A fekete doboz

Egyre szabadabbnak érzem magam, a napjainkban alakuló újfajta demokráciában, szinte olyan szabadnak, hogy néha elrepülni lenne kedvem valahova.
Egyelőre meg is tehetem, de úgy néz ki a helyzet, hogy már nem sokáig, mert nincs nekem fekete dobozom, mármint a jó öreg járgányomnak nincs, ez pedig nemsokára épp oly kötelező lesz minden gépkocsiban mint az egészségügyi doboz meg a tűzoltó palack.

2015-től ugyanis minden újonnan gyártott autóba fekete dobozt szerelnek, de a régebbiekbe is kell majd szereltetni, ha azt akarja valaki, hogy kevesebb biztosítást fizessen, és hogy az asszonytól

az anyósig bárki követni tudja.
Állítólag csak akkor bukkannak a nyomára, ha véletlenül kicsapódik a légpárna az autóban, és ekkor kezd el a fekete doboz riogatni mindenkit, a rendőröket, mentőt, tűzoltókat, leadva a pontos koordinátákat, hogy hol leledzik pontosan az, aki a galibát csinálta. Ez szinte rendben lenne, a gond csak az, hogy például a légzsák nem mindig komolyabb balesetre csapódik ki, sokszor egy kis koccanás is elég ehhez, amiért normális körülmények között akkor se száll ki a rendőrség, ha könyörög az ember.

A másik gond az, hogy egy ilyen riasztás komolyabb bonyodalmakat okozhat egy háztartásban.Teszem fel, elindulok a fekete dobozos autóval üzleti ügyben, oszt szürkületkor teljesen véletlenül becsapódik mellém egy éjjeli pillangócska. Mit tehetek, lehúzok az első motelbe, ahol balszerencsémre nekem koccan egy kamionos, és olyan érzékeny helyen érint, hogy a fekete doboz akcióba lép.
Erre fel kiszáll minden hivatalos közeg, közben értesítik a hozzátartózókat, akik meglepődnek egy kicsikét, mert a koordinátáim nem felelnek meg az otthon leadottaknak, amiből aztán garantáltan nem házibuli lesz, hanem házi morgások, üvöltözéssel fűszerezve.

Eközben kiderül, hogy tévedett a dobozocskám, de meg nem büntethetik, mert a gyártó cég nem vállal mindenért felelősséget, erre nem is kötelezhetik, hiszen nem egy „akárkik” biznisze ez!

Bizonyára majd kifundálnak valamit, hogy azért is én legyek a hibás, és jogaimtól megfosztva, jogosan büntethessenek. Ez annyira divatba jött, hogy ha jól meggondolom, nincs is már olyan valami, amiért az új kivitelezésű demokráciánkban meg ne büntethetnének.

Emiatt van egy harmadik gondom is, mégpedig az, hogy ki biztosít engem a fekete dobozba szerelt szerkezet hitelességéről. Hiszen megtörténhet, hogy teljesen véletlenül állandó jelleggel működjön, és bármikor bemérhessék koordinátáimat, vagy meghallják amikor bánatomban hangosan eldurrantom magam, és így rám foghatják, hogy én vagyok a globális hang és légszennyezés oka.
Ezért meg olyan szankciókat sóznak rám, hogy karon fogva sétálhatok az oroszokkal a Krím félszigeten, kínaiul társalogva a demokrácia árnyalatairól.

De oda se neki! A lényeg, hogy vannak jogaim, melyek közül az egyik így hangzik:

„Mindenkinek joga van arra, hogy magán és családi életét, lakását és levelezését tiszteletben tartsák.”

A nemfigyelő a fekete doboz

és a jogokat tisztelő dögkeselyű

Demokrácia és piac

Nézegetem az árakat, a piacon fityegve a mai úgynevezett demokráciában, remélvén, hogy felfedezek valami vásárlásra csábító árat, de miután végigjártam a standokat, sajnos csak a reménnyel maradtam, mert az árak olyan egyformák voltak mint két tejszínhabos-torta olajbogyóval díszítve.

Rég gyanítom már, hogy valami nem stimmöl a piacgazdasággal, és most már szinte biztos is vagyok benne, hiszen egy piacot az árak sokfélesége kellene jellemezzen.

