Fordulat a bankvilágban?

Meglepődve tapasztalom, hogy valami régi újdonság kezd megjelenni a pénzintézetek világában, legalábbis ha a reklámoknak adok hitelt.

Ezt pedig szívesen megteszem, mert a rizikó faktor nulla, veszíteni nem veszíthetek semmiképp, de nyerni azt igen.

Amikor félénken kezdtek megjelenni az első olyan célzatú reklámocskák, hogy nem ártana először takarékoskodni, ha valamit el akarunk érni az életben és csak utána költekezni, szinte megcsíptem az asszony fenekét, hogy felébredjek. Szerencsére nem tettem meg, így aztán nem kaptam egy pofont, de ennek ellenére csak felébredtem, habár nem mondhatni, hogy el voltam alukálva.

Hiszen, mióta csak írogatni kezdtem, ahányszor csak tehettem figyelmeztetni próbáltam, hogy senki ne adjon hitelt azoknak a reklámoknak, amelyek a töméntelen sok, előnyösebbnél-előnyösebb hiteleket ajánlják, mert óriási veszélynek teszik ki magukat, családjukat és országukat.

Természetesen nem hallgatott rám majd senki, ennek meg is lett a következménye és megérkezett a gazdasági válság alakjában.

Ám a bankrendszer továbbra se hagyta magát és meleg szívvel ajánlotta tovább a kölcsönöket, boldognak-boldogtalannak, országnak-világnak és sokan még akkor is elfogadták, pedig lehetett érezni messziről, hogy „valami bűzlik Dániában”. Bűzlött is és rengetegen csődbe mentek, annyian, hogy már több országra való gyűlt össze belőlük és gondolom ekkor kaptak észbe a bankárok, ráérezve a vég közeledtére, természetesen nem az elmúlt világvégére gondolok.

Ekkor kezdhettek elgondolkodni azon, hogy jobb lenne visszatérni a jól bevált régi módszerhez és próbálják rávenni az embereket a gyűjtésre elsősorban és csak a fölösleg elköltésére másodsorban.

Ha ne találta volna ki az ember a gyűjtögető életmódot, hát nehéz lenne megmondani, hogy ma hol tartanánk!

Mostanában úgy veszem észre, egyre több olyan reklám jelenik meg, amelyik a takarékoskodásra biztat és ezért valami azt sugallja nekem, csak van egy kis remény arra, hogy normálisabb kerékvágásba zökkenjünk vissza.

Mindeddig kritizáltam a bankrendszert, hogy kihasználja az emberek jóhiszeműségét és eladósítva őket, rabszolgává teszi egy életre, stb.

Most ezért a halvány kis fordulatért adok neki egy piros pontot, remélvén, hogy más is tesz hasonló lépéseket.

Adnék például egy piros pontot a gyógyszeriparnak, ha reklámozni kezdené, a saját kezűleg gyűjtött gyógynövényekből készült teák használatát!

Ezt nevezném én álomnak, de nem esős időben, mert olyankor nem lehet gyógyfüvet szedni!

A gyönyör és az örök élet

Miután vészesen közeleg a dátum, amikor majd közhírré tétetik, mi is az igazság Jézus halála és feltámadása, avagy fel nem támadása körül, gondoltam felröppentek egy pár gondolatot az örök élettel kapcsolatosan.

Ennek volt más jelentéktelenebb oka is, például, egy évvel öregebb lettem. Egyre közelebb kerülve így egy másik életvitelhez, -amelyiknek titkain vitázik a fél világ, de senki nem tud róla semmit, hiába állítják egyesek az ellenkezőjét- és bevallom szeretnék már valami kézzelfoghatót megtudni erről, mint minden ember, akinek bolondsága a normalitás keretein belül mozog.

Ennek okáért próbálkozok a gondolatok eregetésével, mert félős ha nem engedem szabadjára őket, rám fogják, hogy korlátozom ezek szabadságát.

Ezelőtt egy évvel jelent meg egy pár szenzációs hír, néhány újonnan felfedezett papirusz tekerccsel, meg egy bibliával kapcsolatosan, melyek egy kissé a feje tetejére állítanák a keresztény világot, ha hitelességük bebizonyosodna.

Végül, ha az is bebizonyosodik, hogy Jézus teste ott nyugszik a sírjában, elporladva mint minden halandó test, akkor ezt elviselni már csak az unitáriusok tudnák, a keresztény vallások nemigen.

Nyugodt lélekkel állíthatom magamról, hogy nem vagyok vallásos típus, de az összes vallásirányzat és irányzatocska közül talán az unitáriust választanám, ha a hit ellenében a vallás mellett döntenék valaha.

Elsősorban azért, mert ez az egyedüli magyar eredetű vallás, másodsorban meg kedvemre való, ha egy vallásban bizonyos értékrendszeren belül mindenki azt hiheti, ami jólesik neki.

