A betegségek nem csak az űrből jönnek

Ez most már biztos, miután egy nem titkos Pentagon jelentést tettek nyilvánossá egy kíváncsi amerikai állampolgár jóvoltából, aki a tájékoztatás szabadságáról szóló törvény alapján szerette volna tudni, hogy mi rejtőzik a „Válogatott nem halálos fegyverek biohatásai” cím mögött. Így megtudta aztán, hogy nem csak a világűrből szóródnak ránk különböző cifrábbnál-cifrább betegségfélék.

Pedig nagyon sok képviselője a tudomány világának szentül meg van győződve, hogy a legtöbb betegség kórokozója az űrből érkezik a Földre, éppúgy mint ahogy annak idején több mint valószínű, az élet is érkezett.

Tulajdonképpen a Bibliában leírtaknak adnak igazat, csak egy kicsikét modernebb kivitelezésben, hiszen valójában nem földi lény az, aki életet tud adni, és sok olyan betegség sújtotta, és sújtja az emberiséget melyek megjelenésre nem igazán tud senki elfogadható magyarázatot adni.

Ezek csak úgy megjelennek, ellenszer nuku,erre fel gyorsan rájuk fogják, hogy valami mutáns vírus okozza, amelyik unalmában a szomszédjával fajtalankodott, ettől meg annyira elfajzott, hogy nem lehet bírni vele.
Régen egyszerűbb volt a helyzet, mert nem lévén semmilyen biohatást kiváltó fegyver, az emberek tudták, hogy akkor számíthatnak valamilyen gyógyíthatatlan és veszélyes járványra, ha például megjelenik egy üstökös.

Hát kérem erre ma már nincs szükség, nem kell várni hetvenhat évet, míg megjön a Halley-üstökös, hogy valami nyomorúságot hozzon az emberiségre, meg tudja ezt tenni maga az ember saját kezűleg.

De ne barangoljak el a csillagok világába, hadd lássuk miről is van szó, a fent említett jelentésben. Szóról éppen nincs szó, csak hangokról van, melyeket az emberek fejében hoztak létre lézerek használatával, több száz méter távolságból, és ami nem halálos csak pszichológiailag romboló hatása van.Rövid távú hatás egy kis eszméletvesztés, néhány percig tartó roham, esetleg izomgörcs, hosszú távon állítólag még nem próbálták ki, így semmi bizonyosat nem tudni.

Mondjuk abban az esetben halálos is lehet, ha az embert a legagyafúrtabb agyturkász se bírja megszabadítani a hangoktól, így kénytelen addig verni fejét a falba, míg elköltözik egy más világba, ahol csak a döglégy árthat a fizikumának, de lézer nem a pszichikumának.

Ugyancsak lézerekkel sikerült még felmelegíteni lassacskán az emberi testet egy lázas zavarodott állapotig, anélkül hogy maláriát terjesztő szúnyog csípte volna meg.
Itt merült fel bennem a kérdés, hogy kik voltak a kísérleti alanyok?
Hiszen tudtommal ma már nem divat a kínzás, vagy én maradtam volna le valami újdonságról?
Mert feltételezem nem patkányokon kísérleteztek, hiszen emberi testről van szó mindenhol, no meg egy patkány úgyse tudná megmondani, hogy képzeletbeli hangot hall, vagy igazit.
Választ erre a kérdésre nem igazán leltem, de talán arra igen, hogy mire lehetne például Izrael hírhedt Acélsugarát használni. Aki nem olvasta erről írt jelentésem, és nem tudja mi az, annak itt velősen pár szóban elárulom,( nehogy hangok súgják meg neki) hogy az egy nagy hatótávolságú lézerfegyver, ami állítólag kísérleti stádiumban leledzik egyelőre.

