Jan 24, 2018

A siker titka, avagy lélekmolekulával az Oumuamuán


Érdeklődve figyeltem a naprendszerünkbe érkezett, elsőként megfigyelhető csillagközi valamivel, az Oumuamuával kapcsolatos híreket, hiszen nem mindegy nekem, hogy földönkívüli, avagy földi civilizáció mellékhatására engedi át teljesen testem lelkemnek azt a kulcsot, mellyel más világok kiskapui nyitogathatók.
Felfedezésekor ugyanis megjelentek olyan feltételezések, hogy a csillagközi objektum egy számunkra teljesen ismeretlen világ üzenetét hordozza, amit alkalomadtán bolygónk felé gyorspostán elküldhet.
Ez lehet ugyebár egy szép fehér békegalamb, de lehet egy ármányos kis vírus, ami fizikai létünk végére fekete pontot tehet, de még a lélekvilágunkat is kiűzi elfásult közönyéből.
Azonban ez a bolyongó micsoda úgy néz ki, meggondolta a dolgot, és olyan nagy sebességgel húzta el a csíkot, egy másik naprendszer, vagy tudom is én mely irányba, hogy végül is majd semmit nem tudtunk meg róla.
Látszólag se békegalambot, se vírust, de még egy neutronnyi neuront se küldött mifelénk, hogy eszünk tokjában lötyögő állományunkat egy kissé föltuningolja.
Mivel tudva lévő, a siker titka az, ha valaki olyasmit tud, amit más nem, gondoltam utána vetem magam ennek az Ouamuamua micsodának, felfedem titkát, oszt oly sikert könyvelhetek el magamnak, hogy kénytelen leszek a Vatikánba visszavonulni, nehogy az adó és vámhivatal teljesen megkopasszon, magáénak könyvelve sikerem java-részét.
Fizikailag kénytelen voltam itthon maradni, mert nem bírja testem a háromszázezer kilométer per órás sebességet, no meg ha bírná is ki tudja mennyi időbe telne, míg azt az erre-arra kóválygó űrszivart becserkészném. Hisz lehet évekbe, vagy fényévekbe telne, oszt mire visszatérnék még hűlt helyét se lelném a Földnek, így sikerem eleve kudarcba fulladna.
Ezért úgy döntöttem, csak lelkem küldöm el portyázni, de azt sem az egészet ám! Féltem, nehogy elkallódjon valamerre, és végül is csak, a nem igazán nagyon sikeresnek mondható fizikumommal maradjak.
Emiatt aztán elhatároztam, hogy lélekmolekulám ugrasztom, mivel ez képes még a velem párhuzamosan futó világomba is eljutni, és onnan visszatérni pillanatok alatt, de ha nem is térne vissza, egy kis DMT bármikor segít, lelkemből egy újabb molekulát kiugrasztani.
Minden fáradozásom ellenére nem sikerült szert tennem ayahuascára, hogy egy sámánfőzetet kotyvasszak, szintetikus DMT-t nem mertem a feketepiacról rendelni, nehogy hallucinálás közepette megvizsgálják húgyhólyagom tartalmát, oszt kiderüljön, hogy doppingoltam a siker elérésének érdekében.
Nem használván sámánfőzetet, nem hánytam össze magam(ettől állítólag az ember orrán-száján mindenféle molekulát kiöklendez), nem szintetizáltam, így nyugodt lélekkel útjára engedhettem lélekmolekulám.
Egyik pillanatban szabadjára engedtem, és képzeljétek, a másik pillanatban már az Ouamuamuán legénykedtem lelkestől, molekulástól, és zavartalan éleslátással hallucináltam
Pillanat műve volt, mivel nem kellett párhuzamos világba átkecmeregjen. Így hát a lelkem molekulájának jelentésére támaszkodva, magabiztosan kijelenthetem, hogy a kubai testes-szivar alakúnak vélt űrbeli bolyongó, nem egy másvilágon bolygó hollandi.
E világi az objektum, kézzel megtapintható, alakjáról semmit nem állíthatok, mivel nem volt idő azt feltérképezni.
Ugyanis a lelkem aprócska cserkésze küldetési helyére érve, belebotlott egy hozzá hasonló valamibe, oszt kíváncsi természet lévén akárcsak gazdija, azonnal megpróbált ezzel valamiféle molekuláris kapcsolatot teremteni.
