Online a szerelem, de úgy hogyan szaporodunk?

Erre kerestem volna választ, ám bármerre bolyongtam a virtuális világban, egyelőre sehol nem találtam egy kivitelezhető megoldást.

Pedig úgy gondoltam, kellene legyen valami a tarsolyában azoknak, akik mindegyre arra biztatnak, hogy hagyjuk el a kézzel foghatót, és minden ügyes bajos dolgainkat online, virtuálisan intézzük, nehogy egymást megérintsük.

Eddig is gondok voltak mifelénk Európában a népszaporulattal, de szerintem ez a társadalmi elszigetelés katasztrofális következményekkel járhat a jövőben.

Egyesek az elején attól tartottak, hogy az emberek, összezártságának egy „baby bumm” lehet a következménye.

Ám az eddigi felmérésekből úgy néz ki, a kényszerrel összezárt fiatal párok nagy többsége, amikor szabadul inkább szétmegy, mintsem össze, hogy gyereket fabrikáljon.

Az egybezárt idősebb párokat nem lehet számításba venni, ezek már megszokták az egymás mellett, nem válnak könnyen szét, de már csak unokákat bírnak bevállalni.

Azoknak a fiataloknak akiknek nincs partnerük, akivel bezárják, most csak online találhatnak, de sajnos így csak egy okos képernyőt simogathatnak, egy okos fejecske helyett.

Sajnos más simogatási lehetőség nincs, bármilyen fejlett is a technológia, no persze a saját testét simogathatja, csakhogy abból nem lesz gyerek.

Mivel az online szaporodás egyelőre nem megoldott, ezért szerintem a társadalmi elszigeteléssel csak a jövő generációja, lesz feláldozva, mely vagy nem lesz, vagy annyira megcsappan létszáma, hogy képtelen lesz saját magát fenntartani, nemhogy öregjeit eltartsa.

Hiába minden intézkedés, hiába a vírustól való menekülés, ami ránk van mérve az úgyis bekövetkezik, hogy gyorsabban vagy lassabban, azt csak az tudja, aki e valós világot teremtette.

Ezen meg nem tud változtatni egy virtuális világ, ami csak arra jó, hogy magába csalja, és utópisztikus nézetekkel becsapja, a még földön sétáló emberkéket.