De, ha esetleg a közeljövőben olyan hírek terjengenek, hogy egyre több muzulmán járul a Panaszfalhoz, de nem panaszkodni, hanem a fejét a falba verni, akkor szinte bizonyosak lehetünk, hogy az Acélsugár működésbe lépett, és 15 Hz-es frekvencián működtetik.
Ugyanis ekkora frekvenciát szóró nagyfeszültségű pulzáló forrás szükséges, hogy az emberi testben ellenőrizhetetlen neuron égés kezdődjön el.

Sokszor elámulok, hogy mily csodálatos dolgokra képes a modern technika!
Igaz amikor ilyen találmányokról hallok, kételkedem, hogy teljes egészében emberi kitaláció lenne, legtöbbször az az érzésem, az ördögnek is van némi köze hozzá, aki állítólag nem űrlény.

Vagy talán űrbéli sugallatra találnának ki egyesek mindenféle embersanyargató és emberpusztító fegyverféleséget?

Ha így van, akkor bizony igazuk van azoknak, akik azt állítják, hogy minden jót és minden rosszat az űrből kapunk, csak van amit első kézből, a többit meg közvetve.

Egyébként szerintem totál mindegy, hogy ki sugdos a fülébe annak, aki ilyesmiket kitalál, és kár törjük rajta fejünket, inkább arra vigyázzunk, nehogy a falba kelljen verjük kobakunkat valamilyen képzelt hang miatt.Hiszen annyiféle sugárzásnak vagyunk kitéve, hogy az a 15 Hz-es frekvenciájú úgy elvész közöttük, mint egy földi kis nyavalya, a kozmoszból érkező sok nagy nyavalya között.

Jaj neked te szegény ördög!

  Most már hivatalosan is addig űzhetnek, míg úgy ott hagyod kedves gazdád, mint dromedár a metángázt ügetés közben, de másfelől boldog lehetsz, mert ha visszakergetnek a pokolba, sosem fognak azzal vádolni, hogy te vagy a globális felmelegedés okozója.

Állítom ezt arra alapozva, hogy a L'Osservatore Romano vatikáni lap közölte a nagy hírt: a Szentszék hivatalosan elismerte a nemzetközi ördögűzők társaságának működését, és jóváhagyta e szervezet szabályzatát.

Akit tehát bosszantanak azok a kis ördögöcskék, az ezután nyugodtan, bizalommal és egy „kevéske” pénzzel fordulhat e csoport bármelyik tagjához, mert ezután nyugtát is kap a szolgáltatásért.

Ez több szempontból is jó, egyfelől bárkinek bizonyítani tudja, hogy megszabadult az ördögtől, másfelől hivatalosan reklamálhat, ha az kiűzés nem sikerült

Eddig ugyebár csak úgy mutyiban piszkálgatták ki az emberből az ördögöt (és zsebéből a pénzt), de ennek már vége, ezután nyíltan fog ez menni, és szerintem menni is fog! (Nem hiába mentett meg Noé atyánk annyi állatfajtát!)

Mert bizony a huszonegyedik században már úgy elszaporodtak az ördögök, hogy ember legyen a talpán az, akibe legalább egy bele nem bújt. Így nyugodtan állítom azt, bárki igénybe veheti egy ördögűző szolgáltatásait, akad hát nekik munka bőven, szerintem nem is fogják győzni, mert egyelőre csak kétszázötven tagja van a csoportnak szerte a nagyvilágban.

Ez bizony elenyészően kevés néhány milliárdhoz képest, habár kérdés kiből kell az ördögöt kihajkurászni, és ha akar-e mindenki megszabadulni e gonoszka lényektől.

Mert én például jól megvagyok velük, még ha fizetnének, akkor se engedném, hogy elzavarják belőlem a sok kis ördögfiókát.

Hiszen kit hibáztatnék, amikor szivarra gyújtok? Vagy megfogom a muskotályos üvegnek kerek fenekét, hogy muslicával együtt lenyeljem a levét? (Nem is beszélve olyan kerekded formák markolászásáról, melyek más tulajdona)
De bizonyára e sorok se születtek volna, ha ördöghiányban szenvednék.
Remélhetőleg, hogy az Inkvizíciót nem fogják bevezetni, és hivatalosan elismerni, mert akkor nekem is jaj, nem csak az ördögöknek!