Ha valaki azt állítja, hogy nem felvilágosult az a nemzet, amelyik az 1500-1600-as években egy ilyen vallásirányzatot terjeszt szét az egész világon, akkor azt kizárom a sumérek nemzetségéből!

De mindaddig, míg meg nem jelennek a hivatalos közlemények a papirusztekercsekről, a bibliáról és Jézus sírjáról, (egy éven belül ígérték, hogy ez megtörténik) mindaddig ezekkel nem foglalkozok. Csak a bogarat akartam a fületek mellett elengedni, hadd zümmögjön!

De e hosszú bevezető után, a leírtaktól függetlenül, az örökzöld örök élet kérdésével foglalkoznék, ha megengeditek, ha meg nem, akkor is megteszem, mégpedig oldalnézetből, nehogy valaki nagyon unatkozzon.

Mert felülnézetből ott a tudomány álláspontja, mely szerint az örök élet csak olyasmi mint egy ideális rendszer, elképzelhető de nem létezik. Ebből a szemszögből nézve tehát a dolgokat, nincs is ezen mit vitatkozni. Igen ám, csak ott a gond, hogy mégis szükség van effajta rendszerekre, mert ezek nélkül nem lehetett volna sose felállítani bizonyos téziseket és törvényeket. Sose ismertük volna meg például a súrlódás törvényeit. Csak úgy súrlódtunk volna itt össze-vissza ezen a világon, de fogalmunk se lett volna miért erősebb a gyönyör, ha keményebb és durvább felületeket dörgölőztetünk.

Azért találtak ki tehát egy rendszert, ahol minden gyönyörűséges és ideális, de például gyönyör nem létezhet benne!

Ez a gondolat vett rá, hogy oldalnézetből vizsgáljam meg a dolgokat, mert alulnézetből nincs mit nézegetni.

A dogmatikus oldal elfogadja az örök életet úgy ahogy van, nem tudja mi van ott, vagy mi nincs, de biztosra állítja, hogy ott jó és ehhez nincs is szükség magyarázatra! Mert senki nem tudja megmagyarázni! Tulajdonképpen el sem gondolkodik rajta, nem is enged gondolkodni senkit, nehogy véletlenül olyan gondolatai támadjanak, mint nekem, és bizalmatlanul tekintgessen arrafelé.

Mert ha gyönyör nincs, akkor vajon milyen gyönyörűségek létezhetnek ott?

Halvány gőzöm sincs, pedig sokat törtem rajta a buksimat már gyerekkoromtól!

Hirtelen eszembe is villan, hogy milyen egyszerű lenne, ha amerikai indián lennék, -az szerettem volna lenni valamikor- és ott zöldellnének az örök vadászmezők, ahol a bölényekre vadásznék időtlen-időkig. Feltéve, ha véletlenül bele ne szólna valamilyen állatvédő liga, és véget vetne gyönyörűséges, véget nem érő kalandozásaimnak!

No de itt mifelénk, ahol állítólag csak lélekként éljük le majd életünk hátralevő örök részét, még állatok sincsenek!

Mivel valamiféle érinthetetlen lélekfélék leszünk, még egymás kezét se tudjuk megfogni, és ha ideális világban élünk majd, ott aztán súrlódhatunk súrlódásmentesen, mert úgysem érünk vele semmit.

Itt azonban egy örömsugaracska kezdett világítani be agyam sötétebb tekervényeibe, melyek a poklot rejtegetik.

Hiszen, ha én megfoghatatlan leszek, akkor ember legyen az az ördög, amelyik megfog engem, hogy a pokolba vigyen!

Et si tu n'existais pas - Szerelem

„És ha te ne lennél, én miért léteznék?” lágyan és simogatóan hangzik el a kérdés Joe Dassin örökzöld slágerében.

Számomra legalábbis örökzöld marad, mert nem csak a kellemes hang fakaszt friss rügyeket, ahányszor csak hallgatom e dalt és tetőtől talpig végigbirizgálja lelkemen a szőrszálakat, hanem a dal szövege is olyan témát vet fel, amelyik sose lenne szabad mulandó legyen. Hiszen szerelemről van szó benne gyerekek és arról nem szabad megfeledkezni!

Mert veszélyes világban élünk ma, egy olyan világban ahol minden van és minden hiányzik. Minden van amit pénzzel meg lehet venni és minden hiányzik, amit a szerelem és szeretet adhat csak meg.

Én így érzékelem ezt a sokadik érzékemmel, amikor látom a mellettem elrohanó embereket, akiknek nincs idejük csak úgy bolyongani reménytelenül és megbánások nélkül(a szöveg szerint), ha a nagy „TE” nem létezne.

És kinek volna ma ideje feltalálni a szerelmet, ha ne létezne, hiszen ma már csak olyasmit lehet feltalálni, ami pénzt hoz, nem lehet szerelemre pazarolni a drága időnket!

