Testem-lelkem

Mivel semmiképp nem tudok rájönni, hogy miért siet újabban annyira mindenki a vesztébe rohanni, akarom mondani a mennyországba, úgy döntöttem, írok néhány sort, reménykedve abban, hogy ez lelassítja kissé azok futkorászását, akik majd elolvassák.
Nekiláttam hát testestől-lelkestől, szaladásfékező soraim gyártásához, mert szerintem nem lehet az emberi testet, a lélektől szétválasztani, mint ahogy egyes tanok nagyvezérei ezt bőszen állítják.
Meglehet, majd az ásó, kapa és a nagyharang elválasztja őket, de mindaddig együtt kell élniük, akár tetszik, akár nem, és kár ezt az együttlétet időnap előtt befejezni a sok ide-oda csapongás közepette.
Mielőtt azonban saját eszemnek a futtatásába kezdtem volna, próbát tettem, hogy megbizonyosodjak állításom helyessége felől.Saját recept szerint készült borból vettem egy kancsónyit, és saját kezemmel töltöttem anélkül, hogy a lelkemnek szóltam volna egy fél szót arról, miben sántikálok. Félreértés ne essék, nem arról a lelkemről van szó, aki gyanútlanul aludt a hálószobában.

Teljesen lelketlenül hörpölgettem hát a borocskát, amolyan semmit nem mondó mulatós zene mellett (spéci ilyet választottam, nehogy a lelkem felháborodjon), és kíváncsian figyeltem az eredményt, hadd lám kinek van igaza. Mert, ha a lelkem nem veszi észre, hogy min töröm a fejem, és teljesen józan marad, akkor kalapot emelek azok előtt, akik időnap előtt képesek elválasztani a lelket a testtől, sőt saját magam előtt is kénytelen leszek ezt megtenni. Jobban mondva, a testem fog hajlongani a lelkem előtt, esetleg imbolyogni, ez csakis attól függ, hány atmoszféra borgőz sűrítődik össze fejemben, és nehezedik vállaimra.
Kezdetben semmi különös nem történt, a testem szivacsként szívta magába a kancsó tartalmát, a lelkem aludt, én meg éberen lestem a következményeket. Kiürült az első kancsó, és már kezdtem azon törni a fejem, merre lehet a kalapom, szerencsére eszembe jutott, hogy ez még csak a kezdet, így újra tankoltam, folytatva tudományos megfigyeléseimet.

Végre a második kancsó után, már kezdtem érezni, hogy változások vannak kilátásban. A testem majdnem szememmel láthatóan megfiatalodott és megerősödött, kár hogy lelki szemeim ezt nem láthatták! Lábaim beleélték magukat a zene ritmusába, finoman a taktust verték, a kezeim is jól érezték magukat, ujjaim halkan pattogatni kezdtek, néha szünetet tartva, míg a poharat megmarkolták.
Ez eddig rendben is lett volna a testemmel, ám észrevettem, hogy lelkem is hasonló változásokon megy át.
Nem aludt a drága csak tette magát!
Fiatalos vidám hangulat kerítette hatalmába, és egyszer csak úgy elkezdett vickándozni, hogy majd kiugrott a bőrömből.
Sőt, nemsokára már követelőzni is kezdett, hogy neki még bor kell, azt a leborult szivarvégit!
Amikor ezt láttam, igazam tudatában és örömömben, hogy nem kell a kalapom megkeressem, utána meg emelgessem, légies léptekkel szinte repülni kezdtem az üres kancsóval bor után. Nagy kár hogy a kisszéket nem vettem észre, így csak a kancsó repült el. (ezért volt a kár)
A csörömpölésre sajna már a hálószobában szunyókáló lelkem is megébredt, és halk de szigorú zsörtölődéssel lelkemre beszélve, véget vetett kulcsfontosságú kísérletemnek.
Tulajdonképpen ez is bizonyította a test és lélek szoros egymáshoz tartózását, mert hiába csak a lelkeim beszélgettek, testem is érezni kezdte, és végül belátta,(egyedül csak a sípcsontom fütyült beszélgetés közben) hogy tényleg elég két kancsó bor egy ilyen bizonyításhoz.
Igaz, az elején mindkét lelkem háborgott egy kicsit, az egyik sokallta, a másik kevesellte a testembe csurgatott nedűt, de végül is megegyeztek abban, hogy reggel majd kitisztult fejjel elemzik ezen kísérletem eredményét.

Igazam tudatában és lecsillapodott kedélyállapotban tértem nyugovóra, egyik lelkemmel keblemben másikkal mellettem, de a lényeg az, hogy mindkettő testem útját egyengette.
Aki ezen szemmel is jól látható, jó eredménnyel befejezett kísérlet után, azt meri állítani, hogy a test elválasztható a lélektől, mielőtt a nagyharang megszólalna, és a sírásók üzembe helyezik az ásót meg a kapát, az kérem szépen nincs arra se felkészülve, hogy az élet iskolájának első osztályába belépjen, nemhogy a test bűnei elől menekülő lelkeket megmentse.
Ha valakit ennél is komolyabban érdekel a test-lélek kapcsolata, szívesen tartok mélyen repülő, ám mégis magasröptű előkészítőt a témában. A tanfolyam alatt elfogyasztott bor épp olyan ingyenes mint bármely misebor, és adakozni csak perselybe kell, ahova nem kukkanthat be az adóellenőr.