Ez ma már sajnos nem a piacok fő jellemzője, sem a kis piacoké sem a nagy piacoké, egyedül a bolhapiacok állják még a sarat, mert a maffiaszervezetek még nem jöttek rá, hogy miként tudnák rávenni az itt bizniszezőket, hogy a használt óvszert ugyanolyan árba adják.

Aki nem tudná annak elárulom, hogy ezeket az árnyékból megszabott árakat nem Józsi bácsi találta ki a diófa árnyékában.

Adná ő szívesen sokkal olcsóbban a portékáját, ha engednék, de nem engedik azok, akik a piac mögött virágoztatják a piacgazdaságot.

A kis piacokon mutyiban, a nagyokon nyíltan történik mindez, mert ott a demokrácia leple alatt bármit megengedhet magának akinek még egy kis drága reklámra is futja.

Mert kérdem én, kinek és miért az érdeke, hogy például az üzemanyag ára ugyanaz kell legyen mindenik EU tagállamban, függetlenül attól, hogy mekkora az egy főre eső jövedelem?

Mindenre olyan egyforma normákat eszelnek ki, hogy országok gebednek bele, és emberek milliói nyomorognak miatta.

Ez lenne a mesés demokrácia? Ahol megkötik az ember kezét lábát, miközben mesékkel ámítják, hogy szabadabb, mint a füsti fecske?

Ez lenne a hírhedt szabad kapitalista piacgazdaság? Szabad piac, ahol csak valakik által megszabott áron lehet árulni?

Nos, számomra a szabadság egy demokráciában nem azt jelenti, hogy nyugodtan kóricálhat az ember jobbra balra, szabadon otthagyhatja szülőföldjét szüleivel együtt, a családok szabadon szétszóródhatnak a nagyvilágban. (Természetesen anélkül, hogy valaki nyíltan kötelezné őket.)
Akkor lenne igazi szabadság, ha erre a háttérben működő gazdasági politika rá nem erőltetné őket, különböző „demokratikus” fogásokkal.

Akik ennek a szomorú következményeit észre nem vették ez ideig, nem ártana jobban kinyissák a szemüket!

Lehet valamikor jól , de szerintem ma már kezd rosszabbul működni, mint a lenézett szocialista piac. Az nem működött jól, mert erőltetett és az állam által kényszerített árakkal kellett dolgozni, ezért adta be legtöbb helyen a deftet, de vajon meddig lehet működőképes egy árnyékból szabványozott gazdaság?

Mert az igaz, a normák nyilvánosak, és úgy fellendítették mindenfelé a gazdaságot,-hogy már csak őrülni tud az ember, mert örülni képtelen- ahogy az árnyékból gazdálkodók akarták, mi meg isszuk a levét, ahelyett, hogy szilvalevet innánk.

Érdemes lenne szerintem egy kicsit komolyabban elgondolkodni, merre is halad a piacgazdaság meg a demokrácia, mert nekem olyan szomorú érzésem van, hogy egyedül csak jó irányba nem.

Ha meg az érzésem nem csal, akkor jobb lenne inkább lecövekelni mint a Bálám szamara, és utána gyorsan irányt változtatni , mert félős, hogy nem angyalféleségek mutogatják foguk fehérjét az árnyékos oldalon.

A kokain és a múmiák

 Mivel egyelőre nyitott a kérdés, hogy miként juthattak az egyiptomiak kokainhoz, mielőtt Kolumbusz felfedezte volna Amerikát, és se tudományos, se logikus magyarázatot nem talált rá senki, gondoltam megpróbálkozok én egy nem tudományos, de majdnem logikus magyarázattal.

Mielőtt belevágnék megemlítem mindazoknak, akik felszippantanának egy kis kokót, hogy ezt csakis a Dél Amerikában honos kokacserje leveléből lehet előállítani, ezért a dilemma, hogy az egyiptomi múmiákban felfedezett kokain, mily úton-módon kerülhetett be azok szervezetébe.

Megpróbáltak erre már mindenféle magyarázatot adni, de egyelőre egyik se állja meg a helyét, ezért maradt e probléma a megmagyarázhatatlan tények kategóriájában.