Tévedéseim

Tévedni emberi dolog

Tévedni emberi dolog, de még az angyalok is tévednek néha, gondolom ezért bukhatott le Lucifer is annak idején.

Bizonyára nincs is olyan ember, aki ne tévedett volna legalább kétszer életében, mert egyszer biztos tévedett, amikor kisgyerek korában azt hitte, hogy úgy a harminc éven felüli felnőttek már öregek.

Én is azt hittem, csak akkor jöttem rá tévedésemre, amikor átléptem a harmincas küszöböt, és nem láttam magam öregnek, sőt még a gyerekekre is szinte haragudtam, ha nem a „szia” szócskával üdvözöltek. Hiszen ott volt az a sok ötvenen felüli, akiknek kedvükre „kezét csókolhatták”!

Ekkor tévedtem másodszorra, mert képzeljétek, az idő múlásával ismét rájöttem, hogy tévhitben éltem, és ma már rájöttem, az ötven év nem sok, hiszen csak fele az ember életének!

Íme két tévedés, csak úgy kapásból, mert ezeken kívül voltak, sőt ma is vannak olyan dolgok, melyeket mint jóhiszemű ember teljesen tévesen értelmezek.

A jóhiszeműség

jellemezne egyelőre, igaz nem tudom meddig, mert nem mondhatnám, hogy manapság könnyű ebben az állapotban sokáig megmaradni. Ha jobban odafigyelek, talán tanulhattam volna Lucifer esetéből, akiről igaz nem tudni, jóhiszemű angyal volt-e, vagy nem, de mindenképp tévedett, amikor azt hitte, hogy szembeszállhat Istennel.

Mondhatnám ezt számításba se vettem, mert soha nem volt szándékomban Istennel szembeszállni. Sőt most még kisebb istenségek ellen se lázadoztam, csak épp szabadjára engedtem egy-két véleményt, azt gondolván, hogy a szó valójában szabad.

De nem is kell mondanom, hogy ismét tévedtem.

Régebb is volt szólásszabadság, csak bizonyos szavakat nem volt ajánlatos kimondani, ha nem akart az ember hűvösben csücsülni. Ma bármilyen szót ki lehet mondani, a gond csak az, hogy bizonyos szavak kiejtése után lefagyasszák az ember „softját”. Nem kell már a hidegre menni az óvatlanul kiejtett szavakért, hiszen ott a „Del” billentyű, amitől még a kimondatlan szó is úgy elvész mint az idő fogalma egy fekete lyuk közelében.

Tévedtem hát, amikor elhittem, hogy a „kisistenek” hangos siránkozása, szívből jövő bánatból ered, mert rájöttem, nem a szomorúság hangjai azok, melyek a magyar szellemi élet hiánya miatt zengenek, hanem a képmutatás mögé bújtatott szorongás nyöszörgései.

Mert félnek e lények, nehogy a felettük uralkodó pénzt,és annak varázsát elveszítsék.

Én tévedtem, mert ember vagyok, de mi lesz velünk, ha az „istenek” is tévedni kezdenek?

Köménymagleves, ahogy apám készíti

Mikor már az ember közelebb van a kilencvenhez mint a nyolcvanhoz, bizony megtörténik, hogy ilyen nyirkos, hideg időben belé áll valami görcsféle a derekába, amitől aztán nem tud úgy mozogni ahogy szeretne.

Így járt jó anyám is, akinek valami fájdalom annyira megfogta a gerincét, hogy semmiképp nem tudott egy ideig lábra állni: Hiába próbálkozott különböző nemzetiségű krémekkel, fájdalom csillapítókkal, mert a becsületes magyar fájdalmat nem tudták semmiképp kiűzni belőle.