A karjaimban alvó mulandó álmokat sosem fogom szeretni, énekli tovább Dassin, mi meg ezt tesszük, ami mulandó és csak álom annak tulajdonítunk nagyobb jelentőséget, ami meg kézzelfogható, lényeges és maradandó azt szinte észre se vesszük.

Bizonyára kevesen hallgatják ma már ezt a dalt és még kevesebben figyelnek oda mondanivalójára, mert divatosabb megnézni pl. egy Gagnam Stylet, ami se nem szép, se mondanivalója nincs, így nem is lehet odafigyelni rá, csak felfigyelni arra, hogy micsoda marhaságokkal lehet az embereket elbolondítani.

Hiába figyelmeztet továbbá a dalnok, hogy egyedül az ember csak egy plusz pont és elvész az élet forgatagában, ha nincs mellette egy valaki, egy igazi szerelem, aki mellett nem kell magát álcázza azért, hogy valódi egyénisége kibontakozzon, nagyon kevesen hallják és veszik komolyan ma ezt a figyelmeztetést.

Olyan érzésem van, kevés ma az olyan, aki képes lenne az élet titkát keresni és megtalálni a „miért”-et csak azért, hogy megalkothassa és nézhesse azt, akire igazán szüksége van, ha „ AZ” ne létezne.

De mindenki számára létezik az a valaki, higgyétek el nekem, nagyon nem is kell keresni, csak nem szabad elszaladni mellette, belesve a rohanás csapdájába.

Figyeljetek hát a szerelemre és a szeretetre nagyon, mert e nélkül ami örökzöld az is elszárad, akár a kivágott fenyő a karácsonyfa tartóban!

Halhatatlanok leszünk!

Ilyen felkiáltójeles örömmámorban kezdtem lubickolni, amikor olvastam, hogy egy német tudóscsoport megtalálta a halhatatlanság titkát a FoxO elnevezésű gén személyében. Gondolom más is úszkálni kezdett volna az örömében, hiszen egy ilyen jó hírt nem lehet csak úgy szárazon tempózva megemészteni, de amikor tovább olvastam, lelkesedésem alábbhagyott, mert kiderült, hogy az illető gén egyelőre csak a Hydra polipokat védi öregedés ellen. Ezek valami édesvízi állatkák és állítólag gyakorlatilag halhatatlanok, mert ez a génjük aktív állapotban tartja az őssejtjeiket, tehát se teoretice se praktice nem vénülnek meg soha.

Egy kissé lekonyultam, mert ugyebár mit érek én azzal, hogy a polipok halhatatlanok, mert van nekik FoxO génjük, én meg nem vagyok az, de tovább olvasva a tanulmányt kiderült, nekem is van ilyen génem, sőt minden embernek van, mire-fel ismét felvidultam. A gond csak az, hogy nálunk nem úgy viselkednek mint a polipoknál és egyelőre nem tudni mi az oka, erre próbálnak hát jelenleg rájönni a tudós emberek, össze-vissza cserélgetve a géneket.

Igaz a génmutációk a világ színe előtt tiltva vannak, azonban ha hátra megy valaki egy kiskapun a világ fonákjára ott nincs olyan szigor, ezért szerintem van egy kis remény az örök életre.

Így olvasgatva, úgy jártam mint egy szinuszgörbe, hol fent, hol lent, míg végül megálltam a holtponton, mert nem tudtam örüljek, vagy ne ennek az új felfedezésnek.

Itt imbolyogva a holtpont körül azon törtem a kobakomat, érdemes-e egyel talán a halhatatlansággal bíbelődni, mert nekem igazából nem kézenfekvő ez az állapot, amikor logikusan gondolkodom és nem kapom fel a tüzes vizet.

Őszintén szólva nem is akarok örökké élni, hiszen a „ jóból is megárt a sok”, hát még más egyébből! Mi is történik, ha bennünk is megmozgatják ezeket a géneket? Elkezdünk mind halhatatlanul kódorogni minden irányba, mert az emberek nagy része ezt kell majd tegye, hiszen munkahely meg nem üresedik, ha se nyugdíjba nem megy senki, se el nem halálozik és ennek soha vége nem lesz!

Valahogy nem tetszik nekem ez a helyzetkép, egyesek kóborolnak, mások dolgoznak, még mások csak éldegélnek majdnem gondtalanul, a gyermekek soha meg nem nőnek és sok ilyen hasonló gondok körvonalazódnak.

Na mi lesz akkor?

Nehezen megoldható helyzet alakul ki, az egyszer biztos és nem szeretnék annak a helyében lenni, aki ezt meg kell oldja, mert szerintem csak drasztikus megoldások léteznek.