Nos, hadd süssek el én is egy magyarázatot, ártani úgysem ártok vele senkinek, még kokainbogarat se lehet tőle kapni, ami egyébként teljesen ártalmatlan, hiszen csak illúzió!

Kezdeném talán azzal, hogy mindenféle magyarázattal próbálkoztak, miközben megfeledkeztek a legkézenfekvőbbről, ami ott volt pedig kézügyben, éspedig az a meg nem magyarázott esemény, ahogy a sumerok megjelentek a környéken.

Sumeroknak nevezték el őket, de csak utólag, mert senkinek gőze sincs a mai napig se, hogy honnan jöttek, és hova tűntek,(a megjelenés szinte rólunk is állítható, az eltűnés hála Istennek egyelőre nem) nyelvük izolált nyelv, (e szempontból rokon a magyarral) ők rakták le a civilizáció alapkövét azokon a tájakon. (őseink is raktak le néhány kövecskét európai tájakon)

A lényeg az, hogy megjelenésükkel jelent meg az írás és az államiság Mezopotámiában, és több mint valószínű ekkor szippantottak először kokaint a múmiák, akik természetesen akkor nem voltak múmiák, ha szipákolni tudtak.

Emiatt bukott orra az elmélet, mely úgy magyarázta volna a kokain jelenlétét, hogy utólag szórták rájuk, esetleg kilyukadt a zacskó amelyikben a múmia mellé rejtett kábítószert csempészték az új kor múmiákkal bizniszező üzletemberei.

Nem kérem szépen, a kutatócsoport bebizonyította, hogy a múmia zsenge korában saját jószántából kokózott, csak annyi, hogy szalmaszálon szívta magába a porocskát, mert se műanyag szipóka, se papírpénz nem létezett i. e. egyik évezredben sem. Ez tény, mint az is, hogy a sumerek megjelenése előtti korból egyetlen egyiptomi múmiában sem találtak kokainmaradványt!

Semmi kétség tehát, hogy a sumerek szerezték be ezt Dél Amerikából, ami szerintem nem is olyan nagy ügy, hiszen Attila is képes volt Rómáig lovagolni annak idején egy kis őrölt borsért.

Az az elmélet elúszott az óceán hullámain, mely szerint az egyiptomi bennszülöttek átruccantak volna Amerikába kis lélekvesztőiken néhány kilogramm porocskáért, hiszen ez annyira elképzelhető se lehetett akkortájt mint ma egy Szíriusz B-re tervezett kiruccanás. Ezért az én elméletem egyelőre marad, és nem úszkál sehova mert csak repülni tud.

Ugyanis egy ilyen kirándulás gondolatához kapcsolódna magyarázatom, arra a feltételezésre alapozva, hogy mind a sumereket, mind minket magyarokat állítólag valahonnan a Szíriusz környékéről származtatták ide. 

Azaz tulajdonképpen ősmagyarok voltak a sumerek, (csak nem hozzáértők nevezték el őket) és ha ide tudtak röppenni, akkor nem jelenthetett nekik komolyabb gondot, átrepülni egy óceánt.

Félreértés ne essék, nem kábítószer csempészek voltak, hanem kimondottan orvosi használatra szánták, helyi érzéstelenítésre, mielőtt valakinek buzogánnyal a fogát kiverték. Kábítószernek ott volt az ópium, kár lett volna akkora utat megtenni emiatt.

De nem is a köznép, hanem az Annunakik voltak, akik a kokaint fuvarozták, csakis nekik lehetett erre lehetőségük, lévén, hogy ők voltak szerintem azok, akik jobbra balra röpdöstek szárnyas madaraikon, akarom mondani űrhajóikon, és segítettek sokfelé a civilizációk kialakulásában a Földön.

Az Annunakik nem istenek voltak, csak egy kicsit fejlettebb technikával rendelkeztek, ezért minden szíriuszi és földi lény felnézett rájuk, ugyanis elég magasan röpködtek, és ritkán ereszkedtek le a nép közé.

ekkorkák is lehettek!

Amolyan „barack” féleségek voltak, és úgy gondolták, hogy a helyi érzéstelenítő, meg a könnyű drogok nem annyira káros az egészségre, mint a komolyabbak, csak bambulni lehet tőlük, ezért adagolták volna ezt a jó népnek.

