kár ismét lamentálni kezdjek, hadd vidítsalak fel inkább egy jó hírrel.

A minap olvastam, hogy Chuck Norrist női érzések szállták meg, benevez jövőre egy dalfesztiválra, szakállason de női ruhába bújva, és ezután nem öklével, hanem finom lelki húrokat pengetve, és rafinált nőies mozdulatokkal próbálja térdre kényszeríteni a sok elvetemült gazfickó férfiút.

Remélem nem válik divattá ez a férfiaknál, de a nők utánozhatnák, kivéve persze a szakáll viselését!