A hosszú élet titkai

Sok titok lappang az élet körül, kezdve a keletkezésétől egész a végéig, azaz halálig, ami pontot tenne a földi életre, de még hozzátartózik. Ami utána következik, azt már olyan sűrű köd borítja, hogy nálam sokkal okosabb majomfélék is csak tévelyegnek benne jobbra-balra, de szerintem egyelőre még egyik sem tudott előre lépni. Igaz, vannak akik az ellenkezőjét állítják, ami lehet igaz is, még ha bizonyítani nem igazán tudják.

De, e homályba nem lépnék most bele, hiszen ott értelmetlen lenne a hosszú élet titkait megoldjam, mert aki örök életet nyert, azt már nem érdekli, aki semmit nem nyert, csak porrá lett, az úgyszintén nem érdekelt a témában.
Ezért hát, a földi élet meghosszabbításának titkaira próbálok néhány fénysugarat irányítani, így talán megvilágosodik az, ami most még sötétben bujkál az emberi szem kíváncsisága elől.
Először a mai modern idők hosszú életű embereinek életvitelébe próbáltam bekukkantani, mert úgy éreztem kár lenne például Noé bárkájából kilépve kukucskálni, ezzel nem sokra jutnék, már csak azért sem, mert nem vagyok jártas a zsidó időszámításban.
Az ismert hosszú életű emberek rekordját állítólag a japánok tartják, (gondolom ezért vannak gondjaik a nyugdíjrendszerükkel) itt él ugyanis a legtöbb száz évesnél idősebb ember, ezért arrafelé indulva próbáltam valami titok nyomára jutni. Amikor azonban összehasonlítottam néhány szinte matuzsálemi kort megért japán véleményét hosszú életének titkáról egy kissé elszontyolodtam, mert bizony eléggé ellentmondanak egymásnak. Például Tanabe Tomodzsi(113 év) szerint a teljes absztinencia volt az, aminek köszönhette, hogy több ideig kapott nyugdíjat, mint amennyire a nyugdíjosztály számított (ezért nyilvánosan bocsánatot is kért).

Ezzel ellentétben Sigecsijo Imuzi(120 év) nem volt absztinens, dohányzott, és százöt éves koráig dolgozott(gondolom ezért nem kért bocsánatot senkitől!).
Még átnéztem néhány száz éven felüli japán véleményét, de semmi titoknak nem sikerült még a farkát se meglátnom, annyira megzavarta éleslátásomat néhány kupa saké japonaise. Ugyanis ezt kortyolgatva próbálkoztam a japán észjárásnak közelébe férkőzni a titok felderítésére, és elkezdtem a kupicákat ürítgetni, de hamar rájöttem, hogy kupára van szükségem, ha fel akarom venni velük a versenyt.

Kupa-kupát követett, de hiába, csak halandzsának tűnt a sok egymást cáfoló vélemény, végül úgy éreztem egyik sem árult el semmit hosszú életének titkáról, sőt tévútra is tereltek volna, ha nem vagyok elég szemfüles. Ezért amikor az egyik Hirosima környékén született, és ott éldegélő százon felüli asszonyka, félrelibbentve titkáról a leplet, azt állította, hogy csakis a tiszta friss levegőnek köszönheti előrehaladott korát, gyorsan megcsíptem magam, felhagytam a titkok felderítésével, és becsípve már csak a kupára összpontosítottam.
Ennek következménye az lett, hogy a végén nyugalomba vonultam, utána meg egyenest nyugaton ébredtem, ahol a francia Jeanne Calment véleményére voltam kíváncsi. Ő ugyanis jelenleg a „csúcstartó” a megélt százhuszonkét évével.

Ami leges-legelőször szemembe szökött, életútját olvasgatva, az volt, hogy a néni soha életében nem dolgozott, csak sportolgatott finoman, kerékpározott, színházba, operába járt, nyugisan töltötte el a rengeteg sok évet.
Ezt gyorsan fel is jegyeztem, mert úgy éreztem, ennek van némi köze a hosszú élet titkához, habár ő az olívaolajnak tulajdonította máig meg nem döntött rekordját, természetesen nem feledkezve meg a vörösborról, és a heti egy kilogramm csokoládéról sem.