Akár hiszi valaki, akár nem, ez sikerült, és közös megegyezéssel egy másodlagos, laza Van der Waals -féle kötéssel összecsimpaszkodtak.
Erősebb kötést nem mertek használni, félvén nehogy stabilizálódjanak, oszt lelki halmazállapotuk megszilárduljon, és még az ásó, kapa és a nagyharang se választhassa el őket.
Ám ez is elegendő volt, hogy néhány információ eljusson hozzám, melyekből elárulok egy párat, az egészet világért sem, hadd furdalja a kíváncsiság azokat, akik többet szeretnének tudni mint én.
Megtudtam például, hogy az Ouamuamuán tartózkodó idegen szabad molekula tulajdonképpen az objektum foglya, és egy olyan fizikai világból menesztették, ahol csak virtuális világ létezik.
Na gondoltam, ez eddig világos és logikus, de vajon miért meneszthették?
Még jóformán meg se született a kérdés fejemben máris jött a válasz, és ekkor rájöttem, hogy ez a lélekmolekulás história nem mese, mert bizonyára eggyé váltunk mindhárman, két molekula meg egy lélek.
Így hát a hármas kötésben az információ sebessége a gondolaténál is gyorsabb, és ez bizonyára az idegen részecskének tulajdonítható, amitől bizony egy kissé megszeppentem.
Ám a válasz máris ott volt, és soron kívül megtudtam, hogy a csillagközi cirkáló virtuális világok vírusait hordozza, és terjeszti szerte a galaxisokban.
Önkéntes jelentkezőként indult a rajta lévő kis lélekdarab, mivel szüzességi fogadalmat tett néhány millió éve, oszt félvén a sokkal később felbukkanó ördögi kísértéstől(ezt persze előre tudta, hogy bekövetkezik), inkább elvállalta ezt a magányos extragalaxisi túrát.
Már nem is kellett kérdezzem, hogy mért kerülte el a bolygónkat, máris elmondta, nem látta értelmét a Föld felé vírusokat szórni, mert itt már jó irányba halad a virtuális világ teremtése, e szempontból eléggé fertőzött immár a mi kis földi világunk. Máris sokan, csakis virtuálisan virtuskodnak, és ha minden jól megy néhány fényéven belül teljesen búcsút mondhatunk a kézzel tapogatható dolgoknak (pl. mint pénz, feleség, anyós stb.), no persze ha Valaki, aki őt is teremtette bele nem szól.
Kérdés nélkül érkeztek ezután a válaszok, és olyasmiket tudtam meg, hogy lélekmolekulácskám hátán a szőr meredezni kezdett, ekkor hirtelen úgy döntöttem elszakítom a kötést, és hazarendelem lelkem elemi részecskéjét.
Nem kis lelkierőre volt szükség, hogy a Van der Waals kötését szétszakítsam, és e révültből visszatérjek, szerencsére besegített a lelki-társam bal könyöke, minek nyomására egy rövid horkantással abbahagytam a hallucinálást, és visszacseppentem oda, ahonnan elindultam.
Ámde siker ide vagy oda, egyéb titkot nem árulhatok el, mivel semmilyen adóparadicsomba távozni nincs szándékomban, no meg állítólag sikert elérni könnyebb, mint megtartani azt. Ezért félek nehogy a későbbiekben mindegyre sámánfőzetre kelljen fanyalodjak, hogy öklendezve kifreccsentsem valamerre lélekmolekulám.
Megtörténhet hát, hogy a rendszeres ayahuasca fogyasztás hatására idővel nemcsak lélek darabocskáim kezdenének szerteszét repdesni, hanem lelkem teljes egészében, faképnél hagyván fizikai burkát a földön, egy virtuális világba költözne.
Azért amondó vagyok, hogy függetlenül attól, pokol lesz ott, avagy mennyország, a siker post mortem az itteni világban az enyém lehet, hisz empirikus kutatással bebizonyíthatnám, hogy a DMT rendszeres fogyasztása nemcsak egy molekulát, hanem a lelket teljes egészében képes kiűzni a testből.
Azonban ebben se lehetek biztos, hisz egy latin közmondás szerint: „ Ami nem öl meg, az megerősít”.

Ez esetben osztán agyő siker!

No comments: