A valódi műhús szelet

Szinte táncra perdültem örömömben, mikor olvastam, hogy a Modern Meadow cég tudósai mesterséges húst állítottak elő, természetesen, tiszteletben tartva minden fajta állatnak a jogát. Szerencsére idejében észbe kaptam, és csak észrevétlenül ugráltam aprókat, akár a kecskebogyó a műjégpályán, így nem hoztam szégyent a körülöttem állókra.

Örömöm oka az volt, hogy végre én is vegetáriánus lehetek, és olyan egészséges életmódot folytathatok, amelyiktől az egészségtelen életmódra figyelmeztető reklámok is elnémulnak majd. Ezek a gondoskodó reklámok, sok gondot okoznak nekem, mert mindig mást mondanak, mint amit én hallani szeretnék.

Engem ugyanis Isten mindenevőnek teremtett, így bármit megeszek a hús mellé, sőt úgy egymagában is legyűröm, minden erőlködés nélkül. Azaz legyűrném, ha ne lennének a reklámok! És ne lenne egy szerető feleség, aki a reklámokra hivatkozva szigorúan vigyáz az egészségemre, no meg egy gazdasági válság, amelyiktől nem sok húst lehet várni.

Ez a három a fő oka, hogy majdnem vegetáriánus lettem és íme most itt a lehetőség, hogy teljesen azzá váljak.

Mert bevallom nyilvánosan, hogy már majdnem teljesen leszoktam a húsról, és csak csontot rágok néha-néha, tehát alig egy bakarasz választ el a vegetáriánus titulustól.

És most már nem ijedek meg a húsmentes jövőtől, hiszen nem kell csak salátalevelet rágjak, jó vastag műhússzeleteket is vághatok majd mellé, és kisüthetem egészséges műzsírjában, ráadásul meg is ehetem, mert a koleszterin szintem, a vérnyomással versengve zuhan a nulla felé tőle.

Ám mikor olvasom az előállítási technológiát, kiderül, hogy nem kell szeletelni az új találmányt, hiszen direkt szeletnek nevelik.

No, a mindenségit, a végén még igaz lesz a sült csirkés mese! Ezt csak úgy magamban dünnyögtem felkiáltójellel, nehogy sült bolondnak nézzenek.

Ugyanis, abból áll az új találmány, hogy veszik valamilyen állati szövetnek a sejtjeit, ebből húsrostot állítanak elő, amit aztán bioreaktorban olyanra növesztenek, amilyenre csak jólesik.

Az meglehet, van akinek jólesik, de nem hinném, hogy nekem!

Mert teszem fel, amikor potyolgatom eszembe jut, hogy vajon milyen állat sejtjeiből nevelték a szeletemet? Ha véletlenül egy zsíros kísérleti patkányra tippelek, akkor még csak hagyján, mert én nem tartom azt szent állatnak.

De, ha arra gondolok, hogy lehetett az egy jól megtermett gilisztáé, akkor bármilyen sikamlós is volt a szeletem szülőatyja, az én torkomon le nem csúszik semmilyen utóda.

Ezért hát, végül is úgy döntöttem, megmaradok majdnem vegetáriánusnak és inkább rágódok a csonton, amíg a fogam bele nem törik!