A dohányt nem emlegette, pedig huszonegy éves korától száztizenhét éves koráig cigarettázott, ami azért nem rövid időszak. (Mindezekről én sem feledkeznék meg, pláné ha semmi egyéb dolgom ne lenne! Sőt a munka mellett és közben is eszembe jutnak!)
Ekkor jöttem rá, hogy a japánoknál nem figyeltem életük ezen apró, de igen fontos részére. Most már nem kezdek egy újabb nyomozásba, de szerintem aki átlépte azt a bűvös százat, nem volt a mai modern idők stresszező forgatagának kitéve, és nem igyekezett mindenáron adrenalin szintjét növelni.

Példaként említeném a világ legidősebb hajtási jogosítvánnyal bejegyzett személyét Fred H. Hale-t, aki száznyolc éves korában mondott le jószántából a jármű vezetésről, mert dühítették az előtte „totyogó” autók, és gondolom észrevehette, hogy ez a legnyugodtabb emberre is stresszező hatással van, ami káros az egészségre! Ő egyébként a mézet és a whiskyt tartja a hosszú élet titkának.
Végigolvasva a sok véleményt, annyira összezavarodtam, hogy jaj volt nekem, hiszen végül is nem tudtam kiválasztani egy épkézláb receptet, ami véget vetne a rejtélynek.
Kínomban végül a kínaiakhoz fordultam segítségért, mert ott aztán mindent lehet találni, no meg azért is, mert állítólag itt élt a matuzsálemek matuzsáleme Li Csing-jün aki 256 éven keresztül taposta boldogan a port ezen a földön.

Ez nincs hivatalosan bejegyezve a rekordok könyvébe, gondolom az lehet az oka, hogy az öreg fiatalítani akarva magát, azt állította 1736-ban született, holott valójában 1677 volt születési éve.
Találtak ugyanis egy 1827-ben és egy 1877-ben készített feljegyzést amelyben a kínai kormány gratulált a 150-ik, illetve a 200-ik születésnapját ünneplő Li Csing-jünnek.
Bármelyik a születési dátum mindenképp rendkívül hosszú életű ember volt, és ami a lényeg elárulta mi volt ennek a titka.
A csikung(mely serkenti a csi keringését a testben) elsajátítsa és gyakorlása, a gyógyfüvek és rizsbor(vagy sör?) rendszeres használata mellett, még négy tényező van szerinte, ami az emberi életet megnyújthatja.
Az első ezek közül (szó szerint lefordítva) a nyugodt elme, azaz magyarra fordítva ez azt jelentené, hogy ne fájjon a fejed a jövő miatt, mert sose lesz úgy, hogy ne legyen valahogy!

Úgy ülj mint a teknős, lenne a második tényező. Ezt szerintem arra értette, ha az embernek van egy háza, vagy hazája, akkor üljön abban szépen nyugodtan, és ne futkorásszon össze-vissza szerte a világban, hiszen minél jobban siet, annál hamarabb ér oda, ahova nem igazán vágyakozik. Bezzeg ha a teknős nem sürgölődik, két háromszáz évig is eléldegél!Igaz harmadjára azt tanácsolja az öreg, hogy fürgén járj mint a galamb, de nem sietve, mert a kettő között van ám egy kis különbség!A negyedik tényező egy kissé gondolkodóba ejtett, ez ugyanis így hangzik:

Úgy aludj mint a kutya! Gondjaim onnan adódtak, hogy nem tudom a kínai kutyák miként alszanak. Így ha a saját kutyám alvását próbálom utánozni, abból jó nem fog kisülni, mert az nappal alszik, oszt egész éjjel a Holdat ugatja.
Bizonyára a kínai kutyáknak más lehet az életvitelük, aki ezt közületek ismeri, az máris megfejtheti a hosszú élet titkát, aki meg nem, annak ajánlanám velem együtt tanulmányozza a kínai kóbor kutyák álmát.
Vagy, az után is érdeklődhet, hogy Li Csing-jün a másvilágra távozott, vagy egy másik világba, mivel utolsó feljegyzett mondata számomra egy kissé gyanúsan hangzik, ugyanis ekként búcsúzott barátaitól: "mindent megtettem e világban, amit meg kellett tennem, most hazamegyek".