Gondolom bizonyára a melegebb éghajlat miatt kedvelték Afrikát és Dél Amerikát, mert a Nagy Kutya legfényesebb csillagának a Szíriusznak felszíni hőmérséklete tízezer Kelvin fok körül van, feltételezhető hát, hogy a Szíriusz B-n örök nyár uralkodik.

Ezért jelentek meg az első civilizációk melegebb vidékeken, mert az Annunakik nem bírták a hideget, és azért tűntek el e civilizációk mert nem csak a múmiák, hanem a sumerek, maják, stb. rászoktak a kokóra, és megkapták mellékhatásként a kokainbogarat, ami úgy bizsereg az ember bőre alatt, hogy kifutna a világból. (Ajánlatos hát vigyázni a drog szipákolással, mert tévedni bárki tévedhet, még az is aki Annunakinak képzeli magát!)

Futottak is ki merre látott, a maják neki a mocsárnak, a sumer-magyarok szerteszét a sivatagokba. Azok akik az Ural felé húzták el a csíkot szerencsések voltak, mert nem jutottak több kokainhoz, és kijózanodva megmaradtak, a többiek sajnos eltűntek, senki nem tudja merre.

Meglehet az Annunakik felpakolták őket, és visszavitték ezeket egy kis elvonókúrára, (az Ural felé igyekvőket nem követték a hideg miatt)de az is lehet, hogy csak a mocsár és a sivatag nyelte el őket.
Egyébként most nem is ez a lényeg, hanem az, hogy miként szerezték be az egyiptomiak hajdanán a kokaint, és ez lenne egy lehetséges magyarázat, azaz , hogy idegen lények voltak a szállítók, és kár itt a földön keresgélni a magyarázatot.

Igaz van elméletemnek egy megtámadható pontja, mert ha találnak egy olyan múmiát, aki a sumerek megjelenése előtt már kokóhoz jutott, akkor bizony úgy szertefoszolhat mint Lenin álmai a kommunizmusról.

Mert például, ha egy kilencezer éves dél amerikai múmiában találnak, attól még vígan fütyörészhetek semmi gondom, hiszen magyarázatom akkor is lábon marad, csak egy ennyi idős egyiptomi vénségben ne találjanak, mert akkor sajnos várni kell míg megfejtik a Voynich kódex titkát, ami talán magyarázatot ad erre a kokainos históriára is.
Habár ki tudja? Hiszen megtörténhet, hogy nem három-négyezer éve jelentek meg magyar őseim, hanem tízezer, akkor meg nem csak fütyörészhetek, hanem a Lehel kürtjét is megfújhatom örömömben, mert senki többé meg nem cáfolhatja elméletem.

Exopolitizálhatnékom lett!

Mivel úgy néz ki a helyzet, hogy politikusnak lenni jó dolog, gondolom exopolitikusnak lenni még jobb lesz, ezért ezt a pályát fogom választani a jövőben.

Ezt már akkor eldöntöttem, amikor a Vatikán nyilvánosan elismerte, hogy létezhetnek rajtunk kívül értelmes lények, hiszen Isten kezét senki meg nem kötheti, ha teremteni akar, akkor teremt, és kész!

Egy kicsit gondolkodtam, hogy Istent, vagy Isteneket írjak, azaz az új, vagy a régi Biblia szerint álljak a dolgok elébe, vagy mellé.

Mert ugyebár nem mindegy, ha Mózes első könyvét a régi, vagy az új Bibliából olvassa az ember. A régiben ugyanis Elohim szerepel, ami bizony többes szám, tehát aszerint több isten teremtette az embert, míg az újabbakban már kicserélték a zsidók Jehovájára (Jahve), vagy teljesen eltüntették, ami bizonyára nem a fordító hibája.
Igaz, kimagyarázták, ezt a többesszámot mindenféle félre-magyarázattal, de végül csak eltűnt, hogy ne kavarja még jobban össze a dolgokat, mert így is nagyobb a zűravar mint a Bábel tornyánál hajdanán.

Kavarodnak a dolgok eléggé furcsán a keresztény világban, valami nagyon bűzlik, de nem Dániában.