Például, ki lehet robbantani kisebb-nagyobb háborúkat, hadd üresedjenek a munkahelyek, esetleg pszichopaták kezébe nyomni a golyószórót, hadd apassza a gyerekek létszámát, a meg nem öregedő öregeket ki lehet telepíteni a sarkvidékekre fóka és bálnazsírt gyűjteni, hogy ne itthon lábatlankodjanak.

Itt aztán egyből lefagytak gondolataim, mert nem szeretem a hideget és véletlenül se szeretném, hogy lábatlankodó vénemberként valahol az Antarktiszon totyogjak a pingvinekkel időtlen-időkig.

Gyerek ugyanis már nem lehetek, amikorra az emberi FoxO gént annyira izgalomba tudják hozni, hogy őssejtjeimet aktiválják, én bizonyára már nem izgulok és több mint valószínű valahol láb alatt leszek.

Mindezeket mérlegre téve úgy döntöttem, megmaradok halandónak, ezért máris átadom a halhatatlanság stafétabotját annak, aki úgy érzi, hogy a végéig tudna élni egy örök életet!

Ötletek a világ végekre készülődés közepette

Miután szétnéztem egy kicsit a nagyvilágban, természetesen csak úgy itthonról kukkantottam szerte-szét, úgy gondoltam nem ártana, ha előruccannék én is egy pár remek ötlettel, olyanok számára akiknek nincs idejük ötleteket fabrikálni.

Azt gondoltam könnyű dolgom lesz, de amikor olvasgattam, hogy micsoda ötletek vannak már forgalomban, majdnem feladtam, de végül is büszkeségem nem engedte és így szólt:

• na mi az lerobbantál öreg, hogy már egy lyukas ötletet se találsz?
• Én öreg? Te szemtelen vagy büszkeségem! De megmutatom én neked és annyi ötletet találok, hogy a fejed fájdul meg tőlük!

Rosszul esett, hogy öregnek titulál, holott hála Istennek még gyerek vagyok és az asszony szerint az is maradok, mert elfelejtettek a fejem lágyába keményítőt keverni.

Nekiestem hát ötletet keresni, amolyan magyarosan kivitelezhetőt, mert hiába állok elő például valami divatos amerikaival, mondjuk arra biztatnálak, hogy vásároljatok fegyvereket és halmozzatok fel a pincében élelmiszert, meg töltényeket, csak röhögnétek rajtam. Hiszen egy magamfajta ember nem fél a zombiktól, akik állítólag- az óceánon túli hírforrások szerint- ellepik majd a földet és mindenkiből kóstolnak egy-két falatot. Viszont, ha valaki mégis úgy gondolná, hogy ilyen a végítélet és a feltámadás, azaz feltámadnak a halottak és halálra ijesztik az élőket hatalmas emberevő étvágyukkal, annak ajánlanám egy parittya beszerzését, hiszen ezzel győzte le Dávid is Góliátot, oszt totál mindegy mivel lövöldözünk a feltámasztott halottakra, nekik is és nekünk is.

Azon tűnődtem, ha például a vámpírokkal gyűlne meg a bajunk, egyszerű volna a megoldás, mert ott lenne a fokhagyma, amitől hányingere van még Drakulának is, de ezek a zombik állítólag nem finnyás gyerekek, mindenkit megzabálnak, akár evett fokhagymát, akár nem, csak élő legyen az illető.

Mit tehet hát az ember? Szerintem egy logikus megoldás, hogy félholtra issza magát és így majdnem halottá válik. Ez sok szempontból előnyös, hiszen ha átveri a zombikat, akkor megmenekül(igaz sok értelmét nem látom), ha meg nem sikerül a manőver, akkor úgysem érez semmit míg rajta rágódnak és legföljebb a feje hasogat majd egy kicsit, akár az angyali csilingelésre ébred, akár ördögi üstkongatásra.

Ajánlom hát mindenkinek, hogy akkora mennyiségű szeszféleséget vásároljon, amennyivel el tudja érni ezt a stádiumot, de vegye inkább a többszörösét, mert nem árt előtte gyakorolni egy kicsit és tartani egy két főpróbát is!

Ezzel azonban már félbe is hagyom ezt a zombilikus világvégét, mert a végén úgy járok mint Lucio Fulci és betiltják e művet -bármilyen remek is- országok szintjén és akkor hiába törtem össze a fejem ti érettetek!

Inkább hazatérek Európába és itt nézek szét a, hadd lássuk ki mivel ijesztget.

