Elűztem egy láthatatlan ellenséget

Manapság minden valamirevaló vezér láthatatlan ellenséget hajszolva, a levegőt csapkodja szinte eredménytelenül, gondoltam én is beszállok e hajszába, habár nem vagyok hadvezér, de úgy vélem, néha bármilyen segítség jól jöhet.

Mielőtt nekilátok úgy éreztem tanulmányoznom kell egy kicsit az ellenség cseleit, hogy ellen-cselt vethessek alkalomadtán, hisz ebben rejlik a harc művészete.

Ez azonban egy kissé bonyolultnak ígérkezett, hisz nehéz szemmel megfigyelni azt ami láthatatlan, és legalább kétszer olyan nehéz követni annak mozgását.

Ezért úgy döntöttem, hogy nem meresztgetem szemeim, hanem lelki szemeimmel kezdek kukucskálni, mintegy első lépésként, mert ha az ellenség láthatatlan, akkor nekem is azzá kell válnom, hogy egyenlő esélyekkel küzdhessünk.

Mivel fizikailag nálam nem kivitelezhető a láthatatlanság, kénytelen lettem hát szellemem bevetni e harcba, ettől igaz nem lett izomlázam, de a lelkem annál inkább belázasodott, minél jobban megfigyeltem belülről azt, ami kívül történik.

Az első ami feltűnt, a vírus úgy támad, hogy minden más halálnem eltűnik, senki el nem hagyhatja e világot egy baleset, vagy valamilyen klasszikus betegség miatt, mindenhol csak ő garázdálkodik.

Annak huszonnégyezer embernek a halála, aki naponta éhség, vagy annak következményei miatt búcsúzik e világtól, teljesen eltörpül, azé a pár százé mellet, aki járvány miatt teszi ezt.

Nem mondom sajnálatos dolog minden haláleset, a világ nem így lett teremtve, de ha C-vitamin készletét Éva a tiltott almából próbálta pótolni, akkor ilyenné lett.

Most e félrelépés következményeinek issza a levét az emberiség, mert a természetes szelekció a Teremtő törvénye, azt nem lehet pénzzel kikerülni.

Tulajdonképpen erre megy ez a vírusos játék, berezelt a hatalomra áhítozó, pénzimádó világ, látván nem ő a mindenható, előtte is nyitva a másvilág kapuja ezért mindent bevet, hogy a magasabbrendűségi látszatát fenntartsa, és irháját mentse.

Feláldozza a világ gazdaságát, mert akit pénz éltet, nem fél az éhenhalástól, hiszen az nem ragályos, no meg tudja, hogy az éhségtől csak pénztelen emberek vándorolnak rendre a másvilágba, és ez nem annyira látványos, no meg van ellenszere.

Ekkor kezdett pislákolni a gyertyaláng lelki szemeim előtt, és rávilágított azon tényre, hogy mivel állok szemben.

Nem is a vírus annyira erős, amennyire a pénzvilágtól leigázott média manipulál.

Belém akarja ültetni a halálfélelmet, hiába én személyesen nem félek az elmúlástól, tudván, hogy ez tesz a létemre pontot, és ez a pont Isten kezében van.

Hiába virtuskodok hát a vírussal szemben, csak annyi mintha falra hánynám a borsót.

Ezért kerülő lépésre szántam el magam, és a média ellen karantént rendeltem.

Ez olyan hatásos lett, hogy egyből eltűnt a vírus, és megszűnt számomra a járvány.

Ezzel szinte elégedett lettem volna, ha megszűnik az én elszigeteltségem, ez sajnos megmaradt, de első lépésként szerintem ennyi is megteszi.

Tulajdonképpen ugyanolyan csellel válaszoltam, csak akkor kapcsolok vírusos rémhírekre, ha majd én is szabadon mozoghatok.

Ajánlom hát e módszert mindenkinek, tegye a Teremtő kezébe sorsát, kerülje a pénz által teremtett manipulációt, no meg a pánikot, amit az elszigeteltség következménye.

Mindenki látja, hogy ennek félrevezetésnek jó vége nem lesz, de azt nem tudni, mi a terve annak, aki mindezt a globális felhajtást megszervezte.

E terv majd lassacskán kimutatja a foga fehérjét, ám tervezője szerintem láthatatlan marad, akár a közellenségként bemutatott vírus.

Ezért egyelőre megelégszem ezzel az eredménnyel, hagyom a láthatatlan hiábavaló kergetését, inkább gyűjtöm az erőm, hadd tudjak megbirkózni azzal, ami látható lesz nemsokára.