Hiszen mindez ideig főbenjáró bűnnek számított, ha valaki azt állította, hogy az embereken és Istenen kívül más teremtmények is létezhetnek a világűrben. (nem angyalokra gondoltam)

Ebbe halt bele például Giordano Bruno, és sok felvilágosult elme az inkvizíció sötét korszakában, no meg azután is, hiszen a földönkívüli értelmes élőlények létezése, egy kissé felborítaná a kereszténység főbb téziseit, főleg Jézus kiléte felől jelentkezne egy-két nagyobb kérdőjel.

Szerintem jelentkezni is fog, mert előbb-utóbb előrukkol valaki a földönkívüli élet bizonyítékával.

Erre nagyon jól megfigyelhető jelek mutatnak, és gondolom ez késztette a Vatikánt, hogy pozitív választ adjon a „marslakók” létezéséről, mert nem akarják, hogy szegény híveket egy nagyon sokkoló fordulat, hirtelen érintése eltérítse addigi hiedelmüktől.
Egyengetni kell hát egy kicsit az utat, esetleg még átírni egyszer a Bibliát, mint ahogy az néhányszor már megtörtént.

Ebbe nem elegyedek bele, mert ez nem exopolitika, hanem valláspolitika, tehát nem az én jövendőbeli szakmám, ami csakis az űrlényekkel való kapcsolatokkal foglalkozna, az üresfejű lényeket mellőzné.
Első lépésként gondolom egy csillagászati távcsövet vásárolok, és addig bámulom vele a Holdat, míg az felém fordítja sötét oldalát, elém tárva az ott lappangó titkokat, azaz meglátom az ott tevékenykedő manuszokat, megtanulom beszédjüket, leolvasva szájuk mozgása után a szavakat. Ha nem szájukkal kommunikálnak, hanem csak jelekkel, akkor könnyű dolgom lesz, ha viszont csak gondolatban beszélgetnek, akkor bevettem a kefét, és úgy szopikálok mint télapó novemberben, talán le is mondhatok az exopolitikusi pályáról. Mert úgy érzem, soha senki nem fogja elhinni nekem, hogy a szuper-lények gondolatolvasója vagyok.

De a távcső nem rossz ötlet, mert egy becsületes kukkoló még lehet belőlem, sőt máglyára se küldenek emiatt.

Legfeljebb az ördögök perzselik le szőrömet, majd ha fagy!

Locsolóvers

Ma reggel arra ébredtem,

Hogy locsolni kéne mennem.

Az ágyból hát kiugrottam,

Locsolóm jól megmarkoltam,

Gyorsan útnak is indultam,

Ugyanis attól tartottam,

Nehogy elfolyjon a vizem,

Anélkül, hogy elöntözzem.

Ezért jöttem hát hozzátok,

Hogy meglocsoljalak lányok.

Fiatal el ne hervadjon,

Öreg megfiatalodjon.

Ám a vizem nagyon drága,

Tojás cseppjének az ára,

Ezért előre kérdezem,

Hogy lesz-e fizetség nekem?

Szellemek és lelkek

 Mindenkinek vannak a lelkével problémái, miért lennék hát én kivétel?

Talán azért, mert nem tudom eldönteni, hogy egy lelkem van, mely három részből áll, vagy több lelkem van, melyek különálló egyként, de együtt vannak e világi sírjukba zárva.

Az is megtörténhet, hogy a szellemem és a lelkem van bezárva testembe, mindaddig, míg nem találnak egy megfelelőbb testet, -ha majd a jelenlegi hasznavehetetlen lesz-, amelyikbe majd átköltözve, szállnak fentebb, vagy lentebb az emberi életek rangsorán. Mert ember vagyok és optimista, tehát eszem ágába sincs állati testnek átengedni magamból azt, ami hallhatatlan és megsemmisíthetetlen.

Nehogy azt higgyétek, a buddhista tanok követője vagyok, tulajdonképpen semmilyen tant nem követek, csak úgy szabadon csapongok mindenfelé, nehogy valaki azt merje állítani rólam, hogy rabszolgasorsa ítéltem azt, ami szabadnak teremtetett.

Mert isteni a szellem, a lélek, és ezért nem szabad egy nyamvadt testbe zárni őket, hagyni kell, hadd szálljanak kedvükre szabadon.

