Mesterségem címere: besúgó

Sok mesterséget kipróbáltam, mivel szeretem a változatosságot, ezért úgy döntöttem, hogy valami új de régimódi és kihalófélben lévő mesterség után nézek.

Először gondoltam cipész leszek, mert kezd kilukadni a cipőm talpa, vagy esernyőjavító iparos, mivel letört az asszony ernyőjének egyik szára, ám eszembe jutott, hogy ezzel újabb krízist idézhetnék elő a néhány milliárd embert foglalkoztató kínai gazdaságban.

Megsajnáltam szegényeket, gondolván, ha elveszem olyan sok ember orra elől a rizsgombócot, és nekilódulnak másfelé élelmet szerezni, nemsokára a Kung Fu panda borotvaéles dákója tereli felém a halálfélelmet, nem holmi pitiáner terrorista pukkantgatás.

Tovább keresgéltem hát a mesterségek között, ám rájöttem, hogy bármilyen javító mester leszek, valakinek ártani fogok, hiszen ha én megjavítom az elromlott régi valamit, akkor más nem tudja eladni, a fogyasztói társadalom számára gyártott új, príma minőségű és egy használatra szánt portékáját.

Mivel láttam, ezzel a lágyszívű hozzáállással nem sokra viszem, úgy döntöttem, próbálok keményíteni egy kissé puhulófélben lévő szerveimen.

Nem a szívemmel kezdtem, mert úgy véltem az veszélyes egy kicsit első nekifutásra, hanem más nem épp nemes, de lényeges szervemmel próbáltam gyakorlatozni, és mikor sikerült, belesúgtam az asszony fülébe, hogy azonnali hatállyal egyelőre lemondok az ernyőjavításról.

Akár hiszitek, akár nem, ez esetben nem tett ellenvetést, sőt örömmel fogadta döntésem.

Látván, hogy egy kis súgás-búgással milyen sokra lehet vinni, ötletet adott a mesterség keresgélésben, így esett választásom a súgásra, jobban mondva a besúgásra, amit még sosem gyakoroltam, de hallottam és tapasztaltam, hogy igencsak szép karriert lehetett befutni ezzel a mesterséggel.

Nem igazán tudtam, hol kezdhetném pályafutásom, hiszen ma már senkinek nincs szüksége susogóra, mert a modern technológia szép lassacskán munkanélkülivé tette őket, mindenféle titkos kamerát, mikrofont, egyszóval mindenféle kukkoló szerkentyűt használva helyettük.

Ha jól meggondolom, ebben van logika bőven, hiszen nem kell attól félni, hogy az emberről a szomszédja, vagy munkatársa ír néha titkon jelentést, hanem nyíltan lefilmezhetik, lehallgathatják bárhol és bármikor, az utcán, a munkahelyén, az autójában, sőt még saját házában sem lehet biztonságban, mert ma már minden nyomorult kis szatellitnek szeme, füle és hőérzékelője is van.

Ezért lehet oly szabadon sétafikálni az (ál-)demokráciában kérem! Hiszen úgyis minden lépését leellenőrizhetik bárkinek( mondjuk a terroristákra ez nem vonatkozik, mivel hidegvérűek), és ha egy kicsit magánsikátorán félrelép, akkor magára vessen, ne a besúgókra haragudjon.

Az ember magánélete tudniillik ma már hivatalosan tabu, azt senki nem érintheti, de a hivatalos közegféleségek ez alól kivételek, mivel nekik még hivatalosabban megengedett, hogy megszegjék azt, amit hivatalosan garantálnak.

Vigyázat hát, mert nem csak attól kell félni, hogy fényképes levelet kap az ember, amiben értesítik a hajtási jogosítványának bevonásáról, mert pirosba hajtott, amikor egy lélek nem volt a környéken, nemhogy rendőr, hanem attól is, hogy felkerül egy videón valamilyen közösségi oldalra, amikor a kertek alatt a szénaboglyában szomszédasszonyával épp mirigyeik termékeit csereberélik, és ezt a szomszédja is végignézi.

Ezek a tények gondolkodóba ejtettek, mert kezdtem rájönni, hogy szinte semmi esélyem a besúgói mesterséggel karriert csinálni, hiszen ez tényleg nagyon kihalófélben van már.

Csak abban az esetben virágozhatna fel újból, ha csodák történnének, így például tényleg lenne egy picikét erősebb napkitörés, ami megpergelné a sok kukkoló rendszert, vagy az emberek megelégelnék azt, hogy még a hálószobájuk titkaiba is beletekinthessenek a demokrácia leple alatt, és kitörjenek az elfásult közönyből.

De úgy vélem erre még jó ideig várni kell, ezért egyelőre inkább helyreteszem az esernyő kitört szárát, és megfoltozom a cipőm talpát, remélvén, hogy nem okozok gazdasági krízist ezzel sehol az égvilágon.

Hiába na, én már csak ilyen puha szívű maradok, de abban reménykedek, hogy nem puhulok el annyira, hogy alkalomadtán még egy kis fülbesúgással ne próbálkoznék.