Kettesben éldegélnek, mert engem elszólított mellőlük a sors, így csak hetente, találkozunk, de mindeddig hála Istennek ellátták saját magukat, erre büszkék is, hogy nem okoztak nekem annyi gondot, mint én nekik az idők folyamán.

Most azonban jött ez az átkozott zsába és szégyen szemre telefonálniuk kellett, hogy vegyek magam mellé valami szakácsfélét(lenne ez az asszony) és látogassam meg őket, mert hadilábon állnak a főtt étellel.

Egyéb minden rendben lenne, de apám nem tud meglenni e nélkül, valahogy nagyon hozzászokott az ötven és néhány év alatt mióta együtt vannak.

Ilyen meghívóra nem lehetett nemet mondani, bevásároltunk hát és hipp-hopp egykettőre ott teremtünk, nehogy valamiben hiányt szenvedjenek.

Egyébként pontos kell lenni, mert náluk a déli harangszó az ebédidő és ha nem pontos az ember akkor abból duzzogás lesz, mert nem lehet csak úgy tologatni az ebédet ide-oda.

- Nem hiába szólnak azok a harangok!-szokták mondogatni.

Idejében érkeztünk és mégis érezni lehetett, hogy valamiért feszült a légkör, de nem kérdezősködtünk, mert tudtuk előbb-utóbb úgyis elmondják maguktól.

És így is történt. Alig váltottunk egy pár szót, anyám el is kezdett panaszkodni:

• igazán nem zavartunk volna drágáim, ha ez az apád ne lenne olyan tökéletlen! (apád mordul egyet)
• mi történt? Kérdem én ártatlanul, mert tudom, hogy bizonyára valami semmiségen zörrentek össze.

Anyám elmeséli a történteket, miközben apám morogva tüntet a fotelben.

• Az történt, hogy megbeszéltük, főzünk egy finom kis köménymaglevest úgy, hogy én innen az ágyból mondom mit kell csinálni és apád szakácskodik. Jól is ment minden, odatette a vizet, belé a köménymagot, sót és már majdnem meg volt főve, amikor mondom neki, hogy engedjen bele két tojást, hogy ne legyen olyan üres a leves. Bele is tette, aztán egyszer kérdi, hogy honnan tudja mikor van kész.
• Hát amikor látod, hogy megkeményedett a tojásfehérje- mondom neki. Mire ő elcsodálkozik:
• de azt, hogy látom meg a héjától?
• Na képzeljétek el úgy dobta bele a tojást a levesbe, ahogy a tyúk alól kivette, még csak le se mosta a tyúkszartól! Oda kellett adjuk a drága levest a kutyának! - fejezi be anyám panaszát.

Ekkor azonban, már az oldalunkat fogtuk, hogy ki ne lyukadjon a nevetéstől, e mesterfogás hallatán és nem egyedül csak anyám jajgatott közben a nyilallások miatt.

Mire használhatjuk a fehérnépet?

Érdemes ezen elgondolkodni, mert rohanó világunkban már lőttek, a valamikor divatban volt felhasználási lehetőségeknek.

Megmaradt ugyan egy-kettő belőlük, de már ezeket is lehet helyettesíteni modern, demokratikus és hiszékeny világunkban.

Sajnos rendre el is tűnik ez az elnevezése a szépnemnek, mert a divat változik, nem divatos ma már a fehér bőr, sem a fehér vászonruha, de még az ártatlanság sem, amit e szín jelképez.

De nem erről lamentálnék, mert nem kenyerem a siránkozás, hanem inkább egy kicsit szúrós ecsettel (ami nem mókusszőrből készült) próbálnák összefolyó párhuzamot húzni a régi és új felhasználási területek között.

Ebből rengeteg van, de csak néhányat említek, mert ha mind felsorolnám félek, hogy nem érnek össze párhuzamos vonásaim, és a végén tényleg párhuzamosan szaladgálnék saját gondolataimmal.

Egy lényeges doméniummal kezdeném, ami nem változott, amióta Ádámból az oldalborda kivétetett, és Évára egyel több lik fúratott, ez a kisemberek gyártásának területe lenne.

