Miért nem parkolhatok az ablakom előtt?

Veszélyes talán, mint a Zika ?

Mert nem egy afrikai dzsungelben élek, hanem Kolozsváron, ahol nem a dzsungel törvényei érvényesek, hanem az árnyékban titkon működő összeköttetéseké.

Ha őserdőben élnék, bizonyára több esélyem lenne saját ablakom előtt leparkolni, egy jókora görcsös fütykössel rábeszélvén a szomszédot, hogy húzzon saját háza elé, de egy civilizált kincses városban ilyesmire nem vetemedhetek, mert itt törvények vannak kérem alássan!

Ezek meg büntetik a furkósbot használatát, ám szemet hunynak az árnyékos oldalon suttyomban történő ügyintézések felett.

Hiába na, a törvényt megszegni nem szabad, azt csak kikerülni kell mifelénk, osztán minden OK!

No de hadd meséljem el a szomorú helyzetképet, egy kissé vidám hangulatban.

Valamikor nem is nagyon régen, családommal összefogva, megmentettük egy zöldövezet felét a lebetonozástól, szembeszegülve, a csúszópénzen elcsúszott „Fifty-fifty” polgármester és csapata törvénytelen új parkoló létesítő tervével.

Kemény harcok után sikerült csak, hogy a zöld sávocska fele tovább zöldüljön, de hát mit lehetett tenni, ha egyszer a „fele-fele” divatja járta akkoriban.

Feléből lett parkoló, ami némi pénzanyagot hoz a polgármesteri hivatalnak, fele megmaradt zöldnek, egy kis munkát meg kiadást hozva nekem.

Ugyanis úgy megharagudott e becses hivatal, hogy még egy kis fűmagot se adott, hogy a feltúrt földet újfent befüvesítsük, sőt azóta rá se néz az aszfaltrengeteg kis zöld oázisaira.

Így saját költségen ültettük be fűvel-fával, és gondozgatjuk hadd dúsítsa egy kis oxigénnel a környék mindenféle szennyezéssel telített levegőjét.

Ez nem is lenne gond, ám rám is megharagudtak, így hiába kérvényeztünk éveken keresztül egy parkolóhelyért mindig elutasítottak.

Ha reklamáltam, hogy miért másnak osztották az ablakom alatti helyet, akkor szememre vetették, a parkolók létesítésekor tanúsított ellenállásom, no meg azzal érveltek, hogy a tömbházban lakóknak egyel több joguk van az ablakom alá füstölni, mint nekem aki magánházban lakom.

Na egye fene,gondoltam, ha így állnak a dolgok az egyenjogúsággal, akkor kár a szélmalommal szembe szállni – szegény Don Quijote is porul járt emiatt – így nem kérvényeztem többet.

Erre fel a tavaly a harmadik szomszédom megkapja a ház előtti egyik parkolóhelyet, és az idén a fia az ablakom alattit.

Mivel a kíváncsiság nagyon szurkált a hatodik és hetedik oldalbordám között, érdeklődtem tőlük, hogy miként sikerült ez nekik, hiszen ők is házban laknak, és sokkal távolabb az ablakomtól mint jómagam, a távolság is állítólag egy szempont, ami számít a parkolóhely kiosztásakor.

Aszongya, de aszongya (no persze nem magyarul), hogy egyszerűen csak kérvényeztek, és puff, máris úgy kiosztották nekik a helyet, mint hajdanán Vlad vajda a karót.(Hogy osztana ki ma is néhányat valaki!).

Mellékesen még azt is megjegyezte, hogy ez nem azért ment ilyen simán, mert a fiú a megyeházán őrködik a hivatalnokok álma felett, nem kérem! Csak azért mert ők is néhány éve kolozsvári lakosok lettek, és nekik is dukál néhány parkolóhely.

Nahát gondoltam, ha így áll a helyzet, akkor nem ártana ha jövőre önszántamból kérvényt nyújtanék be, hadd osszák ki a saját udvaromon levő egyetlen parkolóhelyet is valakinek, esetleg valami bevándorlóféleségnek, ha majd kvótáznak belőlük hozzánk is.

Mert ejsze ha nem teszem ezt jó-szántamból, és szépen alakulnak a dolgok ebben a mesés ál-demokráciában, nemsokára törvényesen rábeszélnek, hogy ezt megtegyem.

Volt erre már sok eset régebben a bősz szocializmus éveiben, csak sajnos elfelejtették az emberek.

Így hát jogaim itt, vagy ott, nemzetiségre és összeköttetésekre való tekintet nélkül, valahol megvannak, csak annyi, hogy amikor keresem nem találom őket.

Vajon Alzheimer lenne a bibás emiatt?