Ezzel a szabadsággal kezdődnek a gondok, mert amikor szabadjára engedem lelkem egyik részét, vagy egyik lelkem, valaki azonnal be akarja fogni, hogy bezárja valahova, ezzel mintegy fogságba ejtve testem is.

Itt aztán nem tudom mit tegyek, mert igaz, a szellemem nem tudja bezárni emberfia, de ha lelkem egyik része, a testemmel együtt fogoly, a szellemem egyedül nem tud mit kezdeni a szabadsággal.

Mert hiába szállna mindig felfelé a szellem, ha ott egy rabul ejtett lélek, mely a testnek parancsol, mert valahogy közelebb áll hozzá.

Ezen filozófiai morfondírozásnak az az oka, hogy nem vagyok meggyőződve, ha helyes az elmélet, mely a szellemet egy kalap alá veszi a lélekkel. Mert szerintem csak a szellem van a kalap alatt, legalábbis ott lenne a helye, a lélek valahol lentebb a mellény alatt bujkál.

Gyakorlati példa erre az, hogy a szellemi és lelki élet nem egy és ugyanaz, a kettő sokszor egymástól majdnem függetlenül létezik. Van aki csak lelki életet él, elhanyagolva a szellemit, és fordítva.

Például, egy vallásba, vagy szektába nyakig elmerült ember, akinek lelkét valamilyen fondorlattal csapdába ejtették, már nem képes szellemi életet élni. Elsősorban nem engedi környezete, mely lelkét megkaparintva igyekszik szellemét minél távolabb tartani, nehogy ez véletlenül a lelkével beszélve, megpróbálja azt is, a szabadság gondolatával megfertőzni.

Mert, mint mondottam a szellem mindig szabad, azt nem lehet megbéklyózni, mert inkább elköltözik valahova, mintsem rab legyen. (Ez lenne a gondolatok szabadsága.)

Ha pedig egy ember lélekfogatán nincs kocsis, hiányzik az ész erénye, ami a bölcsesség, és csak az önfejű lóra bízza magát, azaz csak vágyainak engedelmeskedik, sokszor megfeledkezve a mértékletességről, bizony mondom, nincs olyan jó ló, amelyik helyes irányba terelné fogatát.

A mértékletesség pedig mindenben kötelező, hiába állítják sokan az ellenkezőjét, nemhiába a közmondás: „a jóból is megárt a sok”. A túlbuzgóság már nem erény, hiszen nem bátorságot jelent, hanem elfogultságot valami, valaki iránt; amivel, akivel gyáva az illető szembeszállni, mert lelkét félti, mit sem törődve bujdosó szellemével és annak sivár életével.

A materialista elveket valló emberek, nyilvánvalóan nem élhetnek se szellemi, se lelki életet, hiszen tagadják mindkettő létezését, habár ha igaz lenne a tévhit, miszerint a léleknek súlya van, azaz fix 21 gramm, bukfencet hányna minden ilyen elmélet.

Marad még egy nagyon kis százalék, aki képes szellemi életet élni, igaz háttérbe szorítva egy kissé a lelkit, egyesek csak annyira, hogy el ne csökevényesedjen, míg mások teljesen.

De nehogy filozófiai lábjegyzetnek tűnjék írásom leírom egyszerűen: - aki csak a dogmák világában ringatja lelkét, az előbb-utóbb szellemileg visszafejlődik, aki a naturalizmus híve, az rájön idővel, hogy a léleknek súlya van, csak nem grammban mérik, a szellemi életet élők pedig azért nem válnak mindig „nagy szellemmé”, mert legtöbbször idővel elhanyagolják lelki életük azon részét, amelyik szellemüket segítené a szép és jó keresésében.

Nem egyszerűek hát ezek a szellem-lélek problémák, ezért nincs is rá egy egységes magyarázat, csak vélemények és ezért mertem én is véleményt nyilvánítani, összekeverve egy kicsit a filozófiai nézeteket.

Ez a vélemény meg csakis azért szorult ki belőlem, mert sétálgatva az emberek között észrevettem, hogy a szellemi életre egyre kevesebben fektetnek hangsúlyt. A legtöbben materialisták lettek, sajnos még azok is, akik állítólag a lelkek megmentésével foglalkoznak, szellemi tevékenységet folytatva.