Bekukkantva az oroszokhoz, akiknek helyén van az eszük, (igaz vodkába pácolva) ezért egyel talán meg se fordul a fejükben a zombis mese. (Ugye mondtam, hogy a szesznek jó hatása van!) Itt inkább arra hívják fel az emberek figyelmét, hogy rendezzék tartozásaikat, nehogy adósság terhe legyen a nyakukon a világvége pillanataiban. Gondolom, a másik dimenzióba való átlépés hívei lehetnek, ahova átlépve, mindenki angyalszárnyakat kap és olyan békében éldegél majd, mint a hidegháború idején. Ebben teljesen biztos nem vagyok, mert sokat kukucskálni nem mertem, nehogy a végén kémnek becézzenek, csak úgy az előjelekből következtettem. Az első volt, amikor ellövöldözték a nukleáris fegyverzetük java részét, hogy békés szándékukat bizonyítsák, most meg Lenint avatnák szentté, ami igazán csodálatra méltó és valójában egy új dimenzióba való belépést sugall. Ajánlom hát, a kommunista szentek elfogadását, és máris egy új dimenzióban éltek, így nincs miért aggodalmaskodni a világvége miatt.

Ellenben, ha átnézek a majdnem szomszéd Koreába, ahol egy táncmester kitalált egy új táncot Nostradamus jóslatára alapozva elkezd bennem az aggodalom remegni, mert úgy érzem, hogy tényleg itt a világvége. Hiszen, ha már ép eszűnek tartott emberek(akiknek állítólag sokkal keményebb az agya lágya mint az enyém) Gangnam style-ban rángatóznak, bizony majdnem felborítja a világvége nézetem.

Tehát, ha azt akarjátok, hogy nézetem fel ne boruljon és a világnak vége ne legyen, akkor rá ne kattintsatok erre a videóra!

Aki nem eléggé dokumentált a témában elmondom miért nem szabad ezt tenni. A híres jóslat így hangzik: „From the calm morning, the end will came, when of the dancing horse the circles will be 9”, lefordítva: „Egy nyugodt reggelen fog érkezni a vég, amikor a táncoló ló kilenc kört leír”.

Mindeddig minden stimmel, állítólag Korea a nyugodt reggelek országa(természetesen amikor nincs bombariadó), az új tánc a lovaglást imitálja, mondjuk nem épp a táncoló lovat, de amennyire jelképes a jóslat, annyira a tánc is lehet az. Nincs meg azonban az utolsó elem, a kilenc kör, ami a nullák száma lenne, ha addig egymilliárdon néznék meg a videót, rengeteg pénzt hozva egyesek konyhájára.

E videó meg nem nézése lenne egy másik rendhagyó ötletem, -láthatjátok mennyi van belőlük- ellenére annak, hogy még a büszkeségem is lefitymált.

Csak még egyet írnék le utolsóként és inkább férfiaknak ajánlanám.

Van egy ország, nem árulom el melyik, csak annyit mondok el róla, hogy ott a férfiak eléggé elhanyagolják a nőket, inkább egymást döngetik és nem a nőiket dögönyözik.

Ezért most az utolsó napokban a nők szükségállapotot hirdettek, új törvényeket léptetve életbe. Többek között az egyik feljogosítja őket arra, hogy minden arra tévelygő férfit ott tarthatnak mindaddig, míg kemény és férfias tartását teljesen meg nem puhítják.

Ezt olvasva gondoltam adok egy fél ötletet annak, aki a világvégi előkészületeket komolyan veszi, akárcsak jómagam, nem egy másik dimenzióba akar lépni, de legfőként nem fél alávetni magát a puhítás gyötrelmeinek.

Az ország nevét azért nem árulom el, mert félek, nehogy amíg én előkeresem az üzleti utakra szánt pénzem, addig minden odaszóló jegy elkeljen!

Enni, vagy szexelni?

„Azért eszünk, hogy éljünk és ha már élünk, akkor szexeljünk is!”

E bölcs mondás első részét nem én találtam ki, hanem a második részét, amelyik bölcsebb mint az első, azt már én sütöttem ki és tálalom is némi körítéssel.

Kezdeném talán az evéssel, ami mindenkit érint, akinek csak gyomra van, mert az egy olyan szerv, amelyik sosem hagyja nyugton az embert, állandóan követelőzik, ezért rá pazaroljuk életünk java részét.

Ha belegondol az ember, mi történne, ha enni ne kellene, hát bizony rájön, hogy nem lenne muszáj a klotyóra se járjon, így aztán szerintem sose lenne üres lyuk a háztartásban, mert lenne idő betömni valamivel mindenféle lyukacskát.

Dolgozni se kellene annyit, a tönkrement WC gyárak munkanélküli dolgozói például rá se füttyentenének a munkanélküliségre, megélni úgy is megélnének, valami ruhaféleséget összeszednének maguknak, ha meg nem, hát istenem, Évának hajdanán még bikinije se volt! Ez mindenkit megvigasztalhatna!

Minden más, manapság létfontosságúnak tartott élvezeti cikk nélkül, olyan vidáman és szabadon lehetne élni, mint a fekete mókus a fenyőerdőben. Sose kéne fogyókúrázzon, aki erre hajlamos, a sok gyógyszert meg receptet áruló szak és nem ember belebukna vállalkozásába, de oda se neki, hiszen egy cserelapi nekik is jutna!

