A demokrácia sötét oldalán

Próbáltam egy kicsit leskelődni, csak úgy a sötétben tapogatózva, még egy gyertyát se gyújtva, nehogy véletlenül tejesen világosan lássam mit rejt a sötét, oszt véletlenül a rémülettől felébredjek a révületből.

Egyébként azért se érdemes ott gyertyalánggal bíbelődni, mert úgyis eloltja az a légáramlat, mely a kezdet-kezdetén Kháoszt teherbe ejtette. Ez a szellő bizonyára azóta is ott libeg, párjára várva, szexre áhítozva, és nem szeretné, ha valaki a gyertyát tartaná, míg szerelmének méhébe a sok kis káoszfiókát beplántálná.

Bizonyára tervezi, hogy alkalomadtán ott a sötétben együtt napvilágra hozzák, és szélnek eresztik őket ismét, hadd kuszálják össze a demokrácia göcsös fonalait.

Sötétbe fúrva hát kíváncsi tekintetem, figyelmesen nézelődtem, és akár hiszitek, akár nem egy kis idő múltán a vaksötétben is kezdtek megvilágosodni bizonyos dolgok.

Nem tudtam például, miért törik a honatyák állandóan azon a fejüket, hogy mi okból szabjanak ki rám újabbnál-újabb bírságot, szóval miért büntessenek, azért mert kalapot hordok, vagy azért mert anélkül járok.

Ott a sötétben világosodtam fel, hogy nem vagyok eléggé felvilágosult, hiszen egyszerűen csak kendőt kéne fejemre kössek, elváljak az asszonytól, és férjhez menjek. Hiszen ezért nem jár nekem büntetés, csak annak, aki megsért, mert rám fogja, hogy buzeráns vén majom lettem, nem pedig a jogaitól felhevült langyoska..

Legújabban ugyanis azt vettem észre, hogy már csakis azzal foglalkoznak minden szinten, hogy cifrábbnál-cifrább bírságokkal kopasszák meg az amúgy is kopaszodó népeket, olyan törvényeket léptetve életbe, melyek a demokrácia nevében úgy büntetnek, hogy nemsokára abba koldulnak bele.

No, persze csak a nép apraja, mert a büntetésekből befolyó pénz ott az árnyékos oldalon a nagyok zsebébe kerül, ami arra buzdítja őket, hogy ismét újabb, számukra sok zsetont hozó világosan homályos „demokratikus” törvényeket találjanak ki.

Nem is lehet ma már egyebet olvasni, hallani, látni mint azt, hogy miért lehet az embert nap mint nap megbírságolni.

Ha a sok príma stresszoldó gyógyszer reklám ne lenne, félnék immár tévét nézni, rádiót hallgatni, ahonnan rendszeresen, de minden rendszerezés nélkül érkeznek a stresszkeltő vidám hírek, kedélyes mosollyal körítve, ami helyes hiszen nem egy szomorú kommunizmusban élünk, hogy a bánat ott essen belénk.

Hanem állítólag demokráciában tengődünk, ahol mosolyogva kell a büntetést fogadni, nehogy a bírságot átnyújtó közeg megsértődjön, oszt szomorú, vagy dühös tekintetünkért is megbüntessen, feltételezvén, hogy hivatalos személyét ez mélyen sérti.

Nos, nekem ez a demokrácia nem igazán az ínyemre való, mivel a világos oldalán sokat reklámozott jogaimat, a sötét oldalon szép sunyin a hamuba tapossák.

Minden szabadon gyakorolható jog mellé, annyi kisbetűs büntető törvénycikkelyt mellékelnek, hogy ha mindet elolvassa az ember, kiderül, valamilyen bírságot csak kell fizessen, ha jogaihoz nagyon ragaszkodik, amit persze senki nem reklámoz, nehogy véletlenül a szépet csúnyácskának lássa.

Mert arra nagyon vigyáznak ám, hogy szép terítéken szervírozzák, és cukormázzal vonják be a sok gyanúsan bűzlő törvényt, vagy törvényerejű rendeletet, nehogy hányingert, vagy gyomorideget kapjunk tőlük.

Habár ma már ez nem gond, hiszen mindent csillapít a sok csoda(gyógy-)szer, melyeket csakis azért találnak fel, hogy ideges rendszerünket lecsillapítsák, és mellékhatásként boldog révületbe esve, észre se vegyük a sötétben elszaporodó kis káoszcsemeték napvilágra jöttét.