A globális felmelegedés oka nem a tevefing

 Olvasom elmélázva a „theguardian” egyik cikkében, mely szerint a PLOS One -ban, az Amerikai Tudományos Akadémia hivatalos folyóiratában megjelent egy tanulmány, mely szerint egy svájci kutatócsoport erre a következtetésre jutott, miután megállapította, hogy a tevék valójában metánt is eregetnek a levegőbe, amikor durrantanak, ami tudva levő, legalább hússzor károsabb a szén-dioxidnál.

Az állatkertben és magán tevés gazdáknál összefogdosott fingokból, a kutatócsoport mérései alapján kiderült, hogy bizony a tevék sokkal kevesebb metánt eregetnek a levegőbe mint kérődző rokonaik

a birkák, kecskék, vagy marhák. A kérődzők és a tevék emésztőrendszere ugyan hasonló, de nem tökéletesen egyforma, ám mégis azt hitték, hogy a tevék testméretük miatt nagyobb mennyiségű metánkibocsájtással, sokkal jobban károsítják az ózonréteget.

A metán az emésztéskor keletkezik az állatokban. Becslések szerint az állati eredetű metános fingból ered a légkör metántartalmának húsz százaléka, ami bizony nem semmi.

Mindez ideig szegény tevéket okolták a globális felmelegedésért, hála Istennek, hogy most már nyugodtak

lehetnek, mert az ETH Zürich és a Zürichi egyetem kutatói elhessegették a gyanút róluk.

A kutatók megállapították ugyanis, hogy a tevék a testméretükhöz képest kisebbeket és kevesebbet durrogtatnak, mint a birkák, kecskék, vagy a marhák. Ebben az is szerepet játszhat, hogy a tevék kevesebbet esznek, mint a kérődzők, ezért az emésztésük se annyira intenzív.

Mindezek ellenére dr. Marcus Clauss a tanulmány egyik szerzője mellesleg megjegyezte, hogy azért ők nem kardoskodnak a marha, vagy bárányhúsról, a tevehúsra való áttérésre.

Miután elolvastam a tanulmányt, már nem voltam méla, mert felvillanyozott egy gondolat, éspedig az, hogy mi a köze a metánkibocsájtásnak a húsevéshez?

Valamit bellegetett ugyan a doki a mezőgazdasági szektorokra gyakorolt hatásról, de nem jöttem rá egyelőre mi az érdek, mert közben eszembe jutott, mi lesz, ha egy kutatócsoport nekilát bebizonyítani, az emberi lyukakból elszabaduló szelek káros hatását? 

De mi lesz, ha be is bizonyítja, és utána durrantás szabályozást vezetnek be, lemérve időnként az akarva, vagy akaratlanul elszalajtott gázaink összetételét? Akié megfelel az EU normáknak, az eresztheti, akié meg nem, annak bedugják szelelő részét egy kocsánnyal, vagy megfingatják egy kicsit, mindaddig míg helyre nem billenti gázkeverékének összetételét.

Akinek ez sikerül, tovább közlekedhet, akinek nem, azt valamilyen úton-módon kifingatják, kiiktatva forgalomból, mint az öreg járgányokat.

Mert manapság már bármire számíthat az ember, ha ráfogják, hogy szelei jobban befolyásolják az időjárást mint a HAARP, vagy a kínai esőcsináló rakéták, akkor az előbb utóbb igaz lesz, és viselheti következményeit.
De levonva a konzekvenciát, az biztos, hogy a tevefing elszáll, de nem fúr nagy lyukat az ózonrétegen, az emberi hülyeség viszont megmarad, ezért sikerül olyan gyönyörűen egyre jobban elvékonyítani e réteget.

ez nem tevefing kollekció

Várom hát a következő tanulmányt, amelyik bemutatja, hogyan lehet befogni és újrahasznosítani a sok-sok fingocskát, így védve meg bolygónkat a globális felmelegedéstől.

Addig szabad mindenféle próbarobbantás, de bizonyára utána is az lesz, hiszen ezek még a lepkefingnál is ártalmatlanabbak!