                                                                                                                                                       

Összegezve a dolgokat és levonva a konzekvenciát, evés nélkül sokkal könnyebb lenne az élet és stresszmentes. Igaz olykor-olykor jelentkezne egy kis stressz, de ennek már nem a gyomor lenne az oka, hanem egy másik szerv, ami két fokkal a gyomron alul található és eléggé követelőző tud lenni alkalomadtán. Ez szemmel látható azok számára, akiknek sikerül visszautasítani a gyomruk követelőzéseinek nagy részét, így aztán az nem lépi túl a szabványokat. Akinek ez nem sikerül, az sajnos csak tükörben gyönyörködhet benne, de nem visszapillantóban.

Olyan szerv ez, amelyik ugyancsak éhségérzetet tud kelteni,-ez csak majdnem általános, vannak kivételek- de nem lehet ételféleséggel jóllakatni, mert a szexéhséget egyedül csak a szex csillapítja.

                                                                                                                                                               

Ez sem egyértelmű, mert olvastam olyan esetről, hogy egy asszonykától megvonták a szexet, erre fel bánatában evésre adta a fejét és pár hónap alatt elérte Yamamoto súlyát, aki híres szumós, kétszáz kilót nyom a latban és a tükörben sem lát már semmit a hasa alatt.

Ha nem is lehet általánosítani, azért szerintem minden normális ember beláthatja, aki őszintén néz végig saját magán, hogy a szex, az étel után következik fontossági sorrendben, mint életünk egyik mozgató rugója. Ez a második dolog, ami az embert olyasmikre ráveszi, melyekre sokszor még az éhség se viszi rá, pedig az is nagy úr ám!

Aki ezt nem látja be, annak valami hiba van a szoftverjában, vagy a gépe nem működik rendesen! Na, ezt gondolom a legmodernebb gyerek is megértette!

Érdekes, hogy sok esetben ez a fontossági sorrend felborul, mert a szex el tudja nyomni az éhséget is alkalomadtán, de az éhség nem mindig tud felülkerekedni a szexen.

Ezt bizonyára az emlővel rendelkező őseinktől örököltük, ezeknél az állatoknál nagyon jól megfigyelhető ez a jelenség.

Ott vannak például a vaddisznók. Egy vadkan a párzási időszakban, teljesen megfeledkezik az ételről és negyven- ötven kilót is lead súlyából és mindemellett teljesíti a kötelességét!

Mi már elkorcsosodtunk egy kicsit, ezért nincsenek kimondottan párzási időszakaink és nincsenek ilyen látványos megnyilvánulásaink. Pedig, ej de sokan szeretnének egy-egy ilyen fogyókúrát! De ahelyett, hogy vaddisznó módjára, szeretkezéssel vezetnék le a felgyűlt energiájukat, inkább fitnesz szalonokban pazarolják el, pénzükkel együtt.

Pedig, ha utánaolvas bárki, aki szeretne csinos maradni, megtudhatná, hogy egy alaposan kidolgozott szexparti, harminc kilométeres gyaloglásnak felel meg! Kérdem én, nem érdemes inkább az ágyban gyalogolni? Ezért nem is abszolút hülyeség az a vetett ágyban állva hegedülés, egy helyben kocogással kombinálva! Egyébként is ott nem ázhat meg az ember, nem kell még akkor sem dideregjen, ha kint a Nemere süvölt és ami a legfontosabb minden baját és fájdalmát elfelejti az ember egy időre. Mert az is bizonyított tény, hogy nincs erősebb fájdalomcsillapító, mint a csúcs körüli feledékenység, amikor még a legkegyetlenebb nyilallásokról is megfeledkezik az ember.

Ilyesmire az éhség képtelen, mert például, ha éhes az ember, de fáj a foga, nem tud megrágni egy ropogósra sült flekkent, de bezzeg ha szőrösen tálalják! Azon már szívesen rágódik, számba se véve a nyilallásokat.

Sok mindent lehetne írni ezzel kapcsolatosan, de én hirtelen befejezem, mert nem akarok tudományos disszertációt tartani a témával kapcsolatosan.

Egyetlen célom csak az volt, hogy felhívjam a figyelmét mindenkinek a szexuális élet fontosságára, amit manapság sokan eléggé elhanyagolnak, eltévelyegve egy virtuális világ alkotta labirintusban. Mert például, természetes és egészséges dolog az onanizálás, mindaddig míg nem válik onanizmussá!

Egyébként nem azért tettem fel a kérdést, amolyan shakespeare-i megfogalmazásban, hogy híres kérdéssé váljon, hanem arra gondoltam, hogy így talán jobban elgondolkodik rajta az, aki olvassa.

Mert „lenni, vagy nem lenni?” nagyon jó kérdés, de sok evéssel és kevés szexel, egy idő után már nem lesz ki kérdezősködjön magyarul, én meg kínaiul egy kukkot se tudok!