Ezen a téren senki le nem pipálja a nőt, legyen az mindenféle homokkal megkent Domokos, vagy álruhába bújt macsó, akkor se tud gyereket fabrikálni!

Egyelőre erre a célra egyedül csak a fehérnép használható, függetlenül attól, hogy fekete, sárga, vagy barna bőrének színe.

A kisemberkék felnevelésére is használható még, de újabban erre már egyre kevesebb képviselője a női nemnek vállalkozik. De sebaj! Mert helyette lehet velük kis pincsiket neveltetni, jobban mondva sétáltatni, mert ezzel párhuzamban bármilyen karriert is futhat.

Sétáltathat kutyát például az út szélén, pajzán történeteket mesélve tört angolsággal a török kamionosoknak, vagy reszketős chihuahua pelo cortot melengetni szilikon keblein, amitől osztán a leghidegebb politikus is megmelegedhet.

Konyhai munkára csak hajdanán volt értelme befogni az asszonynépet, hiszen ha ma itt foglalkoztatnánk őket, akkor bizonyára csődbe menne a Mac's gyors éttermek lánca, és befuccsolna a mosogatógépeket, mikró és palacsinta sütőket, stb. gyártó cégek üzlete.

A konyhai sürgölődés helyett sokkal érdemesebb szobában pihentetni, mert egy webkamera előtt nyúlánkozva komoly karriert futhat, közben megkeresi a kis pizzára valót, de még ennél többet is.

A nappaliban szerintem már ne portörlésre használjuk, mert ez lealacsonyító foglalkozás, hanem használjuk rongyrázásra a vendégek előtt, ez divatos is, meg hidegrázást is kaphatnak tőle az ismerősök. Nem direkt a rongyrázástól, hanem az emiatt fellépő A típusú sárga allergiától.

Legvégére hagytam a hálószobai alkalmazásokat, melyekre szeretném különösképpen felhívni a figyelmet.

Ezek mellett más területek nagyon eltörpültek valamikor, hiszen egy hálószobában egy nő olyan rábeszélő tehetséggel bírt, hogy ettől kisebb és nagyobb világok omolhattak össze, vagy épülhettek újra.

Ez így volt Ádámtól kezdve Salamonig, Napóleontól Hitlerig, vagy Raszputyintól kezdve Sztálinig, utána már nem tudni, mert titkosították egy kis időre a hálószoba titkait, természetesen csak a hidegháború miatt.

No, de ennek ma már lőttek, mert a háború felmelegedett, és nyilvános manapság mindenféle titok, ezért szinte nincs is hálószoba titok.

A virtuális világ új távlatokat nyitott, mindenki henyerészhet egyedül saját szobájában, és közben kamerán keresztül olyan szexpartit rendezhet, hogy még a Youtube -én is látható lesz mindenki számára.

Felhasználható tehát a fehérnép egy harmonikus távházasságra, az egyetlen gond, hogy ebből gyerek nem igazán lesz, mert egyelőre egyetlenegy esetben sikerült virtuális fogantatás az emberiség történetében.

Szerintem ilyenfajta fogantatásra egyelőre semmi kilátás, ezért aki gyereket akar, annak adnék egy tippet. Például a gyorsfutárszolgálat szolgálatait igénybe véve, elküldheti magját asszonyának, talán így nem öregotthonba zárva kell eltöltse élete utolsó periódusát.
Mindezek mellett természetesen bármire használhatjuk nőinket, lehet belőlük politikust faragi, testőrt, katonát, bérgyilkost, stb., bármilyen durva munkára alkalmas e szép nem, mely valamikor fehér bőrével, kecsességével és finomságával kényszerítette térdre a férfiakat.

Hiába na, az idők változnak, kár ismét lamentálni kezdjek, hadd vidítsalak fel inkább egy jó hírrel.

A minap olvastam, hogy Chuck Norrist női érzések szállták meg, benevez jövőre egy dalfesztiválra, szakállason de női ruhába bújva, és ezután nem öklével, hanem finom lelki húrokat pengetve, és rafinált nőies mozdulatokkal próbálja térdre kényszeríteni a sok elvetemült gazfickó férfiút.

Remélem nem válik divattá ez a férfiaknál, de a nők utánozhatnák, kivéve persze a szakáll viselését!

A fekete doboz

Egyre szabadabbnak érzem magam, a napjainkban alakuló újfajta demokráciában, szinte olyan szabadnak, hogy néha elrepülni lenne kedvem valahova.
Egyelőre meg is tehetem, de úgy néz ki a helyzet, hogy már nem sokáig, mert nincs nekem fekete dobozom, mármint a jó öreg járgányomnak nincs, ez pedig nemsokára épp oly kötelező lesz minden gépkocsiban mint az egészségügyi doboz meg a tűzoltó palack.

2015-től ugyanis minden újonnan gyártott autóba fekete dobozt szerelnek, de a régebbiekbe is kell majd szereltetni, ha azt akarja valaki, hogy kevesebb biztosítást fizessen, és hogy az asszonytól

az anyósig bárki követni tudja.
Állítólag csak akkor bukkannak a nyomára, ha véletlenül kicsapódik a légpárna az autóban, és ekkor kezd el a fekete doboz riogatni mindenkit, a rendőröket, mentőt, tűzoltókat, leadva a pontos koordinátákat, hogy hol leledzik pontosan az, aki a galibát csinálta. Ez szinte rendben lenne, a gond csak az, hogy például a légzsák nem mindig komolyabb balesetre csapódik ki, sokszor egy kis koccanás is elég ehhez, amiért normális körülmények között akkor se száll ki a rendőrség, ha könyörög az ember.

A másik gond az, hogy egy ilyen riasztás komolyabb bonyodalmakat okozhat egy háztartásban.Teszem fel, elindulok a fekete dobozos autóval üzleti ügyben, oszt szürkületkor teljesen véletlenül becsapódik mellém egy éjjeli pillangócska. Mit tehetek, lehúzok az első motelbe, ahol balszerencsémre nekem koccan egy kamionos, és olyan érzékeny helyen érint, hogy a fekete doboz akcióba lép.
Erre fel kiszáll minden hivatalos közeg, közben értesítik a hozzátartózókat, akik meglepődnek egy kicsikét, mert a koordinátáim nem felelnek meg az otthon leadottaknak, amiből aztán garantáltan nem házibuli lesz, hanem házi morgások, üvöltözéssel fűszerezve.

Eközben kiderül, hogy tévedett a dobozocskám, de meg nem büntethetik, mert a gyártó cég nem vállal mindenért felelősséget, erre nem is kötelezhetik, hiszen nem egy „akárkik” biznisze ez!

Bizonyára majd kifundálnak valamit, hogy azért is én legyek a hibás, és jogaimtól megfosztva, jogosan büntethessenek. Ez annyira divatba jött, hogy ha jól meggondolom, nincs is már olyan valami, amiért az új kivitelezésű demokráciánkban meg ne büntethetnének.

Emiatt van egy harmadik gondom is, mégpedig az, hogy ki biztosít engem a fekete dobozba szerelt szerkezet hitelességéről. Hiszen megtörténhet, hogy teljesen véletlenül állandó jelleggel működjön, és bármikor bemérhessék koordinátáimat, vagy meghallják amikor bánatomban hangosan eldurrantom magam, és így rám foghatják, hogy én vagyok a globális hang és légszennyezés oka.
Ezért meg olyan szankciókat sóznak rám, hogy karon fogva sétálhatok az oroszokkal a Krím félszigeten, kínaiul társalogva a demokrácia árnyalatairól.

De oda se neki! A lényeg, hogy vannak jogaim, melyek közül az egyik így hangzik:

„Mindenkinek joga van arra, hogy magán és családi életét, lakását és levelezését tiszteletben tartsák.”

A nemfigyelő a fekete doboz

és a jogokat tisztelő dögkeselyű

Demokrácia és piac

Nézegetem az árakat, a piacon fityegve a mai úgynevezett demokráciában, remélvén, hogy felfedezek valami vásárlásra csábító árat, de miután végigjártam a standokat, sajnos csak a reménnyel maradtam, mert az árak olyan egyformák voltak mint két tejszínhabos-torta olajbogyóval díszítve.

Rég gyanítom már, hogy valami nem stimmöl a piacgazdasággal, és most már szinte biztos is vagyok benne, hiszen egy piacot az árak sokfélesége kellene jellemezzen.

Ez ma már sajnos nem a piacok fő jellemzője, sem a kis piacoké sem a nagy piacoké, egyedül a bolhapiacok állják még a sarat, mert a maffiaszervezetek még nem jöttek rá, hogy miként tudnák rávenni az itt bizniszezőket, hogy a használt óvszert ugyanolyan árba adják.

Aki nem tudná annak elárulom, hogy ezeket az árnyékból megszabott árakat nem Józsi bácsi találta ki a diófa árnyékában.

Adná ő szívesen sokkal olcsóbban a portékáját, ha engednék, de nem engedik azok, akik a piac mögött virágoztatják a piacgazdaságot.

A kis piacokon mutyiban, a nagyokon nyíltan történik mindez, mert ott a demokrácia leple alatt bármit megengedhet magának akinek még egy kis drága reklámra is futja.

Mert kérdem én, kinek és miért az érdeke, hogy például az üzemanyag ára ugyanaz kell legyen mindenik EU tagállamban, függetlenül attól, hogy mekkora az egy főre eső jövedelem?

Mindenre olyan egyforma normákat eszelnek ki, hogy országok gebednek bele, és emberek milliói nyomorognak miatta.

Ez lenne a mesés demokrácia? Ahol megkötik az ember kezét lábát, miközben mesékkel ámítják, hogy szabadabb, mint a füsti fecske?

Ez lenne a hírhedt szabad kapitalista piacgazdaság? Szabad piac, ahol csak valakik által megszabott áron lehet árulni?

Nos, számomra a szabadság egy demokráciában nem azt jelenti, hogy nyugodtan kóricálhat az ember jobbra balra, szabadon otthagyhatja szülőföldjét szüleivel együtt, a családok szabadon szétszóródhatnak a nagyvilágban. (Természetesen anélkül, hogy valaki nyíltan kötelezné őket.)
Akkor lenne igazi szabadság, ha erre a háttérben működő gazdasági politika rá nem erőltetné őket, különböző „demokratikus” fogásokkal.

Akik ennek a szomorú következményeit észre nem vették ez ideig, nem ártana jobban kinyissák a szemüket!

Lehet valamikor jól , de szerintem ma már kezd rosszabbul működni, mint a lenézett szocialista piac. Az nem működött jól, mert erőltetett és az állam által kényszerített árakkal kellett dolgozni, ezért adta be legtöbb helyen a deftet, de vajon meddig lehet működőképes egy árnyékból szabványozott gazdaság?

Mert az igaz, a normák nyilvánosak, és úgy fellendítették mindenfelé a gazdaságot,-hogy már csak őrülni tud az ember, mert örülni képtelen- ahogy az árnyékból gazdálkodók akarták, mi meg isszuk a levét, ahelyett, hogy szilvalevet innánk.

Érdemes lenne szerintem egy kicsit komolyabban elgondolkodni, merre is halad a piacgazdaság meg a demokrácia, mert nekem olyan szomorú érzésem van, hogy egyedül csak jó irányba nem.

Ha meg az érzésem nem csal, akkor jobb lenne inkább lecövekelni mint a Bálám szamara, és utána gyorsan irányt változtatni , mert félős, hogy nem angyalféleségek mutogatják foguk fehérjét az árnyékos oldalon.