Metszet az ördögről

„Ne fesd az ördögöt a falra, mert megjelenik.”

Bizonyára ez a közmondás az oka, hogy nagyon kevés az információ erről a lényről, félnek az emberek róla írni, mert igaz, hogy az írás nem festés, de rokon műfaj és talán sokszor jobban le lehet tollal festeni az ördögöt, mint ecsettel.

Beszélni beszélnek róla, mert hát „a szó elszáll, az írás megmarad”, így nem kell félni, hogy a szóval festett ördög megjelenik. Teszi ezt sok olyan ember, aki az írással nem igazán van komaságban, tudománya a sorok aláhúzásban kimerül, ám ezeket kívülről el tudja olvasni, sőt meg is tudja magyarázni! Pláné okosan! Végig hallgattam egy pár ilyen „rém”előadást, az ördög csínytevéseiről, melyekből az derült ki, hogy nincs semmi e földön, ami ne a Sátán, alias Főördög műve lenne. Meglehet, hogy igaz, mert egy alattvalója engem se hagyott békén és a végén megkérdeztem:- tudják-e, hogy Vlagyimir I. Leninnek a nagy gondolkodónak is hasonló volt az elképzelése? Akár hiszitek, akár nem, igenlő és elismerő bólogatást kaptam, igaz nem írásban!

Ekkor úgy éreztem, hogy nem ártana egy pár röpke gondolat erről a titokzatos valamiről, vagy valakiről, akinek kilétéről még a Biblia is nagyon szűkszavúan nyilatkozik.

Mivel gondolataim lefesteni nem tudom, hisz legföljebb egy búsan elszálló sóhajt tudok festeni, de azt is csak a levegőbe és nem színesre. Igaz, ezt sokszor annyira művészien, hogy nem csak a gatyám sápad el az irigységtől, hanem bizonyára az ördög is sápadtan menekül mellőlem és inkább titokban bemegy a sekrestyébe tömjénfüstöt szívni.

Így hát, inkább írással próbálok valami metszetfélét produkálni.

Ezért, aki írói ecsetelést remél az csalatkozni fog, aki lábmetszetre gondol az ugyancsak csalatkozik, hiszen nem vagyok bolond, hogy elmetszem a lábam magam alatt. Sormetszetet lehet alkalmazok, kimetszve a kompromittáló sorokat, mert én olyan félős fajta ember vagyok, aki nem szeret megijedni. (Jobb félni, mint megijedni)

No, de rátérve a lényegre, íme mit nem metszettem ki soraim közül, az ijedségtől való félelmemben.

Kezdeném talán azzal, hogy az ördög szó a bibliai fordításban jelenik meg először, a diabolosz megfelelőjeként. Itt rögtön félre is bicsaklott a gondolatom és szisszentem egyet, mint a kígyó az almafán, amikor az első kukacot meglátta. Milyen egyszerű lenne a dolog, mert ha nem fordították volna így, ma nem is létezne ördög!

Rögtön azon morfondíroztam, honnan is szerezte ezt a szót a fordító és arra a következtetésre jutottam, hogy bizonyára a „dög” meg az „őr” szavakból rakta össze. Ennek szerintem van logikája, mert vagy mi vagyunk dögök, amikor őriz, vagy az őr dög néha őrizni minket és ezért alkalomadtán megléphetünk, ha nem bírjuk a purgatóriumbeli kánikulát.

Gondolom, csak azért lett végül is a „dögőr” -ből ördög, mert valahogy jobban hangzik és nem gondol az ember mindjárt, a testére váró dögös állapotra.

Ez abban az esetben, ha van saját teste,(az ördögnek) vannak patái, szarva, meg egy háromágú vasvillája, amivel alkalomadtán megszurkál, ha nem akarunk magunktól a nyakig merülni a forró kakiba.

Igen ám, de ha nincs saját teste a kis huncutnak és úgy akarja, hogy alámerüljünk, akkor mit tesz?

Nos, ekkor állítólag gonosz szellemként jelentkezik, még mielőtt elérnők a dög stádiumot, belénk bújik és szellemünket birizgálva rávesz olyasmire, amitől egyenest fejest ugorva merülünk majd alá és a legtöbb esetben nem is tudunk a felszínre kerülni többé.

Itt egy kissé homályos a helyzet az ördög körül, nem tudni, hogy csak szellemi lény-e, vagy testet is ölthet, esetleg a fordítottja a helyes, ez mind mai napig vitatott. A Biblia szerint a Sátán és az Ördög egy és ugyanaz a személy, de ez sem teljesen egyértelmű, gondolom ez a sokféle fordítás eredménye.

Nem is töröm ezen a fejem, hadd törjék mások, én csak azzal a szegény flótással foglalkoznék, akire igyekszünk rákenni minden rosszat, holott meglehet nem mindenért ő a hibás.

Először, például feltételezem, hogyha az ördögök saját testükbe is visszabújnak alkalomadtán, akkor valahol kell léteznie egy helynek, ahol a szellemtől elárvult testüket tartják és őrködnek azok felett, akik véletlenül arra vetődnek. Szerintem ez nem a földön, vagy a föld alatt leledzik, mert azt már felfedeztük volna. Mivel ez a hely földön kívüli, akkor helytelen az az elmélet miszerint a mennyország fent van, a pokol - az ördög feltételezett hazája- meg lent, hiszen ugyanúgy fel kell szállni a pokolba is. Ez nem lehetetlen, hiszen van egy pár bolygó ahol nagy a forróság és tudván, hogy ez a népség bírja a forróságot, ott kellene utánuk kutatni, meglehet kiderülne az igazság.

De térjek vissza a földre, mert a végén úgy elszállnak a gondolataim, mint az ördögűző sóhajok és nem az általunk ismert, de valójában ismeretlen lényekről beszélek, hanem egészen másról.

Ezért inkább azt feltételezem, hogy az ördög az emberi elme szüleménye, tehát szellemi lény és csakis azért találta ki az ember, hogy saját gonoszságának okát legyen kire hárítania. Hiszen, ha józanon elemezzük a tényeket, ez történik, mióta az ember nem meri vállalni a felelősséget tetteiért.

Manapság megadatott a lehetőség, hogy ártatlanul kibújhasson bárki az ágy alól, ha tetten érték, mert szegény ördög mindig kéznél van, így bármit rá lehet kenni.

Zárójelben megjegyzem és bárki utánanézhet, hogy minél távolabb nézünk vissza a múltba, annál kevesebbet emlegetik ezt a szegény párát.

Például, ha régen a férj megcsalta élete párját, nem a Sátán műve volt, belátta az ember, hogy vagy a bor volt túl vörös, vagy a kománé, aztán lovagiasan intéződött a dolog. Ma ilyesmi csakis az ördögi praktikák eredménye, ezért nem lehet, de nem is érdemes ilyenkor ellenkezni, majd utána szépen megbánja az ember. Ha nagyon-nagyon megszállja a bűn-bánhatnék, akkor beléphet egy I.A.B.(írást aláhúzva beszélő) egyesületbe, itt aztán bánkódhat kedvére, míg az asszony megbocsájt, de megelégedhet egy másiknak a bocsánatával is, amelyik megértőbb.

Tudtommal senki nem védekezett például egy inkvizíciós törvényszék előtt azzal, hogy belé-bújt az ördög, azért vette fel a létező legelőnyösebb kölcsönt, se azzal, hogy ugyancsak a benne bujkáló gonosz vette rá, hogy bankot raboljon, amikor nem tudta fizetni a még előnyösebb kamatokat. Ez csak azért nem történt, mert akkoriban a tűz még forró volt!

Bezzeg ma, ha már hidegebb a tűz! Minden törvényszéki tárgyaláson a vádlottban lakozó ördög a hibás, olyan bűnös nincs is, aki saját emberi mivoltában talált volna ki valami marhaságot és ezt rengetegen el is hiszik.

Akik tehát lépten-nyomon azt bizonygatják, hogy az ördög a hibás mindenért, egy kukkot se értettek meg abból, amit olvastak, hiába fújják a bemagolt idézeteket.

A Sátán, mint vádló lett leküldve az emberek közé, legföljebb kísértő minőségben, neve is erről tanúskodik, emberek által elkövetett cselekedetei is erre utalnak és ez mindenki számára világos kellene legyen. Aki előtt ez nem világos, az kukkantson be egy világi történelemkönyvbe is, kezdheti felfedező útját a felvilágosodás korától.

Tehát, kedves testvéreim(remélem nem sértő e megszólítás) higgyétek el nekem, egyetlen ördög se fog senki helyett vádlottként állni a legfelső törvényszék színe elé, erre szinte patkánymérget vennék. Vennék, ha nem félnék, hogy elvisz az ördög! De, attól is félek, hogy megijedek a pokol kapujától és nem akarok belépni rajta, ami ugyebár gondot okozhat szegény fickónak, aki odakísért és a végén engem hibáztat majd saját gyengeségéért, oszt akkor rosszabbul járok mint egy csintalan ördögfióka.

De ezzel már be is fejezem ördögös metszetem, mert eszembe jutott, hogy: „ott az ördög, ahol emlegetik!”. Gyorsan körülnéztem, igaz nem láttam semmi gyanúsat, de mit lehet tudni, mert: „ami késik nem múlik!” és én ki nem tekerném a nyakát egyetlen közmondásnak se!

Meglehet olvasva soraim úgy érzitek, sokkal okosabbak nem lettetek, de azt garantálom, hogy butábbak se, igaz erre mérget nem veszek! Hiszen megtörténhet, hogy az ördög butít el, de ti írásomra fogjátok és akkor nyelhetem a mérgem!